Oroszország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oroszországi Föderáció
Российская Федерация
Oroszország zászlaja
Oroszország zászlaja
Oroszország címere
Oroszország címere
Nemzeti himnusz: : Oroszország himnusza
Russian Federation (orthographic projection) - Annexed Territories disputed.svg

Fővárosa Moszkva
é. sz. 66° 25′, k. h. 94° 15′
Legnagyobb város Moszkva
Államforma Föderatív köztársaság
Vezetők
Elnök Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
Miniszterelnök Mihail Vlagyimirovics Misusztyin[1]
A Szövetségi Tanács elnöke Valentyina Ivanovna Matvijenko
Az Állami Duma elnöke Vjacseszlav Viktorovics Vologyin
Hivatalos nyelv orosz
Függetlenség kikiáltása
Szovjetuniótól 1991.december 26.

Tagság
Lista
Hadban áll Ukrajna
Népesség
Népszámlálás szerint146 804 372 fő (2017. jan. 1.)[2] +/-
Rangsorban9
Becsült146 000 000[3] fő (2022)
Rangsorban9
Népsűrűség9 fő/km²[4]
GDP2017 (forrás: IMF)
Összes1 283,20 milliárd (vásárlóerő paritáson 3 854 milliárd) USD (8)
Egy főre jutó8 134 (vásárlóerő paritáson 26 248) USD
Földrajzi adatok
Terület17 098 240 km²
Rangsorban 1
Víz0,5%
IdőzónaUTC+02:00 (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem orosz rubel (RUB)
Nemzetközi gépkocsijel RUS
Hívószám 7
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 01
  • 02
  • 03
  • 101
  • 102
  • 103
Internet TLD.ru
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Schuko
  • Europlug
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszországi Föderáció témájú médiaállományokat.
Oroszország által katonailag megszállt területek.1. Transznisztria (1992-től) 2. Abházia (2008-tól) 3. Dél-Oszétia (2008-tól) 4. Krím (2014-től) 5. Luhanszki terület (2014-től részlegesen megszállva) 6. Donecki terület (2014-től részlegesen megszállva) 7. Zaporizzsjai terület (2022-től részlegesen megszállva) 8. Herszoni terület (2022-től részlegesen megszállva) (E térkép nem mutatja a japán Kuril-szigetek 1945-től megszállt részeit)

Az Oroszországi Föderáció[5][6] (oroszul: Российская Федерация, Rosszijszkaja Hallgat Fegyeracija) vagy röviden Oroszország (Россия, Hallgat Rosszija) Európa keleti részétől Észak-Ázsia (Szibéria) keleti partjáig, a Csendes-óceánig, valamint a Távol-Keletre is kiterjedő, tagköztársaságokból álló ország.[7] A Föld legnagyobb területű állama, a lakható szárazföldi területek egynyolcadát foglalja el; területe tizenegy időzónára terjed ki.

Az ország nyugati része sokkal sűrűbben lakott, mint a keleti része; a lakosság mintegy háromnegyede Európában él. Fővárosa Moszkva, Európa legnépesebb és a világ egyik legnagyobb városa.

Hatalmas nyersanyagkészletei valószínűleg a legnagyobbak a világon,[8][9] és a világ egyik vezető kőolaj- és földgázkitermelője.[10][11]

Nagy piacának, gazdaságának, katonai erejének és nemzetközi befolyásának köszönhetően nagyhatalom, illetve (Kína mellett) potenciális szuperhatalom.[12][megj 1] Atomhatalom, amely az egyik legnagyobb tömegpusztító fegyverkészlettel és a 2020-as évek elején a Föld második legerősebb haderejével rendelkezik.[14][15]

Vlagyimir Putyin irányítása alatt 2014-ben annektálta a Krím-félszigetet, majd a kelet-ukrajnai háború nyomán, 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát. 2022-ben Vlagyimir Putyin újabb ukrán területeket annektált Oroszországhoz, melyek az alábbiak: Herszoni terület, Donyecki Népköztársaság, Luganszki Népköztársaság, és a Zaporizzsjai terület.

Etimológia[szerkesztés]

Az Oroszország elnevezés a középkori orosz állam, a Kijevi Rusz nevéből származik, amelyet főleg keleti szlávok laktak.[16] Az országot jellemzően Ruszföldnek is nevezték a lakosai.[17] Az e nevű államot a többi keleti szláv államtól való megkülönböztetés érdekében a modern történetírás Kijevi Rusznak vagy Kijevi Oroszországnak nevezi.

Maga a Rusz név a kora középkori rusz néptől származik, amely skandináv eredetű kereskedők és harcosok csoportja volt, akik a Balti-tenger túloldaláról települtek át, Novgorod központtal államot alapítottak, később pedig létrehozták a Kijevi Ruszt.[18]

A magyar nyelvben használt „orosz” szó a török nyelvekből eredeztethető (kazak: orusz, oszmán-török: urus), amely pedig a már említett ruszok Rusz szavából.[19]

Ruténia az orosz név középkori latin változata, és többnyire a katolikus Európával szomszédos orosz régió nyugati és déli részére utalt.[20]

Fekvése, határai[szerkesztés]

17 098 240[21] km²-es területével a világ legnagyobb országa, majdnem kétszer beleférne Kanada vagy az USA; Magyarországnál több mint 180-szor nagyobb. Fennhatósága alá tartozik a Kalinyingrádi terület nevű exklávé is.

Tengeri határai:

Szárazföldi szomszédai: Norvégia, Finnország, Észtország, Lettország, Fehéroroszország, Ukrajna, Grúzia, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kína, Mongólia, Észak-Korea, Kalinyingrádi területének pedig Litvánia és Lengyelország.

térkép szerkesztése

Oroszország legtávolabbi pontjai 8000 km-re vannak egymástól (a Föld felszínén mérve). Ezek a pontok: északnyugaton az a 60 km-es földnyelv, amely a lengyel–orosz határon elválasztja a Gdański-öblöt a Visztulától; a délkeleti a Kuril-szigetek déli vége, néhány kilométerre Hokkaidó szigetétől (Japán).

Oroszország 11 időzónát fed le.[22]

Északon végignyúlik Eurázsia legnagyobb részén, és sarki terület is tartozik hozzá. Kedvezőtlen éghajlata miatt e térség népsűrűsége és gazdasági szerepe viszonylag csekély.

Különleges pontok[szerkesztés]

Földrajz[szerkesztés]

Oroszország domborzati térképe
A Bajkál-tó az Olhon szigetnél

A hatalmas távolságok miatt változatos a domborzat, az éghajlat, a növényzet és a talaj. A kelet-európai síkságon északról délre egymást váltják sorban a tundra, tűlevelű erdők (tajga), vegyes és lombhullató erdők, sztyepp és félsivatag a Kaszpi-tenger vidékén, mivel a növényzet változása tükrözi az éghajlat változását. Szibériában hasonló sorozat figyelhető meg.

Domborzat[szerkesztés]

Partjai, szigetei[szerkesztés]

Szárazföldi területei[szerkesztés]

Kamcsatka, Korjakszkij-vulkán
Az Elbrusz hegye, a Kaukázus és egyben Oroszország legmagasabb pontja

Oroszország területének nagy részét óriási síkságok borítják. Fő tájegységei:

  • A Kelet-európai-síkság vagy Orosz-síkság: Oroszország európai részén fekszik, dél felől a Kaukázus, keletről az Urál választja el a Nyugat-szibériai-alföldtől. Csak kevés helyen éri el a 300 méteres magasságot. Mezőgazdaságilag igen termékeny vidék, de ásványkincs-lelőhelyekben is gazdag.
  • Az Urál hegység: vonulatai választják el Európát Ázsiától, keleti lábánál található a kontinensek határa. A Jeges-tengertől a Kazah-sztyeppéig, észak-déli irányban 2000 km hosszan magasodik. Szélessége 50–170 km között mozog. A hegységet 300-400 méteres hátságok tagolják. Átlagos magassága 600 méter körül alakul, legmagasabb hegye az 1894 méter magas Narodnaja Gora a hegység északi részén. Sok ásványi lelőhellyel rendelkezik. Öt tájegységre osztható: Sarki-Urál, Sarkközeli-Urál, Északi-Urál, Középső-Urál, Déli-Urál.
  • A Kaukázus: Oroszország déli vidékét a Fekete-tengertől a Kaszpi-tengerig fiatal lánchegység foglalja el, mely két nagyobb vonulatból áll: a Nagy-Kaukázus és az Elő-Kaukázus vagy Kis-Kaukázus. Hatalmas kiterjedésű, Oroszország legnagyobb területű hegysége kb. 440 000 km²-rel. Komplikált geológiai struktúrája van. A Nagy-Kaukázus ma is gyűrődik, mozgását vulkáni tevékenység és földrengések követik. Központi részén kialudt tűzhányók sorakoznak, mint az Elbrusz, Oroszország legmagasabb pontja (5633 m), a Kazbek (5043 m), vagy a Dih-Tau (5198 m). Centruma kristályos kőzetekből épül fel, külső vonulatai pedig inkább üledékes kőzetekből állnak. Három nagyobb vonulata a Nyugati-Kaukázus, a Magas-Kaukázus és a Keleti-Kaukázus. A Kaukázus láncai főleg nyersanyagokat és kőszenet rejtenek.
  • Szibéria

Vízrajz[szerkesztés]

A Volga és torkolata a Kaszpi-tengernél
Tájkép Moszkva környékén

Tavai[szerkesztés]

Oroszországban mintegy 200 000 tó található. Legnagyobb tavai: a Bajkál-tó (31 500 km²) , a Ladoga-tó (18 400 km²) és az Onyega-tó (9890 km²).

A Kelet-európai-síkság északi táján, a Nyugat-szibériai-alföld egyes részein és Északkelet-Szibéria területén hatalmas mocsárvilágot láthatunk.

Folyói[szerkesztés]

A leghosszabb folyók Szibériában és a Távol-Keleten vannak, a fő folyók nagyság szerinti sorrendben: Ob, Amur, Léna, Volga, Jenyiszej. Több folyója fontos szerepet játszik mint víziút vagy energiaforrás, így a Don, a Narva, a Daugava, a Pecsora, a Kubán és a Tyerek.

A Jeges-tenger felé haladnak:

A Kaszpi-tenger felé haladnak:

  • Volga – 3530 km, Európa leghosszabb folyója, mellékfolyói az Oka és a Káma.

A Fekete-tenger irányába haladnak:

  • a Dnyeper (2285 km), a Don (1970 km).

A Csendes-óceánba ömlik:

  • Amur – SilkaOnon vízrendszer – 4400 km.

Csatornái:

Mesterséges csatornarendszere, víziút-hálózata a Szovjetunió korszakában épült fel, az 1930-as évektől kezdődően. Moszkvát ezért 5 tengerről is el lehet érni vízi úton. Legfontosabb hajózható csatornái:

Éghajlat[szerkesztés]

Az Oroszországi Föderáció éghajlatának kialakulására néhány meghatározó tényező volt hatással. A hatalmas méretek, illetve sok területnek a tengertől való jelentős távolsága miatt a kontinentális éghajlat az uralkodó. Északon a szubarktikus éghajlat a jellemző. Az ország déli részének hegységei megakadályozzák a meleg légtömegek beáramlását az Indiai-óceán felől, a nyugat és észak felé nyitott síkságok kiteszik az országot az arktikus (sarkvidéki) és az óceáni befolyásoknak. Emiatt az ország nagy részén csak két évszak különül el világosan: a tél és a nyár; a tavasz és az ősz rövid ideig tart. A leghidegebb hónap a január (a tengerparton a február), a legmelegebb általában a július.

Oroszország négy éghajlati övezetben fekszik: arktikus, szubarktikus, mérsékelt és szubtropikus; a legkiterjedtebb a mérsékelt övezet. Szubtropikus éghajlata egy kis területnek van a Fekete-tenger partján, Szocsi környékén.

Télen a hideg szárazföldi légtömegek miatt magas légnyomású területek alakulnak ki az ország belső területein; a január közepi légnyomás Szibéria déli részén 1040 millibar; ettől a területtől nyugatra terjed Oroszország határai mentén Kazahsztántól Ukrajnáig. A magas légnyomású területeken Oroszország európai részén a délnyugati szelek dominálnak, Szibéria nagy részén a déli szelek, a Távol-Keleten az északnyugati szelek uralkodnak. Nyáron fordított a helyzet; a szárazföld belsejében a légtömegek felmelegszenek, és az ország ázsiai részén alacsony légnyomású területek alakulnak ki, ezért a nyári szélirány a téli ellentéte; Oroszország európai részén nyáron általában északnyugati szelek fújnak, Szibériában északi, a Távol-Keleten délkeleti az uralkodó szélirány.

Növény- és állatvilág[szerkesztés]

Barna medve, az ország nemzeti állata

Növény- és állatvilága övezetes, északról délre haladva:

Környezeti problémák[szerkesztés]

Levegőszennyezés[szerkesztés]

2020 táján az ország levegőszennyezésének több mint 80 százaléka a járművek kibocsátásából származik, különösen az európai részen, például Moszkvában és Szentpéterváron.[23] De nem ezek a városok a legszennyezettebbek Oroszországban, hanem azok, amelyek Szibériában és az Urálban találhatók. Ezeken a területeken a szennyezés fő forrása az ipar. Itt összpontosul az ország bányászata, vegyipara és nehézipara.[23] A szibériai ipari nagyvárosokban, mint például Jakutszkban,[23] Norilszkban,[24] valamint más nagyobb ipari központokban magas a levegőszennyezettség szintje.

Vízszennyezés[szerkesztés]

Bár az ország köztudottan bőséges vízkészlettel rendelkezik, a polgárok körében az első számú gond a tiszta és biztonságos ivóvízhez való hozzáférés. Több mint 2 millió tóval és sok ezer folyóval Oroszország adja a Föld édesvízkészletének 1/4-ét.[25] E bőség ellenére a vízszennyezés komoly aggodalomra ad okot az ország számára, különösen Moszkvában.[25] Vízellátásuk több mint fele nem felel meg a biztonsági előírásoknak. A talajvízben és a felszíni vizekben nagy mennyiségű nehézfém, kén, valamint egyéb szennyező anyagok találhatók.[25]

Az oroszországi vízforrások szennyezésének nagy része még Sztálin uralma alatt, 1941 és 1953 között kezdődött. Sztálin azt akarta, hogy a Szovjetunió gazdaságilag utolérje a nyugati országokat, és ennek eredményeként a gyárak nem törődtek a környezetvédelmi előírásokkal, annak érdekében, hogy a szükséges árukat a lehető leggyorsabban előállítsák.[25]

Ma a felszíni vizek nagy része szennyezett. Számos városban és településen egészségügyi problémákat okozott, hogy a szennyvíznek csak egy töredékét tisztítják meg teljesen. Problémát jelent a vízvezetékek rossz állapota is. A csövek erősen erodálódtak, javításra és cserére szorulnak, nem képesek megfelelően működni, hanem még több nehézfém kerül az ivóvízbe, a talajba és a talajvizekbe. Az ipari és vegyi hulladékok gyakran a folyómederbe vagy a vízpartra kerülnek, beleértve a hidrogén-szulfidot is, amely eseteket aztán Fekete- és a Kaszpi-tengerben tapasztalható nagymértékű halpusztulással hoztak összefüggésbe. A Bajkál-tó mellett működő papírgyárak korábban szintén komoly környezetszennyezést okoztak, de itt a környezetvédelmi erőfeszítések azóta nagymértékben csökkentették a tó ökológiai terhelését.[26]

2020-as évek elején az országban több mint 11 millió embernek még mindig nincs hozzáférése biztonságos ivóvízhez.[25]

Nukleáris szennyezés[szerkesztés]

1993-ig a Japán-tengerbe süllyesztettek nukleáris hulladékokat, amelyeknél nem biztonságos lerakási módszereket alkalmaztak.[27]  

Az atomfegyverek tesztelése és gyártása szintén komoly negatív hatással volt a környezetre, például Cseljabinszk közelében.[27]

Urál-hegység déli részén található Karacsáj-tó a Szovjetunió radioaktív hulladék lerakóhelyeként működött. Ma a nukleáris szennyezés tekintetében a Föld legszennyezettebb pontjai közé tartozik.[28]

A becslések szerint 2020-ra összesen mintegy 500 millió tonna nukleáris hulladék halmozódott fel az országban.[29]

Szilárd hulladék[szerkesztés]

2019-ben csaknem 70 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezett Oroszországban, ennek a mennyiségnek több mint 90%-a hulladéklerakókba került.[30] Az országban a hulladéklerakók nagyjából egy Hollandia méretével megegyező területet foglaltak el.[31]

2018-ban tömegtüntetések robbantak ki, amikor több mint 200 iskolás került kórházba a moszkvai régióban található Volokolamszk város hulladéklerakójából származó mérgező gázok belélegzése miatt.[32] A tiltakozások 2019-ben más településeken is elterjedtek, köztük Krasznojarszkban, Omszkban, Arhangelszkben és Nyizsnyij Novgorodban, ahol a tüntetők a hulladékégetők bezárását, az új lerakók telepítésének leállítását és az orosz szilárdhulladék-ágazat általános reformját követelték.[33]

Környezetvédelem[szerkesztés]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

2020 táján hatvannégy nemzeti park található Oroszországban. A nemzeti parkokat a Természeti Erőforrások Minisztériuma kezeli.

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

Az Ezeréves Oroszország emlékműve Novgorodban

Az orosz történelem korszakai:

A Kijevi Rusz és előzményei[szerkesztés]

A Kijevi Rusz a 11-12. században

A keleti szlávok a népvándorlás korában húzódtak északra, az erdőkbe, amelyek biztonságosabbak voltak a nyílt síkságnál. Ott sok évszázadon keresztül, lassan magukba olvasztották a finnugor népek többségét. A mai Oroszország magját a 8. században harcias skandináv kereskedők, a varégok alapították. 862-ben Ruszik (Rurik), a varégok egyik törzsének feje, államot alapított Novgorodban, az új állam neve Rusz (Русь) lett. Ez elég erős volt ahhoz, hogy dél felé terjeszkedve a sztyeppe szélére, Kijevbe tegye át székhelyét.

A Kijevi Rusz virágkora a 10. és 11. század volt. Felvette az ortodox kereszténységet. Uralkodói szoros családi és politikai kapcsolatban álltak az Árpád-házi királyokkal. A későbbiekben részfejedelemségekre bomlott és a tatárjárás idején, 1240-ben végleg elbukott.

A 11–12. századok nagy változásai a Kijevi Ruszra is gyökeres hatással voltak. A kunok támadása, és a keresztes hadjáratok hatására a mai Ukrajna területéről kétirányú vándorlás indult. Ekkor vált szét a kisorosz és a nagyorosz azaz az ukrán és az orosz nép. A keletre, északkeletre vonuló nagyorosz törzsek fokozatosan elfoglalták az Felső-Volga vidékét, gyarmatosították ezt a finnugor törzsek által lakott térséget. A gyarmatosítás nem erőszakos eszközökkel történt a nagy terület gyenge lakosságmegtartó képességének következtében könnyen találtak az orosz gyarmatosítók a letelepedéshez helyet. [34].

A moszkvai állam[szerkesztés]

Nem került minden orosz fejedelemség tatár uralom alá. Kijev bukásával egy időben Novgorod képes volt visszaverni a Német Lovagrend támadását, és a tatár uralmat is elkerülte. Mégsem Novgorod lett az újkori orosz állam bölcsője, hanem Moszkva. Pedig Moszkva fejedelme az Arany Horda kánjának vazallusa volt még sokáig. Lassanként mégis képes volt saját uralma alatt egyesíteni az orosz fejedelemségeket.

Elterjedt felfogás szerint a tatár uralom torzította el az orosz fejlődést, akkor tért el az általános európai fejlődési úttól. A korábbi időszakok kezdetleges önkormányzatai megsemmisültek, a személy jogának fogalma értelmezhetetlen volt abban a társadalomban.

Oroszország első cárja (királya) Rettegett Iván volt. Sokat tett az ország katonai erejének növelése érdekében és megkezdte azt a külpolitikát, amely a legújabb korig folyamatosan kimutatható: kijutni a meleg, jégmentes tengerre. Ez a törekvés hajtotta a szibériai terjeszkedést is. Rettegett Iván halála után egy hosszú, zavaros korszak következett. Ekkor foglalták el Moszkvát többször a lengyelek.

A cári birodalom[szerkesztés]

Mihály cár 1613-ban megalapította az 1917-ig uralkodó Romanov-dinasztiát, melynek egyik legjelentősebb alakja I. (Nagy) Péter cár volt. 1689-től erős, nyugati mintára szervezett államot hozott létre. Oroszország a napóleoni háborúk idejében lett vitathatatlanul európai nagyhatalom. Napóleon császár bukásának közvetlen oka oroszországi hadjáratának kudarca. A 19. század folyamán ugyan jelentős ipar épült ki Oroszországban, de a feudális viszonyok sokáig fennmaradtak és azok lebontása után sem volt képes az ország korszerű demokráciává válni. A 20. század elejére Oroszország katonailag is meggyengült, vereséget szenvedett az 1905-ös orosz–japán háborúban és az első világháborúban is.

Szovjetunió[szerkesztés]

1917-ben megdöntötték a cárizmust, és a bolsevikok vették át a hatalmat. A bolsevikok hatalomra kerülése után 1918-ban a szovjetek (tanácsok) összoroszországi kongresszusa tanácsköztársasággá kiáltotta ki Oroszországot. Az ezt követő polgárháború idején alakult meg az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság. 1922-ben Oroszország és e három másik szovjetköztársaság megalakította a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, a Szovjetuniót. A későbbi tagköztársaságok az 1930-as években a 19. századtól Oroszországhoz tartozó közép-ázsiai területeken szerveződtek meg, majd az 1940-es években a Szovjetunió nyugati terjeszkedését követően. Az uniót a Szovjetunió Kommunista Pártja irányította, amely politikai alakulat 1912-től 1991-ig létezett.

Sztálin (1922-től 1953-ig az ország vezetője, különböző tisztségekben) idejében kemény diktatúra alatt éltek a Szovjetunió népei, a rettegés légköre uralta az országot. Senki sem volt biztonságban, a kommunista párttagok sem. Rendkívül erőltetett ütemű iparosítás folyt, ennek mellékhatásaként éhínség pusztított Ukrajnában. A második világháború alatt a háborús erőfeszítés kivéreztette a lakosságot. A Szovjetunió 26 millió állampolgára halt meg a harcok következtében. Az anyagi kár is rettenetes volt. De a háború végén a Szovjetunió volt a világ két szuperhatalma közül az egyik.

A rendkívül soknemzetiségű országot az 1950-es évektől 1991-ig 15 tagköztársaság, 20 autonóm köztársaság, 8 autonóm terület és 10 autonóm (1977-ig nemzetiségi) körzet alkotta, amelyeket összesen 120 területre és határterületre, továbbá több mint 3000 járásra osztottak. A különböző szintű autonómiák formálisak voltak, valójában mindent Moszkvából irányítottak. A Szovjetunió majdnem 70 éves fennállása alatt jelentős hatalommá vált. 1985-től a Gorbacsov által megfogalmazott és meghirdetett nyitás (glasznoszty) és átalakítás (peresztrojka) politikájának hatására megkezdődött a Szovjetunió belső felbomlása, megerősödtek a nacionalista függetlenségi törekvések, főként a Baltikumban és a Kaukázus vidékén. A folyamat 1991 augusztusáig tartott, amikor egy sikertelen puccskísérletet követően a tagköztársaságok egymás után kiáltották ki a függetlenségüket és elszakadtak a központi hatalomtól. A Szovjetunió hivatalosan 1991. december 25-én szűnt meg, a jogfolytonosságot Oroszország vette át a nemzetközi szervezetekben.

Oroszország ma[szerkesztés]

A függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek, ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994–1996 között folyt, a másik 1999-től napjainkig is tart.

A rendszerváltás nagyon súlyos árat követelt Oroszország lakosságától. Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott. A kilencvenes évek elején rendszertelenül fizették a nyugdíjakat, több éves elmaradás sem volt ritka. A születési arányszám rendkívül alacsonyra szállt, a halálozási az egekbe szökött. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy újgazdag réteg, amely a kezére került tőkét biztonságosabb helyre, Oroszországon kívülre menekítette, így a gazdaságot a nagyarányú tőkekivonás is sújtotta. A kedvezőtlen folyamatok Putyin elnökké választása után fordultak meg. Az olajjövedelmek segítségével sikerült konszolidálni a gazdaságot.

2011. május 20-án a parlament megszavazta a téli időszámítás eltörlését.[35]

2014. március 18-án a Krími Köztársaság és Szevasztopol városa önálló föderációs alanyokként csatlakoztak az Oroszországi Föderációhoz, de ezt a nemzetközi közösség nem ismeri el.[36]

A Krím-félsziget 2014-es orosz annektálása után az Egyesült Államok és az Európai Unió gazdasági szankciókat vezetett be ellene. 2022-ben, miután az orosz hadsereg megtámadta Ukrajnát, a Nyugat további szankciókat vetett ki ellene.

Politika és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Vladimir Putin (2018-03-01) 03 (cropped).jpg Mikhail Mishustin (2020-07-09).jpg
Vlagyimir Putyin
(elnök)
Mihail Misusztyin
(miniszterelnök, 2022)

Az Oroszországi Föderáció félelnöki rendszerű szövetségi köztársaság.

A moszkvai Kreml, Oroszország elnökének hivatalos székhelye

Az elnököt, – aki az államfő, – a nép közvetlenül választja, és hat éves mandátummal rendelkezik. A gyakorlatban 2000-es megválasztása óta Vlagyimir Putyin uralja Oroszország politikai rendszerét és az ország demokratikus visszaesést mutat,[37][38] autoriter állammá [39] vagy diktatúrává vált.[40][41][42]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Az Orosz Föderáció többpárti képviseleti demokrácia, ahol a szövetségi kormány három ágból áll:[43]

  • Törvényhozás: Oroszország kétkamarás szövetségi közgyűlése, amely a 450 tagú Állami Dumából és a 170 tagú Szövetségi Tanácsból áll: törvényt fogad el, jóváhagyja a szerződéseket, elvileg rendelkezik az elnök felelősségre vonásának hatalmával.
  • Végrehajtás: Az elnök a fegyveres erők főparancsnoka, megvétózhatja a törvényjavaslatokat, mielőtt jogerőre kerülnek. Ő tesz javaslatot a miniszterelnök személyét illetően.
  • Igazságszolgáltatás: Az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság és az alsó szövetségi bíróságok, amelyek bíráit a Szövetségi Tanács az elnök ajánlására nevezi ki, értelmezik a törvényeket és megsemmisíthetik az általuk alkotmányellenesnek tartott törvényeket.

Politikai pártok[szerkesztés]

  • Egységes Oroszország (Единая Россия, Jegyinaja Rosszija) - 2020 táján az Orosz Föderáció legnagyobb politikai pártja.
  • Orosz Kommunista párt (Коммунистическая партия Российской Федерации, Kommunisztyicseszkaja Partyija Rosszijszkoj Fegyeracii).
  • Orosz Liberális-Demokratikus Párt (Либерально-Демократическая Партия России (ЛДПР), Liberalno-Gyemokratyicseszkaja Partyija Rosszii (LDPR)).
  • Igazságos Oroszország (Справедливая Россия: Родина/Пенсионеры/Жизнь, Szpravedlivaja Rosszija: Rogyina/Penszionyeri/Zsizny).
  • Haza Párt (Всероссийская политическая партия «Родина«)
  • Új emberek (Новые Люди) – 2020-as alapítású jobbközép politikai párt

Jogállamiság[szerkesztés]

A Freedom House 2022-es jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta.[44] Az orosz tekintélyelvű politikai rendszerben a hatalom Vlagyimir Putyin elnök kezében összpontosul. A biztonsági erők, az alárendelt igazságszolgáltatás, az ellenőrzött média és egyéb tényezők révén a Kreml képes manipulálni a választásokat és elnyomni az ellenvéleményt.[44]

Súlyos hiányosságok vannak a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatás közötti fékekben és ellensúlyokban.[45] A hatáskörök működőképes megosztása csak részben létezik.[45] Az elnök intézménye irányítja a parlamentet.[45] Semmilyen törvényt nem lehet elfogadni a Kreml előzetes jóváhagyása nélkül. A 2016-os parlamenti választások óta az Egységes Oroszország kormánypárt rendelkezik a mandátumok szupertöbbségével a törvényhozásban. A parlament összes többi pártja, az úgynevezett „rendszerellenzék” szinte egyöntetűen támogatja a hivatalos irányvonalat. Ugyanez vonatkozik a parlament felsőházára, a Szövetségi Tanácsra, és nagyjából regionális szinten is.[45]

Az igazságszolgáltatás alkotmányosan garantált függetlenségét súlyosan veszélyeztetik a politikai perek, amelyek során a bíróságok a végrehajtó hatalom közvetlen utasításait követik, mind országos, mind regionális szinten.[45]

A 2020-as alkotmánymódosítás tovább csökkentette a hatalmi ágak szétválasztását Oroszországban azáltal, hogy nagymértékben kibővítette az elnöki tisztséget, és egy utolsó pillanatban tett rendelkezés révén lehetővé tette a megbízott elnök számára, hogy potenciálisan akár 2036-ig kormányozzon.[45]

Az igazságszolgáltatás intézményileg differenciált, a bírák számára formálisan megfelelő oktatási és kinevezési rendszer létezik. Névleg független is, de különösen az alsóbb bírósági döntéseket gyakran befolyásolja a korrupció és a politikai nyomás. Ez alól a Kreml közvetlen beavatkozása szövetségi szinten vagy a kormányzók által regionális szinten sem kivétel.[45] Az oroszországi alkotmánybíróság határozatai szinte kivétel nélkül a végrehajtó hatalom mellett szólnak. Minél politikaibb az ügy és minél nagyobb a tét, annál nagyobb nyomás nehezedik az államra – beleértve a felsőbb rétegek utasításait is.[45]

A nemzetközi normák és törvények nemzeti jogalkotással történő felülbírálásának kísérlete 2015-ben kezdődött, amikor az alkotmánybíróság kimondta, hogy a nemzetközi bíróságok határozatai hatályon kívül helyezhetők, ha „nem felelnek meg az orosz alkotmánynak”.[45] Egy évvel később a parlament elfogadta azt a törvényt, amely szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei hatályon kívül helyezhetők.[45] 2018 novemberében a Moszkvai Kereskedelmi Bíróság nagy horderejű ítéletet hozott, amelyben megtagadta a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Nemzetközi Választottbírósága határozatának végrehajtását azzal az indokkal, hogy az ICC határozata ellentmond az orosz közrendnek.[45] A 2020-as alkotmányreform végül legalizálta ezt a gyakorlatot azáltal, hogy alkotmányos normaként megállapította a nemzeti alkotmányos normák elsőbbségét a nemzetközi joggal szemben.[45]

Az országot kleptokráciaként jellemzik.[46] A Transparency International korrupcióérzékelési indexén 2021-ben az európai országok között az utolsó helyen végzett, a 180 ország közül pedig a 136. helyen állt.[47]

Szövetségi körzetek

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

A Föderáció alanyai[szerkesztés]

Az Oroszországi Föderációnak 85 egyenjogú alanya (szubjektuma) van 2008. január 1-jén:

  • 22 köztársaság (республика) – ebből egy (Krími Köztársaság) nemzetközileg el nem ismert
  • 9 határterület (край)
  • 46 terület (область)
  • 3 szövetségi jelentőségű város (город федерального значения) – ebből egy (Szevasztopol) nemzetközileg el nem ismert
  • 1 autonóm terület (автономная область)
  • 4 autonóm körzet (автономный округ)

Önkormányzatok[szerkesztés]

Oroszország önkormányzati rendszerének kialakulása egy 1991-ben elfogadott törvény alapján kezdődött meg, mivel azonban a Föderáció alanyai nagy önállóságot élveztek e téren, szinte követhetetlenül sokszínű megoldások kerültek bevezetésre. Ráadásul az egyes szubjektumok felfogása jelentősen különbözött az önkormányzatiság kiterjedését, szabadságát illetően is.

2003-ban új törvényt fogadtak el „A helyi önkormányzás általános elveiről az Oroszországi Föderációban” címmel. Ennek alapján az átszervezés végrehajtásához adott hároméves átmeneti időszak után 2006. január elsejétől az ország egész területén az új szabályok szerint egységes elveken szervezett önkormányzatok jöttek létre.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

2018 Moscow Victory Day Parade 61.jpg Tsentr-2015-Exercise2015.09.18.jpg
Tu–160-as
stratégiai bombázó
BM–21 Grad
rakéta-sorozatvető

Oroszország hatalmas légi és tengeri haderőt tart fenn.[48] 2021-ben az ötödik legmagasabb katonai kiadású ország volt a világon.[49] A Global Firepower Index alapján 2022-ben Oroszország rendelkezik a világon a második legerősebb fegyveres erővel.[50]

Az ország birtokolja a világ legnagyobb nukleáris fegyverkészletét, ami meghaladja még az Egyesült Államok arzenálját is.[51] Ők üzemeltetik a második legnagyobb ballisztikus rakéta-tengeralattjáró flottát,[52] és egyike annak a három országnak (Kína és az Egyesült Államok mellett), amelyek stratégiai bombázókat üzemeltetnek.[53]

Gazdaság[szerkesztés]

Gazdasági mutatók
GDP (nominális) 1,8 billió $ (2021) [54]
GDP növekedési ráta -4,1% (2022 Q2) [55]
Egy főre jutó GDP (PPP) 32 803 $ (2021) [56]
Államadósság 255,5 mrd € (2021) [57]
Államadóssági ráta 17% (2021) [58]
Infláció 13,7% (2022. szeptember) [59]
Foglalkoztatottsági ráta 60,4% (2022. augusztus) [60]
Munkanélküliségi ráta 3,8% (2022. augusztus) [61]
Minimálbér 169,4 € (2022) [62]
Bérnövekedés üteme -3,2% (2022. július) [63]
Jegybanki alapkamat 7,5% (2022. szeptember) [64]
SZJA 13% (2022) [64]
ÁFA (általános) 20% (2022) [65]
TAO 20% (2022) [64]

Hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkezik. A világ kőolaj- és földgázkitermelésének körülbelül 20 százalékát adja. Ez a nyersanyagbőség Oroszországot gyakorlatilag energia-önellátóvá és jelentős exportőrré tette.[66]

Széles körben energetikai nagyhatalomként jellemzik;[67] mivel a világ legnagyobb földgázkészletével rendelkezik,[68] a második legnagyobb szénkészlettel,[69] a nyolcadik legnagyobb kőolajkészlettel,[70] és a legnagyobb európai olajpala készletekkel.[71] A 2020-as évek elején a világ vezető földgázexportőre,[72] a második legnagyobb földgázkitermelő,[73] és a második legnagyobb kőolajexportőr,[74] és a legnagyobb kitermelő.[75]

2021-ben a nominális GDP-t tekintve az orosz volt az ötödik legnagyobb gazdaság Európában, a világban pedig a tizenegyedik legnagyobb gazdaság.[76][77]

2010. július elsejétől vámuniót alkot Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal.[78]

Történet[szerkesztés]

Az orosz GDP/fő (PPP) változása 1991 után
A munkanélküliségi ráta alakulása a SZU felbomlása után
„Moszkva-City”, Moszkva nemzetközi üzleti központja. Moszkva egyike a világ legdrágább városainak.[79]
Moszkva üzleti negyede éjjel
Oroszország 2020 táján a világ legnagyobb kőolaj-kitermelője [80] és 2. legfontosabb exportőre
Hőerőmű Moszkva közelében
Szuhoj Superjet 100 orosz gyártmányú utasszállító repülőgép

Oroszország a Szovjetunió összeomlása óta jelentős változásokon ment keresztül, a központilag tervezett gazdaságból a piaci alapú rendszer felé haladva. Az 1990-es években az ország gazdasága mély recessziót élt át, amelyet az infláció megugrása, a beruházások csökkenése, az áruhiány, a külső adósság növekedése, a háztartások jövedelmének csökkenése és sok más negatív jelenség kísért. A végrehajtott gazdasági reformok privatizálták a legtöbb iparágat, az energia, a közlekedés, a banki és a védelmi ágazatok kivételével. A tulajdonjogok védelme azonban továbbra is gyenge, és az állam továbbra is beavatkozik a magánszektor szabad működésébe.[81]

A világ egyik vezető kőolaj- és földgáztermelője lett és emellett olyan fémek legnagyobb exportőre, mint az acél és az alumínium. 2012-ben a kőolaj- és a gázszektor az ország éves GDP-jének mintegy 16 százalékát tette ki, valamint a szövetségi költségvetés 52 százalékát és az ország exportjának több mint 70 százalékát adta.[82][83] A 21. század elején az orosz energiaexport az életszínvonal gyors emelkedéséhez járult hozzá.

Az ország gazdasága, amelynek átlagosan 7% -os növekedése volt az 1998–2008-as időszakban, miközben az olajárak gyorsan emelkedtek, a 2010-es években csökkenő növekedési ütemet látott.[81]

Az ország nagymértékben függ a nyersanyagárak mozgásától. A csökkenő olajárak, a nemzetközi szankciók és egyéb tényezők kombinációja Oroszországot mély recesszióba taszította 2015-ben, a GDP akkor több mint 2%-kal esett vissza. A visszaesés 2016-ig folytatódott,[81] majd újra növekvő pályára állt a gazdaság, egészen a 2020-as Covid19-pandémia miatt a korlátozások okozta gazdasági visszaesésig.

Ukrajna 2022-es orosz invázióját követően az ország számos szankcióval és bojkottal szembesült a nyugati világ és szövetségesei részéről.[84] Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank becslése szerint a szankciók által okozott kár "az 1970-es évek eleje óta a legnagyobb sokkot" váltotta ki, és 2022-ben 10%-kal fogja vissza Oroszország gazdaságát.[85]

Gazdasági adatok[szerkesztés]

Oroszország gazdasági adatai 2012-2021 között:[86]

Év GDP
(milliárd US$ PPP)
GDP per fő
(US$ PPP)
GDP növekedés
(reál)
Infláció
Munkanélküliség
Államadósság
(GDP %-ban)
2012 Növekedés3,670.4 Növekedés25,592 Növekedés3.7 % Increase Negative.svg5.1 % Decrease Positive.svg5.5 % Increase Negative.svg11.9 %
2013 Növekedés3,798.0 Növekedés26,430 Növekedés1.8 % Increase Negative.svg6.8 % Állandó5.5 % Increase Negative.svg13.1 %
2014 Növekedés3,895.4 Növekedés26,626 Növekedés0.7 % Increase Negative.svg7.8 % Decrease Positive.svg5.2 % Increase Negative.svg16.1 %
2015 Csökkenés3,845.1 Csökkenés26,247 Csökkenés−2.3 % Increase Negative.svg15.5 % Increase Negative.svg5.6 % Increase Negative.svg16.4 %
2016 Növekedés3,897.7 Növekedés26,551 Növekedés0.3 % Increase Negative.svg7.0 % Decrease Positive.svg5.5 % Decrease Positive.svg16.1 %
2017 Növekedés4,035.9 Növekedés27,474 Növekedés1.6 % Növekedés3.7 % Decrease Positive.svg5.2 % Decrease Positive.svg15.5 %
2018 Növekedés4,227.4 Növekedés28,797 Növekedés2.3 % Növekedés2.9 % Decrease Positive.svg4.8 % Decrease Positive.svg14.6 %
2019 Növekedés4,174.9 Növekedés28,449.0 Növekedés2.2% Növekedés3.0% Decrease Positive.svg4.6% Increase Negative.svg13.8%
2020 Csökkenés4,100.5 Csökkenés28,052.6 Csökkenés-2.7% Növekedés4.9% Increase Negative.svg5.8% Increase Negative.svg19.3%
2021 Növekedés4,447.5 Növekedés30,431.2 Növekedés4.7% Increase Negative.svg8.4% Decrease Positive.svg4.9% Decrease Positive.svg17.9%

Ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Ipar[szerkesztés]

Az ipar jelentősebb ágazatai a vas-, alumínium- és színesfémkohászat, acélgyártás, gépgyártás, járműgyártás, kőolaj-feldolgozás, vegyipar, építőipar, fa- és papíripar, textilipar és élelmiszeripar.

Bányászat[szerkesztés]

Oroszország fűtőanyagtermelése nagyméretű:

Energiatermelés[szerkesztés]

Energiatermelés megoszlása
2016-17-es adatok alapján:[87]

  • Hőenergia: ~ 68%.
  • Vízenergia: ~ 21%.
  • Atomenergia: ~ 11%.
  • Egyéb, megújuló energiaforrás: ~ 1%
Oroszországból jövő létező és tervezett főbb gázvezetékek
GDP per fő (PPP) alapján az országok összehasonlítása Oroszországgal.
Sötétkék: magasabb
Világos szín: alacsonyabb
(Forrás: IMF, 2017)
(Magyarországé csak enyhén magasabb, mint Oroszországé.)

Feldolgozóipar[szerkesztés]

Külkereskedelem[szerkesztés]

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2019-ben:[87]

Közlekedés[szerkesztés]

Főút Volgodonszk mellett, a Rosztovi területen
Vonat a kínai határon, Manzsuli
Vosztocsnij konténerkikötője a Távol-Keleten, a transzszibériai vasút keleti végén

Általános adatok (2009):[88]

  • Vasúthálózatának hossza 86 000 km, ebből 43 000 km villamosított.
  • Szilárd burkolatú úthálózatának hossza (magánutakkal együtt) 754 000 km.
  • Hajózható folyóinak és csatornáinak összhosszúsága 102 000 km.
  • Olaj, gáz és szénhidrogén szállításra használt csőhálózatának hossza 63 000 km.

Közúti közlekedés[szerkesztés]

A közúthálózat hossza 952 000 km, ebből 652 500 km szilárd burkolatú.

A közúti biztonság Oroszországban rossz, a közúti balesetek aránya magasabb, mint Európában vagy az Egyesült Államokban.[89] 2011-ben Oroszország a negyedik ország volt a nyilvántartott közúti halálesetek száma szerint.[90] Míg a 2010-es években minden évben az autók száma átlagosan hat százalékkal nő az országban, az autópálya-rendszer (az ország hatalmas mérete ellenére) csupán 2200 kilométert tesz ki.[91]

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

Oroszország vasúthálózatának hossza 87 157 km, ami széles nyomtávú (1520 mm); 40 300 km villamosított. Az ország vasúthálózata a második leghosszabb a világon. Elsősorban teherszállítás zajlik a vonalakon a nagy bányákból a gyárakba és a kikötőkbe. Az iparvasutak hossza kb. 30 000 km.[92]

Városi tömegközlekedés[szerkesztés]

A buszok vezető szerepet töltenek be a városon belüli személyszállításban. A legnagyobb városokban villamos- és trolibuszjáratok is kiépültek. Szentpéterváron van a világ leghosszabb villamoshálózata (a 2010-es években több mint a fele leromlott állapotban van).

A hét legnagyobb városban van metró: Moszkvában, Szentpéterváron, Nyizsnyij Novgorodban, Szamarában, Jekatyerinburgban, Novoszibirszkben és Kazanyban.

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Fő tengeri kikötők: [93]

Belső víziutak a csatornákkal együtt: 101 600 km.[94] A Volga-Balti vízi út, a Fehér-tenger-Balti út és a Volga-Don csatornáknak köszönhetően a Volga az ország európai folyami szállítási részének magja lett, Moszkva pedig „öt tenger kikötőjévé” vált”. Az európai rész további fontos folyói közé tartozik az Északi-Dvina a mellékfolyóival, a Szuhona, az Onyega, a Szvir és a Néva. Szibériában a fő folyók a Jenyiszej, a Léna, az Ob és mellékfolyói. Mindegyiket hajózásra és sportevezésre, ipari termékek és élelmiszerek távoli régiókba történő szállítására használják.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Az országban 471 repülőtér van, a legjelentősebb nemzetközi repülőterek Moszkvában és Szentpéterváron vannak. Putyin elnök rendelete alapján az ország 44 nemzetközi repülőterének nevét 2019. május 31-ei hatállyal megváltoztatták. Mindegyik repülőteret egy-egy híres orosz személyiségről nevezték el.[95] A rendelet gyakorlati megvalósítása azonban elhúzódhat.[96]

Főbb repülőterei:

Demográfia[szerkesztés]

Oroszország népsűrűsége (2010)

Oroszország népessége a 2010. évi népszámlálás idején 142,9 millió fő volt. Európa legnépesebb országa és 2022-ben a világ kilencedik legnépesebbje; országos szinten igen alacsony, 9 fő/km² népsűrűséggel.[97] A születéskor várható élettartam 73,2 év (férfiaknál 68,2 év, nőknél 78,0 év).

Népességváltozás[szerkesztés]

A népesség alakulása 1950 és 2011 között (FAO)

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Képek
Moszkva
Szentpétervár
Novoszibirszk;
Jekatyerinburg;
Nyizsnyij Novgorod
Szamara
Megváltó Krisztus-székesegyház
A Megváltó Krisztus-székesegyház belseje
Kizsi Preobarzsenszkij-temploma
Orosz stílusú mecset Csecsenföldön, Dzsalka

A legnépesebb városok:

Rangsor Név Oroszul 2021-es becslés [98]
1 Moszkva Москва 12 655 050
2 Szentpétervár Санкт-Петербург 5 384 342
3 Novoszibirszk Новосибирск 1 620 162
4 Jekatyerinburg Екатеринбург 1 495 066
5 Kazany Казань 1 257 341
6 Nyizsnyij Novgorod Нижний Новгород 1 244 254
7 Cseljabinszk Челябинск 1 187 960
8 Szamara Самара 1 144 759

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Oroszország etnikai megoszlása
Etnikum 2002 2010[99]
arány arány tendencia
orosz 115 819 107 79,8% 111 016 896 77,7% csökkenő
tatár 5 554 601 3,8% 5 310 649 3,7% enyhén csökkenő
ukrán 2 942 961 2,0% 1 927 988 1,35% erősen csökkenő
baskír 1 673 389 1,2% 1 584 554 1,1% enyhén csökkenő
csuvas 1 637 094 1,1% 1 435 872 1,0% csökkenő
csecsen 1 360 253 0,9% 1 431 360 1,0% növekvő
örmény 1 130 491 0,8% 1 182 388 0,8% növekvő
kaukázusi avar 814 473 0,6% 912 090 0,6% növekvő
egyéb 9,8% 10,5%
Finnugor népek
Etnikum 2002 2010[99]
arány arány tendencia
mordvin 843 350 0,6% 744 237 0,5% csökkenő, Mordvinföldön növekvő
udmurt 636 906 0,4% 552 299 0,4% csökkenő
mari 604 298 0,4% 547 605 0,4% csökkenő
komi 293 406 0,2% 228 235 0,2% erősen csökkenő
komi-permják 125 235 0,1% 94 456 0,1% erősen csökkenő
karjalai 93 344 0,1% 60 815 erősen csökkenő
nyenyec 41 302 44 640 növekvő
osztják 28 678 30 943 növekvő
finn 34 050 20 267 erősen csökkenő
észt 28 113 17 875 erősen csökkenő
vogul 11 432 12 269 növekvő
vepsze 8 240 5 936 erősen csökkenő
A többi finnugor nép kevesebb mint 5000 fős népességű.

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Az orosz a hivatalos és a legtöbb ember által beszélt nyelv az országban. Ez egyben Európában a legtöbb ember által beszélt anyanyelv, valamint a világ legszélesebb körben beszélt szláv nyelve.[100]

Oroszország soknyelvű nemzet; körülbelül 100–150 kisebbségi nyelvet beszélnek országszerte.[101][102] Főbb beszélt nyelvek: tatár, csecsen, baskír, ukrán, csuvas, avar, oszét, kabard stb. (burját, jakut, udmurt, komi, mari, mordvin, karjalai, kalmük).

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Az ortodox és muszlim hívők
Orosz ortodox hívők aránya
Orosz ortodox hívők aránya
Muszlimok aránya
Muszlimok aránya
Keresztények és újpogányok
Keresztények felekezet nélkül
Keresztények felekezet nélkül
Újpogányok és tengristák aránya
Újpogányok és tengristák aránya
Buddhisták és ateisták
Buddhisták aránya
Buddhisták aránya
Ateisták aránya
Ateisták aránya

A vallás az országban sokszínű, de a kereszténység, különösen az orosz ortodoxia a meghatározó felekezet. Az ortodox egyház befolyása csekélyebb Szibéria és Dél-Oroszország egyes részein, ahol a kereszténység előtti vallások érezhető újjáéledése volt megfigyelhető.[103] A második legnagyobb vallás az ortodox kereszténység után az iszlám.[104] Ez az uralkodó vallás néhány kaukázusi etnikai csoport (pl. a csecsenek, ingusok) és néhány török nép (különösen a tatárok és a baskírok) körében.[104]

A Szovjetunió 1991-es felbomlása óta a szibériai sámánizmus is újjáéledt [105] és új vallási mozgalmak jöttek létre Oroszország-szerte. Egyes nyugati megfigyelők szerint a vallásszabadság orosz hatóságok általi tiszteletben tartása az 1990-es évek vége és a 2000-es évek eleje óta csökkent.[106] Például a Jehova Tanúi tevékenysége a 2020-as évek elején be van tiltva az országban.[107][108]

Vallás szerinti megoszlás 2012-es felmérés alapján:[109][110]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

Oroszország, Kelet-Európa és Ázsia transzkontinentális országa és sok nép szokásait és hagyományait foglalja magába. Az európai orosz kultúra erősen gyökerezik az első keleti szlávok kultúrájában. Számos területen – különös tekintettel az irodalomra, a néptáncra, a klasszikus és hagyományos népzenére, a balettra, építészetre, festészetre – jelentős hatással volt a világkultúrára.

Turizmus[szerkesztés]

Az oroszországi turizmus a késő szovjet idők óta gyorsan növekszik, először a belföldi turizmus, majd a nemzetközi turizmus is. A gazdag kulturális örökség és a nagy természeti változatosság Oroszországot helyezi a világ legnépszerűbb turisztikai célpontjai közé. A Krím-félsziget kivételével az ország 28 UNESCO világörökségi helyet tartalmaz (2019), és még sok más hely szerepel az UNESCO javaslati listáján.

Az oroszországi fő turisztikai útvonalak körébe tartozik az ősi városok arany gyűrűje körüli utazás, körutazások a nagy folyókon, beleértve a Volgát, és a hosszú út a híres Transz-szibériai vasútvonalon. Oroszország sokszínű régiói és etnikai kultúrái számos különféle ételt és szuvenírt kínálnak, és nagyon sokféle hagyományt mutatnak, beleértve az orosz maszlenyica, a tatár szabantuj fesztivált vagy a szibériai sámánista rítusokat. 2013-ban Oroszországot 33 millió turista látogatta meg, így a világon a kilencedik, illetve Európában a hetedik leglátogatottabb ország volt.[111]

Kerékpáros turizmus[szerkesztés]

EuroVelo 2[szerkesztés]

Az országon az EuroVelo nemzetközi kerékpárhálózatnak több útvonala halad keresztül, a leghosszabb orosz szakasszal a második rendelkezik; neve: Capitals Route. Az ír Galwayből indul, az Atlanti-óceán közeléből, ahonnan az Egyesült Királyságon, Hollandián, Németországon, Lengyelországon és Fehéroroszországon halad keresztül idáig. Az orosz szakasz egyelőre kivitelezés alatt áll, és Moszkvában végződik.[112]

EuroVelo 10[szerkesztés]

EuroVelo 13[szerkesztés]

Az EuroVelo 13: Iron Curtain Trail Norvégiából Bulgáriába tart, 20 országon és 10 400 kilométeren keresztül, végig a vasfüggönyt követve. Az ország szempontjából azért különleges, hiszen a „központi nagy” terület mellett a Kalinyingrádi területet is érinti.[113]

Sport[szerkesztés]

Bandy, egy jégpályán játszott nemzeti sport

Oroszországban népszerű valamennyi küzdősport, a labdarúgás, a jéghoki, a vívás, de a kézi- és a kosárlabda is.

Oroszország könnyűatlétái, birkózói, téli sportolói, vívói, tornászai világklasszisok.

Labdarúgás[szerkesztés]

A 2018-as labdarúgó-világbajnokságot Oroszország rendezhette.[114]

Olimpia[szerkesztés]

1980-ban Moszkvában rendezték meg a nyári olimpiát és 2014-ben Szocsiban rendezték meg a téli olimpiát.

Formula–1[szerkesztés]

Szocsiban 2014-től kezdve rendezték meg az orosz Formula–1-es nagydíjat. 2023-tól Szentpéterváron lett volna hivatalosan az orosz nagydíj, de az Ukrajna elleni orosz invázió miatt Oroszországot 2022-ben kitiltották a Formula–1-ből.

Oroszország eddigi Formula–1-es pilótái Vitalij Petrov, Danyiil Kvjat, Szergej Szirotkin és Nyikita Mazepin.

Jégkorong[szerkesztés]

Vízilabda[szerkesztés]

Egyéb[szerkesztés]

Média[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy Oroszország alkotmánya garantálja a szólás- és médiaszabadságot, korlátozás és cenzúra sújtja azokat. A Riporterek Határok Nélkül szervezet, – amely évente méri az országok sajtószabadságát, – 2019-ben Oroszországot 180 ország közül a 149. helyre sorolta,[115] a legkevésbé szabad országok közé, elsősorban Vlagyimir Putyin intézkedéseinek köszönhetően.

Ünnepek[szerkesztés]

  • január 1-5. – újév (Новогодние каникулы)
  • január 7. – (ortodox) karácsony (Рождество Христово)
  • február 23. – az anyaország védői (День защитника Отечества)
  • március 8. – nőnap (Международный женский день)
  • május 1. – a tavasz és a munka ünnepe (Праздник Весны и Труда)
  • május 9. – a győzelem napja (День Победы)
  • június 12. – Oroszország (függetlenség) napja (День России)
  • november 4. – a nemzeti egység napja (День народного единства)

Ezeken kívül lehetnek regionális és bizonyos körökben megtartott ünnepek (pl. A haza hőseinek napja - dec. 9.).

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Matthew Fleischer, a Los Angeles Times munkatársa alapján Oroszország csak akkor válik szuperhatalommá, ha az éghajlatváltozás felengedi a permafrosztot, amely 2014 márciusában az ország szárazföldi területének kétharmadát fedi le. Ennek a permafrosztnak a hiánya új kőolaj-, földgáz- és más értékes nyersanyagkészletek feltárását, valamint hatalmas új termőföldek megművelését segítené elő, ami lehetővé tenné Oroszország számára, hogy „a világ kenyérkosarává váljon – és irányítsa a bolygó élelmiszerellátását”.[13]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Путин утвердил Медведева зампредом Совета безопасности Archiválva 2020. január 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (Kommersant.ru, 2020-01-16)
  2. http://www.gks.ru/free_doc/new_site/population/demo/Popul2017.xls
  3. Worldometers ; A Krími Köztársasággal és Szevasztopol várossal együtt. E kettőt Oroszország a saját föderációjához csatolta, így lakosságuk át lett vezetve oda Ukrajna adatából
  4. Worldometers 2022
  5. Ország- és területnevek. A magyar Földrajzinév-bizottság államnévjegyzéke
  6. Oroszországi Föderáció (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2021. november 6.)
  7. Yu.S. Osipov (szerkesztő), és mások. Nagy Orosz Enciklopédia (ru nyelven). Большая Российская энциклопедия, 1007. o. (2004. november 29.). ISBN 5-85270-326-5. Hozzáférés ideje: 2004. november 29. 
  8. Commission of the Russian Federation for UNESCO: Panorama of Russia. Unesco.ru. (Hozzáférés: 2010. október 29.)
  9. Jeffrey Hays: NATURAL RESOURCES IN RUSSIA | Facts and Details, 2017. december 29.
  10. International Energy Agency – Oil Market Report (PDF), 2012 [2012. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 20.)
  11. "Country Comparison :: Natural gas – production Archiválva 2016-os dátummal a Wayback Machine-ben..
  12. Rosefielde, Steven. Russia in the 21st Century. UNC Press (2005. február 1.). ISBN 978-0-521-54529-7 
  13. "How curbing climate change can prevent Russia from becoming a superpower". Los Angeles Times (12 March 2014)
  14. Nézzük, melyik most a világ 10 legerősebb hadserege! (magyar nyelven). Portfolio.hu. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  15. 2022 Military Strength Ranking (amerikai angol nyelven). www.globalfirepower.com. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
  16. Curtis, Glenn E.: Russia - Early History. Federal Research Division of the Library of Congress, 1998. (Hozzáférés: 2021. június 29.)
  17. Kuchkin, V. A.. (ru nyelven). Moscow: Institute of General History of the Russian Academy of Sciences; Ladomir, 697–698. o. (2014) 
  18. Duczko, Wladyslaw. Viking Rus. Brill Publishers, 10–11. o. (2004). ISBN 978-90-04-13874-2 
  19. orosz | Magyar etimológiai szótár | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  20. Меркулов, В. И. Об одном из названий Руси и русских в источниках. Русин, № 4 (6), 2006. Стр. 118—122
  21. Федеральная служба государственной регистрации, кадастра и картографии (Росреестр). Земельный фонд Российской Федерации на 1 января 2011 года[halott link] (стр. 223)
  22. Russian State Duma votes to abandon permanent summer time 2014-07-09
  23. a b c Russia Air Quality Index (AQI) and Air Pollution information | IQAir (angol nyelven). www.iqair.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)
  24. How Norilsk, in the Russian Arctic, became one of the most polluted places on Earth (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)
  25. a b c d e student, Olive P.-GSP240: Water Pollution in Russia (magyar nyelven). ArcGIS StoryMaps, 2021. április 22. (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.)
  26. Russia: A country study. GPO (United States Government Printing Office) for the Library of Congress, 1996. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  27. a b Environmental issues in Russia. Norges Naturvenforbund. (Hozzáférés: 2011. február 22.)
  28. Radioactive Russian Lake Called Possible "Global Catastrophe" (html). (Hozzáférés: 2007. október 4.)
  29. Gerden, E. (2020, June 18). Russia to improve nuclear waste management. https://www.tunneltalk.com/Russia-17Jun2019-Russia-to-improve-national-system-of-nuclear-waste-management.php
  30. Semenova, G. (2021a). “Garbage reform” in Russia and the introduction of a new tax payment. E3S Web of Conferences, 244, 10031. https://doi.org/10.1051/e3sconf/202124410031
  31. Semenova, G. (2021a). “Garbage reform” in Russia and the introduction of a new tax payment. E3S Web of Conferences, 244, 10031. https://doi.org/10.1051/e3sconf/202124410031
  32. Flikke, G. (2021). Dysfunctional orders: Russia’s rubbish protests and Putin’s limited access order. Post-Soviet Affairs, 37(5), 470–488. https://doi.org/10.1080/1060586X.2021.1968219
  33. Martus, E. (2020). Municipal Solid Waste Management in Russia: Protest, Policy, and Politics. Russian Analytical Digest, 23(261), 2–6. https://doi.org/10.3929/ethz-b-000458206
  34. Kljucsevszkij 16-17. előadás
  35. időzóna
  36. Treaty to accept Crimea, Sevastopol to Russian Federation signed”, Russia Today, 2014. március 18. 
  37. Kiyan, Olga (2020. április 9.). „Russia & Democratic Backsliding: The Future of Putinism”. Harvard International Review, Kiadó: Harvard International Relations Council. (Hozzáférés ideje: 2022. július 8.)  
  38. Ruling Russia : authoritarianism from the revolution to Putin (2016. november 29.). ISBN 9780691169323 
  39. Kuzio, Taras (2016). „Nationalism and authoritarianism in Russia”. Communist and Post-Communist Studies 49, 1–11. o, Kiadó: University of California Press. DOI:10.1016/j.postcomstud.2015.12.002.  
  40. Klaas, Brian: Vladimir Putin Has Fallen Into the Dictator Trap (angol nyelven). The Atlantic , 2022. március 16. (Hozzáférés: 2022. május 24.)
  41. Sabine Fischer on power and control in Vladimir Putin's Russia” (Hozzáférés ideje: 2022. május 24.) 
  42. Haltiwanger, John: Alexey Navalny calls out world leaders who 'hypocritically' benefited from Russian energy as Putin's 'grip on power grew stronger' (amerikai angol nyelven). Business Insider . (Hozzáférés: 2022. május 24.)
  43. Defense and Security: A Compendium of National Armed Forces and Security Policies. ABC-CLIO, 666. o. (2005). ISBN 978-1-85109-781-4 
  44. a b Russia: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022)
  45. a b c d e f g h i j k l BTI 2022 Russia Country Report (angol nyelven). BTI 2022. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  46. Fish, M. Steven (2018. április 1.). „What Has Russia Become?”. Comparative Politics, New York City 50, 327–346. o, Kiadó: City University of New York. DOI:10.5129/001041518822704872.  
  47. Corruptions Perceptions Index 2021. Transparency International. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
  48. Ukraine fighting to stop 'a new iron curtain' after Russian invasion. The Guardian, 2022. február 24. (Hozzáférés: 2022. március 21.) „...Russia has a very effective aerial, naval and ground fires capability...”
  49. Trends in World Military Expenditure, 2020. Stockholm International Peace Research Institute, 2021. április 26. (Hozzáférés: 2021. november 24.)
  50. 2022 Russia Military Strength. In: globalfirepower.com.
  51. Nuclear Weapons: Who Has What at a Glance. Arms Control Association, 2020. augusztus 1. (Hozzáférés: 2021. június 7.)
  52. Ballistic missile submarines data. Asia Power Index. Lowy Institute, 2021 (Hozzáférés: 2022. január 25.)
  53. Balance of power: theory and practice in the 21st century. Stanford University Press, 332. o. (2004. november 29.). ISBN 978-0-8047-5017-2 
  54. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?locations=RU
  55. https://hu.tradingeconomics.com/russia/gdp-growth-annual
  56. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?locations=RU&view=chart%2C
  57. https://countryeconomy.com/national-debt/russia
  58. https://countryeconomy.com/national-debt/russia
  59. https://hu.tradingeconomics.com/russia/inflation-cpi
  60. https://hu.tradingeconomics.com/russia/employment-rate
  61. https://hu.tradingeconomics.com/russia/unemployment-rate
  62. https://countryeconomy.com/national-minimum-wage/russia
  63. https://hu.tradingeconomics.com/russia/wage-growth
  64. a b c https://hu.tradingeconomics.com/russia/indicators
  65. https://hu.tradingeconomics.com/russia/sales-tax-rate
  66. Glenn E. Curtis (ed.): Russia - Natural Resources. Washington, D.C.: Federal Research Division of the Library of Congress, 1998. (Hozzáférés: 2021. június 25.) „"Russia is one of the world's richest countries in raw materials, many of which are significant inputs for an industrial economy. Russia accounts for around 20 percent of the world's production of oil and natural gas and possesses large reserves of both fuels. This abundance has made Russia virtually self-sufficient in energy and a large-scale exporter of fuels."”
  67. The Future of Russia as an Energy Superpower. Harvard University Press, 2017. november 20. (Hozzáférés: 2021. február 22.)
  68. N. Sönnichsen: Natural gas - countries with the largest reserves 2009-2019. Statista, 2021. június 15. (Hozzáférés: 2021. július 2.) „"Russia has the largest proved natural gas reserves in the world. As of 2019, it had 38 trillion cubic meters worth of the fossil fuel, four trillion cubic meters more than ten years prior."”
  69. Statistical Review of World Energy 69th edition. bp.com . BP, 2020. (Hozzáférés: 2020. november 8.)
  70. Crude oil – proved reserves. CIA World Factbook. Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  71. 2010 Survey of Energy Resources. World Energy Council, 102. o. (2010). ISBN 978-0-946121-021 
  72. Natural gas – exports. CIA World Factbook. Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  73. Natural gas – production. CIA World Factbook. Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  74. Crude oil – exports. CIA World Factbook. Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  75. Crude oil – production. CIA World Factbook. Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2021. július 2.)
  76. World Economic Outlook Database, October 2021. IMF.org . International Monetary Fund, 2021. október 1. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
  77. Report for Selected Countries and Subjects (angol nyelven). IMF . (Hozzáférés: 2021. június 26.)
  78. vámunió
  79. City Mayors: Cost of living - The world's most expensive cities
  80. CIA 2017-es becslései
  81. a b c CIA World Factbook
  82. World Development Indicators: Contribution of natural resources to gross domestic product. World Bank. (Hozzáférés: 2014. november 29.)
  83. Russia - Analysis. EIA, 2014. március 12. (Hozzáférés: 2014. november 29.)
  84. Walsh, Ben: The unprecedented American sanctions on Russia, explained. Vox, 2022. március 9. (Hozzáférés: 2022. március 31.)
  85. Under unprecedented sanctions, how is the Russian economy faring?”, 2022. március 30. (Hozzáférés ideje: 2022. március 31.) 
  86. Report for Selected Countries and Subjects (angol nyelven). IMF . (Hozzáférés: 2022. február 15.)
  87. a b CIA World Factbook
  88. Oroszország statisztikai évkönyve 2009. gks.ru. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
  89. Russia cuts its traffic deaths with tough fines —and upbeat ads. Public Radio International . (Hozzáférés: 2017. március 21.)
  90. The world's most dangerous roads - get the data”, the Guardian, 2011. május 11. (Hozzáférés ideje: 2017. március 22.) 
  91. Bad Roads – A Domestic Russian Problem So Bad Putin Can't Ignore but Can't Fix. interpretermag.com. (Hozzáférés: 2017. június 4.)
  92. CIA - The World Factbook. cia.gov. [2015. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
  93. CIA World Factbook
  94. Распоряжение Правительства РФ № 1800-р от 19 декабря 2002 года
  95. Указ Президента Российской Федерации от 31.05.2019 № 246 (Három oldalon felsorolva)
  96. [1] (Kommersant.ru, 2019-05-31)
  97. Population density (people per sq. km of land area). The World Bank. (Hozzáférés: 2021. június 16.)
  98. Russia. Citypopulation.de. (Hozzáférés: 2021. május 19.)
  99. a b Информационные материалы об окончательных итогах Всероссийской переписи населения 2010 года. [2012. június 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
  100. Russian. University of Toronto. (Hozzáférés: 2021. július 9.) „"Russian is the most widespread of the Slavic languages and the largest native language in Europe. Of great political importance, it is one of the official languages of the United Nations – making it a natural area of study for those interested in geopolitics."”
  101. Iryna, Ulasiuk (2011. november 29.). „Legal protection of linguistic diversity in Russia: past and present”. Journal of Multilingual and Multicultural Development 32, 71–83. o, Kiadó: European University Institute. DOI:10.1080/01434632.2010.536237. ISSN 0143-4632. „Russia is unique in its size and ethnic composition. There is a further linguistic complexity of more than 150 co-existing languages.” 
  102. Russia – Ethnic groups and languages, Encyclopedia Britannica „"Although ethnic Russians comprise more than four-fifths of the country's total population, Russia is a diverse, multiethnic society. More than 120 ethnic groups, many with their own national territories, speaking some 100 languages live within Russia's borders."” 
  103. Bourdeaux, Michael (2003). "Trends in Religious Policy". Eastern Europe, Russia and Central Asia. Taylor and Francis. pp. 46–52. ISBN 9781857431377.
  104. a b Yandex. docviewer.yandex.com. (Hozzáférés: 2022. május 29.)
  105. Kharitonova, Valentina (2015). "Revived Shamanism in the Social Life of Russia". Folklore. FB and Media Group of LM. 62: 37–54. doi:10.7592/FEJF2015.62. ISSN 1406-0949.
  106. Knox, Zoe (2008). "Religious Freedom in Russia: The Putin Years". In Steinberg, Mark D.; Wanner, Catherine (eds.). Religion, Morality, and Community in Post-Soviet Societies. Indiana University Press. pp. 281–314. ISBN 9780253220387.
  107. Russian court bans Jehovah's Witnesses as extremist”, Reuters, 2017. április 20. (Hozzáférés ideje: 2017. április 20.) 
  108. UNITED STATES COMMISSION on INTERNATIONAL RELIGIOUS FREEDOM: ISSUE UPDATE: JEHOVAH’S WITNESSES. (Hozzáférés: 2022)
  109. http://sreda.org/arena
  110. Archivált másolat. [2017. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  111. "Tourism Highlights 2014" (PDF). E-unwto.org. Archived from the original (PDF) on 12 January 2015.
  112. http://www.eurovelo.com/en/eurovelos/eurovelo-2
  113. http://www.eurovelo13.com/
  114. Brazília után Oroszország és Katar lesz a foci-vb házigazdája”, Origo, 2010. december 2. (Hozzáférés ideje: 2010. december 2.) 
  115. 2019 World Press Freedom. (Hozzáférés: 2020)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Russia
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszország témájú médiaállományokat.