Kuba világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Kuba területéről eddig kilenc helyszín került fel a Világörökségi Listára, három helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.

Scenes of Cuba (K5 02261) (5981996756).jpg Havanna óvárosa és erődítményei
1982
Kulturális (IV)(V)
Védett terület: 238,7 ha, puffer zóna: 412,4 ha, hivatkozás: 204
Havanna a spanyol uralom idején a kontinens egyik legfontosabb városa volt. 1519-ben alapították a hódítók, városaik közül utolsónak és kedvező elhelyezkedésének köszönhetően hamar a gyarmatbirodalom bejárataként, fontos hajóépítő központként és a Spanyol Királyság felé induló hajó flották találkozási pontjaként funkcionált. A 16. és a 18. század között védelmére egy erődrendszert hoztak létre, ennek fő elemei a Castillo de la Real Fuerza, a Castillo de los Tre Reyes del Morro, a Fortaleza de San Carlos és a Castillo de la Puntan. Az óváros ma is látható épületeinek egy része barokk és neoklasszikus stílusban épült, a városképet boltíves, teraszos, kovácsolt vassal díszített belső udvaros lakóházak egészítik ki. Legfontosabb terei a Plaza de Armas és a Plaza de la Cathedral a San Cristobal-katedrálissal. Az épületet 1707-ben fejezték be, feltűnő jellegzetessége aszimmetrikus homlokzata. A város sértetlenül vészelte át a 19. századi függetlenségi háborúkat és viszonylag kevés kárt szenvedett az 1950-es évek zavaros időszakában is.
Valle de los Ingenios 08.jpg Trinidad városa és a Los Ingenios-völgy
1988
Kulturális (IV)(V)
Hivatkozás: 460
Trinidad az 1514-ben a Szentháromság tiszteletére alapított város fontos kiindulópontként szolgált az amerikai kontinens meghódítása idején. A 18. század végére a környéken virágzó cukoriparnak és rabszolga kereskedelemnek köszönhetően Kuba harmadik legnagyobb városa lett. Jelenleg látható történelmi épületei a 18. és a 19. századból származnak. Templomainak egy része jó állapotban maradt fenn, köztük az egyszerű homlokzatú La Popa-kolostortemplom. A település jellegzetes épületei az élénk színekre festett tornácos-erkélyes házak. A közeli Los Ingenios (Cukormalmok) – völgyben a cukornád ültetvények mellett hetvenöt, romos állapotban lévő cukormalom maradt meg, valamint nyári kúriák és tanyasi házak. A 45 méter magas őrtorony, ami harangozással jelezte a munkaidő kezdetét és végét 1816-ban épült.
Castillo del Morro by Glogg 4.jpg San Pedro de la Roca-erőd
1997
Kulturális (IV)(V)
Védett terület: 93,88 ha, puffer zóna: 151,99 ha, hivatkozás: 841
San Pedro de la Roca várát az 1514-ben alapított Santiago de Cuba városban kezdték építeni a 17. században, amikor a kalózok és a versenytárs gyarmatosítók egyre nagyobb veszélyt jelentettek a településre. Az „El Morro” néven is ismert várat 1638-ban kezdték építeni itáliai reneszánsz stílusban Juan Bautista Antonelli tervei alapján. Az erődöt a kikötő bejárata fölé egy sziklás hegyfokra építették, kis erősségekből lőszerraktárakból, bástyákból, tüzérségi állások bonyolult együtteséből és lépcsőkkel összekötött teraszokból áll. A földrengések és a támadások során többször megrongálódott vár és védelmi rendszere a spanyol-amerikai hadi építészet egyik legnagyobb szabású és legigényesebb darabja. A masszív erődrendszert többször helyreállították és kibővítették. Az épületegyüttes a 19. század végén elvesztette stratégiai jelentőségét, és az 1960-as években elkezdett felújításig üresen állt.
Gran Parque Nacional Desembarco del Granma.jpg Desembarco del Granma Nemzeti Park
1999
Természeti (VII)(VIII)
Védett terület: 41 863 ha, hivatkozás: 889
A nemzeti park arról a hajóról kapta a nevét, amelyen 1956-ban Fidel Castro, Che Guevara és társaik partra szálltak Las Coloradasnál. A kubai forradalom több eseménye is kapcsolódik a térséghez. A park a Cabo Cruz (Kereszt-fok) mentén helyezkedik el, a karsztbarlangok, -szurdokok, a tenger szintje alatt és fölött lévő teraszok egyedülálló tengeri tájat alkotnak. Távolabb korallzátonyok, tengerifű- és mangrovetelepek láthatók. A védett terület összesen 400 négyzetkilométer. A parkban eddig azonosított növényfajok száma meghaladja az ötszázat és ez a szám valószínűleg még emelkedni fog. A növényfajok 60 %-a csak itt él. Az állatok közül 13 emlős-, 110 madár- és 44 hüllőfajt dokumentáltak. A parkban régészeti ásatásokat is végeztek, ezek során a prekolumbián Taina-kultúra településeit és rituális célokra használt barlangjait tárták fel. A védett terülten találhatók az Atlanti-óceán nyugati partvidékének leglátványosabb parti sziklái is.
SB089 Viñales.jpg Viñales-völgy
1999
Kulturális (IV)
Hivatkozás: 840
A délnyugat-kubai, a Sierra de los Organos területén fekvő 132 négyzetkilométeres Viñales-völgyet magas hegyek zárják körül. Felszínére sziklás kiszögellések jellemzőek, amelyek a völgy aljából emelkednek ki. Ezek a körülbelül 150 millió évvel ezelőtt kialakult sziklák az úgynevezett „mogoték”, amelyek egy azóta már beomlott barlangrendszer maradványai. A völgyből származik a kubai szivargyártáshoz használt dohány, amelyet hagyományos módszerekkel (például állati erőt is alkalmazva) állítanak elő. A dohány mellett banánt, kukoricát és édesburgonyát is termesztenek. A völgyben található tanyák és falvak építészetében felismerhetőek a kubai és más régiók hatásai. Az azonos nevű Viñales falu teljes egészében műemléknek számít, főutcáját faházak szegélyezik. A térségben a gazdálkodás módszerei évszázadok alatt alig változtak, a kultúrtáj a többféle nemzetiségű lakosokból itt kialakult társadalmat tükrözi.
MuseoIsabelica 02.JPG Az első kávéültetvények régészeti területe
2000
Kulturális (III)(IV)
Védett terület: 81 475 ha, hivatkozás: 1008
A kávét a 18. század végén hozták be Kubába Haitiről érkező francia menekültek. A száraz éghajlat ideálisnak bizonyult termesztéséhez, és ez a 19-20. században egyedi módon rajzolta át a tájat. A világörökségi helyszínhez a Sierra Maestra hegyoldalain 80 000 hektáron kialakított 171 kávéültetvény maradványai tartoznak. Egy ültetvény a tulajdonos rezidenciájából, a rabszolgák szállásából, a szárító teraszokból (a legfontosabb gazdasági létesítményekből), gépekből és műhelyekből állt. A szárítók alacsony falakkal körülkerített süllyesztett területek voltak, amelyeket ciszternákkal vagy vízvezetékekkel kötöttek össze. A munkaerőt egymillió afrikai rabszolgával biztosították. A gyors fejlődés után a 19. század végén a kubai kávétermelésnek több latin-amerikai konkurense is kialakult, fejlettebb mezőgazdasági módszereik miatt az itteni termelés hátrányba került és fokozatosan be is szüntették.
Alejandro de Humboldt National Park.jpg Alejandro de Humboldt Nemzeti Park
2001
Természeti (IX)(X)
Védett terület: 71 140 ha, hivatkozás: 839
A Kuba délkeleti részén az azonos nevű város közelében fekvő nemzeti park 700 négyzetkilométeren helyezkedik el és elsősorban bioszféra-rezervátum. Alexander von Humboldtról, a német természettudósról nevezték el, aki a 19. század elején több hónapot töltött Kubában. A park part menti része mangrovés és korallzátonyos területekből áll és 20 négyzetkilométernyi tengerből. A többi részét lápos erdőségek, kubai fenyőkből álló ligetek borítják és egy hegyvidék amelynek legmagasabb csúcsa 1168 méter. A kőzetrétegek egy része mérgező, ami nagy alkalmazkodókészséget követelt meg az itt élő növényektől, és sok új fajt hozott létre. A parkban több mint 400 endemikus faj él, ez a nyugati félteke egyik legjelentősebb helyi növényvilággal rendelkező védett övezete. Ez Kuba szigetének egyik legkevésbé feltárt régiója, így a nyilvántartásba vett növény és állatfajok száma még feltételezhetően nőni fog.
Cathédrale de la prurisima concepcion.JPG Cienfuegos történelmi központja
2005
Kulturális (II)(IV)
Védett terület: 70 ha, puffer zóna: 105 ha, hivatkozás: 1202
Cienfuegos városát a 19. század elején alapították Kuba karib-tengeri partvidékén és 1830 körül fejlődött kikötővé. Az ország cukornád-, mangó-, dohány-, és kávétermesztésének egyik központjában lévő település José Cienfuegos spanyol kormányzóról kapta a nevét. A városnak jelentős bevételei származtak a kereskedelemből, valamint a viasz és fakitermelésből is. Cienfuegos szerkezete sakktábla alakot követ, gazdasági sikerei ellenére megőrizte egységes neoklasszicista jellegét, szerencsésen elkerülve a drasztikus változtatásokat. A várostervezők arra törekedtek, hogy egészséges lakókörnyezetet alakítsanak ki, az utcák így szélesek voltak, az épületek jelentős része pedig csak kétszintes, így sok természetes fényt kapott. Gondot fordítottak a közösségi terek ésszerű elrendezésére is. A település legfontosabb épületei a 20. század első felében épült kormányzói palota, a San Lorenzo-iskola, a székesegyház, a Tomás Terry-színház és a Palacio de Ferrer.
Camaguey rooftops 1.jpg Camagüey történelmi központja
2008
Kulturális (IV)(V)
Védett terület: 54 ha, puffer zóna: 276 ha, hivatkozás: 1270
A Nuevitas-öböl mellett 1514-ben alapított Camagüey egyike volt a kereskedelmi útvonalaktól viszonylag elszigetelt gyarmati településeknek. A támadások miatt kétszer is átköltöztették, jelenlegi, a parttól távolabbi helyére 1528-ban került. Egy állattenyésztéssel, cukornád- és dohánytermesztéssel foglalkozó terület központja volt, ültetvényeinek köszönhetően viszonylagos függetlenséget élvezett. Emiatt a városnak saját építészeti stílusa fejlődött ki, városszerkezete szabálytalan, ami nem jellemző a lapos területeken fekvő latin-amerikai gyarmatvárosokra. Városképére keskeny sikátorok, különböző méterű, különös formájú épületek, kacskaringós utcák jellemzőek. Ez a fajta elrendezés a középkori európai városokra emlékeztet. A városközpontban többféle stílusú, barokk, neoklasszicista, neokolonialista épületek is láthatók. A város egyházi építészete a 18. században élte fénykorát, az egyszerű templomok egy részéhez zárda, kórház és temető is tartozott.

Elhelyezkedésük[szerkesztés]

Kuba világörökségi helyszínei (Kuba)


Források[szerkesztés]