Ausztrália (ország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ausztrál Államszövetség
Commonwealth of Australia
Ausztrália zászlaja
Ausztrália zászlaja
Ausztrália címere
Ausztrália címere
Nemzeti himnusz: Advance Australia Fair
Australia (orthographic projection).svg

Fővárosa Canberra
d. sz. 35° 18′, k. h. 149° 08′
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Államfő II. Erzsébet ausztrál királynő
főkormányzó Peter John Cosgrove
Miniszterelnök Malcolm Turnbull
Hivatalos nyelv angol
függetlenség 1901. január 1.

Tagság A Nemzetközösség (1931), az OECD (1971), az APEC (1989),
az ENSZ (1945), a Csendes-óceáni Fórum (1971),
a Csendes-óceáni Közösség (1947), a G20 (1999)
Népesség
Népszámlálás szerint 23 130 931 fő (2013)[1]
Rangsorban 51[2]
Becsült 23 572 400[2] fő (2014. július)
Rangsorban 51[2]
Népsűrűség 2,74 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 1010 milliárd USD (14)
Egy főre jutó 49 400 USD
HDI (2007) 0,970 (2) – magas
Földrajzi adatok
Terület 7 741 220[2] km²
Rangsorban 6.[2]
Időzóna 3 időzóna (UTC+8-10)
nyári (UTC+8-11)
Egyéb adatok
Pénznem Ausztrál dollár (AUD)
Nemzetközi gépkocsijel AUS
Hívószám 61
Segélyhívó telefonszám 000
Internet TLD .au
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó AS/NZS 3112
Közlekedés iránya bal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztrál Államszövetség témájú médiaállományokat.
térkép szerkesztése

Ausztrália politikai értelemben az Ausztrál Államszövetség köznapi elnevezése. Az Ausztrál Államszövetség a hatodik legnagyobb területű ország a Földön; az egyetlen olyan, amely egy egész kontinensre kiterjed, Ausztrália és Óceánia legnagyobb országa. Új-Zéland tőle délkeletre, Indonézia, Pápua Új-Guinea és Kelet-Timor északra helyezkedik el. Az Egyenlítőtől délre (a déli féltekén), a 10. és a 40. szélességi kör között található.

Az országnév eredete[szerkesztés]

Az ország neve a latin Terra Australis ("déli föld") elnevezésből ered, melyet a déli félteke korábban fel nem fedezett, csak feltételezett szárazföldi területeire használtak.[3] Az Australia kifejezés legkorábban feljegyzett felbukkanása angol nyelven 1625-ben tűnt fel a "A note of Australia del Espíritu Santo" című jegyzetben, melynek szerzője Sir Richard Hakluyt, melyet Samuel Purchas jelentetett meg Hakluytus Posthumus című művében, ami az eredeti spanyol elnevezés "Austrialia del Espíritu Santo" (A Szentlélek déli földje) anglicizált megfelelője.[4][5][6][7] A holland melléknévi alakú Australische szót 1638-ban egy könyvben használták először Jakartában, hogy ezzel az elnevezéssel utaljanak az újonnan felfedezett déli földterületre.[8]

A szárazföld felfedezése után a kontinenst elnevezték Ausztráliának. A kontinens neve a brit gyarmati idők után, a függetlenedő domínium korában az itt létesülő politikai alakulatra is átment, ami értelmezési problémákhoz vezet, mivel az állam a teljes földrészt nem foglalja magába, a kontinenshez tartozik még Új-Guinea szigete és tágabb értelemben Új-Zéland egy része.

Földrajz[szerkesztés]

Áltlános jellemzői[szerkesztés]

Ausztrália topográfiai térképe, amely elenyésző magasságot ábrázol nyugaton, míg jelentősebb magasságokat mutat keleten és délkeleten. A sötétzöld szín jelzi az alacsnyabban, míg a sötétbarna szín a magasabban fekvő részeket.

Ausztrália szárazföldi területe 7617930 négyzetkilométer[9] amely az Indo-Ausztráliai-lemezen fekszik. Földjét az nyugatról az Indiai- és kelet felől a Csendes-óceán határolják. A déli szélesség 60. fokától délre eső tengereket a vízügyi világszervezet néhány éve hozott döntése alapján szokás Déli-óceánnak is hívni.[10]|name="Southern Ocean"|group="N"}} Ázsiától az Arafura- és a Timor-tengerek választják el, valamint a Korall-tenger, ami Queensland partvidéke mentén húzódik, illetve a Tasman-tenger, ami Ausztrália és Új-Zéland között található. A világ legkisebb kontinense,[11] ugyanakkor a hatodik legnagyobb oország a világon területét tekintve.[12] Ausztráliára—mind méretét, mind elszigeteltségét tekintve—gyakran csak a sziget szerű kontinens néven hivatkoznak,[13] és időnként a világ legnagyobb szigetének nevezik.[14] Ausztrália 34 218 kilométeres partvonallal rendelkezik, a tengeri szigeteket nem számolva,[15] és 814 250 négyzetkilométernyi tengeri területet tart az saját fennhatósága alatt az úgy nevezett exkluzív gazdasági zónában. Ehhez az exkluzív gazdasági zónához azonban nem számítják hozzá az Ausztrál Antarktiszi területet.[16] A Macquarie-szigettől eltekintve, Ausztrália a déli szélesség 9. foka és 44. foka, valamint a keleti hosszúság 112. foka és 154. foka között terül el.

A Nagy-korallzátony, a világ legnagyobb korallépítménye,[17] az északkeleti partvidéktől kis távolságra fekszik és több, mint 2000 kilométeres szélességben terül el. A Mount Augustus, a világ legnagyobb monolitja,[18] Nyugat-Ausztráliában található. A 2228 méter magas Mount Kosciuszko a Nagy-Vízválasztó-hegységben a kontinens legmagasabb pontja. Ugyanakkor a Heard-szigeten található Mawson-csúcs 2745 méteres tengerszint feletti magasságával még ennél is magasabb. Az Ausztrál fővárosi területen fekvő Mount McClintock és a Mount Menzies 3492 és 3355 méter magasak.[19]

Az Uluru

Ausztrália méretéből adódóan változatos tájegységekkel lehet találkozni az északkeleti trópusi esőerdőktől kezdve, a délnyugaton, délkeleten és keleten húzódó hegyláncokon át a középső területek sivatagos vidékéig.[20] Ez a leglaposabb kontinens,[21] a világ legrégebbi és legkevésbé termékeny talajával.[22][23] Az ausztrál sivatagi, félsivatagi területek köznapi megnevezése az outback, amely a földterület jelentős részét magában foglalja.[24] Ez a legszárazabb lakott kontinens, ahol az éves csapadékmennyiség kevesebb, mint 500 milliméter.[25] A népsűrűség mindössze 2,8 fő/négyzetkilométer, ami az egyik legalacsonyabb a világon,[26] habár a népesség egy jelentős része a mérsékelt éghajlatú délkeleti partvidéken él.[27]

Kelet-Ausztráliát a Nagy-vízválasztó-hegység jellemzi leginkább, amely Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria államok partvidékével párhuzamosan fut. Az elnevezés azonban nem egészen pontos, mivel a hegység egyes részei alacsony kiemelkedésekből állnak és a fennsíkok is jellemzően nem magasabbak 1600 méternél.[28] A Kelet-ausztrál mérsékelt égövi erdőségek és a Brigalow füves puszták sávja a partvidék és a hegység között húzódnak, míg a vízválasztó hegység szárazföld felé eső részén nagy kiterjedésű füves puszta található.[28][29]

A kontinens északnyugati sarkában homokkő sziklák és völgyek húzódnak megt Kimberleynél, és ettől délebbre Pilbara területén. A szárazföld belseje felé és egyre délebbre húzódva végeláthatatlan füves pusztaságok húzódnak: az Ord Victoria-síkság és a Nyugat-Ausztráliai Mulga bozótos.[30][31][32] Kiemelkedések még a középső vidéken és délkeleten az Uluru (Ayers Rock néven is ismert), a híres homokkő monolit, a szárazföld belsejét pedig sivatagok foglalják el, mint például a Simpson-, Tirari-Sturt-kő-, a Gibson-, Great Sandy, Tanami, valamint a Nagy-Victoria sivatagok, valamint a közismert Nullarbor-síkság a déli partvidéken.[33][34][35][36]

Műholdkép Ausztráliáról
Ausztrália domborzati térképe

Legészakibb pontja a York-fok (déli szélesség 10°41`), legdélibb pontja pedig a Bass-szorosba nyúló kiszögellés a Wilson-fok (déli szélesség 39°8`); ezek mintegy 3180 km-re vannak egymástól.

A kontinens hossza nyugat-keleti irányban a Steep-foktól (Greenwichtől keletre 113°9`) a Byron-fok-ig (keleti hosszúság 153°9`), mintegy 4000 km.

Jelentősebb félszigetei a York-félsziget (északon), az Arnhem-föld (északon) és a Yorke-félsziget (Adelaide-nél)

Jelentősebb tengeröblei a Carpentaria-öböl (északon), a Spencer-öböl, a Szent Vince-öböl (Adelaide-nél) és a Port Phillip-öböl (Melbourne-nél)

Jelentősebb szigetei: Tasmania, Fraser-sziget, Lord Howe-sziget, Melville-sziget, Groote Eylandt és a Wellesley-szigetek, Dirk Hartog-sziget, Kenguru-sziget, Furneaux-szigetek, Király-sziget (délen)

Domborzat[szerkesztés]

A Pinnacles-sivatag sziklaformái Nyugat-Ausztráliában

A kontinens átlagosan 300 m-rel emelkedik a tenger szintje fölé; teljes területének mindössze 6%-a van 610 m-nél magasabban.

Területének 85%-át az úgynevezett Outback, vagy magyarra lefordítva a "hátország" alkotja, amelyet a világ egyik legősibb tája foglalja el. Vörös sziklák, vörös por, okkerszínű síkságok, bíbor színben úszó hegyek, ragyogó kék ég és magányos házikók jellemzik a végeláthatatlan sivatagi tájat.

Ausztrália földrajzi szempontból három részre osztható:

Itt található a kontinens legmagasabb csúcsa, a 2228 m magas Mount Kosciuszko az Ausztrál Alpokban, továbbá az ország mély folyói és vulkanikus képződményei.
Az átlagosan 65 km széles, alacsony parti síkság keleten, délkeleten és délnyugaton övezi a kontinenst. Ez Ausztrália legsűrűbben lakott része.
A parti sík területeket a szárazföld belsejétől az átlagosan 1220 m magas Nagy-Vízválasztó-hegység választja el. Ez északról, a York-félsziget végén található York-foktól (Cape York) indul, és a keleti parttal párhuzamosan, 3000 km hosszan – a délkeleten lévő Victoria államig húzódik.
  • középen: Belső-ausztráliai-medence
Elkülönülő részei északon a Carpentaria-öböl síksága, délen a Murray-Darling-alföld és nyugaton az Eyre-tó térsége.
  • nyugaton: Nyugat-ausztráliai-fennsík
A Nyugat-ausztráliai-pajzs átlagosan 300-500 m magas és a kontinens 60%-át foglalja el. Legnagyobb részét bokros sztyepp fedi, peremén helyezkednek el Ausztrália legnagyobb sivatagjai a Nagy Homoksivatag, a Gibson-sivatag, a Nagy-Viktória sivatag és a fátlan Nullarbor-síkság, valamint a Föld legősibb sziklái. A fennsíkot elszórtan kisebb hegyek, mint például a Macdonell-hegység és az Uluru bontják meg.

Időzónák[szerkesztés]

Időzónák Ausztráliában

A kontinentális Ausztráliában három fő időzónát használnak:

  • Nyugat-Ausztrália (AWST = UTC+8); (Perth)
  • Északi terület és Dél-Ausztrália (ACST = UTC+9,5); (Alice Springs)
  • Queensland, Új-Dél-Wales, Victoria és Tasmania (télen AEST = UTC+10; Queensland kivételével nyáron AEDT = UTC+11). (Canberra)

Érdekességek:

  • Csak Ausztrália két állama, Dél-Ausztrália és Új-Dél-Wales használ nyári időszámítást, a többi nem.
  • Nyugat-Ausztráliában már négy alkalommal rendeztek népszavazást a nyári időszámítás bevezetéséről. Utoljára 2009-ben, 3 éves próbaidő után tartottak róla népszavazást, amin – ahogy az előző három alkalommal is – elbukott a bevezetés ötlete.[37]
  • Az ausztráliai Új-Dél-Waleshez tartozó Lord Howe-szigetcsoport időzónája UTC+10,5.
  • Az Ausztráliához tartozó Kókusz (Keeling)-szigetek (UTC+6,5), a Norfolk-sziget (UTC+11,5) is saját időzónát használ.

Vízrajz[szerkesztés]

Mivel a földrész igen száraz, kevés rajta a nagyobb vízfolyás. Említésre érdemes folyói a Darling és a Murray, amelyek a Nagy-Vízválasztó-hegység csapadékos lejtőjéről szállítja a vizet az alföld felé. A keleti lejtőkről sok bővizű, de rövid folyó fut a Csendes-óceánba. Legnagyobb időszakos tava az Eyre-tó, kiterjedése állandóan változik. A kontinens nagy része lefolyástalan. Gyakoriak a sós tavak, sós mocsarak.

Éghajlat[szerkesztés]

Australia-climate-map MJC01 hu.png

Ausztrália éghajlatát jelentős mértékben befolyásolják az óceáni áramlatok, amelyek összefüggésbe hozhatóak az időszakos szárazsággal, valamint trópusi alacsony légnyomású ciklonok fordulnak elő időszakosan a kontinens északi részén.[38][39] Ezen tényezők okozzák az évről-évre visszatérő esős időszakokat. Az ország északi részének túlnyomó része trópusi éghajlattal bír, ahol főleg a nyári monszun idején hullik csapadék.[25] Nyugat-Ausztrália délnyugati részén Mediterrán éghajlat uralkodik.[40] A délkeleti országrész (beleértve Tasmaniát) mérsékelt éghajlatú.[25]

Az ausztrál meteorológiai intézet 2011-es éghajlati állásfoglalásában azt írták, hogy a 2011-es év alacsonyabb hőmérsékleti átlagai a La Niña jelenségnek köszönhetőek, ugyanakkor az időjárási mintázat alakulása a kétezres évek első tíz évében egyértelműen és egyre jelentősebb mértékben azt mutatja, hogy a hőmérséklet átlagos értéke fokozatosan emelkedik és a 2002-2011 közti időszak feltehetően az első két legmelegebb hőmérsékletű tíz éves időszak volt az ország történetében. Ekkor mintegy 0,52 fokkal alakult magasabban az átlaghőmérséklet, mint a sokéves átlag.[41] Az ország hőmérsékleti értékeinek mérése 1910-ben kezdődött el és ez idő óta a 2014-es év volt a harmadik legforróbb év az ország történetében.[42][43] A vízkorlátozások meglehetősen gyakoriak az ország egyes régióiban és városaiban, főleg a városi népesség emelkedése és a helyi szárazságok, aszályok következtében.[44][45] Kontinens-szerte komolyabb áradások követik rendszeresen a hosszabbra nyúló aszályos időszakokat, melyek átöblítik a szárazföld belsejében futó vízrendszerek medreit, amely vízfolyások ilyenkor kilépnek medrükből és a szárazföld belsejében fekvő ártéri területek ekkor ismételten víz alá kerülnek. Ez történ Kelet-Ausztráliában 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben a kétezres évek ausztráliai szárazsága után.

Földrajzi elhelyezkedése következtében Ausztrália egyharmadára a trópusi, kétharmadára a mérsékelt óceáni éghajlat a jellemző. Az évszakok az európaihoz képest féléves eltolódásban váltják egymást: amikor nálunk tél van, ott akkor van nyár.

A partközeli területeken az óceánok, tengerek kiegyenlítő hatása mérsékli a téli és nyári, illetve a nappali és éjszakai hőmérsékleti szélsőségeket. Sydney-ben[46] például a januári – tehát nyári – középhőmérséklet 22 °C, júliusban – tehát télen – általában 12 °C körül van. (Viszonyításul: Budapesten a téli-nyári átlagos középhőmérsékleti érték közötti különbség 23 °C körüli.)

A belső területeken azonban szélsőséges hőmérsékleti értékek is jellemzőek a kontinentális éghajlati hatás miatt. Meghatározza a hőmérséklet alakulását a tengerszint feletti magasság is. Az éghajlat további alakítói a légáramlások: a nyári passzátszelek, amelyek bőséges csapadékot (nyári monszun) hoznak a kontinens északi, északkeleti részére és a keleti partvidékre.

A téli időszakban a nyugati szélrendszer esőfelhői öntözik a déli, délkeleti partokat és Délnyugat-Ausztráliát. A kontinens belsejében és északon – a délkeleti passzátszelek miatt – azonban a tél száraz. Mivel magas hegyek nem szabdalják a légköri képződményeket, gyakoriak a szélsőséges időjárási jelenségek, a hatalmas szárazságok vagy a pusztító áradások. Ausztrália északi partvidékén november és március között pusztító hurrikánok söpörhetnek végig.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Eukaliptuszerdő (Eucalyptus regnans) Victoria államban
Koala climbing tree.jpg

Habár Ausztrália jelentős része sivatagi, vagy félsivatagi terület, ennek ellenére az élőhelyek változatos és sokszínű mozaikja jött létre rajta a hegyvidéki, alpesi élőhelyektől, egészen a trópusi őserdőkig és az ország emiatt meglehetősen változatos élővilággal rendelkezik. Többek közt a gombáknak mintegy 250 000 faja, melyeknek, csak mintegy 5 százalékát ismerjük pontosan, fordul elő Ausztráliában.[47] A kontinens kora, meglehetősen változatos időjárási mintázatai, valamint hosszú ideje tartó földrajzi elszigetltsége nyomán az ausztráliai biota egyedi. Az itt élő virágos növények mintegy 85 százaléka, az itt élő emlősök 84 százaléka, az itt élő madárfajok több, mint 45 százaléka, valamint a part menti vizekben élő mérsékelt övi halfajok mintegy 89 százaléka endemikus faj.[48] Ausztrália rendelkezik a világon a legtöbb őshonos hüllővel, melyekből 755 faj él itt.[49]

Az ausztrál erdők jelentős részét örökzöld fajok alkotják, rszben eukaliptuszok a kevésbé száraz vidékeken, melyek helyét a szárazabb félsivatagi részeken az akácia veszi át.[50] Ausztrália közismert emlősei közt találjuk a kengurukat, a koalát, a wombatot, valamint a madarak közül az emut és a kookaburrát.[50] Ausztráliában gyakoriak az állatok támadásai, többek közt a világ legmérgesebb kígyói közül is számos faj él e vidéken.[51] A dingó behurcolt faj, melyet az ausztronéz emberek hoztak magukkal mintegy 3000 évvel időszámításunk előtt.[52] Számos állat és növényfaj halt ki röviddel azután, hogy az első emberek megtelepedtek e vidéken,[53] beleértve az ausztráliai megafaunát; míg mások az európaiak letelepedésével pusztultak ki, köztük a thylacine is.[54][55]

Ausztrália ökorégiói közül számos helyet és az ezen belül otthonra találó fajokat veszélyeztetik a különböző emberi tevékenységek, a behurcolt állat- és növényfajok, utóbbiak közt számos invazív növényfaj is akad, valamint különböző gomba- és növényfajok.[56] Mindezen tényezők összessége vezetett ahhoz, hogy Ausztrália rendelkezik a legmagasabb kihalási aránnyal az egész világon az emlősöket tekintve.[57] A szövetségi Environment Protection and Biodiversity Conservation Act 1999 biztosítja a törvényes kereteket a veszélyeztetett fajok védelméhez.[58] Számtalan védett területet hoztak létre az ország biodiverzitásának védelmében, hogy megőrizzék és megvédjék az egyedi ökológiai rendszereket, melyet a Biodiversity action plan rögzít,[59][60] ezen kívül 65 vizes élőhely tartozik az ország területén a Ramsari egyezmény hatálya alá,[61] valamint 16 helyszín került fel a természetvédelmi világörökség listájára. .[62] A Környezetvédelmi Teljesítmény Index 2014-es eredményei alapján Ausztrália a harmadik helyen áll a világ 178 országa között a környezetvédelem terén.[63]

Ausztráliának növény- és állatvilága egyedülálló, mert évmilliók óta elkülönült a többi kontinenstől. Egykor Ázsia keleti részéhez csatlakozott, de úgy 50 millió éve különvált tőle – ekkor keletkezett a Maláj-félsziget tengerbe nyúló földnyelve. Abban az időben háromféle emlőscsoport népesítette be Földünket: a tojással szaporodó kloákások, az erszényesek és a méhlepényesek. A kloákás és az erszényes emlősök 50 millió évvel ezelőtt érkeztek Ausztráliába, mielőtt a tenger végképp elválasztotta volna az ázsiai földrésztől. A végeláthatatlan síkságokat kenguruk népesítették be, és itt telepedtek le a kisebb erszényesek is, mint a talajba vájt alagutakban közlekedő közönséges vombat és patkánykenguru. A leginkább az európai farkasra emlékeztető tasmán tigris volt a csúcsragadozó, a tasmán ördög funkciója a mi kontinensünkön honos menyétfélékének (nyest, hermelin stb.) felelt meg. Az északi erdők fáit a kuszkuszok, a koalák és az erszényes mókusok népesítették be. Ez az egyedülálló, gazdag állatvilág veszélybe került. A gyarmatosítók különféle állatokat telepítettek be: a prériket elpusztító nyulakat és birkákat, amik Ausztrália szárazabb vidékeire szorították ki a kengurukat. A macskák és rókák megjelenése nyomán a zsírfarkú erszényescickányt, a vombatot és a közönséges erszényesnyulat hamarosan a kihalás fenyegette.[64] Ausztrália különleges növényei közül híresek az eukaliptuszok (közülük egyes fajták leveleit előszeretettel fogyasztják a koalák, valamint az akáciafélék és a kefevirágok. Az ausztráliai növényfajok közös jellemzője a nagy fényigény.[65]

A kontinens erdősültségét a helyi források 21 százalékosnak veszik, mert erdőnek minősítenek minden olyan területet, amelyet ténylegesen vagy potenciálisan 2 m-nél magasabb növénytakaró borít, és záródása több mint 20%. Az így számolt 164 millió hektárból kb. 100 millió európai fogalmak szerint valójában bozót, 45 milliót pedig nyitott szavannaerdő. A zárt, trópusi esőerdő területe 4,6 millió ha; ennek 70 százaléka ma védett.[66]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Ausztrália egy egész kontinens, hatalmas kiterjedésű érintetlen területekkel. A szövetségi és tagállami kezelésben lévő, összesen 560 nemzeti park az ország területének 7,55%-ára terjed ki.[67]

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Ayers-Rock (Uluru) sziklatömbje
Twin Falls vízesés a Kakadu Nemzeti Parkban

Az UNESCO az alábbi területeket tekinti természeti világörökségnek:[68]

Környezetvédelmi problémákk[szerkesztés]

A szárazság által sújtott Hume-tó a Murray folyó felső folyásán. A környezet védelme fontos politikai kérdés Ausztráliában.[84][85]

2007-ben az első Rudd-kormányzat aláírta a Kiotói egyezmény ratifikálását. Ennek ellenére, Ausztrália szén-dioxid kibocsátása a legmagasabbak között van, bár alacsonyabb, mint több jobban iparosodott ország kibocsátása.[86] Ausztrália délnyugati részén a lehullott csapadék éves mennyisége a hetvenes évek óta mintegy 10-20 százalékkal csökkent, míg a délkeleti vidékeken a kilencvenes évek óta eltelt időszakban szintén a csapadékmennyiség csökkenését tapasztalták, ám jóval visszafogottabb mértékben.[87]

Az országban szén-dioxid adót vezettek be 2012-ben, hogy ezáltal is elősegítsék Ausztrália szén-dioxid kibocsátásának csökkentését, ám ezt a liberális kormányzat visszavonta 2014-ben.[88] Amióta ezt az adófajtát visszavonták, azóta a kibocsátás mértéke ismét emelkedni kezdett.[89]

Történelem[szerkesztés]

Egy őslakos pajzzsal és bumeránggal. A bumerángot vadászatban és harcban is használták

Őslakosok[szerkesztés]

A tizennyolcadik század végén megalapított első brit település előtt, már mintegy 50&nbp;000 évvel korábban[90][91][92] Ausztrália földjét a bennszülött ausztrál őslakosok népesítették be,[93] akik kimutathatóan mintegy 250 nyelvcsalád nyelveit beszélték.[94][95] Sorsuk számos rokon vonást mutat az észak-amerikai indián népek golgotájával.

A 18. századig e szinte teljesen lakatlan földrész Terra Australis Incognita-ként élt az európaiak gondolkodásában; egy kontinens ismeretlen határokkal. A kor térképészei Déli Földnek hívták. Az őslakosok a feltevések szerint Délkelet-Ázsiából, a mai Indonézia szigetei felől érkeztek. A legújabb antropológiai kutatások szerint Ausztráliában vívták az első csatát a Földön, mint ahogy gondolatait is itt rögzítette először az ember. A bennszülöttek kultúrájának minden része a nomád életmódról tanúskodik. A mítoszok szerint őseik óriás kenguruk voltak (vagy kígyók, emuk), akik dalaikkal alkották meg a tájat, adtak életet a növényeknek, állatoknak, embereknek. A teremtés után eggyé váltak a Földdel (totemek tisztelete innen ered). A bumerángot kb. 10 000 évvel ezelőtt találták fel az őslakosok, de csak néhány középső sivatagos területen használták, kisebb állatok elejtésére.

Ausztrália felfedezése, gyarmatosítás[szerkesztés]

Map of Australia with coloured arrows showing the path of early explorers around the coast of Australia and surrounding islands
Az első, Ausztráliát elért európai felfedezők
  1606 Willem Jansz
  1616 Dirk Hartog
  1644 Abel Tasman
James Cook kapitány hajójának, az HM Bark Endeavour-nek 1988-ban készített mása Cooktownnál

A 15. században a kínai Cseng Ho admirális több felfedező utazást tett az Indiai-óceánon, de csak a szomáliai Mogadishuig jutott el. A kínaiakat az Indiai-óceánon a portugálok és a spanyolok követték, amikor a 16. században valószínűleg elérték Ausztrália északi partjait. 1602-ben megalapították a Holland Kelet-indiai Társaságot és kereskedelmi állomásokat alakítottak ki. A holland Willem Jansz volt az első európai, aki partra szállt a kontinensen, 1606-ban. A földrészt Új-Hollandiának nevezték el. 1607-ben a spanyol Luis Vaez de Torres hajózott végig először a később róla elnevezett szoroson, mely Új-Guineát és a York-fokot kötötte össze. 1642-ben a holland Abel Tasman elérte a mai Tasmaniát, felfedezte Új-Zélandot. A 17. század folyamán a hollandok feltérképezték az általuk Új-Hollandiának nevezett Nyugat- és Észak-Ausztrália partvonalát, de letelepedési szándékot nem mutattak. 1770-ben James Cook végighajózott és feltérképezte a keleti partvonalat, melyet Új-Dél-Walesnek nevezett, és III. György király utasítására brit fennhatóság alá vonta azt 1770. augusztus 22-én.

Az amerikai függetlenségi háborúban az angolok elvesztették újvilági gyarmataikat. Minthogy ezért fegyenctelepek nélkül maradtak, figyelmük Ausztrália felé fordult. 1788-ban Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája 1788. január 18-20. között érkezett a mai Sydney déli külvárosai, a nemzetközi repülőtér és kereskedelmi kikötő környékén található Botany-öbölbe, mintegy 1350 emberrel, katonákkal, fegyencekkel és hivatalnokokkal a fedélzeten. Hamarosan rátaláltak azonban a jóval védettebb és letelepedésre alkalmasabb Port Jackson öbölre, a mai Sydney Harbourra, amely a mai világváros alapításának is tekinthető. A első fehér település a brit belügyminiszter tiszteletére Sydney Cove-nak nevezett városnegyed a világhírű Operaház épületének helyén 1788. január 26-án (Ausztrália nap) az Egyesült Királyság fegyencgyarmataként alapíttatott.

Az őslakos népesség létszámát 1788-ban 750 000 és 1 000 000 közé tették,[96] amely az első telepesek megjelenése óta elmúlt 150 év során folyamatosan csökkent, legfőképpen a fertőző betegségek terjedése miatt.[97]

A második flotta, melyet gyakran a „halál flottájaként” is emlegettek (278 elítélt vesztette életét a hónapokig tartó út során az első flotta 48 halálos áldozatával szemben és a túlélők is komoly betegen szálltak partra) érkezése 1790-ben életmentő ellátmánnyal megrakva érkezett. Habár az első civil telepesek már 1793-ban megérkeztek, 1823-ig Új-Dél-Wales fegyenctelepként működött, főként fegyencek, katonák, matrózok és azok családjai által népesítve be a kolóniát.

Hamarosan megjelentek a bordélyok, a Bengáliából importált rum és az első gyilkosságokat is elkövették. A rendteremtésre London 1805-ben William Bligh-t küldte a gyarmatra. 1808-ban a gyarmat fellázadt ellene, ahogy annak idején a Bounty is. Utódja, Lachlan Mecquarie által végrehajtott reformok a szabad telepedők számára is vonzóvá tette Ausztráliát. Házakat, közműveket építettek és megnyílt az első bank is. Sydney tíz év alatt várossá lett. 1813-ban kelt át egy expedíció a Kék-hegységen (a Nagy-Vízválasztó-hegység) és pillantotta meg a mögötte elterülő sivatagot. 1817-ben elfogadták Matthew Flinders javaslatát, hogy a földrészt Új-Hollandia helyett Ausztráliának nevezzék.

A bennszülöttek fegyveres ellenállása rendszerint lemészárlásukkal végződött. 1856-ban született az első törvény a victoriai bennszülöttek védelmére, de ekkor már csak 50 000 őslakos élt a kontinensen. A kormányzat "asszimilációs" irányelve az 1869-es Aboriginal Protection Act elnevezésű törvénnyel kezdődött el, melynek eredményeképpen rengeteg bennszülött gyermeket szakítottak el családjától és közösségétől. Rájuk az ausztrál köznyelv a Stolen Generations kifejezéssel hivatkozik, ami ellopott nemzedéket jelent magyarul. Ez a gyakorlat is nagyban hozzájárult a bennszülött népesség csökkenéséhez.[98]

Van Diemen’s Land, a mai Tasmania első települése 1803-ban jött létre és 1825-től önálló kolóniaként működött. Az Egyesült Királyság 1829-ben jelentette be igényét és fennhatóságát Nyugat-Ausztrália iránt, majd Új-Dél-Wales tartományától leválasztva 1836-ban Dél-Ausztrália, 1851-ben Viktória, 1859-ben Queensland és 1863-ban a független és szabad (azaz nem fegyenctelep) Dél-Ausztrália tartományaként az Északi terület tartományát hívta életre. Viktória és Nyugat-Ausztrália szintén szabad tartományként alapíttatott, később azonban befogadott fegyenceket, akiket az anyaország egészen 1864-ig deportált a kontinensre. Ugyan a földrész nagy része sokáig felfedezetlen maradt 1826-ban vagy 29-ben Nagy-Britannia bejelentette egyeduralmát.

A brit korona 1823-as törvényével (New-South-Wales Act) életre hívta a Legfelsőbb Bíróságot és a Törvénykezési Tanácsot – gyakorlatilag felelős parlamentet. Ezen lépésekkel kívánta a korona bevezetni az angol polgári törvénykezést és rendet. Földkérdésekkel azonban egészen az 1830-as évekig nem foglalkoztak. Eleinte a felfedezők és bennszülöttek kapcsolata békés volt, alapvetően élelem, víz, szerszámok, ruhák és egyéb termékek cserekereskedelmében merült ki. Ez a viszony azonban hamarosan romlani kezdett, amint az őslakosok ráeszméltek, hogy a föld és annak kincsei – amely a megélhetésüket biztosította – veszélybe került. Konfliktusokkal tűzdelt évtizedek után 1835-ben született két megállapodás a gyarmatosítok és az Aboriginal Kulin törzs között 600 ezer hold „megvásárlásáról” Melbourne környékén. Ez és ehhez hasonló ügyletek hatására Sir Richard Bourke, Új-Dél-Wales kormányzója nyilatkozatban jelentette ki, hogy a brit korona képviselőinek érkezése előtt Ausztrália földje senkinek tulajdonát nem képezte. A kérdés ezen irányú megközelítése egészen 1992-ig, a Mabo-ügy esetéig gyakorlatban volt.

Az iparosodás kezdetei, az aranyláz[szerkesztés]

1851-ben Melbourne közelében aranyat találtak, pár hónappal később pedig Victoriában, Új-Dél Wales-ben és a Nagy-Vízválasztó-hegységben. Kitört az aranyláz. Az aranyat keresők falvakat hoztak létre a kontinens belsejében, a Darling-folyó és a Murray-folyó mentén. Melbourne-ből nagyvárost teremtett az arany, szállodákkal, színházzal, bankokkal és közvilágítással. Több helyen találtak ezüstöt, rezet, cinket, melynek ipari mértékű bányászata a gazdaság forrása lett. 1854-ben a ballarati bányászok létrehoztak egy Reformligát, hogy tiltakozzanak a bányászati adó mértéke és a beszedés embertelensége miatt. Gátat építettek, és fegyverrel védték magukat. 30 bányász és 5 katona esett el a félórás ütközetben, ami végül is felgyorsította a reformokat. Az Eureka-gátnál lezajlott csata fontos epizódja lett az ausztrál történelemnek és folklórnak, amely nagyra tartja a bajtársiasságot és a természeti erőkkel dacoló férfiasságot.

Távíróállomásokat állítottak fel, amelyek – Szingapúron át – kapcsolatban álltak Londonnal. A központi távíróállomás, a Telegraph Station Ausztrália közepén épült, és egy város, Alice Springs magja lett.

A legendás útonálló, Ned Kelly, az ausztrál folklór központi figurája. 1868-tól Anglia már nem deportált elítélteket Ausztráliába, a kontinens öt gyarmata egyre inkább szabad országként kezdte életét élni.

Önállósága[szerkesztés]

1901-ben Ausztrália mint szabad államok szövetsége kivált a Brit Birodalomból. Ám a szabadságot a „Fehér Ausztráliában” hívők gondolták csak természetesnek: a faji megkülönböztetés törvény által védett irányelv lett, amikor 1901-ben az ázsiaiak bevándorlását lehetetlenné tévő törvény megszületett.

Queenslandben olajat találtak, továbbá hatalmas vasérc- és bauxit-, ón-, urán-, kvarc- és kőszénlelőhelyeket fedeztek fel; Dél-Ausztráliában a világ legnagyobb opálmezőjére bukkantak.

Átmenetileg Melbourne lett a főváros, de hogy véget vessenek a Sydney-vel való rivalizálásnak, az állam megvásárolta a leendő ausztrál fővárosi területet, és Walter Burley Griffin amerikai építészt megbízta Canberra alaprajzának és városszerkezetének megtervezésével. A Szövetségi fővárosi terület (később átnevezték Ausztráliai fővárosi területre) 1911-ben alakult meg az akkor még leendő főváros, Canberra környékén. Melbourne időszakosan adott otthont a kormánynak 1901 és 1927 között, amíg Canberra városát felépítették.[99] Az Északi terület Dél-Ausztrália kormányának fennhatósága alól 1911-ben került át a szövetségi parlament fennhatósága alá.[100]

1914-ben Nagy-Britanniával együtt Ausztrália is hadat üzent Németországnak, mely eseményt mind a leköszönő Államközösségi Liberális Párt, mind a megválasztott Ausztrál Munkáspárt]] támogatását élvezte.[101][102] A nemzet a tűzkeresztségen a törökországi Gallipolinál esett át. Gallipoliból nemzeti legenda lett, Peter Weir a legnagyobb ausztrál filmrendező filmet is szentelt neki. A gallipoli csata után is még számos ütközetben tanújelét adták az ausztrál katonák bátorságuknak a törökök és a németek ellen. Ausztrál katonák harcoltak a nyugati front minden fontosabb ütközeténél.[103] A fronton szolgáló mintegy 416 000 katonából mintegy 60 000 fő életét vesztette a harcok során és további 152 000 fő szenvedett sérüléseket.[104]

1927-ben a parlament első ízben ülésezett az új fővárosban, Canberrában.

1941-ben Ausztrália hadat üzent Japánnak, ami a kontinens elfoglalására készült és Darwint bombázta. Az ausztrál hadsereg igen jelentősen kivette részét a japánok elleni harcokban, de éppúgy jutottak ausztrál erők Európába és Afrikába is, a Németország és Olaszország elleni harcokba. A háború után a gazdaság virágzásnak indult.

A második világháborút követően Ausztrália támogatta az Európából érkező bevándorlást. A hetvenes évek óta, mikor eltörölték az úgy nevezett fehér ausztrália irányelvet már támogatják az Ázsiából történő és a máshonnan történő bevándorlást is.[105] Ennek eredményeképpen megváltozott az ország demográfiai összetétele, kultúrája és önképe.[106] Európából érkeztek németek, olaszok, magyarok, görögök, lengyelek, szerbek, horvátok. Ausztrália tejjel-mézzel folyó tágas Kánaánnak tűnt: végül 5 millió európai telepedett le. 1965-ben eltörölték a faji törvényeket. 1967-ben a népszavazáson a lakosok 90%-a egyetértett azzal, hogy bennszülöttek állampolgári jogokat kapjanak. 1972-től, vagyis a Gough Whitlam vezette kormány hatalomra kerülésétől kezdve megnőtt a jelentősége a Csendes-óceán térségében fekvő országokkal való kapcsolattartásnak és erre azóta fokozottabban összpontosít az ausztrál külügy, miközben Ausztrália továbbra is fenntartja szoros kapcsolati rendszerét hagyományos szövetségeseivel és kereskedelmi partnereivel.[107][108] 1986-ban megszüntették Ausztrália igazságszolgáltatásának maradék kapcsolatát az Egyesült Királyságéval az Australia Act 1986 elfogadásával.

Japán vált a fő gazdasági partnerré és ma a bevándorlók fele is Ázsiából jön, de nyugati típusú ország maradt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete Canberrában

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Az Ausztrál Államszövetség államformája parlamentáris monarchia, 1901 óta államszövetség, államfője II. Erzsébet ausztrál királynő. Minden tagállamnak saját kormánya és parlamentje van, tehát széles körű autonómiával rendelkeznek. A központi kormány székhelye Canberra városában van, mely önálló szövetségi terület. Az országban többpártrendszer van. A törvényhozó testület az Északi területen, az Ausztráliai fővárosi területen és Queenslandben egy, minden más államban két házból áll. Minden állam élén a kormányzó áll (az Északi terület élén az adminisztrátor), akit az anyaország nevez ki. Ezek államformája alkotmányos monarchia, egyben szövetségi állam. A központi törvényhozó hatalmat a Szövetségi Parlament látja el.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A szövetségi törvényhozó hatalom szerepét a Szövetségi Parlament, a szövetségi végrehajtó szerepét a Szövetségi Kormány tölti be, élén a miniszterelnökkel.

A szenátusban (az ausztrál országgyűlés felsőházában) 76 szenátor van: tizenkettő fő minden egyes tagállamból, kettő-kettő fő pedig a szárazföldi területekről (az Ausztráliai fővárosi területről és az Északi területről).[109] A szenátorok mandátuma hat éves időtartamú, kivéve azokat, akiket a területekről választottak meg, mert számukra nincs meghatározva konkrétan a mandátumuk időtartama, hanem az alsóházban meghatározott ciklusokhoz van rögzítve.

Az ausztrál országgyűlés alsóháza 150 egyéni választókerületben megválasztott tagból áll, melyeket elektori választókerületekben választanak meg, amelyek száma az adott tagállam népességének arányában van meghatározva úgy,[110] hogy eredetileg minden tagállam öt garantált hellyel rendelkezik az alsóházban.[111]

Politikai élete[szerkesztés]

A Liberális Párt emblémája

Abban az esetben, ha nincsen meg a többségi támogatottság egyetlen párt esetében sem, akkor az ausztrál főkormányzó alkotmányos joga kijelölni a miniszterelnök személyét, illetve a miniszterelnököt lemondathatja posztjáról, ha az elvesztette a parlament bizalmát.[112]

Független képviselők és különféle kisebb pártok is be szoktak jutni az ausztrál törvényhozásba, főleg az ausztrál parlament felsőházába.

2015 szeptemberében, Malcolm Turnbull sikeresen megnyerte a Coalition elnökségi posztjáért indított tisztújító szavazást a korábbi pártvezető Abbott ellen és megfogadta, hogy ő lesz Ausztrália huszonkilencedik miniszterelnöke.[113] A 2016. július másodikán tartott 2016-os ausztrál szövetségi választások eredményeképpen a Coalition alakíthatott kormányt.[114]

Az ausztrál politika, az európaihoz hasonlóan két nagy tömbre osztható:

"Harmadik erőnek" mondhatók

  • a Zöldek - ami a nevéből is adódóan zöld.

És egyéb kisebb, de a tartományi parlamentekben esetleg jelentős pártok:

  • a Queenslandi Liberális Nacionalista Párt - amely konzervatív (kormánypárt)
  • az Ausztrál Nemzeti Párt - mely szintén konzervatív (kormánypárt)
  • az Északi területi Liberális Párt ami gyakorlatilag a Liberális párt északi verziója (kormánypárt)
  • Katter Ausztrál Pártja (a neve Bob Katter pártelnöktől származik), amely szintén konzervatív párt
  • az Egyesült Ausztrál Párt, ami centrista-konzervatív.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Ausztrália tagállamai és területei

Ausztrália hat szövetségi államból —Új-Dél-Wales (NSW), Queensland (QLD), Dél-Ausztrália (SA), Tasmania (TAS), Victoria (VIC) és Nyugat-Ausztrália (WA)—és két szárazföldi területből áll—az Ausztraliai fővárosi terület (ACT) és az Északi terület (NT). A legtöbb tekintetben ez utóbbi két terület ugyanúgy működik, mint a tagállamok, kivételt képez ez alól az államközösség törvényhozásának meg van az a törvényi felhatalmazása, hogy módosítsa, vagy elutasítsa a területek törvényhozásain keresztüljutott törvényeket, javaslatokat.[115]

Szövetségi államok (6) és territóriumok (2) Főváros
Nyugat-Ausztrália Nyugat-Ausztrália (Western Australia) (WA) Perth
Queensland Queensland (QLD) Brisbane
Új-Dél-Wales Új-Dél-Wales (New South Wales) (NSW) Sydney
Victoria Victoria (VIC) Melbourne
Dél-Ausztrália Dél-Ausztrália (South Australia) (SA) Adelaide
Tasmania Tasmania (TAS) Hobart
Északi terület Északi terület (Northern Territory) (NT) Darwin
Ausztrál fővárosi terület Ausztrál fővárosi terület (Australian Capital Territory) (ACT) Canberra
Tengeren túli területek
Ashmore- és Cartier-szigetek
Ausztrál antarktiszi terület
Heard-sziget és McDonald-szigetek
Karácsony-sziget Karácsony-sziget
Kókusz-szigetek Kókusz (Keeling)-szigetek
Korall-tengeri-szigetek
Norfolk-sziget Norfolk-sziget
  • Torres-szorosi-szigetek: területe 500 km². A szigetek Ausztrália és Pápua Új-Guinea között terülnek el. Népessége 8000 fő. A székhely: Thursday Island City. 1883 óta ausztrál terület. Lakói melanézek, fekete bőrű óceániai bennszülöttek.[116] Az eltérő kultúrájú nép 1988-ban függetlenséget szeretett volna elérni az ausztrál kormánytól, de csak speciális státuszt sikerült kivívni. Saját közigazgatása és választási rendszere van, teljes körű belső autonómiával, amely 1990. március 5-én lépett életbe.
  • Flag of Lord Howe Island.svg Lord Howe-szigetcsoport: a mindössze 15,5 km²-es sziget Ausztráliától 1270 km-re keletre található. Lakossága csupán 350 fő; mindannyian brit telepesek.[116] A szigetet és a hozzá tartozó Ball's Pyramid nevű zátonyt Új-Dél-Walesről igazgatják, de bizonyos, helyi kérdésekben maga dönthet. Brit hajósok fedezték fel 1788-ban, az első telepesek 1834-ben jelentek meg.
  • Macquarie-sziget: a mindössze 176 km²-es sziget az Antarktisz közelében található. Csupán a meteorológiai állomás személyzete lakja. Rendkívül gazdag a fóka- és pingvinállománya.[116] Az UNESCO 1997-ben a világörökség részévé nyilvánította.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Ausztrália fegyveres erői—az Ausztrál védelmi erők (ADF)—amely három haderőnemből áll:a Királyi Ausztrál Haditengerészet (RAN), az Ausztrál hadsereg és a Királyi Ausztrál Légierő (RAAF), összes létszáma 81 214 fő (beleértve 57,982 hivatásos állományú és 23,232 tartalékost) a 2015 novemberi állapot szerint.

Új-Zéland, az Egyesült Királyság, Malajzia és Szingapúr mellett, Ausztrália a Five Power Defence Arrangements elnevezésű regionális védelmi egyezmény részese. Mivel az ország az egyik alapító tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, Ausztrália erősen elkötelezett a többnyelvűség felé[117] és nemzetközi segélyprogramot tart fenn mintegy 60 ország közreműködésével.

Népesség[szerkesztés]

Ausztrália lakosságának 3/4 része él a tengerpart közelében. A strandi élet az ausztrál identitás része.[118]

Népesség: 23 130 000 fő
Népsűrűség: 2,8 fő/km²

Általános adatok[szerkesztés]

Ausztrália ritkán lakott kontinens, a népsűrűség még a 3 fő/km²-t (2,8) sem éri el. A lakosság nagy része a keleti és déli partvidéken él, ahol az éghajlati viszonyok kedvezőek a mindennapi élethez. Magas az urbanizáció, a lakosság 80 százaléka él városokban, többnyire kikötővárosokban (Sydney, Melbourne, Perth, Brisbane, Adelaide). Az ország öt legnépesebb városában (melyek egyúttal az országban a milliós városok is) 11 096 491 ember él mindössze egy egyharmad magyarországnyi, 29 515,3 km² területen, ami az ország területének (7 692 024 km²) mindössze 0,38 százaléka, de lakosságának (23 130 000 fő) 47 százaléka. Az ország öt legnépesebb városának együttes népsűrűsége 375,95 fő/km², míg az ország többi részének (7 662 508,7 km², 12 033 509 fő) együttes népsűrűsége alig 1,5 fő/km². Az ország 30 legnépesebb városában kb. 20 millió ember él, így az ország összes többi részén további 3 millió fő. A bevándorlást szigorú kritériumok teljesítéséhez kötik. Napjainkban az Ausztráliába bevándorlók legnagyobb része Ázsiából érkezik.

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

Az Ausztráliában élő, külföldön született bevándorlók származási országa (2006)
Forrás: Australian Bureau of Statistics[119]

Az ausztrál népesség elsősorban európai. Az őslakosok száma rohamosan csökken, számuk mára néhány tízezerre apadt, a bennszülött népesség még mindig vadászattal és gyűjtögetéssel tartja el magát. A folyamatos bevándorlás és a születések magas aránya miatt a népesség növekszik, még úgy is, hogy a bevándorlást szigorú kritériumok teljesítéséhez kötik. Napjainkban az Ausztráliába bevándorlók legnagyobb része Ázsiából érkezik.

Az ország lakosságának az ausztrál bennszülöttek ma már csak 1%-át teszik ki, 92% európai, a maradék 7% ázsiai származású.

A lakosság közel 90%-a városban él, legtöbben a délkeleti parton, Tasmaniában és Nyugat-Ausztráliában, Perthben. Az ország „közepe” majdnem lakatlan. Az ország nem tengerparti részeinek legjelentősebb városa Canberra, az ország fővárosa.

Az ausztrálok többsége vallásos, 61% keresztény (ebből: 25% római katolikus, 17% anglikán), 17% egyéb ( buddhista, muzulmán, hindu, zsidó stb.), 22% valláson kívüli.[120]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Sydney pénzügyi központja

Általános adatok[szerkesztés]

Gazdaság: fejlett ipari ország

Ausztrália a hús (marha és bárány), a gyapjú, a szén, az arany, a vasérc, az alumínium, a műszaki, valamint a közlekedési eszközök, és a búza exportjában világelső, de legalábbis az elsők közé tartozik.

Impottermékek a számítógépek, irodafelszerelések, telekommunikációs berendezések és alkatrészek, nyersolaj és az olajtermékek.

Gazdasága[szerkesztés]

Birkanyírás Nyugat-Ausztráliában

A Világbank 1995-ös felmérése szerint Ausztrália a világ leggazdagabb országa, mert minden egyes polgárára 1,1 millió ausztrál dollár nemzeti vagyon esik.

Mezőgazdaság[szerkesztés]

A külterjes jelleg, a családi tulajdon és a magasfokú specializáció jellemzi a mezőgazdaságot. A teljes agrártermelés 70%-a kerül exportra (gyapjú, búza, cukor, hús). A világ gyapjútermelésének negyede Ausztráliából kerül ki.

A mezőgazdaság elrendeződése a tengerpartoktól a kontinens belseje felé zonális:

belterjes növénytermesztés

Átlagosan 300 ha alatti farmokon, sűrűn lakott térségeken alakult ki.

  • északkeleten: cukornád és gyümölcs
  • délkeleten, a Brisbane és Adelaide közötti Boomerang-parton és Tasmaniában: zöldség és gyümölcs
  • a Murray medencéjében: öntözéses rizs, zöldség és szőlő

belterjes állattenyésztés

500-1000 ha-os farmokon, partközelben alakult ki. Juh-, marha-, sertés- és baromfitenyésztés, valamint tejgazdálkodás folyik itt.

  • délkeleti sáv: a juhállomány legnagyobb része itt helyezkedik el
Külszíni bányászat Kalgoorlie közelében

átmeneti jellegű gazdálkodás

2000 ha alatti birtokokon, a parti zóna mögött alakult ki.

Búzatermelő övezet, telepszerű juh- és szarvasmarha-tenyésztéssel.

külterjes állattartás

10-600 000 ha méretű gazdaságokon, a legbelsőbb zónában alakult ki. Juh- és marhatartás jellemző, többnyire családi vállalkozásban, magas színvonalú gépesítéssel.

Ipara[szerkesztés]

Egy széntüzelésű erőmű Yallourn mellett

Ásványkincsekben gazdag ország (bauxit, ólomérc, vasérc, nikkelérc, uránérc, rézérc, ónérc, ezüst, gyémánt, feketekőszén). A gazdaságban meghatározó szerepe van a bányászati termékek exportjának.

Az ipar gerincét a vaskohászat, a gépgyártás és az elektronikai ipar, illetve az élelmiszeripar adja, 70%-a délkeletre, Új-Dél-Wales és Victoria területére telepedett.

Vas- és acélkohászat:

  • Adelaide (Whyalla)
  • Newcastle
  • Sydney (Port Kembla)
  • Perth (Kwinana)

Timföldgyártás:

  • Arnhem-föld (Észak-Ausztrália)
  • Gladstone – a világ legnagyobb üzeme

Alumíniumkohászat:

  • Newcastle
  • Geelong
  • Launceston (Tasmania)
A Holden ausztrál autómárka WM Caprice típusa

Gép- és gépkocsigyártás:

  • Melbourne
  • Sydney
  • Adelaide

Elektronikai ipar:

  • Adelaide
  • Geelong

Vegyipar:

  • kikötővárosokban

Kereskedelem[szerkesztés]

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben):[121]

  • Export: Kína 29,5%, Japán 19,3%, Dél-Korea 8,0%, India 4,9%
  • Import: Kína 18,2%, USA 11,6%, Japán 7,8%, Szingapúr 5,9%, Németország 4,6%, Thaiföld 4,2%, Dél-Korea 4,0%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

A Sydney és Melbourne közötti Hume Highway nevezetű autópálya

Közút[szerkesztés]

Road Train, az „országúti vonat”

Közútvonalak hossza: 913 000 km

A kontinenst a nagy távolságok és a ritka településszerkezet jellemzi. A belföldi teherszállítás nagy részét speciális kamionokkal, úgynevezett Road Trainekkel („országúti vonat”) bonyolítják le. Az úthálózat főleg a sűrűn lakott zónákban – ezek elsősorban a déli és keleti tengerparti övezetekben és a nyugat-ausztráliai főváros körzetében koncentrálódnak – rendkívüli mértékben ki van építve. Két autóbusz-társaság járatai fedik le az egész kontinenst.

Vasút[szerkesztés]

Vasútvonalak hossza: 33 819 km

Repülőgép[szerkesztés]

Repülőterek száma: 294

A Qantas Ausztrália nemzetközi légitársasága. Gépállománya főként Boeing és Airbus típusokból áll.
A belföldi utaztatásokat a Qantas, Virgin Blue, Jetstar, Tiger Airways Australia és több kis regionális légitársaság végzi.

Hajózás[szerkesztés]

Kikötők száma: 13

Kultúra[szerkesztés]

A University of Sydney egyetemet 1850-ben alapították

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Egy őslakos táncot ad elő a didzseridu hangszeren játszva

Ausztráliából, Sydney-ből származik a rockzene legismertebb képviselői között számon tartott, 1973 decemberében alakult AC/DC, valamint a nyolcvanas évek legmeghatározóbb együtteseinek egyike, az INXS. Az ország szülötte Nick Cave is, a híres énekes, zenész, festő, szövegíró, író és költő. Továbbá ausztráliai származású még a gothic metal két meghatározó együttese, a Virgin Black és a The Eternal.

Az ausztrál irodalmi élet csak lassanként kezdett el kibontakozni az európaiak letelepedését követő évtizedek során, illetve az őslakosok szóbeli hagyományai révén, melyek közül sokat le is jegyeztek, ám ezen történetek jóval idősebbek, mint az európaiak által létrehozott irodalmi művek.[122]

Lásd még:

Híres képzőművészek:

  • Tom Roberts (1856–1931), festő
  • Sir William Dobell (1899–1970), portréfestő
  • Albert Namatjira (1902–1959), festő
  • Sir Russel Orysdale (1912–1981), angol származású festő
  • Sir Sydney Nolan (1917–1991), festő
Képek
Viktoriánus stílusú épület, Collins Street, Melbourne
Tipikus Új-Dél-Wales-i ház, Killara
Jellemző stílusú queenslandi ház, Brisbane
Melbourne, a street art fővárosa[123]
Fox Studios Australia, Sydney
Errol Flynn
Nicole Kidman
AC/DC együttes

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Az ország egyik legnépszerűbb élelmiszere a kenyérre kenhető, sörélesztőből és zöldségekből gyárilag készült Vegemite.

Turizmus[szerkesztés]

Ausztrália több szempontból is különleges kontinens és ország egyben. A legkisebb területű kontinens, a legalacsonyabb fekvésű és a legszárazabb területű földrész (Egyharmada sivatag, illetve félsivatag). A kontinensen található a Föld egyik legkülönlegesebb állat- és növényvilága (kacsacsőrű emlős, kenguru, koala, eukaliptuszerdők). A távoli földrészen viszonylag kevés a turista, a látványosságok között nagy a távolság, ezért az átlagos tartózkodási idő hosszabb. Az utazások ezért a magasabb jövedelmű turistákhoz kapcsolódnak.

Sport[szerkesztés]

Minden év januárjában Ausztráliában rendezik az első Grand Slam-tenisztornát, az Australian Opent.

Az ausztrál Casey Stoner 2007-ben és 2011-ben világbajnoki címet nyert a MotoGP-ben.

1985 óta rendeznek Ausztráliában Forma-1-es versenyeket. 1985 és 1995 között Adelaide-ben, 1996 óta pedig a melbourne-i Albert Parkban rendezik meg a versenyeket. 1990-ben nagy megtiszteltetésben lehetett része Ausztráliának, hiszen itt rendezték a Forma-1 történetének 500. Grand Prix-futamát.

Két sikeres versenyzője volt az ausztráloknak a Forma-1-ben: Mark Webber 2002 és 2013 között szerepelt az F1-ben, ezalatt 9-szer nyert futamot és további 42 alkalommal állt a dobogón. Alan Jones 1975 és 1986 között vett részt a Forma-1-es versenyeken, ezalatt 12-szer nyert futamot, 24-szer volt dobogós és 1980-ban megnyerte a világbajnokságot.

Neil Robertson kiemelkedő képességű snooker játékosuk és az első ausztrál snooker világbajnok volt 2010-ben, a 2009/2010-es snooker világranglista 1. helyén állt.

Az olimpiai játékokon eddig 136-szor hangzott fel az ausztrál himnusz. Téli olimpián még kevés alkalommal nyertek érmet az ausztrál sportolók, bár az utóbbi időkben javultak e tekintetben is a mutatóik. Az ország különösen eredményes úszókkal rendelkezik, így a legtöbb érem ebben a sportágban született. 1908-ban és 1912-ben Új-Zélanddal közös olimpiai csapatban versenyeztek Ausztrálázsia néven. Melbourne rendezte az 1956. évi nyári olimpiai játékokat, míg Sydney 2000-ben volt a házigazda.

Leghíresebb labdarúgójuk Harry Kewell, 2005-ben Bajnokok Ligáját nyert a Liverpool FC-vel. Jelenleg az angol Watford U21-es csapatának a vezetőedzője.

Ünnepek[szerkesztés]

Munkaszüneti napok:

dátum magyar név helyi név megjegyzés
január 1. Újév New Year's Day
január 26. Ausztrália napja Australia Day Az első fehér telepesek megérkezésének napja, 1788.
változó Nagypéntek Good Friday
változó Húsvétvasárnap Easter Saturday
változó Húsvéthétfő Easter Monday
április 25. ANZAC Day Gallipoliban, az első világháborúban elesettek emlékére nemzeti ünnep
június 9. vagy az azt követő hétfő A királynő születésnapja Queen's Birthday
december 25. Karácsony Christmas Day
december 26. Karácsony 2. napja Boxing Day Dél-Ausztrália államban nem ünnep
december 26. A kiáltvány ünnepe Proclamation Day Dél-Ausztrália államban nem ünnep

Az UNESCO világörökségi listán szereplő helyszínek Ausztráliában[szerkesztés]

A Fraser-sziget egy tengerpartja
Sziklaformák a Purnululu Nemzeti Parkban
Blue Mountains (Kék-hegyek), Új-Dél-Walesben Sydney közelében

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.abs.gov.au/ausstats/abs@.nsf/mf/3101.0, Australian Bureau of Statistics, 2013. június
  2. ^ a b c d https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/as.html
  3. "Australia" Archiválva 2016. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben – Online Etymology Dictionary. Retrieved 28 October 2015.
  4. "He named it Austrialia del Espiritu Santo and claimed it for Spain" Archiválva 2013. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben The Spanish quest for Terra Australis | State Library of New South Wales Page 1.
  5. "A note on 'Austrialia' or 'Australia' Rupert Gerritsen – Journal of The Australian and New Zealand Map Society Inc.- The Globe, Number 72, 2013 " Archiválva 2016. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Posesion en nombre de Su Magestad (Archivo del Museo Naval, Madrid, MS 951) Page 3.
  6. THE ILLUSTRATED SYDNEY NEWS”, National Library of Australia, 1888. január 26., 2. oldal (Hozzáférés ideje: 2012. január 29.) 
  7. Purchas, vol. iv, pp. 1422–32, 1625. This appears to be variation of the original Spanish "Austrialia" .[1] A copy at the Library of Congress can be read online Archived copy. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 14.).
  8. WHO NAMED AUSTRALIA?”, National Library of Australia, 1928. február 11., 16. oldal (Hozzáférés ideje: 2012. február 14.) 
  9. Australia's Size Compared. Geoscience Australia. [2007. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 19.)
  10. Rosenberg, Matt: The New Fifth Ocean–The World's Newest Ocean – The Southern Ocean. About.com: Geography, 2009. augusztus 20. (Hozzáférés: 2010. április 5.)
  11. Continents: What is a Continent?. National Geographic Society. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.) "Most people recognize seven continents—Asia, Africa, North America, South America, Antarctica, Europe, and Australia, from largest to smallest—although sometimes Europe and Asia are considered a single continent, Eurasia."
  12. Australia. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.) "Smallest continent and sixth largest country (in area) on Earth, lying between the Pacific and Indian oceans."
  13. Islands. Geoscience Australia. [2010. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. "Being surrounded by ocean, Australia often is referred to as an island continent. As a continental landmass it is significantly larger than the many thousands of fringing islands ..."
  14. Australia in Brief: The island continent. Department of Foreign Affairs and Trade. [2009. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 29.) "Mainland Australia, with an area of 7.69 million square kilometres, is the Earth's largest island but smallest continent."
  15. State of the Environment 2006. Department of the Environment and Water Resources. (Hozzáférés: 2007. május 19.)
  16. Oceans and Seas – Geoscience Australia. Geoscience Australia. [2009. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. UNEP World Conservation Monitoring Centre: Protected Areas and World Heritage – Great Barrier Reef World Heritage Area. Department of the Environment and Heritage, 1980. [2007. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 19.)
  18. Mount Augustus”, The Sydney Morning Herald, 2005. február 17. (Hozzáférés ideje: 2010. március 30.) 
  19. Highest Mountains. Geoscience Australia. (Hozzáférés: 2012. február 2.)
  20. Parks and Reserves—Australia's National Landscapes. Environment.gov.au, 2011. november 23. [2012. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  21. Macey, Richard. „Map from above shows Australia is a very flat place”, The Sydney Morning Herald, 2005. január 21. (Hozzáférés ideje: 2010. április 5.) 
  22. Kelly, Karina: A Chat with Tim Flannery on Population Control. Australian Broadcasting Corporation, 1995. szeptember 13. [2010. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 23.) "Well, Australia has by far the world's least fertile soils".
  23. Grant, Cameron: Damaged Dirt. The Advertiser, 2007. augusztus 1. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 23.) „Australia has the oldest, most highly weathered soils on the planet.”
  24. Loffler, Ernst. Australia: Portrait of a continent. Richmond, Victoria: Hutchinson Group (Australia), 37–39. o (1983). ISBN 0-09-130460-1 
  25. ^ a b c Australia – Climate of Our Continent. Bureau of Meteorology. [2009. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  26. Countries of the World (by lowest population density). WorldAtlas. [2010. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 30.)
  27. 1301.0 – Year Book Australia, 2008. Australian Bureau of Statistics, 2008. február 7. (Hozzáférés: 2010. április 23.)
  28. ^ a b Johnson, David. The Geology of Australia, 2, Cambridge University Press, 202. o (2009). ISBN 978-0-521-76741-5 
  29. (2006.) „Cattle, crops and clearing: Regional drivers of landscape change in the Brigalow Belt, Queensland, Australia, 1840–2004”. Landscape and Urban Planning 78 (4), 375–376. o. DOI:10.1016/j.landurbplan.2005.11.00.  
  30. Van Driesum, Rob. Outback Australia. Lonely Planet, 306. o (2002). ISBN 1-86450-187-1 
  31. Sablon:WWF ecoregion
  32. Sablon:WWF ecoregion
  33. Sablon:WWF ecoregion
  34. Banting, Erinn. Australia: The land. Crabtree Publishing Company, 10. o (2003). ISBN 0-7787-9343-5 
  35. Sablon:WWF ecoregion
  36. Sablon:WWF ecoregion
  37. The Daylight Saving Trial in Western Australia has now ended, and any extension of Daylight Saving was rejected by referendum.
  38. Kleinman, Rachel. „No more drought: it's a 'permanent dry'”, The Age, 2007. szeptember 6. (Hozzáférés ideje: 2010. március 30.) 
  39. Marks, Kathy. „Australia's epic drought: The situation is grim”, The Independent, 2007. április 20.. [2007. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. március 30.) 
  40. Climate of Western Australia. Bureau of Meteorology. [2009. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 6.)
  41. Annual Australian Climate Statement 2011. Bom.gov.au, 2012. január 4. (Hozzáférés: 2012. április 15.)
  42. Annual climate statement of 2014. Bureau of Meteorology, 2015. január 6. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
  43. 2014 was Australia's warmest year on record: BoM. ABC Online, 2015. január 21. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
  44. Saving Australia's water”, BBC News, 2008. április 23. (Hozzáférés ideje: 2010. június 1.) 
  45. National review of water restrictions in Australia”, Australian Government National Water Commission, 2010. január 15.. [2012. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 27.) 
  46. http://www.e-nyelv.hu/2014-09-05/vichyi-sydney-i/ Sydney toldalékolása
  47. Pascoe, I.G. (1991). History of systematic mycology in Australia. History of Systematic Botany in Australasia. Ed. by: P. Short. Australian Systematic Botany Society Inc. pp. 259–264.
  48. About Biodiversity. Department of the Environment and Heritage. [2007. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 18.)
  49. Lambertini, Marco. A Naturalist's Guide to the Tropics (excerpt), University of Chicago Press (2000). ISBN 0-226-46828-3. Hozzáférés ideje: 2010. március 30. 
  50. ^ a b About Australia: Flora and fauna. Department of Foreign Affairs and Trade website. Commonwealth of Australia, 2008. május 1. [2014. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 15.)
  51. "Snake Bite", The Australian Venom Compendium.
  52. (2004.) „A detailed picture of the origin of the Australian dingo, obtained from the study of mitochondrial DNA”. Proceedings of the National Academy of Sciences 101 (33), 12387–12390. o. DOI:10.1073/pnas.0401814101. PMID 15299143.  
  53. Humans to blame for extinction of Australia's megafauna”, The University of Melbourne, 2001. június 8.. [2010. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. március 30.) 
  54. The Thylacine Museum – A Natural History of the Tasmanian Tiger. The Thylacine Museum. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  55. National Threatened Species Day. Department of the Environment and Heritage, Australian Government, 2006. [2006. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 21.)
  56. Invasive species. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts, 2010. március 17. [2010. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  57. Australia's most endangered species. Australian Geographic. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  58. About the EPBC Act. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts. [2010. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  59. National Strategy for the Conservation of Australia's Biological Diversity. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts, 2010. január 21. [2011. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  60. Conservation of biological diversity across Australia. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts, 2009. január 19. [2011. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  61. The List of Wetlands of International Importance pp. 6–7. Ramsar Convention, 2010. május 22. (Hozzáférés: 2010. június 14.)
  62. Australia. UNESCO World Heritage Centre. UNESCO. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
  63. 2014 Environmental Performance Index. Yale University. [2014. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 11.)
  64. A Világ Állatai képes enciklopédia. Alexandra Kiadó (2005) 
  65. [2]
  66. Erdészeti Lapok, 2006: Néhány adat az ausztrál erdőkről
  67. Australian National Parks
  68. Australia - UNESCO World Heritage Centre
  69. Australian Fossil Mammal Sites (Riversleigh / Naracoorte) - UNESCO World Heritage Centre
  70. Fraser Island - UNESCO World Heritage Centre
  71. Gondwana Rainforests of Australia - UNESCO World Heritage Centre
  72. Great Barrier Reef - UNESCO World Heritage Centre
  73. Greater Blue Mountains Area - UNESCO World Heritage Centre
  74. Heard and McDonald Islands - UNESCO World Heritage Centre
  75. Lord Howe Island Group - UNESCO World Heritage Centre
  76. Macquarie Island - UNESCO World Heritage Centre
  77. Purnululu National Park - UNESCO World Heritage Centre
  78. Shark Bay, Western Australia - UNESCO World Heritage Centre
  79. Wet Tropics of Queensland - UNESCO World Heritage Centre
  80. Kakadu National Park - UNESCO World Heritage Centre
  81. Tasmanian Wilderness - UNESCO World Heritage Centre
  82. Uluru-Kata Tjuta National Park - UNESCO World Heritage Centre
  83. Willandra Lakes Region - UNESCO World Heritage Centre
  84. Atmosphere: Major issue: climate change Archiválva 2013. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, Australian State of the Environment Committee, 2006.
  85. ANU poll finds 'it's the environment, stupid' Archiválva 2016. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben, Australian National University. 16 April 2008.
  86. Smith, Deborah. „Australia's carbon dioxide emissions twice world rate”, The Sydney Morning Herald, 2007. május 22.. [2010. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. március 30.) 
  87. Hasta la vista El Niño – but don't hold out for 'normal' weather just yet. The Conversation, 2016. január 28. (Hozzáférés: 2016. február 22.)
  88. Carbon price helped curb emissions, ANU study finds. The Sydney Morning Herald, 2014. július 17. (Hozzáférés: 2015. április 8.)
  89. Palmer, Brad: Australia repealed its carbon tax — and emissions are now soaring. The University of Melbourne, 2014. november 6. (Hozzáférés: 2015. április 8.)
  90. Wade, Nicholas. „Australian Aborigine Hair Tells a Story of Human Migration”, The New York Times, 2011. szeptember 22. 
  91. European discovery and the colonisation of Australia. Australian Government: Culture Portal. Department of the Environment, Water, Heritage and the Arts, Commonwealth of Australia, 2008. január 11. (Hozzáférés: 2010. május 7.) „[The British] moved north to Port Jackson on 26 January 1788, landing at Camp Cove, known as 'cadi' to the Cadigal people. Governor Phillip carried instructions to establish the first British Colony in Australia. The First Fleet was under prepared for the task, and the soil around Sydney Cove was poor.”
  92. Davison, Hirst and Macintyre, pp. 157, 254.
  93. Both Australian Aborigines and Europeans Rooted in Africa – 50,000 years ago. News.softpedia.com. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  94. Australian Social Trends. Australian Bureau of Statistics website. Commonwealth of Australia. (Hozzáférés: 2008. június 6.)
  95. Walsh, Michael (1991) "Overview of indigenous languages of Australia" in Suzanne Romaine. Language in Australia. Cambridge University Press, 27. o (1991). ISBN 978-0-521-33983-4 
  96. Briscoe, Gordon. The Aboriginal Population Revisited: 70,000 years to the present. Canberra, Australia: Aboriginal History Inc., 12. o (2002). ISBN 978-0-9585637-6-5 
  97. "Smallpox Through History".. 
  98. Attwood, Bain. Telling the truth about Aboriginal history. Crows Nest, New South Wales: Allen & Unwin (2005). ISBN 1-74114-577-5 
  99. Otto, Kristin: When Melbourne was Australia's capital city. University of Melbourne, Hiba: Érvénytelen idő. [2010. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 29.)
  100. Official year book of the Commonwealth of Australia. Australian Bureau of Statistics (1957) 
  101. Macintyre, Stuart (1986) The Oxford History of Australia, vol. 4, p. 142
  102. C. Bean Ed. (1941). Volume I – The Story of Anzac: the first phase Archiválva 2008. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben, First World War Official Histories, Eleventh Edition.
  103. First World War 1914–1918. Australian War Memorial. [2006. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 5.)
  104. Tucker, Spencer. Encyclopedia of World War I. Santa Barbara, California: ABC-CLIO, 273. o (2005). ISBN 1-85109-420-2 
  105. Davison, Hirst and Macintyre, pp. 338–39, 681–82.
  106. Davison, Hirst and Macintyre, pp. 442–3.
  107. Woodard, Garry. „Whitlam turned focus on to Asia”, The Age, 2005. november 11. (Hozzáférés ideje: 2010. március 30.) 
  108. Thompson, Roger C.. The Pacific Basin since 1945: A history of the foreign relations of the Asian, Australasian, and American rim states and the Pacific islands. Longman (1994). ISBN 0-582-02127-8 
  109. Senate Summary. Australian Broadcasting Corporation. [2010. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 23.)
  110. Voting HOR. Australian Electoral Commission, 2007. július 31. [2010. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 23.)
  111. Election Summary: Tasmania. Australian Broadcasting Corporation. [2010. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 23.)
  112. Governor-General's Role. Governor-General of the Commonwealth of Australia. [2012. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  113. As it happened: Malcolm Turnbull topples Tony Abbott in Liberal leadership ballot. ABC, 2015. szeptember 14.
  114. Australian election: Malcolm Turnbull declares win, eight days after polls close”, The Guardian, 2016. július 10. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 20.) 
  115. Australian Constitution, section 122 - Australian Legal Information Institute website.
  116. ^ a b c A világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
  117. In Defence of Multilateralism. Centre for Policy Development, 2008. június 3. [2009. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva].
  118. http://www.cultureandrecreation.gov.au/­articles/­beach/­
  119. 3412.0 – Migration, Australia, 2005–06. Australian Bureau of Statistics, 2007. március 29. (Hozzáférés: 2012. augusztus 3.)
  120. http://www.abs.gov.au/ausstats/abs@.nsf/Lookup/2071.0main+features902012-2013
  121. CIA World Factbook
  122. Sarwal, Amit; Sarwal, Reema (2009). Reading Down Under: Australian Literary Studies Reader. SSS Publications. p. xii. ISBN 978-81-902282-1-3.
  123. http://www.theage.com.au/opinion/society-and-culture/street-art-deserves-more-than-a-citys-double-standards-20110225-1b8i0.html
Forráshivatkozás-hiba: a <references> tagben definiált <ref> tagnek nincs név attribútuma.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Útitárs: Ausztrália (Panemex Kft. és Grafo Kft., 2000) ISBN 963-9090-39-5
  • Berlitz Ausztrália (Welcome Idegenforgalmi Kiadó, 1998) ISBN 963-7585-48-6
  • Batár Útikönyvek – Batár Zsolt Botond: Kelet-Ausztrália (Batár Zsolt Botond, 2005) ISBN 963-460-410-2
  • A Világ országai (Nyír-Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
  • A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963-09-3483-3
  • Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia – Panoráma útikönyvek (Budapest, 1981) ISBN 963-243-103-0
  • Koroknay István: Ausztrália és Óceánia (Móra Kiadó, 1984)

Képek[szerkesztés]

Cikkek[szerkesztés]

Egyéb[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]