Húgyhólyag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A húgyhólyag a vizelet tárolására szolgáló, üreges, izmos falú szerv. A vizelet tárolása teszi lehetővé, hogy a vese folyamatos vizelet kiválasztása ellenére a vizelet kiürítése csak időszakosan válik szükségessé. Ennek gyakorisága természetesen függ a termelődött vizelet mennyiségétől, az egyén idegállapotától és a hólyag esetleges kóros elváltozásaitól. A vizelési inger mintegy 300-350 ml vizeletmennyiségnél váltódik ki, ami normál napi vizeletmennyiség mellett napi négy-ötszöri ürítést jelent. 250-300 ml vizeletet a hólyagban még a belső nyomás emelkedése nélkül tárolódik.

Helyzete, fő részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húgyhólyag mindkét nemben a kismedencében, annak elülső csontos fala, a szimfízis (symphysis) mögött helyezkedik el, bár anatómiai viszonyaik a két nem kismedencei szerveinek különbözősége miatt eltérőek. Elülső felszínük mindkét nemben egy sok simaizmot tartalmazó rövid szalaggal a szimfízis hátsó felszínéhez rögzül. Felső határa a tető (vertex), teltségi állapotától függően változó magasságig ér fel, alapja (fundus) mindkét nemben viszonylag rögzített. Férfiban a prosztatával, nőben a hüvely elülső falával áll szorosabb összeköttetésben. Ezek közvetítésével a gát izom- és kötőszöveti lemezeire is támaszkodik. Ez a terület háromszög alakú, amelynek elülső csúcsát a húgycső, hátsó két csúcsát a két húgyvezeték (ureter) nyílása képezi. A húgyvezetékek a vesemedencékből kisebb adagokban szállítják a vizeletet a hólyagba.

A húgyhólyag (feltárt belső üreggel).

Mögöttes kismedencei szervek, hashártyaviszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hátsó felszínét mindkét nemben hashártya (pritoneum) borítja, de a beborított felszín nagysága a teltségi állapottól függ. Férfiban a hashártya közvetlenül a végbél középső harmadának elülső felszínére csap át, nőben viszont a méhnyak-méhtest határán a méhtest elülső falára. Az előre dűlő-hajló (anteversio és anteflexio) méhtest ráfekszik a női húgyhólyag hátsó felszínére, és ennek kismértékű teltsége mellett a méhtest gyakorlatilag vízszintes helyzetű.

Falszerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belülről teltségétől függően redőzött nyálkahártya béleli. A nyálkahártya lényegében sima a funduson lévő háromszög területén. A hámja sajátos többrétegű hám (urothelium), amely jól tud alkalmazkodni a viszonylag nagymértékű térfogatváltozásokhoz, másrészt legfelső rétegét olyan sejtek (ernyősejtek) alkotják, amelyek amellett, hogy képesek ennek megfelelően szétterülni és összehúzódni, speciális védelmet nyújtanak a vizelet ozmotikus koncentrációjának szélsőséges változásaival szemben. A hám alatt laza rostos kötőszövet van. A fal izomzata három simaizom rétegből áll, bár ezek fejlettsége területenként változó. A belső réteg hálózatos szerkezetű. A középső körkörös, amely a húgycső belső nyílása körül megerősödve a belső (nem akaratlagos) záróizmot képezi, a külső, hosszanti réteg a hátsó felszínen a legfejlettebb. A harántcsíkolt izomból álló, körkörös elrendeződésű akaratlagos záróizom a gát állományának elülső lemezébe (diaphragma urogenitale) található.

Erei, idegei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Artériás vérellátását a belső csípőverőér ágaiból kapja, vénás vére egy vénás fonat közvetítésével a belső csípővénákba ömlik. Nyirokerei a csípőverőerek mentén található nyirokcsomókba vezetődnek. Szimpatikus és paraszimpatikus idegellátása biztosítja a vizelettartás és a vizeletürítés folyamatainak összehangolását.

Betegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyakori betegsége a nyálkahártya gyulladása (különösen nőknél) (kiváló rá a fehérbabhéj tea[1], ha nem mutatható ki kórokozó, most már a gyógyszerészek is kezdik ismerni), a koncentrált vizeletből húgykövek képződhetnek, (vagy elsődlegesen magában a hólyagban, de a húgyvezetéken keresztül a vesemedencékből is származhatnak), a kövek gyulladást válthatnak ki, emellett elakadásukkal erős fájdalmakat okozhatnak. Előfordulhatnak a nyálkahártyából, vagy a fal más szövetelemeiből kiinduló különböző típusú jó- és rosszindulatú daganatok. A nyálkahártya belső felszínének kinézete a húgycsövön át fölvezetett optikai eszközzel, a cisztoszkóppal vizsgálható.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fehérbabhéj tea (magyar nyelven)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cormack, David H.: Ham's Histology (Lippincott, Philadelphia 1987)
  • Donáth Tibor: Anatómiai Nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Henry Gray: Anatomy of the Human Body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az Ember Anatómiájának Atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Poirier,Jacques - Catala, Martin: Histologie: Les tissus (2006)
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human Anatomy & Physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
  • Blue Histology (angolul) (Large Images; thumbnails, urinary system, search, B, bladder human)