Laosz világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Laosz területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint két további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Laosz küldöttei 1987-ben.

Laosz világörökségi helyszínei
Név Kép Leírás Típus Év
Luangprabang városa WatSen.jpg Luangprabang városa a buddhista hagyományok, a laoszi építészet és a 19-20. századi európai gyarmati építészet stílusjegyeinek egyedülálló kombinációja. Laosz fővárosa Vientiane, azonban Luangprabang az ország szellemi központja. Városképe egyedülálló és rendkívül jó állapotban maradt meg. Az épületek többsége fából készült, kivéve a templomok egy részét, amit kőből emeltek. A település nevét egy 14. századi alig egyméteres Buddha szoborról kapta, amelyet egy külön erre a célra emelt templomban őriznek. A 15. században a három laoszi királyság egyikének volt a központja. Legjelentősebb épülete a Wat Hszien Thong királyi templom a 16. századból való. A város központjában találhatók a királyi és a nemesi rezidenciák, a vallási létesítmények és a kereskedelmi épületek. A gyarmati stílusú városrészekre az egy- vagy kétszintes teraszos téglaházak jellemzőek. A kolostorokat két részre osztották, a vallási épületek (szentély, kápolna, könyvtár, sztúpa, kőoszlop) és a lakhatáshoz kapcsolódó épületrészek (közösségi házak, cellák, zárkák, refektórium). A hagyományos laoszi házakat fából építették, általában facölöpökre és magánszobákra, termekre, valamint közösségi teraszokra osztották fel. kulturális 1995
Vat Phu és a környező ősi települések, a Tjampatszak kultúrtájjal együtt Champassak, Site de Vat Phou palais des Femmes .jpg Tjampatszak a 10. és a 13. század között az Angkori Khmer Birodalom része volt. A világörökségi helyszínhez a Vat Phou templom, az egykor a Mekong folyó partján álló két város és a Phu Kao-hegy tartozik. Vat Phou templomegyüttese a birodalom építészetének kiemelkedő példája, ami szoros egységet alkot a környező tájjal. A hegy tetejétől a folyó partjáig húzódó tengely mentén alakították ki, mértani alakzatba rendezett templomokkal, szentélyekkel és szökőkutakkal. A hegy lábától meredek ösvény vezet fel egy Siva-templom romjaihoz. A környező területeket öntözőrendszerek építésével fokozatosan alkalmassá tették a rizstermesztésre. További fejlődése szorosan összefonódott a Khmer Birodalom történetével, amelynek évszázadokon keresztül a hatása alatt állt. A hely eredete ennél korábbra nyúlik vissza, mivel a feltárt leletek egy része 600 előttről származik. A területen álló épületekkel a világmindenség, a természet és az ember egységén nyugvó világ hindu felfogását fejezték ki. kulturális 2001

Elhelyezkedésük[szerkesztés]

Források[szerkesztés]