Tundra
A tundra olyan terület, ahol a fák növését meggátolja az alacsony hőmérséklet és a túl rövid termékeny évszak (gyakran csak 2-3 hónap, de nem minden esetben). Két fő típusa a sarkvidéki és a hegyi (alpesi) tundra. A sarkvidéki tundra főleg a Jeges-tenger partvidékére és szigeteire jellemző, majdnem egyszintű övezet; a déli féltekén alig van jelen. A hegyi (alpesi) tundra a magashegységek felső régióiban található meg és a hóhatáron végződik, ott ahol a hó és a jég nyáron is megmarad.
A globális felmelegedés veszélyezteti a biodiverzitást és átalakítja a tundraövezet megszokott hőmérsékletét.
Tartalomjegyzék
Etimológia[szerkesztés]
A tundra szó az orosz тундра (tûndra) kifejezésből ered, amely pedig a kildin számi szóból származik: тӯндар (tūndâr), jelentése: „fátlan hegyvidék” vagy „felföld”. [1] Francia etimológiai források azt állítják, hogy a nyugati nyelvekbe átkerült orosz szó a finn-számi "tunturi" szóból ered, mely jelentése „kopár hegy” vagy „kopár hegyhát”.[2][3][4]
Környezeti tényezők[szerkesztés]
A levegő hőmérséklete sosem emelkedik +10 °C fölé. Általában télen -30/-40°C szokott lenni. Az átfagyott talajnak csak a felszíne enged fel a sarki nyár idején, és állandóan jeges szél fúj.
Az örök fagyra jellemzőek a talaj felső rétegének ismételt átfagyásával és felengedésével kapcsolatos úgynevezett szoliflukció körébe tartozó jelenségek (pl. sárfolyás). A különböző okokból mozgó talajon a növényzet sokkal nehezebben telepszik és marad meg.
Élővilág[szerkesztés]
A tundraövezetnek megvan a saját növény- és állatvilága, de a biodiverzitás alacsony.
Növényzet[szerkesztés]
Növényzete mohákból, zuzmókból, alacsony virágos növényekből áll, kevés fája törpe növésű. [5] Helyenként mocsaras területű is lehet.
Törpecserjékből (Salix herbacea, Vaccinium-fajok, Dryas octopetala, Ledium palustre, Empetrum) álló fás vegetáció, amelyekben a havasi gyepekkel analóg fűnemű növényzet díszlik. Északabbra már csak virágtalan növények borítják a talajt (mohos és zuzmós tundra.) A zuzmós tundra a rénszarvasok legelőterülete (Cladonia rangiferina, Cladonia alpestris, Centraria nivalis stb.).
A lápok közül jellemzőek a palsalápok, amelyek több méter magasra kidomborodó részének belsejében jéglencse található.
Az Antarktisz „meleg oázisain” a vulkáni utóműködés következtében a környezetéhez képest enyhébb hőmérsékleti viszonyok miatt gazdag mohavegetáció díszlik.
Állatvilág[szerkesztés]
A rövid nyárban gazdag az állatvilága. Rovarok, madarak (pl. sirályok, vöcsökfélék, sarki csér stb.), gyíkok, rágcsálók (pl. lemmus) és emlősök találnak itt táplálékot; télen nagy részük visszahúzódik a tajgába vagy távolabbi, melegebb vidékre.
Nagyobb testű állatok közül jellemző a sarki róka, a rénszarvas, a jegesmedve (csak a tengerrel táplált víztestek közelében); az amerikai kontinensen pedig pézsmatulok, sarki nyúl, sarki farkas is él.
Képek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Aapala, Kirsti: Tunturista jängälle. Kieli-ikkunat. [2006. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ http://www.worldwidewords.org/qa/qa-tun1.htm
- ↑ Arcanum
- ↑ wiktionary → tunturi
- ↑ Döbrönte Zoltánné, Szentirmainé Brecsok Mária: Földünk és környezetünk, 1998
- Tuba Zoltán - Szerdahelyi Tibor - Engloner Attila - Nagy János: Botanika III. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2007.
További információk[szerkesztés]
|

