Pakicetus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pakicetus
Evolúciós időszak: Eocén
Pakicetus inachus
Pakicetus inachus
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Archaeoceti
Család: Pakicetidae
Nem: Pakicetus
Gingerich & Russell, 1981
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pakicetus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pakicetus témájú kategóriát.

A Pakicetus az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül az Archaeoceti alrendjébe és a Pakicetidae családjába tartozó kihalt nem.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pakicetus ezelőtt 55,8-33,9 millió évvel élt, a mai Pakisztán területén, Pesavar közelében. Maradványait a Kuldanai kőzetekben találták meg. Az eocén korban Pakisztán a Tethys-óceán partján feküdt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pakicetus attocki csontváza

Teljes Pakicetus csontvázat 2001-ben fedeztek fel. A csontváz kimutatta, hogy az állat, körülbelül 1,8-2,4 méter hosszú és 135 kilogramm súlyú lehetett. Nagyjából szárazföldi élőlény volt, és nagyon hasonlított rokonára, a Mesonychiára. Koponyája 30-35 centiméter hosszú és 14-15 centiméter lehetett, s valószínűleg csak egy kis méretű agyvelőt fogott közre.

Az első Pakicetus maradvány csak egy koponyából állt, és azt hitték, hogy egy Mesonychia koponyája, de Gingerich és Russell a belső fül tanulmányozása után rájöttek, hogy a felfedezett állat egy ősi típusú cet. Ennek a kezdetleges cetnek a fogai nemcsak a többi archaeocetiéhez hasonlított, hanem a ma már kihalt őspatások (Condylarthra) fogaihoz is. Mivel két külön állatcsoport jegyeit hordozzamagában, a Pakicetust, az elején nehéz volt besorolni.

Megállapítását, meglepő módon a hallórendszerének nyomai segítették elő. A szárazföldi állatok a levegőn, míg a tengeriek a vízen keresztül haladó hangokat fogják fel. Emiatt a szárazföldi állatoknak dobhártyájuk van. A dobhártyát a dobüregi izom feszesen tart, s ez a hangrezgéseket felfogja, aztán a hallócsontocskák révén a belső fülhöz továbbítja. A szárazföldi állatok csontjai és szövetei a két fül között olyann hangszigetelőt alkotnak, amely megakadályozza, hogy a hang az egyik fültől a testen át a másikba jusson. Emiatt az állat a mindkét fülbe csak a levegőn át érkező hangok útjának kis különbségéből tudja érzékelni a hangforrás helyét.

Ellenben a ceteknek nincsen dobhártyájuk, ők a hanghullámokat úgy fogják fel, hogy azok rezgésbe hozzák a koponyájukat és a hallócsontocskáikat. A cet koponyacsontjainak és szöveteinek sűrűsége nagyjában megegyezik a vízével, s ezért a víz közvetítette hang a testen keresztül is eljutna a másik fülbe, azonban ezt megakadályozza az úgynevezett „dinny szerv”, amely „habbal” teli üreg a koponyában.

Habár a Pakicetus hallórendszere inkább a cetekére, s nem az őspatásokéra hasonlít, ez az élőlény mégsem olyan, mint a mai cetek. Ezt onnan tudjuk, hogy koponyacsontjain megtaláljuk a dobüregi izom tapadásának helyét, tehát a Pakicetus dobhártyával rendelkezett, ellenben nem volt dinnye szerve, amely meggátolta az állatot a mélyvízi merülésben. Ám néhány hallócsontocskája részben össze volt olvadva, miként a ceteké, s emiatt valamicskét a Pakicetus is hallhatott a víz alatt.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az állat kétéltű életmódot folytatott, egyaránt vadászott szárazföldön és vizben is. Kövületei mellett egyéb állatok fosszilis maradványai is előkerültek, például: teknősöké, krokodiloké, harcsáké és tengeri halaké is. Valószínűleg ezek az állatok a Pakicetus zsákmányául eshettek. A Pakicetus nem volt képes az echolokációra.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe az alábbi 4 faj tartozik:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pakicetus: Information and Much More from Answers.com
  • Cetaceans
  • Paleobiology Database
  • Lisa Noelle Cooper, J.G.M. Thewissen, S.T. Hussain (2009) "New Middle Eocene Archaeocetes (Cetacea:Mammalia) from the Kuldana Formation of Northern Pakistan". Journal of Vertebrate Paleontology 29(4): 1289–1299. doi:10.1671/039.029.0423
  • Élet és Tudomány (New Scientist, Science News, Sciences et Avenir)