Páratlanujjú patások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Páratlanujjú patások
Spitzmaulnashorn fcm.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Owen, 1848
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Páratlanujjú patások témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Páratlanujjú patások témájú kategóriát.

A páratlanujjú patások (Perissodactyla) az emlősök osztályának (Mammalia), a Laurasiatheria öregrendnek egyik rendje. Az ide tartozó családok (szám szerint 3 család) monofiletikus eredetét már a korai morfológiai vizsgálatok is bizonyították, melyet később a kladisztikus módszerek csak megerősítettek.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A páratlanujjú patások közepes vagy nagy termetű állatok, kivétel nélkül növényevők. A családok testalkata meglehetősen különböző. A lábujjak száma a hátsó végtagjaikon mindig páratlan (1 vagy 3 lábujj), az elülső páron pedig páratlan és páros egyaránt lehet (4, 3 vagy 1 lábujj). A végtagok tengelye a középső ujjon halad keresztül, mely egyben a legerősebb lábujj is, hisz a test terhét ez viseli. A többi ujj jelentősen visszafejlődött, vagy el is tűnt. Az orrszarvúaknál még találunk kisebb jobb és bal oldali lábujjakat is, de a lóféléknél ezek már teljesen eltűntek. Fogazatuk közel teljes, de a szemfogaik hiányozhatnak. Ajkaik erősek, izmosak, melyekkel könnyen tépik a növényi részeket, leveleket, füvet. A tapírfélék felső ajka viszont kis ormánnyá alakult át. Gyomruk elülső része nyelőcső eredetű, és igen erőteljes, szinte kövezetszerű belső hámréteg béleli. A gyomor nem összetett, nem tagozódik több üregre. A növényi táplálkozás következtében bélcsövük igen hosszú, vakbelük pedig terjedelmes.

Idegrendszerük fejlődése is fokozatos. A korai fosszilis maradványok agyürege igen kicsiny volt, mely csekély szellemi képességről árulkodik. A mai alakok – főképp a lófélék – ellenben nagyon értelmes állatok, agytérfogatuk sokkal nagyobb, mint a korai alakjaiké.

A lófélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a csődör, kanca és csikó szavakkal jelöljük, míg az orrszarvúféléknél a bika, tehén és borjú nevek használatosak.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend az alábbi élő családokat foglalja magában:

Kihalt családok[1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hooker, 2005, 206. old.