Amerikai Szamoa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: d. sz. 14° 18′, ny. h. 170° 42′

Amerikai Szamoa
American Samoa
 Amerikai Szamoa zászlaja
Amerikai Szamoa zászlaja
 Amerikai Szamoa címere
Amerikai Szamoa címere
Nemzeti mottó: Samoa, Muamua Le Atua
United States on the globe (American Samoa special) (small islands magnified) (Polynesia centered).svg

Fővárosa Pago Pago, 4100 fő (2003)
d. sz. 14° 17′, ny. h. 170° 42′
Vezetők
Államfő Barack Hussein Obama
Kormányzó Togiola Tulafono
Hivatalos nyelv angol, szamoai

Tagság Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam)
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 216
Becsült 55 519 [1] fő (2010. április)
Rangsorban 216
Népsűrűség 353 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 199 km²
Időzóna SST (UTC-11)
nincs (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem USA dollár (USD)
Hívószám 1–684
Internet TLD .as

Aq-terkep.png

Amerikai Szamoa, 5 vulkáni- és 2 korallszigetből álló szigetcsoport a Csendes-óceán déli részén, félúton Hawaii és Új-Zéland között.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tutuila szigete
Fatu Rock

Szigetek:

Név Lakosság
(fő, 2000)
Rövid leírás
Tutuila 55.876 Fő sziget. Itt található a főváros, Pago Pago is.
Aunu'u 476 Tutuilától délkeletre található.
Ta'ū 873 A Manu'a-szigetcsoport legnagyobb szigete.
Ofu‑Olosega 289 (Ofu) Ofut és Olosegát a vulkanikus tevékenység összekötötte. A Manu'a-szigetcsoport része.
216 (Olosega)
Rose Atoll, másként
Motu o Manu
Az őshonos madár, teknős és más tengeri állatok számára védett sziget.
Swains Island Bár politikailag Amerikai Szamoához tartoik, kulturálisan Tokelau része. Kopraültetvények találhatók a szigeten.

Legmagasabb pont: Lata (966 m).

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengeri trópusi, amelynek forróságát délkeleti szelek enyhítik. Az éves csapadék mennyisége kb. 3000 mm. Az esős évszak novembertől áprilisig, a száraz évszak májustól októberig tart. A két évszak között nincs nagy hőmérsékleti különbség. Decembertől márciusig néha tájfunok sepernek végig a szigeteken.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugati kapcsolat előtti történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár számos történész vitatja, a legtöbben úgy gondolják, hogy a Szamoa-szigetek i. e. 1000 előtt népesültek be. Szamoát nem érték el európai felfedezők a 18. század előtt. A holland Roggeveen fedezte fel 1722-ben.

A nyugatiak megérkezése előtt Kelet-Szamoa (a mai Amerikai Szamoa) története feltáratlan viszonyban állt Nyugat-Szamoa (a mai független Szamoa) történetével. Az Amerikai Szamoában fekvő Manu’a szigethez kötődnek a legrégebbi történetek Polinéziában. Itt viselték a Tui Manua címet, ami összeköti Szamoa történetét Fidzsivel, Tongával, a Cook-szigetekkel, Tokelauval és mindazon területekkel, ahova kiterjedt Manua befolyása. Amikor a tongaiak elfoglalták Szamoát, Manu’a volt az egyetlen sziget, amely független maradt. Tutuila és Aunu’u sziget politikailag Upolu szigethez kapcsolódott, amely a mai független Szamoában van. A Szamoa-szigeteket politikailag összekötötte egymással a faamatai főnöki rendszer, amely szoros családi kapcsolatokat hozott létre az érintettek között. A faamatai rendszer és az azt támogató faasamoa életrendszer termelte ki magából a két leghíresebb korai szamoai főnököt, mindkettő asszony és rokonok, Nafanua és Salamasina.

Gyarmatosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első érintkezések közé tartozik a 17. században a francia felfedezők és Tutuila sziget lakói közti csata, amiért a szamoaiak a nyugatiakat hibáztatják és megtanulták félni a nyugatiak kegyetlenségét. A korai 19. században misszionáriusok érkeztek Rarotongáról, őket követték a London Missionary Society kongregacionalista misszionáriusai John William vezetésével az 1830-as években, hivatalosan is elvíve a kereszténységet Szamoára. Kevesebb mint száz évvel később a Szamoai Kongregacionalista Egyház lett az első független helyi egyház a Csendes-óceán déli részén.

1889 márciusában német haditengerészeti erők szálltak meg szamoai falvakat, és amerikai tulajdonokat pusztítottak el. Három amerikai hadihajó érkezett Szamoa kikötőjébe és tüzet nyitott arra a három német hadihajóra, amelyet ott talált. Mielőtt tüzet szüntettek volna, egy tájfun elsüllyesztett egy amerikai és egy német hajót. Kényszerűen fegyverszünetet kötöttek, mert nem volt elég hajó a harchoz.

Az Amerikai Egyesült Államok területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század második felében zajló nemzetközi vetélkedés közben 1899-ben a berlini szerződésben Németország és az Amerikai Egyesült Államok felosztotta egymás között a Szamoa-szigeteket. Az Egyesült Államok formálisan a következő évben szállta meg egy részét, a keleti szigetek kisebb csoportját Pago Pago kiváló kikötője körül. A nyugati szigetek alkotják jelenleg a független Szamoa államot.

Miután az Egyesült Államok birtokba vette részét Szamoában, a haditengerészet szenelő állomást létesített Pago Pago-öbölben a Csendes-óceáni Flotta számára és kinevezett egy megbízottat. A haditengerészet a területhez csatolta Tutuilát 1900-ban és Manu’át 1904-ben. Az utolsó szuverén Manu’a, Tui Manu’a Elisala, Manu’a sziget bekebelezésének elismerésére kényszerült az amerikai haditengerészet sorozatos hadbírósági eljárásai után, amelyek az „Ipu-per” néven ismertek.

Az első világháború után, abban az időben, amikor Nyugat-Szamoában (akkoriban Új-Zéland protektorátusa) a Mau-mozgalom zajlott, vele együtt Amerikai Szamoában is megjelent a Mau-mozgalom. Ezt a Leone faluból származó Samuel Sailele Ripley vezette, aki az első világháború veteránja volt. Egy Amerikában folytatott tárgyalás után nem tért vissza Amerikai Szamoába. A Mau-mozgalmat elnyomta a haditengerészet. 1930-ban a Kongresszus bizottságot küldött ki, hogy vizsgálja felül Amerikai Szamoa helyzetét. Ezt a bizottságot olyan amerikaiak vezették, akik részt vettek a Hawaii Királyság megdöntésében.

1938-ban a neves pilóta, Ed Musick és legénysége lelte halálát a Pan American World Airways társaság S-42 Samoan Clipper típusú gépén Pago Pago fölött, kutatórepülés közben, amely Új-Zélandba, Aucklandba vezetett volna. A legénység az üzemanyag-szivattyú eltömődése miatt kényszerleszállásba kezdett, egy szikra a meghibásodott üzemanyag-szivattyú tartalmát felrobbantotta, ez a robbanás a levegőben eltörte a gépet.

A második világháborúban több amerikai tengerészgyalogos állomásozott itt, mint a teljes helyi lakosság. Ez nagyarányú kulturális sokkot okozott. A 14 év fölötti fiatalokat amerikai katonai kiképzők harci kiképzésben részesítették. Az első világháborúhoz hasonlóan a másodikban is a szamoaiak harcosokként, felcserekként, rejtjelezőként, hajójavítóként stb. szolgáltak.

A háború után az amerikai belügyminisztérium 4500-as számú szervezeti rendeletének végrehajtását, amely Szamoát bekebelezte volna az Egyesült Államokba, a szamoai főnökök megakadályozták. Tuiasosopo Mariota vezetésével az amerikai Kongresszushoz fordultak és sikert értek el. Ezek a főnökök elérték helyi törvényhozás létrehozását, amelynek neve American Samoan Fono, és Fagatogo faluban ülésezik, amely a terület jogi és valóságos fővárosa.

Ekkoriban a haditengerészet által kinevezett kormányzót helyben választott váltotta fel. Bár technikailag úgynevezett „unorganized” (szervezetlen terület – olyan terület, amely nem áll települési önkormányzat igazgatása alatt), mivel a Kongresszusban nem ment át a terület megszervezéséről szóló törvény, de Amerikai Szamoa önkormányzó az 1967. július 1-jén hatályba lépett alkotmány alapján. Amerikai Szamoa rajta van az Egyesült Nemzetek Szervezete által összeállított, az önrendelkezéssel nem rendelkező területeket felsoroló listán, de ezt a besorolást vitatják a terület kormányzati tisztviselői.

A terület legnagyobb katasztrófája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. szeptember 29-én a délelőtti órákban a Csendes-óceánban 5,1-es erősségű földrengés történt, néhány 100 km-re Pago Pagótól. A rengés hatására szökőár vonult végig a szigetek székhelyén. Rengeteg kárt okozott a szökőár és legalább száz ember meghalt.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pago Pago
  • Általános adatok:
    • Írástudatlanság: 3%.
  • Népcsoportok: szamoai (polinéz) 89%, tongai 4%, fehér 2%, egyéb népcsoportok 5%.
  • Vallások: kongregacionalista keresztény 50%, római katolikus 20%, protestáns és egyéb 30%.
  • Beszélt nyelvek: szamoai (a hawaii és egyéb polinéziai nyelvekkel rokon) 90,6%, angol 2,9%, tongai 2,4%, egyéb csendes-óceáni 2,1%, egyéb 2%. A legtöbben beszélik az angolt is. Az egy főre eső GDP 5800 USD (2005-ben).

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fő megélhetési források a tonhal halászata, a vulkáni eredetű habkő bányászata, de jelentős bevételi forrást jelentenek az Amerikai Egyesült Államok központi kormányától kapott segélyek is (évente majdnem 50 millió USD). Négy repülőtere van (ebből 2 kifutópályája aszfaltozott). A külvilággal telefon, fax és telex kapcsolata van, a szigeteken mobiltelefonhálózat működik (az ország nemzetközi hívószáma: +1-684). 2006-ban Amerikai Szamoáról 1456 személyi számítógép csatlakozott az internetre. Nagy jelentősége van az idegenforgalomnak is.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 350 km
  • Repülőterek száma: 4
  • Kikötők száma: 6

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oltás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltás:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai Szamoa még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz (Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004) ISBN 963-9516-63-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai Szamoa témájú médiaállományokat.