Mauritánia világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mauritánia területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint három további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2012 szeptemberéig 190 ország képviselői írták alá, köztük Mauritánia küldöttei 1981-ben.

Mauritánia világörökségi helyszínei
Név Kép Leírás Típus Év
Banc d'Arguin Nemzeti Park PNBA 43.JPG A Banc d'Arguin Nemzeti Park Mauritánia Atlanti-óceánnal határos, sivatagos pontján található és egyedülálló átmeneti zónát alkot a nagy fajgazdagságú tenger és a sivatagi táj között. A szigetekből és parti területekből álló parkot 1978-ban alapították, és a Szahara homokjából kialakult dűnék, part menti medencék, iszapos lapályok, valamint mangrovemocsarak alkotják. Területe több. Mint tizenkétezer négyzetkilométer. A 180 kilométer hosszú partszakaszt főleg tengeri madarak látogatják, ezen kívül szibériai és észak-európai madarak fontos pihenőhelye is. A becslések szerint évi 7 millió költöző madár vonul át a park fölött, és mintegy 100 faj itt is költ. A parti vizek vegetációja, a hínár és több algafaj kiváló élőhelyet biztosít a halaknak, ezért ezért a madárállomány is hatalmas. A legfontosabb itt előforduló madárfajok a flamingó, a pelikán, kócsagok, kanalas gémek, kormoránok, a rózsás gödény, csérek, cankók, parti lillék, és szalonkák. természeti 1989
Vadán, Singetti, Tisit és Valáta erődvárosai Chinguetti mosquee.jpg Vadán, Singetti, Tisit és Valáta erődvárosait a 11. és a 13. század között alapították, később fontos iszlám vallási központokká fejlődtek. A Szaharát átszelő kereskedelmi útvonalak pihenőhelyeként szolgáló települések egy-egy termékeny völgy vagy oázis mellett épültek. Fontos feladatuk volt a vallási nevelés így a települések mecsetek köré épültek. Valáta fontos kereskedőváros volt, a 11. és a 12. században neves korániskolával és gazdag könyvtárral rendelkezett. Szorosan egymás mellé épített lakóházait vörösesbarna agyaggal borították be. Vadánt és Tisit a 12. század közepén alapították, Signettit a 13. században. Ez utóbbi az ország belsejének egyik leghíresebb sivatagi települése volt, a Mekkába induló zarándokok találkozóhelye. A városoknak raktárakat és szállást kellett biztosítaniuk a kereskedőknek és az üzleti ügyekben átutazóknak, ezek az igények formálták a kszúrnak nevezett városrész szerkezetét, amely alkalmazkodott a szélsőséges éghajlati körülményekhez. A belső udvaros épületek jellemzően a négyszögletű minarettel ellátott mecset körüli szűk utcákban álltak. A települések jelenleg romos állapotban vannak kulturális 1996

Elhelyezkedésük[szerkesztés]


Források[szerkesztés]