Mauritius világörökségi helyszínei
Ellenőrzött
Mauritius területéről eddig két helyszín került fel a világörökségi listára, egy másik helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
 |
Aapravasi Ghat |
| 2006 | |
| Kulturális (VI) | |
| Védett terület: 0,16 ha, puffer zóna: 28,9 ha, hivatkozás: 1227 | |
| 1834-ben a brit kormány Mauritius szigetét választotta az úgynevezett „nagy kísérlet” helyszínének, ahol a rabszolgaság szabad munkaerővel való felváltása érdekében 1920-ig mintegy félmillió munkást szerződtettek. Túlnyomó többségük cukornádültetvényeken dolgozott. A rabszolgaság eltörlésével az ültetvénytulajdonosoknak új, olcsó munkaerőforrásra volt szüksége, ennek következményeként a szerződtetett munkások százezrei a történelem egyik legnagyobb népvándorlását idézték elő. Az egész világon elterjedő új gazdasági rendszer egyik csomópontja Mauritius szigete volt, egyfelől Indiához való közelsége miatt (jelenlegi 1,2 milliós lakosságának 70%-a indiai eredetű), másfelől azért mert szigeten lévő ültetvények is gyors fejlődésnek indultak. A munkások több évre elköteleződtek, ennek ellentételezéseként fizetést, szállást és ellátást kaptak. Egy részüket Réunion szigetén, Ausztráliában, Dél- és Kelet-Afrikában vagy a Karib-szigeteken fekvő ültetvényekre szállították. Aapravasi Ghat (Bevándorlási állomás) 19. századból származó épületegyüttese a sziget fővárosában Port Luis-ban található. Az épületek ma már romos állapotban vannak, eredeti állapotuknak csak körülbelül a 15%-a maradt fenn. |
 |
Le Morne kultúrtáj |
| 2008 | |
| Kulturális (III)(VI)() | |
| Védett terület: 349,6 ha, puffer zóna: 2 405 ha, hivatkozás: 1259 | |
| A Mauritius délnyugati részén található ötszáz méter magasra emelkedő Le Morne-hegy a 18. században és a 19. század elején a szökött rabszolgák menedéke volt. Először a holland uralom idején a 18. század elején szállítottak ide rabszolgákat Afrikából, Madagaszkárról és Ázsiából és a cukornádültetvényeken dolgoztatták őket. A sziget jelentős központja volt az átmenő rabszolga-kereskedelemnek is. A szökevények a hegy elszigetelt, erdővel borított szinte áthatolhatatlan sziklás vidékén rejtőzködtek, magán a hegyen, a hegy lábánál vagy a hegyoldalban lévő barlangokban, ahol egész közösségek alakultak ki az úgynevezett maroonokból, szökött afrikaiakból és ázsiaiakból. Ezeket a közösségeket „magukra hagyottaknak” nevezték és a rabszolgaság 1835-ös eltörlése után legendás ellenállóként tisztelték őket. Történeteik szájhagyomány útján terjedtek és a lakosság kulturális örökségének részévé váltak. A sega nevű, a rabszolgaság idejéből származó tánc Mauritius nemzeti kultúrájának egyik meghatározó eleme lett. A környező dombokkal és lagúnákkal harmonikus egységet alkotó hegy a szökött rabszolgák szabadságért folytatott küzdelmének, valamint kreol identitás jelképének tekinthető. |
Elhelyezkedésük
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Javasolt helyszínek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Megnevezés | Kép | Típus | Kritérium | Év | Link |
|---|---|---|---|---|---|
| Black River Gorges Nemzeti Park |  | Természeti | VII, IX, X | 2006 | 5038 |
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Világörökségek enciklopédiája. Kossuth Kiadó. 2011. ISBN 963-09-6595-8.
{{cite book}}: Check|isbn=value: checksum (súgó); Cite has empty unknown parameter:|2=(súgó); Text "last" ignored (súgó) - UNESCO (2010). Világörökség. Partvonal Kiadó. ISBN 963-991-049-2.
{{cite book}}: Check|isbn=value: checksum (súgó); Cite has empty unknown parameter:|1=(súgó) - Mauritius az UNESCO világörökség oldalán (angolul)
- Mauritius javaslati listája az UNESCO honlapján (angolul)
