Bongó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bongó
Bongoza.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Csavartszarvú antilopok (Strepsicerotini)
Nem: Tragelaphus
Faj: T. eurycerus
Tudományos név
Tragelaphus eurycerus
(Ogilby, 1837)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bongó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bongó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bongó témájú kategóriát.

Keleti bongó
Tragelaphus eurycerus isaaci.jpg
POL warsaw zoo a002.JPG

A bongó (Tragelaphus eurycerus) az emlősök osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj.

A csavartszarvú antilopokon belül legközelebbi rokonai a nyala és a nagy kudu. De jelentősen különbözik is e fajoktól, például a nőstények is viselnek szarvat a bongóknál. Emiatt olykor különálló nembe is sorolják, mint a Boocercus nem egyetlen képviselőjét. A legújabb kutatások szerint lehet, hogy a jávorantilopok (Taurotragus) nemével áll közelebbi rokonságban. Erre utal a mindkét ivarnál jelenlevő szarv, farkuk alakjának hasonlósága.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bissau-Guinea, Guinea, Libéria, Sierra Leone, Elefántcsontpart, Burkina Faso, Ghána, Togó, Benin, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Közép-afrikai Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság sűrű bozótosaiban, bambuszerdeiben és zárt esőerdeiben honos. Ettől a területtől elkülönülve Szudán déli részén, Ugandában, Kenyában és Tanzániában is előfordult egykor. Ott elsősorban a hegyvidéki erdők lakója.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két alfaját különböztetik meg. A nyugati bongó (Tragelaphus eurycerus eurycerus) Nyugat- és Közép-Afrika esőerdeiben még viszonylag gyakori fajnak számít, de az erdőirtás azért fenyegeti. Másik alfaja a keleti bongó vgy más néven kenyai bongó (Tragelaphus eurycerus isaaci). Ez Kelet-Afrikában, Szudán déli részén, Ugandában Kenyában és Tanzániában , elsősorban hegyi jellegű erdőkben élt. Mára biztosan csak Kenya területén fordul elő,a többi helyről feltehetően kipusztították. A Természetvédelmi Világszövetség az alfajt a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 170–200 centiméter, farokhossza 50–65 centiméter, marmagassága 110–130 centiméter, testsúlya 250–280 kilogramm. A hímek egynegyeddel nehezebbek, mint a nőstények. Mindkét ivar visel szarvakat, ezek hossza 75–100 centiméter, a nőstényeké rövidebb. Szarvuk színe elefántcsont fehér. A nőstények szarva vékonyabb. Fülei nagyok. Gesztenyevörös szőrzetén 12–14 keresztcsík húzódik, lábain fehér foltok vannak. Arcán fehér keresztcsík és pofafoltok láthatóak.

Az erdőlakó antilopok közül ez a faj nő a legnagyobbra.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkonyatkor és éjszaka aktív faj. Nem territoriális faj. 4–7 állatból álló családi csoportokban él, amelyeket egy tehén vezet, gyakran egy bika kíséretében. A bikák azonban többnyire magányos életmódúak, vagy agglegénycsordákban élnek. A kiadós legelőkön vagy a sónyalóknál több család is laza, nyílt csoporttá egyesülhet.

Bár a bongó elsősorban a hegyi erdők bambuszzónájában él, a bambusz semmi estre sem a kedvenc eledele. Leveleket, hajtásokat, sarjakat eszik, alkalomadtán a hátsó lábaira is felágaskodik egy-egy jobb falatért.

Ellenségei a leopárdok, a fiatal állatokra azonban a sziklapitonok is veszélyesek lehetnek.

Fogságban tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogságban fűtött szálláshelyen tartják. Állandó, 20–22 °C körüli hőmérsékletet igényelnek. Nyáron egész nap a kifutóban tartják, ahol azonban szükségük van árnyékoltabb területre, ahol elrejtőzhetnek a tűző nap elől. Trópusi faj révén érzékeny a hidegebb időre, így ekkor csak rövidebb ideig engedik ki a szabadba. A fogságban tartott példányokat – a friss lombozaton kívül – főzött rizzsel, szénával, sárgarépával és a legkülönfélébb gyümölcsökkel táplálják.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Udvarlásnál a hím kinyújtott testtel megy a nőstény mellett. Mintegy 9 hónapnyi vemhesség után egyetlen 20 kilogramm súlyú borjú születik. Születése után a borjú néhány napig a bozótba rejtőzik. Ezután csatlakozik anyjával együtt újra a csoporthoz.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spinage, C.A. The Natural History of Antelopes. New York: Facts on File Publications, 1986.
  • Walther, F. R. 1990. Spiral-horned antelopes. In Grzimek's Encyclopedia of Mammals. Edited by S. P. Parker. New York: McGraw-Hill. Volume 5, 344–359. old.
  • Kingdon, Jonathan. East African Mammals Vol. IIIC. Chicago: The University of Chicago Press., 1982.
  • Estes, Richard D. The Behavior Guide to African Mammals: Including Hoofed Mammals, Carnivores, Primates. Berkeley and Los Angeles: University of California Press., 1991.
  • Spinage, C.A. The Natural History of Antelopes. New York: Facts on File Publications, 1986
  • Estes, Richard. The Safari Companion. Vermont: Chelsea Green Publishing Co., 1993.
  • Nowak, Ronald M. Walker's Mammals of the World Fifth Ed. Vol. II. Baltimore: The Johns Hopkins University Press., 1991
  • Schiller, C.A.; et al.. "Clinical and morphologic findings of familial goiter in bongo antelope (T.e. eurycerus)". Veterinary Pathology Vol 32: 242–249. old.
  • Wilson, D. E., and D. M. Reeder [editors]. 1993. Mammal Species of the World (Second Edition). Washington: Smithsonian Institution Press
  • Wilkie D.S.; Carpenter J. 1999. "The potential role of safari hunting as a source of revenue for protected areas in the Congo Basin" Oryx 33(4): 340–345. old.
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 28.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]