Wallis és Futuna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wallis és Futuna
'Wallis- és Futuna-szigetek Terület'
Territoire des îles Wallis et Futuna
 Wallis és Futuna zászlaja
Wallis és Futuna zászlaja
 Wallis és Futuna címere
Wallis és Futuna címere
Nemzeti mottó: Liberté, Égalité, Fraternité
Nemzeti himnusz: La Marseillaise
Fővárosa Mata-Utu
d. sz. 13° 18′, ny. h. 176° 12′
Államforma elnöki köztársaság
tengerentúli terület
Vezetők
Elnök François Hollande
főkormányzó Richard Didier
területi tanácselnök Victor Brial
Uvea királya Kapiliele Faupala
Sigave királya Visesio Moeliku
Hivatalos nyelv francia
Beszélt nyelvek wallis, futunai (polinéz dialektusok)
tengerentúli terület 1961.
Uvea francia protektorátus 1887. április 5.
Sigave és Alo francia protektorátus 1888. február 16.

Tagság Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum (megfigyelő állam), Frankofónia
Népesség
Népszámlálás szerint 13 484 fő (2008)[1] +/-
Rangsorban 235
Becsült 13 135 [2] fő (2013. július)
Rangsorban 235
Népsűrűség 95 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 264 km²
Rangsorban 205
Egyéb adatok
Pénznem CFP frank (XPF)
Nemzetközi gépkocsijel F
Hívószám 681
Internet TLD .wf

Wallis és Futuna Franciaország tengerentúli területe a Csendes-óceán nyugati részén a Fidzsi-szigetek és Szamoa között.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két vulkáni eredetű, egymástól 190 kilométerre fekvő szigetcsoportból áll, a Wallis-szigetekből, amelyet a Wallis- vagy Uvéa-sziget és a környező 22 apró sziget alkot, valamint a Horn-szigetekből amelynek két tagja maga a Futuna-sziget és a lakatlan Alofi-sziget. Legmagasabb pont: Mont Singavi, 765 m

Klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteken a trópusi éghajlat urlakodik. November és április között forróság, eső; május és október között a hideg jellemző.

Az évi csapadékmennyiség 3000 mm körül van. A páratartalom 80%-os.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteket a hollandok fedezték fel a 17. században. 1837-ben misszionárius katolikus hitre térítette az őslakosokat. 1887. április 5-én Wallis sziget egy szerződés értelmében francia protektorátus, majd 1888-ban Új-Kaledónia része lett.

A terület érdekessége, hogy a francia igazgatás elismeri a területen működő három helyi királyságot (`Uvea, Sigave, Tu`a), s a polgári bírósági ügyekben a hagyományos királyságok jogintézményei döntenek.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság (kasszava, jamsz, kókuszdió, banán) még a belső igényeket sem tudja kielégíteni. További megélhetési forrás az állattartás és a halászat. Nagyarányú az elvándorlás Új-Kaledónia és Vanuatu szigetére. Jelentős bevételei származnak az anyaország támogatásaiból, illetve a japánok és a dél-koreaiak számára adott halászati jogokból.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület lakossága szinte teljes egészében helyi őslakos. A lakosság 67%-a él Wallis szigetén, a másik része pedig Futunán. A többség polinéz.

A lakosság 98%-a római katolikus vallású.

A lakosság alig 10 %-a francia anyanyelvű, de 80 % beszél franciául. A területen a francia mellett hivatalos a két fő helyi nyelv is, a wallisi és a futunai, mindkettő polinéz nyelv.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 120 km
  • Repülőterek száma: 1
  • Kikötők száma: 2

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wallis és Futuna témájú médiaállományokat.