Tuvalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tuvalu
Tuvalu
Tuvalu zászlaja
Tuvalu zászlaja
Tuvalu címere
Tuvalu címere
Nemzeti himnusz: Tuvalu mo te Atua
LocationTuvalu.png

Fővárosa Vaiaku
d. sz. 7° 28′ 30″, k. h. 178° 00′ 20″
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Királynő II. Erzsébet tuvalui királynő
Főkormányzó Iakoba Italeli
Miniszterelnök Enele Sosene Sopoaga
Hivatalos nyelv Tuvalui, angol
függetlenség Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1978. október 1.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
Népesség
Népszámlálás szerint 9876 fő (2013)[1]
Rangsorban 236
Becsült 11 323[2] fő (2013. július)
Rangsorban 236
Népsűrűség 441 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26 km²
Rangsorban 190
Időzóna tuvalui (UTC+12)
Egyéb adatok
Pénznem Ausztrál dollár (AUD)
Nemzetközi gépkocsijel TV
Hívószám 688
Internet TLD .tv
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuvalu témájú médiaállományokat.

Tuvalu-CIA WFB Map.png

Tuvalu egy óceániai állam, szigetország, a Polinéziához tartozó Ellice-szigetek területén, Hawaii és Ausztrália között, a Csendes-óceánban fekszik. Legközelebbi szomszédai Kiribati, Szamoa és a Fidzsi-szigetek. Négy szigetből, és öt valódi korallzátonyból áll. Teljes szárazföldi területe 26 km². Vatikán és Nauru után a legkisebb népességgel rendelkező ország a Földön. Az ENSZ második legkisebb népességű tagállama. Fizikai méretét illetően Vatikán (0,44 km²), Monaco (1,95 km²) és Nauru (21 km²) után a negyedik legkisebb ország.

Tuvalu első lakosai polinézek voltak. A sziget a 19. század végén került Egyesült Királyság érdekszférájába. Az Ellice-szigeteket az ország 1892 és 1918 között a Gilbert- és Ellice-szigetek protektorátus részeként kezelte. 1916 és 1974 között gyarmatterület volt. 1974-ben az Ellice-szigeteken szavazást írtak ki, hogy elszakadjanak-e Nagy-Britanniától, s Tuvalu néven új államot hozzanak-e létre. Ennek eredményeként váltak el a Gilbert-szigetektől, mely a függetlenség elnyerése után Kiribati területe lett. Tuvalu a Nemzetközösségen belül 1978-ban lett teljesen független ország.

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Tuvalu négy szigetből és öt valódi atollból áll. Kicsi, elszórt atolljain rossz a talaj. Ha csak a szárazföldet számoljuk, akkor a világ legkisebb országai közé tartozik. A szigetcsoportot alkotó korallzátonyok alig emelkednek ki a tengerből. A legmagasabb pont is csak mintegy 5 m magas. Emiatt az államot létében fenyegeti a tengerszint esetleges megemelkedése.

Történelem[szerkesztés]

A tuvalui polinéz nép, amely megközelítően 2000 éve telepedett le. A kapcsolattartás forradalmasodása előtt gyakori volt a kenuközlekedés a szigetek között. Nyolc vagy kilenc szigeten laktak ebben az időben. Tuvalu neve a saját nyelvén azt jelenti: nyolcan összetartanak.

Alvaro de Mendaña y Neyra spanyol tengerész már 1586-ban meglátta Nuit, de nem szállt partra. Ezt követően a 17. századig nem járt arra európai, amikor is felfedezők elérték a szigeteket. Az 1800-as években bálnavadászok érkeztek a Csendes-óceánra, de Tuvalut csak rendszertelenül keresték fel, mivel hajóikkal nehéz volt megközelíteni a korallzátonyokat, és nem volt nekik megfelelő infrastruktúra a szigeten. Perui rabszolga-kereskedők 1862 és 1864 között többször átszelték az óceánt, és Funafuti, valamint Nukulaelae szigetéről elvitt több mint 400 ember közül senki sem tért vissza. 1865-ben a London Missionary Society protestáns missziós társaság megkezdte tuvaluiak krisztianizálását, ami az 1920-as évekig tartott. A 19. század végén kereskedők költöztek a szigetekre, hasznot remélve a helyi termékekkel való kereskedelemtől.

1892-ben a szigetek Ellice-szigetek néven brit uralom alá kerültek. 1916-ban összevontak két területet Gilbert- és Ellice-szigetek néven. A második világháború idején Tuvalut választották irányítási bázisnak a Japán Birodalom elleni támadásokhoz. 1945 decemberéig több száz hajót állomásoztattak itt. 1974-ben etnikai viták miatt megtartott népszavazásból kiderült, hogy a többségében polinézek lakta területeken a többség a Gilbert-szigetek (Kiribati) mikronéz lakosságától külön akart válni. 1978-ban Tuvalu néven vált függetlenné. A függetlenség napját október 1-jén tartják. 1979-ben az ország barátsági szerződést írt alá az USA kormányával, melyben utóbbi elismerte Tuvalu területi fennhatóságát négy kis sziget felett.

2001-ben az ország vezetője menedékjogot kért Új-Zélandtól népe számára, ugyanis a tengerszint emelkedése miatt néhány évtized múlva elnyeli a tenger az országot.[3]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Tuvalu parlamentáris monarchia, élén II. Erzsébet brit királynővel.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Főkormányzói[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

Népei: polinéz 96%, angol, ázsiai, egyéb 4% Vallás: tuvalui egyház (protestáns) 97%, adventista 1,4%, egyéb 1,6%

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdasága[szerkesztés]

A munkaerő túlnyomó része önellátó kis gazdaságokban tevékenykedik. Legfontosabb terméke a kókuszdió, az állatállományát sertés és baromfi adja. Egyedüli exportcikke a kókuszdióból nyert kopra.

Tuvalut a globális felmelegedés miatt árvizek fenyegetik.

A lakosság főleg halászattal foglalkozik. Ezenkívül taróval, banánnal, kókuszdióval kereskednek. Az ipart 2 komoly kopraszárító és -feldolgozó telep alkotja, amelyek 180 főt foglalkoztatnak. Az egyik kókuszolajat is elő tud állítani. Ez az állam kezében van. A csónakmotorok nagy része (86%) ezzel működik és a buszok és teherautók 60% szintén. Ezen kívül az északi szigeteken jelentős a pandamusttermelés és -szövés, amely egyszerre szőnyeg, építőanyag, tető, háló, szandál és uniszex hagyományos szoknya (ma is jelentős viselet (70-80% hordja az északi 4 sziget lakosságának). Az erdőben kiásott ti-gyökér párlatával kevert New Zéland-i import sör re-export óceániai szigeten igen jelentős és jövedelmező. A világ egyik legjobbja és nagyon erős (17%), a belga sör minőségéhez hasonlítható. Vaitupun hagyományos a méhészet és komoly óceániai export cikk kókuszdió, főleg Tongára és Fidzsi-re. Ez teszi az ország leggazdagabb vidéki szigetté, valamint a kókusztermelés 45%-át adja. A fővárosban, Funafutin helyi alapanyagú, kitűnő színes szövetet, fémhulladékból szeget, motor és -kisgépalkatrészt, színes ablak és egyéb üvegneműt, csodás korallékszereket, (a tuvaluiak pre-cook kereskedelmi hálózatának egyik fő cikkét) pléh hajótestet és rövidtávú rádiót gyártanak családi vállalkozások. Ezek kb. 600 főt foglalkoztatnak a kókuszfeldolgozókkal együtt és óceániai szinten jólétet teremtenek. Az egyetlen gazdaságilag majdnem inaktív sziget a 40 fős Nuilakita (csak önellátás).

A sziget jelentős bevételre tesz szert internetes tartománykódja, a ".tv", mint domain név értékesítésével.

Közlekedés[szerkesztés]

2002-ben Tuvalun 8 km volt az aszfaltozott útszakasz, ezenkívül több makadám, ill. földút is van az országban.

Az országban egy nemzetközi reptér van, a Funafuti atollon, Vaiaku településen. A repülők a Fidzsi-szigetekről érkeznek heti háromszor.

Kultúra[szerkesztés]

Tuvalui táncos egy fesztiválon

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Írástudás: 98% Nincs iskolakötelezettség. Felsőoktatás: Vaiakuban működik a Fidzsi Egyetem kihelyezett fakultással, 100 diákkal.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Tuvalu területén oceanográfiai-, éghajlati és mikróökológiái valamint ornitológiai kutatásokat végeznek.

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

Tuvalu rendelkezett a pekingi olimpián a legkisebb küldöttséggel: 2 könnyűatléta és 1 súlyemelő képviselte az országot a világeseményen.

A sport a világ minden táján kiemelt szerepet kap, hiszen a sportolók a nagy világversenyeken a hazájuk, nemzetük színeit is képviselik. Talán hihetetlen, de egy ilyen kis náció, mint a tuvalui is képes volt kiállítani olimpikont. Nem is egyet, és az első női sportoló, aki kvalifikálni tudta magát egy olimpiára, Asenate Manoa volt.

Média[szerkesztés]

Az állami rádió a Radio Tuvalu.

Zene[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tuvalu témájú médiaállományokat.