Sierra Leone
| Sierra Leone Köztársaság | |||
| Republic of Sierra Leone | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Unity - Freedom - Justice (angolul: Egység – Szabadság – Igazság) Nemzeti himnusz: High We Exalt Thee, Realm of the Free | |||
 | |||
| Fővárosa | Freetown | ||
| Koordináták: é. sz. 8° 30′, ny. h. 12° 06′ | |||
| Államforma | Köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Julius Maada Bio | ||
| Kormányfő | Jacob Jusu Saffa | ||
| Hivatalos nyelv | angol | ||
| függetlenség | Az Egyesült Királyságtól | ||
| kikiáltása | 1961. április 27. | ||
| Tagság | Lista | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 7 557 212 fő (2017)[1] | ||
| Rangsorban | 101 | ||
| Becsült | 7 650 154[2] fő (2018) | ||
| Rangsorban | 101 | ||
| Népsűrűség | 76 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 71 740 km² | ||
| Rangsorban | 116 | ||
| Víz | 0,2% | ||
| Időzóna | GMT (UTC) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem |
Leone (SLL) | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | WAL | ||
| Hívószám | 232 | ||
| Segélyhívó telefonszám |
| ||
| Internet TLD | .sl | ||
| Villamos hálózat | 230 volt | ||
| Elektromos csatlakozó |
| ||
| Közlekedés iránya | jobb | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sierra Leone Köztársaság témájú médiaállományokat. | |||
Sierra Leone nyugat-afrikai köztársaság, fővárosa és legnépesebb városa Freetown. Délkeletről Libéria, északról Guinea, délről és délnyugatról az Atlanti-óceán határolja. Éghajlata trópusi, változatos környezettel a szavannától az esőerdős területekig. Természeti kincsekben gazdag, különösen gyémántban, aranyban, bauxitban és alumíniumban. Körülbelül 18 etnikai csoport él az országban. Hivatalos nyelve az angol, ezt használják az iskolákban és a közigazgatásban. Széles körben elterjedt nyelv még a Krio, amit a lakosság 97%-a beszél.[3][4]
Felszabadított rabszolgák alapították a 19. században, függetlenségét 1961-ben nyerte el az Egyesült Királyságtól.
Az ország többek között az ENSZ, az Afrikai Unió, a Nemzetközösség, a Világbank és a WTO tagja.
Földrajz[szerkesztés]
Domborzat[szerkesztés]
Sierra Leone Magyarországnál kisebb területű ország Nyugat-Afrikában, az Atlanti-óceán partján. Szomszédos országai Libéria és Guinea.
Mangrovemocsárerdős partját 30–40 km széles parti síkság övezi, amely északkelet felé 150–200 m magas dombsággá emelkedik. Az ország belső részét a Guineai-küszöb völgyekkel szabdalt fennsíkjai alkotják, amelyekből 800–1200 m magas röghegységek emelkednek ki. A legmagasabb csúcsa a Loma-hegységben található Loma Mansa, 1948 méter.
Vízrajz[szerkesztés]
- Fontosabb szigetek: Banana Islands, Turtle Islands, Sherbro Island.
- Fontosabb folyók: Mano, Moro, Rokel.
Éghajlat[szerkesztés]
Az éghajlata forró trópusi és nedves, két évszakkal: az esős évszak májustól novemberig tart, a száraz évszak decembertől májusig. A száraz évszakban éjszakánként némileg hűvösebb van, a levegő éjszakánként lehűlhet 16 °C-ig. A napi maximum hőmérséklet 26 °C és 36 °C között változik az év során.
A part közelében az éves csapadékmennyiség eléri a 3250 mm-t.
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
cropped.jpg)
Az ország területét eredetileg esőerdő fedte. A mezőgazdasági művelés és a szarvasmarhák legelőszükséglete miatt nagy területeken kiirtották az erdőt már régebben. Újabban pedig a bányászat és az iparszerű fakitermelés fenyegeti az erdőket. Az erdővel fedett terület drámaian csökkent az 1980-as évek óta. Bár vannak erdővédelmi törvények, törvényesen védett területek, a polgárháborús körülmények között senki sem foglalkozott ezek érvényesítésével.
Az ország területén élő vadállatokat vagy kiirtották a háborús események alatt, vagy azok elmenekültek máshová. A maradék állatállományt krokodilok, csimpánzok, bongók, bivalyok, vízilovak, elefántok, leopárdok és oroszlánok alkotják.
A madárállomány rugalmasabban alkalmazkodott, így madarak nagyobb számban élnek itt, összesen 650 faj.
Október-november táján a Freetown-félszigetről a tengerben szinte biztosan láthatók az éppen vonuló hosszúszárnyú bálnák.
Környezeti ártalmak[szerkesztés]
Az eredetileg ott lévő esőerdőket szinte teljesen kiirtották, nagyjából 5%-nyi területen maradtak meg. Az irtás oka fakitermelés, bányászat és nem fenntartható mezőgazdasági művelés végzése. A lakosságszám növekedése miatt további erdőirtás valószínű. A Freetown feletti hegyeken történő környezeti változások már okoztak áradásokat a lejjebb fekvő területeken. A gyémántbányászat a Sewa folyót szennyezi. Az aranybányászat az egyébként „szent”-ként tisztelt Sonfon tavat szárítja ki.
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
2003-ban papíron 55 védett terület volt az állam területének 4,5%-án. Két nemzeti park van:
Történelem[szerkesztés]
Korai történet[szerkesztés]
Területén már a felső neolitikum korából településmaradványok és kőeszközök kerültek elő.[7] Afrika más részeiből több hullámban népesedett be. Vasat a 9. században kezdtek használni, 1000 körül a partvidéki törzsek földet műveltek. A sűrű őserdő megvédte az ittenieket a gyarmatosítás előtti nagy afrikai birodalmak befolyásától és az iszlamizálástól. Az iszlám a 18. századig nem tudott elterjedni.
Az európaiak a mai Sierra Leone lakóival korán kapcsolatba kerültek. 1462-ben Pedro de Sintra portugál felfedező térképezte fel azokat a dombokat, amelyek a mai Freetown kikötője körül vannak, és a Serra de Leão, azaz ’Oroszlánhegylánc’ nevet adta nekik. Ennek spanyol megfelelője Sierra Leona, amely helytelen írásmóddal Sierra Leone-ként rögzült az angolban, ahonnan elterjedt a többi nyelvbe is. Később portugál kereskedők jöttek, majd a kikötőben 1495-ben erőd épült a kereskedelmi állomás védelmére. Később a portugálokhoz hollandok és franciák csatlakoztak; mindannyian a rabszolgakereskedelem támaszpontjaként hasznosították Sierra Leonét. 1562-ben az angolok is csatlakoztak a rabszolgakereskedelemhez: Sir John Hawkins 300 rabszolgát vásárolt.
Volt rabszolgák földje[szerkesztés]
1787-ben terv született arra, hogy londoni feketéket telepítenek le Sierra Leonéban, amelyet elneveztek a "Szabadság Tartományának". 1787. május 15-én érkezett a feketék egy csoportja Sierra Leone partjai elé, néhány angol kereskedő társaságában. Ők szervezték meg a St. George's Bay Company-t. A feketék nagy része Amerikából származott, de voltak köztük Afrikából és Ázsiából Londonba érkezettek is.
A telepesek első csoportját kis híján kiirtották a betegségek és az ellenséges bennszülött lakosság. Thomas Peters beavatkozására a Sierra Leone Company máshol telepítette le a volt rabszolgák következő csoportjait. Ekkor érkezett közel 1200 fekete Nova Scotiából, többségük az Amerikai Egyesült Államokból szökött rabszolga volt. Nova Scotiában többnyire terméketlen földeket kaptak, a kemény telek sok áldozatot szedtek közülük. Velük alapította Freetown települést 1792-ben Peters. Később más csoportok is csatlakoztak hozzájuk.
A 19. században rabszolgák ezreit irányították felszabadításuk után Freetown-ba. Többségük Sierra Leonéban maradt. Ezek a visszairányított afrikaiak Afrika különböző részeiből származtak, főleg a nyugati partvidékről. Csatlakoztak a korábbi telepesekhez és ma ők ismertek kreol vagy krio néven. A gyarmat köznyelve a krio lett, amely a 18. századi, rabszolgák által beszélt amerikai nyelvben gyökerezik. Gyorsan elterjedt a térségben mint a kereskedelem és a keresztény missziók közvetítő nyelve.
Az 1827-ben alapított Fourah Bay College gyorsan magához vonzotta a nyugati part angolul beszélő afrikai tanulóit. Több mint egy évszázadig ez volt az egyetlen európai jellegű egyetem a Szaharától délre fekvő Afrikában.
Gyarmati időszak[szerkesztés]
Sierra Leone gyarmati időszakában a bennszülött népek többször lázadtak fel eredménytelenül a brit uralom és a krio domináció ellen. A legnevezetesebb közülük a kunyhóadó-háború volt 1898-ban. Első vezetője Bai Bureh volt, a temne nép főnöke, aki elutasította a britek által bevezetett kunyhóadót. Ezt az adót a többi bennszülött főnök is szuverenitásuk elleni támadásnak tekintette. Amikor a britek elfogatóparancsot adtak ki az adózás megtagadása miatt Bai Bureh ellen, ő harcba kezdett az uralma alatt álló temne falvak élén. Csatlakoztak hozzá limba, loko, soso, kissi és mandinka falvak. Bureh harcosai hónapokon át ellenálltak a brit csapatoknak. Brit katonák és Bureh felkelőinek százai haltak meg. Végül november 11-én fogságba esett Bureh és száműzték az Aranypartra (a mai Ghánába). 96 társát felakasztották.
A kunyhóadó-háború veresége ellenére az ellenállás a gyarmati időszak egészében folytatódott, időnként zavargások törtek ki. Az 1955-ös és 1956-os zavargásokban sok tízezren vettek részt a.
Másik nevezetes esemény 1935-ben történt: a De Beers vállalkozáshoz tartozó Sierra Leone Selection Trust bányakoncesszió kapott 99 évre. Gyémántbányászat kezdődött az országban.
Az ország korlátozott önkormányzatot kapott 1953-ban. Az 1960-as londoni alkotmánytárgyalások után 1961. április 27-én lett független Sierra Leone. Ez a nap volt az 1898-as kunyhóadó-háború kitörésének évfordulója.
Független ország[szerkesztés]
Az ország első miniszterelnöke Sir Milton Margai lett. Orvos volt, 1951-től a gyarmat főminisztere. Pártja, a Sierra Leone Néppártja (SLPP) nagy fölénnyel győzött az első általános választásokon 1962 májusában. Sir Milton Margai 1964-ben bekövetkezett halála után testvére, Sir Albert Margai lett a miniszterelnök. Hároméves miniszterelnöksége sok kritikát váltott ki. Rendszere korrupt volt és a mende etnikai csoportot privilegizálta. Megpróbálkozott egypárti állam kiépítésével, de ennek hevesen ellenállt az ellenzéki Össznépi Kongresszus (APC), míg végül megbukott az ötlet. Albert Margai kormányzata idején a mendék befolyása megnőtt a közszolgálatban és a hadseregben. A katonai és polgári csúcsvezetők többsége mende volt. Így aztán a beruházások a mendék által lakott délnyugati vidéken összpontosultak.
A majdnem döntetlen eredményt hozó 1967 márciusi választások után puccsok sora következett, míg végül Siaka Stevens stabilizálta hatalmát. A limba nép tett szert erős befolyásra a kormányzatban és a közszolgálatban. Az 1970-es években a másik fő etnikai csoport, a temnék ellenzékben voltak az APC kormányával szemben. 1978-ban Stevens a temne néphez tartozó Sorie Ibrahim Koromát nevezte ki alelnöknek. Ezután a temnék a második legbefolyásosabb etnikai csoport lettek a limbák után.
1971. április 19-én a parlament köztársasággá nyilvánította Sierra Leonét. Siaka Stevens, aki addig miniszterelnök volt, lett az ország első elnöke. 1971-1973 között Stevens guineai csapatokat hívott be uralmának támogatására. Stevenst 1976 márciusában ellenjelölt nélkül választották meg újabb öt évre elnöknek. Az 1978-ban a parlament által elfogadott új alkotmány bevezette az egypártrendszert.
Siaka Stevens 14 évi elnökség után 1985 novemberében lemondott a köztársasági elnökségről, de továbbra is az APC - a kormánypárt elnöke maradt. Az APC választotta ki az elnökjelöltet, Stevens utódját. Stevens személyesen ajánlotta erre a posztra a köztársaság fegyveres erőinek főparancsnokát, Joseph Saidu Momoh vezérezredest. Stevenshez hasonlóan Momoh is a limba néphez tartozott. Joseph Saidu Momoht 1985. november 28-án választották elnökké népszavazással, ahol ő volt az egyetlen jelölt. Momoh elnök elleni 1987 márciusi sikertelen puccskísérlet után több mint 60 főtisztet börtönöztek be, köztük Francis Minah alelnököt, akit leváltottak, elítéltek a puccskísérletben való részvételéért és felakasztottak 5 másik emberrel együtt 1989-ben. Ez egyébként már a sokadik puccskísérlet volt a rendszer ellen. A korábbiak is hasonlóan végződtek.
Többpárti alkotmány és a RUF lázadása[szerkesztés]
1990 októberében Momoh elnök egy bizottságot nevezett ki az 1978-as egypárti alkotmány felülvizsgálatára. A bizottság javaslatai alapján a parlament olyan alkotmányt fogadott el, amely visszaállította a többpárti rendszert; 1991. október 1-jén lépett hatályba.
1991-ben polgárháború tört ki, amelynek fő okai a kormányzat korrupciója és a gyémántbányászat hasznával való rossz gazdálkodása volt.
Belső okok mellett a szomszédos Libériában folyó harcoknak is szerepük volt polgárháború kitörésében Sierra Leonéban. Charles Taylor - aki akkoriban a Libériai Nemzeti Hazafias Front vezetője volt - segítette a Forradalmi Egyesült Frontot (RUF), amelynek élén a Sierra Leone-i hadsereg korábbi szakaszvezetője, Foday Sankoh állt. A RUF, Sankoh vezetésével, Taylor támogatásával első támadását 1991 március 23-án indította Sierra Leone keleti részén egy falu ellen, Libériából kiindulva. Sierra Leone kormányzata, amelyet aláástak a gazdasági nehézségek és a korrupció, képtelen volt számottevő ellenállás kifejtésére. Egy hónappal azután, hogy a RUF Libéria felől átlépte Sierra Leone határát, ellenőrzése alá vonta az ország keleti részét. A lázadók soraiban erőszakkal sorozott gyermekkatonák is harcoltak.
1992. április 29-én 6 fiatal katonatiszt puccsot hajtott végre Momoh elnök ellen, akit Guineába küldtek száműzetésbe. Megalakították a Nemzeti Ideiglenes Kormányzó Tanácsot (NPRC). 1992. május 4-én a 25 éves Valentine Strasser vette át az NPRC vezetését. Ő lett Sierra Leone államfője. Az NPRC azonnali hatállyal felfüggesztette az 1991-es alkotmányt, szükségállapotot hirdetett ki, korlátozta a szólás- és sajtószabadságot, rendeleti kormányzást vezetett be. A hadsereg és rendőrség tisztjei korlátlan jogot kaptak bírósági ítélet nélküli, korlátlan ideig tartó közigazgatási őrizetbevételre. Az NPRC alig volt hatékonyabb a lázadókkal szemben, mint a Momoh vezette APC. Az ország mind nagyobb része került a RUF harcosai kezére. 1995-ben kezükön volt a gyémántban gazdag Keleti tartomány és Freetown peremén álltak. Ekkor az NPRC több száz zsoldost bérelt az Executive Outcomes magánvállalattól. Ők egy hónap alatt visszaszorították a RUF harcosait határmenti enklávékba. Ebben az időben a korrupció elharapódzott az NPRC vezetői között, és hatalmi harc tört ki közöttük. 1996 januárjában, közel négy hatalomban töltött év után az NPRC vezetőinek egy része puccsal eltávolította Strassert a hatalomból. Vezetőjük Maada Bio alelnök volt. Bio ismét hatályba helyezte az alkotmányt és kiírta az általános választásokat.
Az 1996 elején megtartott elnökválasztás második fordulójában Ahmad Tejan Kabbah győzött. Ő Sierra Leone délkeleti, mende többségű részén született, de a kisebbségi mandingo etnikai csoporthoz tartozik. Pártja szerezte meg a parlamenti helyek többségét is.
Nem sokkal később Johnny Paul Koroma vezérezredes kísérletet tett a kormány elleni puccsra. Elfogták, bíróság elé állították, elítélték és bezárták. Ez nem tetszett magas rangú tisztek egy csoportjának. 1997. május 25-én egy tiszti csoport, amely önmagát Fegyveres Erők Forradalmi Tanácsának (AFRC) nevezte, megdöntötte Kabbah hatalmát. Az AFRC kiengedte Koromát a börtönből és kinevezte az ország elnökévé, államfővé. Koroma felfüggesztette az alkotmányt, betiltotta a tüntetéseket, leállított minden magán rádióállomást az országban és meghívta a RUF-ot kormányába. Tíz hónapot töltött posztján, majd a juntát akkor a nigériai vezetésű ECOMOG erők távolították el és visszahelyezték hatalomba a demokratikusan választott Kabbah elnököt 1998 márciusában. Polgárok százait, akik támogatták az AFRC kormányt, törvényellenesen őrizetbe vettek. 24-et közülük bűnösnek találtak és fellebbezés lehetősége nélkül kivégeztek 1998 októberében. Ekkor az Egyesült Nemzetek Szervezete békefenntartókat küldött a rend helyreállítására és a lázadók lefegyverzésére. Az első 6000 fő decemberben érkezett. 2000 februárjában az ENSZ Biztonsági Tanácsa a létszám 11 000 főre emeléséről döntött. De májusban, amikor csaknem az összes nigériai (afrikai békefenntartó) katona távozott és az ENSZ erői megkísérelték lefegyverezni a RUF csapatait Sierra Leone keleti részén, Sankoh emberei több mint 500 békefenntartót túszul ejtettek és a béke gyakorlatilag összeomlott. Kiújultak a harcok a RUF és a kormány erői között.
1991 és 2001 között 50 000 ember vesztette életét Sierra Leonéban a polgárháború következtében. Százezrek kényszerültek otthonuk elhagyására, sokan közülük Guineába és Libériába menekültek. 2001-ben az ENSZ csapatai bevonultak a felkelők kezén lévő térségekbe és megkezdték lefegyverzésüket. 2002 januárjában a háborút befejezettnek nyilvánították. Májusban újraválasztották Kabbah elnököt. 2004-ben befejeződött a lefegyverzés. Ugyancsak 2004-ben az ENSZ felállított egy törvényszéket, amely pereket kezdett a mindkét oldal háborús bűnösei ellen. 2005 decemberében az ENSZ békefenntartók elhagyták Sierra Leonét.
2007 augusztusában Sierra Leonéban parlamenti és elnökválasztást tartottak. Egyik elnökjelölt sem kapta meg a szavazatok többségét. A szeptemberben tartott második fordulón Ernest Bai Koromát választották elnökké.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
Politikai pártok[szerkesztés]
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
Az országot 3 tartomány, 1 község és 2 körzet alkotja
|
|
|
|
 |
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
|
Képek
|
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Népességének változása[szerkesztés]
| Lakosok száma | 2 160 111 | 2 358 225 | 2 637 861 | 3 029 965 | 3 492 174 | 4 053 257 | 3 928 313 | 4 712 763 | 5 641 182 | 7 557 212 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1991 | 1997 | 2003 | 2009 | 2017 |
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
Lakosságát 17 különböző szudáni néptörzs alkotja.
A főbb népcsoportok:
- Mende 30,6% (D-en, DK-en)
- Temne 29,4% (É-ÉNy)
- Limba 8,4% (északon)
- Kono 5,2% (keleten)
Nyelvi megoszlás[szerkesztés]
A hivatalos nyelv az angol, de ezt csak a művelt kisebbség használja. A legfőbb közösségi nyelv délen a mende, északon a temne.[9]
Vallási megoszlás[szerkesztés]
Vallás: muzulmán 70-80%, keresztény 10-20%, a maradék zöme törzsi vallású.[10][11] A muszlim vallás északon, főként a temnék között terjedt el, keresztények nagyrészt a parti sávban élnek.
Szociális rendszer[szerkesztés]
Ebola[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
|
Képek     |
Általános adatok[szerkesztés]
Földünk egyik legszegényebb, eladósodott országa. A lakosok közel fele folytat önellátó gazdálkodást és (2004-ben) kb. 70%-a él a szegénységi küszöb alatt.[9] A külföldi államadósság 2004-ben a GDP bő másfélszerese.
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Fejlődő mezőgazdasági ország. Növénytermesztés: rizs, manióka, batáta, pálma, földimogyoró, kávé, kakaó és gyümölcs.
Ipar[szerkesztés]
1930-tól bányászták a gyémántokat, amelyet a Brit Birodalom "örökölt" meg. Ma már a gyémántkészlet nagyobbrészt kimerült, vagy nincs pénz, illetve nem gazdaságos a kibányászása, de még mindig az ország legfontosabb ásványkincse.
Jelentősebb iparágak: vasérc-, rutil- és bauxitbányászat; kisüzemi gyártás (italok, textíliák, cigaretta, lábbelik); kőolaj-finomítás, kereskedelmi hajók javítása, növényolajipar, faipar (fűrésztelepek).[9]
Külkereskedelem[szerkesztés]
Főbb árucikkek 2014-ben:[9]
- Export: gyémánt, rutil, kakaó, kávé, hal
- Import: élelmiszerek, gépek és berendezések, üzemanyag, vegyi anyagok
Főbb partnerek 2014-ben:[9]
- Export:
Kína 80%, 
Belgium 8,8% - Import: Kína 13,2%,
USA 7,1%, 
India 6,8%, 
Egyesült Királyság 6,6%, Belgium 6,1%
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
A közlekedés fejletlen. A 2000-es évek elején az összes közútnak csak 1/10-e aszfaltozott.[7] Az esős évszak elmoshatja az utakat, így azok járhatatlanná válnak.
84 km keskeny nyomtávú ipari vasútja van.
A hajózható folyószakaszok hossza 800 km. Fontosabb kikötők: Freetown, Pepel.
Nemzetközi repülőtere: Freetown-Lungi.
Kultúra[szerkesztés]
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
Az ország ismert a többnyire vidéken, gyapotból, kézzel készített és szőtt textilekről és az abból készített ruhákról. Hasonló, durva tapintású anyagból takarókat is készítenek, amiket később természetes anyagokkal színeznek. A gara vékonyabb anyagú textil, többnyire élénk színűre festett vagy batikolt felülettel.
A mendék híresek a maszkokról, amiket keményfából faragnak. A maszkokat a hagyományos beavatási szertartásokon alkalmazzák.
Másik hagyományos művészeti ág a temne kosárfonás, ami főleg az ország északi részén gyakori, de más vidékeken is gyakorolják.
Hagyományok, néprajz[szerkesztés]
Elterjedt gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása.
Gasztronómia[szerkesztés]
Az ország gasztronómiájának sajátosságai számos egyezést mutatnak más környező nyugat-afrikai országokkal. A leggyakrabban fogyasztott étel a rizs, gyakorlatilag mindenhol jelen van az országban.[12] Utána jön a sorban a tápióka, amelyből egy több környező országban elterjedt tésztaféle, a fufu készül. A tápiókalevélből zöldségesragut is csinálnak.
Széleskörben fogyasztják a pálmaolajat és a földimogyorót. Egyike a kevés, kimondottan sierra leonei sajátosságnak, hogy itt a jamgyökér nem játszik olyan nagy szerepet, mint másutt Nyugat-Afrikában. Az étrend további fő elemei a banán, fahéj, kókuszdió, gyömbér, okra, vaddisznóhús és tamarindusz.
Húsok tekintetében a leggyakoribbak a kecske, baromfi és marha, de gyakoriak a sertésből készült ételek is.[13]
A leggyakrabban fogyasztott gyümölcsök Sierra Leonén a banán, narancs, papaya, citrom, avokádó, guáva, görögdinnye, mangó és ananász.[14]
Széles a zöldségraguk választéka, melyek tápiókából, annak leveléből, okrából, földimogyoróból és rizsből készülhetnek, kiegészítve sertés- és baromfihússal.[15]
A tápiókalevél hasznosítása talán itt a legjellemzőbb. Többféle ételt is készítenek belőle vagy adalékként használják különböző fogásokhoz.[16]
Turizmus[szerkesztés]
.jpg)
Az ország felkeresésére legkedvezőbb idő november, amikor az esős évszak már elmúlt és a forró, poros harmattan még nem köszöntött be.
Az ország az angolszász súly- és egyéb mértékeket használja. A fali elektromos csatlakozó az angol szokásoknak felel meg (három, nagy szögletes dugó, vagy három hengeres dugó). A fogyasztói elektromos hálózat 230 V, 50 Hz áramot szolgáltat, de gyakoriak az áramszünetek.
Csak Freetown, illetve a tengerparti sáv rendelkezik turizmusra alkalmas infrastruktúrával, az ország vidéki területei közlekedés, szállás, ellátás szempontjából fejletlenek.
Sport[szerkesztés]
Olimpia[szerkesztés]
Média[szerkesztés]
Az ország fővárosában található az állami televízió stúdiója: Sierra Leone Broadcasting Services (SLBS) Privát televízió: Aisow Broadcasting Corporation
Rádióadók[szerkesztés]
|
|
Ünnepek[szerkesztés]
- január 1: újév
- március / április: húsvét
- április 27.: a függetlenség napja
- április 29.: a forradalom napja
- december 25: karácsony
Források[szerkesztés]
- Lonely Planet: West Africa - Sierra Leone
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Az elnök hivatalos oldala Archiválva 2020. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Visit Sierra Leone
- Sierra Leone-i tippek
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Világbank-adatbázis
- ↑ „Language data for Sierra Leone”, translatorswithoutborders.org
- ↑ „Explore All Countries Sierra Leone”, www.cia.gov
- ↑ Archivált másolat. [2009. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
- ↑ Archivált másolat. [2009. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
- ↑ a b Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
- ↑ Archivált másolat. [2013. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 29.)
- ↑ a b c d e Archivált másolat. [2015. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 22.)
- ↑ http://www.thearda.com/internationalData/countries/Country_200_1.asp
- ↑ http://www.globalreligiousfutures.org/countries/sierra-leone#/?affiliations_religion_id=0&affiliations_year=2010®ion_name=All%20Countries&restrictions_year=2015
- ↑ Albala, Ken (2011): Food Cultures of the World Encyclopedia Vol. 1. ABC-CLIO. ISBN 9780313376269 132. o.
- ↑ Albala, Ken (2011): Food Cultures of the World Encyclopedia Vol. 1. ABC-CLIO. ISBN 9780313376269 164. o.
- ↑ Cuisine and Etiquette in Sierra Leone (peacecorps.org)
- ↑ Osseo-Asare, Fran (2005): Food Culture in Sub-Saharan Africa. Greenwood Publishing Group. ISBN 0-313-32488-3 32. o.
- ↑ Osseo-Asare, Fran (2005): Food Culture in Sub-Saharan Africa. Greenwood Publishing Group. ISBN 0-313-32488-3 33. o.
.svg){kind=small}
|
