Salamon-szigetek

Salamon-szigetek
Solomon Islands
A Salamon-szigetek zászlaja A Salamon-szigetek címere
Nemzeti mottó: To Lead is to Serve Nemzeti himnusz: God Save Our Solomon Islands
Fővárosa	Honiara
d. sz. 9° 26′, k. h. 159° 57′-9.4333333333333, 159.95
Államforma	alkotmányos monarchia
Vezetők
Uralkodó	II. Erzsébet Salamon-szigeteki királynő
Kormányzó	Nathaniel Waena
Miniszterelnök	Manasseh Sogavare
Hivatalos nyelv	angol
Beszélt nyelvek	malenéz pidgin
függetlenség	Egyesült Királyságtól
kikiáltása	1978. július 7.
Tagság	Lista ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
Népesség
Népszámlálás szerint	561 231 fő (2013) +/-
Rangsorban	170
Becsült	581 344 fő (2013. július)
Rangsorban	170
Népsűrűség	17 fő/km²
HDI (2007)	0,610 (135) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	28 450 km²
Rangsorban	140
Víz	3,2%%
Időzóna	SBT (UTC+11)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Salamon-szigeteki dollár (SBD)
Nemzetközi gépkocsijel	SOL
Hívószám	677
Segélyhívó telefonszám	911 988 999
Internet TLD	.sb
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	AS/NZS 3112 BS 1363
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigetek témájú médiaállományokat.

Salamon-szigetek mint állam a Melanéziához tartozó, vulkáni eredetű Salamon-szigetek legtöbbjét és a Santa Cruz-szigeteket magában foglaló ország a Csendes-óceán déli részén. Bougainville és Buka földrajzi értelemben a Salamon-szigetekhez tartozik, politikailag azonban Pápua Új-Guineához.

1978 óta a Nemzetközösség része.

Bár az angol a hivatalos nyelv, de ezt csak a lakosság 1-2%-a beszéli, a köznapokban egy Salamon-szigeteki keveréknyelvet használnak.

Körülbelül 990 vulkáni eredetű sziget alkotja.

Földrajz

Domborzat

A Salamon-szigetek - mint neve is mutatja - szigetország, körülbelül 1000 kisebb-nagyobb sziget alkotja.

Főbb szigetek:

• Guadalcanal (Klalakana)
• Choiseul
• Santa Isabel (Magaha)
• Malaita
• San Cristóbal (Makira)
• New Georgia (Rubiana)
• Santa Ana
• Rennel
• Bellona
• Florida szigetek

A legnagyobb távolság két szigete közt kelet-nyugati irányban nagyjából 1500 km. Legjobban izolált szigetcsoportja a Santa Cruz szigetek, amelyek a legközelebbi szigettől is 200 km-re vannak.

A nagyobb szigeteken találhatunk vulkánokat, melyek változó működési állapotban vannak. A kisebb szigetek nagy része csupán kis méretű, homokkal borított, pálmafákkal tarkított atoll.

Bár földrajzilag a Salamon-szigetek része, Bougainville közigazgatásilag Pápua Új-Guineához tartozik.

Éghajlat

Éghajlata trópusi, a hőmérséklet ritkán ér el nagyon magas értéket, mivel a szigeteket körülvevő tengerekről hűs szelek érkeznek. A nappali hőmérséklet megszokott értéke 30 °C körül van, az átlaghőmérséklet 27 °C. Április és október között 50–60 km/h sebességű délkeleti szelek fújnak. Az esős évszak – a monszun- novembertől márciusig tart.

A Korall-tengeren gyakran keletkeznek ciklonok, de ezek általában Vanuatu vagy Ausztrália felé sodródnak.

Élővilág, természetvédelem

• 

  A Pteralopex denevérnem különböző fajainak elterjedése a Salamon-szigeteken

• 

  Feketeúszójú szirticápa

• 

  Salamon-szigeteki kakadu

• 

  Lorius chlorocercus

Illatos csavarpálma

A szigetcsoport nagy része a Salamon-szigeteki esőerdős ökorégió része, de a Santa Cruz szigetcsoport a Vanuatu esőerdős ökorégióhoz tartozik. Ebből kifolyólag területének nagy hányadát trópusi esőerdők borítják. A Föld egyik legsokszínűbb denevér-, és patkányfaunája található a szigeteken. Pillangókból ugyancsak rengeteg faj található. 173 szárazföldi madárfajt találtak eddig a kutatók. Ez az osztály az ország legjobban tanulmányozott állatfaja, egyedisége és diverzitása miatt nagyon fontos nemzetközi szerepe van. Több különleges állatfaj a kihalás szélére sodródott. Ilyen például a bougainville-i majomfejű repülő róka (Pteralopex anceps, a képen a világoszöld területek jelzik elterjedését), vagy a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae). Természetesen a különböző tengeri állatok is szép számban lelhetőek fel, például tonhal, garnélarák. Flórája is hasonlóan sokszínű. A gyógynövények széles skálája található meg a szigeteken. Az orchideák számtalan faját megtalálhatjuk, jellemzőek még a pálmafák.

Természeti világöröksége

• Keleti-Rennell-korallzátony

Történelem

Őstörténet, és a gyarmatosítás

Salamon-szigeteki őslakosok halásznak az 1800-as évek végén

Salamon-szigetek első telepesei valószínűleg körülbelül 30 ezer éve érkeztek meg északnyugatról. Időszámításunk előtt V. évezredben jelentek meg az első, szervezetten mezőgazdasággal foglalkozó emberek. Egészen a 17. századig nagy fokú bevándorlás jellemezte, és ez színes kultúrát hozott létre a szigeteken. Az új bevándorlók a kisebb szigeteket foglalták el, mivel a fő szigeteket már a melanézok népesítették be. Ezeket a területeket sokszor zaklatták tongai és tokelaui agresszorok.

Az európaiak 1568-ban fedezték fel, ezek Peruban élő spanyolok voltak. Alvaro de Mendaña y Neyra és Pedro Sarmiento de Gamboa expedíciója, ami eredetileg a legendás déli kontinens keresésére indult, találta meg a szigetcsoportot. Mivel Guadalcanal szigetén de Mendaña aranyat talált, azt hitte, hogy Salamon zsidó király kincsére bukkant rá, ezért adta a szigetcsoportnak máig érvényben lévő nevét. Mivel a 16. század végéig a csendes-óceáni spanyol expedíciók nem jártak gazdasági sikerrel, a Spanyol Királyság beszüntette ilyen irányú kalandjait. Ezután 150 évig a szigetek feledésbe merültek Európa számára. 1767-ben Philipp Cartaret fedezte fel újra véletlenül. Ez véget vetett a szigetek nyugalmának, a fehérek (bálnavadászok, kereskedők) a korábbi földrajzi felfedezések során már tapasztalt arroganciával léptek fel, rengeteg őslakost vittek el rabszolgának. Ez és az általuk behozott betegségek mély gyűlöletet ébresztettek az őslakosokban. Hamarosan elkezdték öldösni a betolakodókat, a Salamon-szigetek hírhedtté vált ellenségességéről a fehér emberrel szemben, még a misszionáriusok is ódzkodtak az idejöveteltől.

A 19. század végén újra fellángolt a kolonizációs láz, új országok kértek részt a gyarmatokból. 1886-ban az északi része német, a déli brit protektorátus lett egy angol-német szerződés révén. 1899-ben Nyugat-Szamoáért cserébe a németek átadták az északi részeket Angliának.

A második világháborúban betöltött szerep

Amerikai katonák Guadalcanalon (1942)

1942-ben japán megszállás alá került. Mikor repülőteret kezdtek építeni Guadalcanalon, a szövetségesek elhatározták, hogy közbelépnek. Augusztusban megkezdődött a partraszállás, de a savoi csatában az Amerikai Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb tengeri vereségét szenvedte el. 1943-tól kezdve az USA fokozatosan erőfölénybe került, és lassacskán visszahódította a szigeteket. A szigetlakók túlnyomó többsége a szövetségeseket támogatta. A Guadalcanalért folytatott kemény csata, és a többi nagy összecsapás a Salamon-tengeren lett a csendes-óceáni színtéren a háború fordulópontja.

Mivel Guadalcanal nagy jelentőséggel bírt az amerikaiak számára, legnagyobb városában, Honiarában logisztikai központot hoztak létre. Ez a város fejlődését jelentősen fellendítette, sok szigetlakó dolgozott a központban.

A háború jelentős pusztítást okozott a Salamon-szigeteken, az újjáépítés nehezen indult meg.

A függetlenség kivívása

A háború után Amerika-barát mozgalmak szerveződtek a brit uralom ellen, főleg Malaitán. Ennek oka főként az volt, hogy az amerikaiak nem nézték le az őslakosokat, hanem egyenlőként kezelték őket. A mozgalmakat 1947-ben és 1948-ban tömeges letartóztatásokkal fojtották el, majd 1950-ben – amikor az amerikaiak elhagyták a szigeteket – ezek végképp elhaltak. Ennek ellenére volt hatásuk, mivel a britek fokozatosan egyre nagyobb autonómiát biztosítottak az országnak. 1970-ben kormányzó testületet hoztak létre, 1974-ben új alkotmányt fogadtak el, ami a miniszterelnöki és a miniszteri posztokat a szigetlakóknak biztosította.

A teljes függetlenséget 1978. július 7-én kiáltották ki.

Legújabb kor

A függetlenné válás viszonylag békés folyamat volt. Külpolitikai szempontból, eltekintve a Bougainville-ért folytatott vitától Pápua Új-Guineával, nem történtek a Salamon-szigetekkel különösebb események.

Belpolitikailag annál inkább léptek fel feszültségek. 1999-ben a Guadalcanalon élő gwalék, és a Malaita szigetéről érkezett bevándorlók közötti régóta feszülő ellentétek erőszakba torkolltak. A „Guadalcanali Forradalmi Sereg” elkezdte terrorizálni a vidéken élő malaitaiakat, és otthonuk elhagyására kényszerítette őket. Ennek következménye az lett, hogy sokuk Honiarába menekült, ahonnan viszont a gwalék menekültek el, így a főváros malaitai birtokká vált. Ezzel párhuzamosan – a malaitai érdekeket védve – megalakult a „Malaitai Sas Sereg”.

A kormányzat a nemzetközösség főtitkárához fordult segítségért, és 1999. június 28-án megkötötték a honiarai békét. Ez nem oldotta meg a problémákat és 2000 júniusában utcai összetűzések törtek ki. Bár még abban az évben ismét békét kötött a két ellentábor, ez sem volt hosszú életű. Guadalcanal gazdasági élete romokban hevert az összetűzések miatt, a kormányzatnak titokban kellett üléseznie a hadurak miatt. Volt időszak, hogy a dolgozók hónapokig nem kaptak bért. A biztonsági erők tehetetlenek voltak, nagyrészt azért, mert tagjaik nagy része valamely lázadó csoport része volt. 2002-ben az ausztrál békefenntartók elhagyták az országot, mivel az gyakorlatilag az anarchia állapotában volt, nemzetközi szakértők közül sokan bukott államnak tekintették.

2003 júliusában a parlament egyhangúlag nemzetközi segítség kérése mellett szavazott. Ennek hatására Harold Keke, a legerősebb hadúr tűzszünetet ajánlott, és visszavonult Guadalcanal egy elhagyott részére. Augusztusban megérkezett a békefenntartó erő, a hadműveletnek a „Helpem Fren hadművelet” nevet adták, ami egy bizonyos angol nyelvjárásban „Helping Friendet” jelent. A haderő javát Ausztrália adta, de többek között Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek is küldött katonákat. A beavatkozás sikeres volt, még ebben a hónapban megadta magát Keke. A közbiztonság nagyrészt helyreállt.

Ezzel együtt súlyos gondokkal kell szembenéznie az országnak. Bár a gazdaság nő, a pénzügyi helyzet még mindig instabil.

2006-ban az új miniszterelnök, Snyder Rini beiktatása lázongásokat okozott a fővárosban Rini állítólagos korrupciós ügyei miatt, az agresszió főleg a kínai kisebbség ellen irányult. A kínai kormány repülőgépet küldött a Salamon-szigetekre, hogy kimenekítse az ott lévő honfitársaikat. A rendbontás elharapózását megelőzendő további ausztrál és új-zélandi csapatok érkeztek a szigetekre. Snyder Rini április 26-án lemondott, ami Honiarában utcai ünnepléseket váltott ki. Az ország miniszterelnöke Manasseh Sogavare lett, aki ekkor másodjára töltötte be ezt a hivatalt.

Államszervezet és közigazgatás

A parlament belső tere

Alkotmány, államforma

A Salamon-szigetek államformája alkotmányos monarchia. A Nemzetközösség tagja 1978 óta, uralkodója II. Erzsébet brit királynő. Az államfő az ország kormányzója, akit 5 éves időtartamra választanak. Egykamarás parlament van, a hatalmat miniszterek gyakorolják. A parlamentnek 50 tagja van, 4 éves ciklusokban választják a képviselőket. A választójog minden 18 éven felüli állampolgárt megilleti. A kabinet tagjait a miniszterelnök választja ki.

Parlamenti pártok

• People’s Alliance Party
• Association of Independent Members
• Solomon Islands Alliance for Change,

és Solomon Islands Liberal Party

• People’s Progressive Party
• Salamon-szigeteki Munkáspárt (Solomon Islands Labour Party)

A People’s Alliance Party 20 hellyel rendelkezik a parlamentben, vezetője, Allan Kemakeza, az ország miniszterelnöke volt 2001-től 2006. április 19-éig. A parlamenti viszonyokat gyenge pártok, és instabil koalíciók jellemzik. Gyakran cserélődik a kormányzat vezetése. Jelenleg az ellenzék vezetője Bartholomew Ulufa’alu. Kemakeza megpróbálta megválasztása után megoldani az országot sújtó problémákat, de a körülmények nem kedveztek elgondolásának. Ezért külső segítséget kért. A már említett hadművelet nagyban javította a helyzetet. Jelenleg a kormányzati szervek helyreállítása, és a pénzügyi helyzet javítása a legfőbb cél. A 2006. április 5-én tartott parlamenti szavazáson a People’s Alliance Party veszített, Kemakeza lemondott. Az új miniszterelnök Snyder Rini lett, Kemakeza szövetségese, de mindössze 8 nappal beiktatása után ő is lemondott, megelőzve egy bizalmatlansági indítvány benyújtását ellene. A rövid miniszterelnöki pályafutás oka az volt, hogy sokak szerint Rini kínai és tajvani üzleti érdekcsoportok kenőpénzével vásárolt szavazatokat a parlamentben, emiatt lázongások törtek ki a fővárosban, a kínai negyed nagy részét lerombolták. A parlament azt a Manasseh Sogavaret választotta miniszterelnöknek május 4-én, aki 2000. június 30. és 2001. december 17. között már betöltötte ezt a hivatalt.

Közigazgatási beosztás

Az ország 10 közigazgatási területre van felosztva. Ez 9 provinciát jelent, valamint a fővárost, Honiarát. Földet csak Salamon-szigeteki állampolgár birtokolhat. A függetlenség kikiáltásakor minden brit szülőkkel rendelkező ember, illetve minden őslakos törzs tagja megkapta az állampolgárságot. A Salamon-szigeteken élő külföldiek is folyamodhatnak állampolgárságért a szigeteken eltöltött bizonyos idő után.

A Salamon-szigetek 9 tartományra van felosztva, illetve a főváros, a Guadalcanal szigetén található Honiara is külön közigazgatási egységbe tartozik.

A tartományok:

	Tartományok	Terület (km²)	Lakosság
1	Középső Tartomány	615	21 577
2	Choiseul	3 837	20 008
3	Guadalcanal	5 336	60 275
4	Isabel	4 136	20 421
5	Makira-Ulawa	3 188	31 006
6	Malaita	4 225	122 620
7	Rennell és Bellona	671	2 377
8	Temotu	895	18 912
9	Nyugati Tartomány	5 475	62 739
	Honiara	22	49 107

A közigazgatás története

A brit protektorátus idején az ország 12 egységre volt felosztva, ezek: Choiseul, Kelet Salamon-szigetek, Gizo, Guadalcanal, Lord Howe, Malaita, Nggela és Savo, Rennell és Bellona Szigetek, Santa Cruz, Shortlands, Sikaiana (Stewart), valamint Ysabel és Cape Marsh. A főváros Tulagi volt.

A második világháború után átszervezték a közigazgatást, és 4 egységet különítettek el: Kelet, Nyugat, Középső Területek, Malaita. Ezeket további részterületekre osztották. A főváros ekkor lett Honiara.

1981-ben 7 tartományt hoztak létre azáltal, hogy a Középső Területeket felosztották Guadalcanal, Isabel, és Középső tartományokra; valamint Keletet Makirára és Temotura bontották. A két változatlan terület (Nyugat, Malaita) is tartományi státuszt kapott.

1983-ban lett Honiara önálló közigazgatási terület. Ezzel együtt Guadalcanal tartománynak maradt a székhelye.

1995-ben Choiseul-t leválasztották a Nyugati Tartományról, valamint Rennell és Bellona-t a Középsőről, ezáltal nyerve el a mai formát.

Védelmi rendszer

Katonasága nincs, kb. 500 fős rendőrséggel rendelkezik. A rendőrség felel a tűzoltásért, és a katasztrófavédelemért is.

Népesség

Gyerekek egy vidéki iskolánál

A Salamon-szigetek lakosságának növekedése 1961-2003 között

Legnépesebb települések

Salamon-szigetek települései
Rangsor	Név	Lakosság			Tartomány
		1986-os népszámlálás	1999-es népszámlálás	2005-ös becslés
1.	Honiara	30 413	49 107	56 298	Guadalcanal
2.	Gizo	3 710	5 323	6 154	Western
3.	Auki	3 262	4 022	4 336	Malaita
4.	Noro	n.a.	3 482	3 720	Western
5.	Buala	1913	2 438	2 689	Isabel
6.	Tulagi	1622	1333	1472	Central
7.	Kirakira	2 600	979	1122	Makira and Ulawa
8.	Lata	n.a.	n.a.	538	Temotu
9.	Taro	n.a.	440	507	Choiseul
10.	Tigoa	n.a.	n.a.	213	Rennell and Bellona

Vallási megoszlás

A fő vallás a keresztény ( a lakosság kb. 92%-a), ebből legnagyobb csoportok az anglikán (Church of Melanesia), római katolikus, pünkösdi-karizmatikus (South Seas Evangelical Church), metodista (United Church in the Solomon Islands), hetednapi adventista. A maradék lakosság muszlim, Jehova Tanúi, Utolsó Napok Szentjei stb. felekezetek híve, illetve bennszülött törzsi vallások követője.

Etnikai, nyelvi megoszlás

A lakosság 94,5% melanéziai, 3% polinéziai, 1,2% mikronéziai. Elenyésző számban fehérek (0,8%) és kínaiak (0,3%) is jelen vannak.

A hivatalos nyelv az angol, de csak nagyon kevesen beszélik. Pidgin a közvetítőnyelv a szigetvilágban. Kb. 120 alapnyelv (vernakuláris) beszélt. Kb. 68 bennszülött nyelv ismert.

Gazdaság

Utcakép Honiarában

Általános adatok

A Salamon-szigetek GDP-je körülbelül 800 millió $. Ennek csupán 11%-a származik az ipari szektorból. A lakosság túlnyomó része halászattal és földműveléssel foglalkozik. A közelmúltban történt etnikai zavargások a gazdaság minden ágára kifejtették kedvezőtlen hatásukat. A közelmúltig a fa volt a fő kiviteli cikk, a szigetek erdeit rendkívül agresszíven irtották. Emellett a kopra és a pálmaolaj a vezető exporttermék. A 2000-es lázadások erős visszaesést okoztak az ország külkereskedelmében is.

1998-ban Guadalcanal szigetén beindult az aranybányászat, valamint más ásványkincsek kitermelése is folyik. A halászat, ami pedig az ország egyik fő bevételi forrása lehetne, stagnál, mivel a japán érdekeltségű Solomon Taiyo Ltd. a 2000-es események hatására bezárta az ország egyetlen halkonzervgyárát. Ezt azóta újraindították, de egyelőre nem mutatkozik előrelépés.

A turizmus se nevezhető húzóágazatnak, mivel egyelőre hiányzik a más óceániai turistaparadicsomokon meglévő infrastruktúra, valamint a közbiztonság se megfelelő.

A belpolitikai eseményeken túl a 90-es évek végének ázsiai gazdasági válsága is kellemetlenül érintette az ország gazdaságát. Ez a Salamon-szigetek szempontjából főleg a fakereskedelem szempontjából volt káros, a trópusi fa piacának összeomlása az ország GDP-jét kb. 15-20%-kal csökkentette.

A legkevésbé fejlett országok közé tartozik, gazdasága gyakorlatilag csak a külföldi segélyeknek köszönhetően nem omlik össze. A költségvetés hiánya eléri a GDP 8%-át (Magyarországon ez 3,6%, de például az USA-ban is ugyanez a hiány mértéke). A kormány kiadásainak közel 50%-át külföldi segélyekből fedezik, tehát teljes mértékben a segélyezőktől függ az ország. A fő segélyező országok: Ausztrália, Új-Zéland, az Európai Unió, Japán, valamint Tajvan.

Közlekedés

• • Fő kikötők: Honiara, Yandina, Gizo
  • Közút hálózat: 1300 kilométer

Kultúra

A Salamon-szigetek lakossága túlnyomórészt melanéz, ez a kultúrájukra is rányomja bélyegét. Pápua Új-Guineával nagy fokú rokonság tapasztalható kulturális téren.

Hosszú évszázadokig ismeretlen világ volt ez az európaiak számára. Az európaitól igen eltérő kultúra alakult ki ezeken a szigeteken, mely a totális izoláltságuknak köszönhető. Egyes régészeti kutatások 40 ezer évvel ezelőtti civilizáció jelenlétéről tesznek tanúbizonyságot. A Salamon-szigetek lakóinak egy része a mai napig a több ezer éves hagyományok szerint éli az életét, megpróbálják megakadályozni azt, hogy a modern civilizáció eltüntesse az ősi tradíciókat. Ez leginkább Malaita tartományra jellemző.

A szigetek mindegyikén kialakult a rá jellemző kultúra. Erre jó példa a kenuk díszítésének szigetenként való eltérése. Rendkívül jellemző a fregattmadár motívumának felhasználása különböző puha fákból készült faragványokon. A madarat gyakran hallal a karmai közt ábrázolják.

A testdíszítés, az ékszerek különböző formái rendkívül elterjedtek. Főleg kagylókat használnak fel ilyen célokra.

Az őslakosok kisebb közösségekben élnek szétszórva. Minden ilyen közösségnek van egy törzsfője, akinek nagyobb háza van a többiekénél. A tengerparti településeken a „kenuház” a színhelye az ifjak férfivá avatásának, ide nőnek tilos belépni. A férfivá avatás fontos része a tonhal halászatának elsajátítása.

A törzsek közötti harc és a fejvadászat mindennapos volt, ahogy mindenhol máshol Melanéziában. Ez utóbbi célja az volt, hogy a különböző rituálékhoz áldozatokat gyűjtsenek. A távolsági harcot kedvelték, fő fegyvereik az íj és a dárda voltak, de közelharchoz bunkósbotot is használtak.

pánsíp, 19. század

A Salamon-szigetek népzenéjére a pánsíp és a fából hasított dobok használata a jellemző. Malaitán és Guadalacanalon népszerűek a nemritkán 10-fős sípzenekarok, amelyek minden tagja más hangfekvésben használja sípját. Az ismert francia elektro-világzenét játszó zenekar, a Deep Forest 1992-ben Sweet Lullaby című dalukban felhasználta egy észak-malaitai asszony által énekelt Rorogwela című altadódal felvételét. A szám világszerte sikeres lett, bár jó páran nemtetszésüket fejezték ki a tiszta népzenei örökség „kommersz” célú felhasználása miatt.

A Salamon-szigeteken az elmúlt évtizedekben kialakult az úgynevezett „island music”, amit gitárral és ukulelével játszanak. A stílusra leginkább a polinéz és a keresztény zene volt hatással.

Melanézia többi részével együtt a Salamon-szigeten konzerválódott leginkább a modern kor által érintetlen óceániai kultúra.

Turizmus

Korallzátony Gizo szigeténél

Ünnepek

• Függetlenség napja, július 7.

További információk

• Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között (1962)

A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigetek témájú médiaállományokat.

Nézd meg a salamon-szigetek címszót a Wikiszótárban!

• A Salamon-szigetek kormányzata
• Salamon-szigetek linkgyűjtemény
• Jane’s Oceania Home Page
• A Solomon Airlines légitársaság oldala
• Salamon-szigetek.lap.hu - linkgyűjtemény