A Marshall-szigetek világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Marshall-szigetek területéről eddig egy helyszín került fel a Világörökségi Listára, három helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

Sikorsky SH-3G Sea King from Helicopter Combat Support Squadron 1 in flight during an aerial radiation survey over Bikini Atoll in November 1978.jpg Bikini-atoll, nukleáris tesztterület
2010
Kulturális (IV)(VI)
Védett terület: 73 500 ha, puffer zóna: 130 425 ha, hivatkozás: 1339
A hajózási útvonalaktól távol eső, mindössze 6 négyzetkilométer összterületű Bikini-Atoll 23 szigetből áll. 1946 és 1958 között, a II. világháború után a hidegháború kezdetén, a lakosok kitelepítését követően az Amerikai Egyesült Államok összesen 67 nukleáris kísérleti robbantást végzett a zátonyon. 1952-ben sor került az első hidrogénbomba kipróbálására is. A bombák összesített ereje körülbelül hétezerszerese a Hirosimára ledobott bombáénak, hatásuk komoly, máig kiható kárt okozott az atoll geológiájában, természetes környezetében és a sugárzásnak kitett emberek egészségében. A kísérletek kézzelfogható nyomai a lagúna fenekén fekvő hajók, amelyeket az 1946-os robbantások süllyesztettek el, a hatalmas méretű Bravo-kráter, valamint megfigyelő bunkerek. Az ökoszisztéma nagy része azóta újjáéledt de a radioaktív sugárzás azóta sem szűnt meg teljesen és folyamatosan károsítja a természetet. Bár a szigeteket már biztonságosnak tartják az őslakosok nem térhettek vissza korábbi lakóhelyeikre és az atoll azóta is lakatlan.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Marshall Islands in Oceania (small islands magnified).svg
A Marshall-szigetek világörökségi helyszínei (Marshall-szigetek)

Források[szerkesztés]