Teknősök
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: kora triász–holocén | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Alrendek | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Teknősök témájú médiaállományokat és Teknősök témájú kategóriát. |
A teknősök (Testudines vagy Chelonia) a hüllők egyik monofiletikus csoportja, az állatrendszerekben általában rendje. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. Mintegy 300 millió évvel ezelőtt, a paleozoikum perm korszakában jelentek meg őseik. Ma 327 ismert teknősfaj él a Földön 14 családra osztva. A fajok 42%-a védett. Legfőbb testfelépítésbeli jellegzetességük – mely minden más gerincestől megkülönbözteti őket – a testüket hasi- és hátoldalon is beborító csontos páncélzat.
A vízi teknősök alapvetően ragadozók – bár valamennyi növényi táplálékot ezek is fogyaszthatnak –, a szárazföldiek pedig növényevők, mivel lassú mozgásuk miatt nem tudnának más állatokat zsákmányul ejteni. Szaruhéjú tojással szaporodnak. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan.
A teknősök rendjének a Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos, a mocsári teknős. Emellett számos teknősfaj él hobbiállattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős. A felelőtlen teknőstartók által szabadjára eresztett ékszerteknősök az őshonos mocsári teknősök állománycsökkenését okozhatják, mivel azonos élettérben élnek.
A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától.[1]
Előfordulása[szerkesztés]
A legkülönbözőbb helyeken fordul elő. A két véglet a tenger és a sivatag.
Kültakaró[szerkesztés]
Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják. A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak. Bőrmirigyeik nincsenek. Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel.
Légzés[szerkesztés]
Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből.
| 1. szem | 9. páncél | 17. gyomor |
| 2. nyaki teknő | 10. karom | 18. máj |
| 3. teknőgerinc | 11. hátulsó végtagok | 19. bél |
| 4. középső teknő | 12. farok | 20. hólyag |
| 5. oldali teknő | 13. nyelőcső | 21. végbél |
| 6. fari teknő | 14. légcső | 22. emésztőgödör |
| 7. fej | 15. tüdő | 23. végbélnyílás |
| 8. mellső láb | 16. szív |
Anyagcsere[szerkesztés]
A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét alvással és napozással töltik. A napozásra részben azért van szükség, hogy testüket felmelegítsék.
Télen bizonyos teknősfajok hibernálódnak, hogy túléljék a nagy hideget. Anyagcseréjük lelassul, ebben a fázisban kevesebb energiát használnak, kevesebbet esznek, hogy teljesen kiürüljön az emésztőrendszerük, majd belépnek a hibernációba.
Párosodás[szerkesztés]
A hüllők, köztük a teknősök is belső megtermékenyítéssel szaporodnak. Minden teknős lágyhéjú tojással szaporodik.
A hímek a párzási időszakban gyakran harcolnak a nőstényekért. A mocsarakban élő teknősök hosszú karmokat növesztenek, hogy a párzás során meg tudjanak kapaszkodni a nőstények hátán. A nőstény teknősök a párzás során mindig visszahúzzák a fejüket és mellső lábukat a teknőbe, hogy a hím jobban hozzáférjen a kloákához, mivel így a hátsó részük kidudorodik a páncél alól. Minden teknősnek van pénisze, a kínai lágyhéjúteknősé kicsi és kétágú. A víziteknősök kizárólag vízben párzanak.
Keringés[szerkesztés]
A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen elkülönülve, az oxigénben dús és szegény vér keveredik egymással. Anyagcsere folyamataik lassúak. Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet-különbség, a teknősök a fagy vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba. Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen. Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés. Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek, s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan visszabújni téli rejtekhelyükre.
Növekedés[szerkesztés]
A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Így az öreg teknősök gyakran laposabbak és hosszabbak, testük is fakóbb. Nagyon hosszú ideig élnek és ivarérettek. Az ékszerteknősök 15~20, az óriásteknősök 150~200 évig élnek.
Védelem[szerkesztés]
Sok fajt törvény véd, ami azt jelenti hogy a birtoklását, eladását, gyakran szabályozzák. A CITES (Washingtoni egyezmény) védi őket. Aki megszegi ezeket a törvénykezéseket pénzbüntetésre vagy szabadságvesztésre számíthat. Sajnos Ázsiában a teknőshús ínyencségnek számít. Sok teknőst ér úgy halál - akárcsak sok delfint és bálnát - hogy halászhálóba gabalyodik.
Védett teknősfajok:
1.kategória:
- Batagur baska - Batagur teknős vagy tuntong
- Clemmys muhlenbergii - Muhlenberg-víziteknős
- Geoclemys hamiltonii - Hamilton-teknős
- Kachuga tecta - indiai fedélteknős
- Melanochelys tricarinata - bordás koromteknős
- Morenia ocellata - burmai gyűrűsteknős
- Terrapene coahuila - coahuilai dobozteknős
- Testudo kleinmanni - egyiptomi teknős
- Geochelone nigra - galápagosi óriásteknős vagy elefántteknős
- Geochelone radiata - sugaras teknős
- Geochelone yniphora - angonoka teknős
- Gopherus flavomarginatus - mexikói üregteknős
- Psammobates geometricus - déli sátorteknős
- Apalone spinifera - tüskés lágyhéjúteknős
- Aspideretes gangeticus - gangeszi lágyhéjúteknős
- Aspideretes hurum - pávaszemes lágyhéjúteknős
- Aspideretes nigricans - fekete lágyhéjúteknős
- Dermochelys coriacea - kérgesteknős
- Pseudemydura umbrina - ál-huszárteknős
- Cheloniidae család - Tengeriteknősök
.jpg)
2.kategória:
- Dermatemys mawii - Tabasco-teknős
- Callagur borneoensis - callagur teknős
- Clemmys insculpta - északi víziteknős
- Lissemys punctata - indiai leffentyűsteknős
- Peltocephalus dumerinialus - Duméril-folyamteknős
- Erymnochelys madagascariensis - madagaszkári folyamteknős
- Podocnemis faj az összes - folyamteknősök
- Terrapene carolina - karolinai dobozteknős
- Terrapene nelsoni - pettyes dobozteknős
- Terrapene ornata - díszes dobozteknős
- Testudinidae az összes ami az elsőben nem szerepel - szárazföldi teknősök
3.kategória: (Kizárólag a megnevezett fajok ghanai populációit érinti!)
- Trionyx triunguis - afrikai lágyhéjúteknős
- Pelomedusa subrufa - merevmellű sisakteknős
- Pelusios adansoni - Adanson-sisakteknős
- Pelusios castaneus - barna sisakteknős
- Pelusios gabonensis - csíkos sisakteknős
- Pelusios niger - fekete sisakteknős
Rendszerezés[szerkesztés]
A rendbe az alábbi alrendek és családok tartoznak:
Nyakrejtő teknősök[szerkesztés]
A nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjébe 11 család tartozik
- aligátorteknős-félék (Chelydridae)
- tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
- kérgesteknősfélék (Dermochelyidae)
- Tabasco-teknősfélék (Dermatemydidae)
- iszapteknősfélék (Kinosternidae)
- nagyfejűteknős-félék (Platysternidae)
- mocsáriteknős-félék (Emydidae)
- földiteknősfélék (Geoemydidae)
- szárazföldi teknősfélék (Testudinidae)
- kétkarmúteknős-félék (Carettochelyidae)
- lágyhéjú teknősfélék (Trionychidae)
- Meiolaniidae - kihalt
Nyakfordító teknősök[szerkesztés]
A nyakfordító teknősök (Pleurodira) alrendjébe 2 család tartozik
- kígyónyakúteknős-félék (Chelidae)
- sisakteknősfélék (Pelomedusidae)
A teknősök a kultúrában[szerkesztés]
A teknős számos mítoszban és vallásban a halhatatlanság és bölcsesség szimbóluma.
Az egyik Hindu isten, Kurma, egy teknős.
Nyugaton főleg a lassúságáról híresült el (pl. A teknősbéka és a nyúl című mese, "Lassú, mint a teknős").
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A National Geographic Magyarország cikke elkóborolt teknősök lassúságáról
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Schildpadden című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
|
