Az Afrika egyik legnagyobb és legvédettebb esőerdőjében található 5000 négyzetkilométeres Dja Állatrezervátum a Dja folyó felső szakaszának egy természetes kanyarulatában fekszik. A nehezen megközelíthető, kivételesen változatos állatpopulációval rendelkező természetvédelmi terület 90 százaléka érintetlen és kevéssé tanulmányozott. A terület viszonylag sík, kivéve a rezervátum délkeleti részét, amire sziklák, zúgók és vízesések jellemzőek. A növénytakaró főként sűrű örökzöld erdőből, nagyjából ötven fafajtából áll. Az esőerdőtmocsári növényzet egészíti ki, valamint másodlagos erdők, legelők és a 20. század közepén elhagyott települések. A rezervátum gyéren lakott, kis elszórt táborokban hagyományos életmódjukat napjainkig megőrző pigmeusok élnek. A védett terület mintegy száz emlősfajnak ad otthont és főleg majmairól (síkvidéki gorillák, fehérhasú cerkófok, csimpánzok, és bajszos cerkófok), valamint a rendkívül ritka afrikai erdei elefántról nevezetes. A parkban élő állatok közé tartoznak még a szitutungák (mocsári antilopok), a bongók (erdei antilopok), a bivalyok, a leopárdok, a varacskos disznók és a pangolinok (tobzoskák). A hüllőketpitonok, gyíkok, és veszélyeztetett krokodilok képviselik. A térséget bozóttüzek és orvvadászok veszélyeztetik.
Védett terület: 746 309 ha, puffer zóna: 1 787 950 ha, hivatkozás: 1380
A Kongó-medence északnyugati részén 750 000 hektáron fekvő Sangha Trinational a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság és Kamerun közös világörökségi helyszíne. A három ország találkozási pontjánál kialakított természetvédelmi terület három részből áll, ezek a Lobéké Nemzeti Park Kamerunban, a Dzanga-Ndoki Nemzeti Park a Közép-afrikai Köztársaságban és a Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park Kongóban. A parkok egy sokkal nagyobb erdős térségben helyezkednek el, ahol egy 1790 000 hektáros puffer zónát jelöltek ki a védelmére. A puffer zóna része a Dzanga-Sanga Erdei Rezervátum, ami a Dzanga-Ndoki nemzeti park két különálló részét köti össze. Sangha Trinational legnagyobb része mentes az emberi tevékenységtől, érintetlen trópusi esőerdő, gazdag és változatos növény- és állatvilággal. Az erdő egyes részét örökzöld növények borítják, már részei állandóan mocsaras illetve periodkusan víz alá kerülő területek. A park védelmet nyújt olyan ritka és veszélyeztetett fajoknak mint a síkvidéki gorilla, az erdei elefánt, a csimpánz, valamint több antilopfajnak, köztük a szitutungának és a bongónak.
Védett terület: 2 500 ha, puffer zóna: 2 372,3 ha, hivatkozás:
A világörökségi helyszín hét faluban tizenhat régészeti lelőhelyből áll Kamerun északi részén. A Diy-Gid-Biy néven ismert (mafa nyelven „a főnök rezidenciájának romja”) kőből, kötőanyag nélkül épült építmények valószínűleg a 12. és 17. század közé datálhatók. Ez a kronológiai időszak a térségben és a Csád-tó környékén egybeesik egy kedvezőtlen, a környezetet negatívan befolyásoló éghajlati változással, valamint politikai bizonytalansággal és erőszakos vallási térítésekkel. A kultúrtáj építészete egyedülálló példája a közép-afrikai kötőanyag nélküli építészeti és technikai hagyományoknak. Bár építőik ismeretlenek a terület már a 15. század óta a mafa nép lakóhelye. A környező tájon mezőgazdasági teraszok, házak, sírok, istentiszteletekhez és kézműves tevékenységekhez kapcsolható helyek találhatók amelyek a nép és környezetük közötti régóta fennálló kulturális és spirituális kapcsolatot tükrözik.
_from_the_Dja_Faunal_Reserve.jpg)
Kamerun, a 
Közép-afrikai Köztársaság és a 
Kongói Köztársaság közös világörökségi helyszíne
.jpg)
Nigéria közös jelölése
Csád, 
Niger és 
.JPG)
