Salamon-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salamon-szigetek
Solomon Islands
A Salamon-szigetek zászlaja
A Salamon-szigetek zászlaja
A Salamon-szigetek címere
A Salamon-szigetek címere
Nemzeti mottó: To Lead is to Serve
Nemzeti himnusz: God Save Our Solomon Islands
LocationSolomonIslands.png

Fővárosa Honiara
d. sz. 9° 26′, k. h. 159° 57′
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Uralkodó II. Erzsébet Salamon-szigeteki királynő
Kormányzó Nathaniel Waena
Miniszterelnök Manasseh Sogavare
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek malenéz pidgin
függetlenség Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1978. július 7.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
Népesség
Népszámlálás szerint 561 231 fő (2013)[1]
Rangsorban 170
Becsült 581 344 fő (2013. július)
Rangsorban 170
Népsűrűség 17 fő/km²
HDI (2007) 0,610 (135) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 28 450 km²
Rangsorban 140
Víz 3,2%%
Időzóna UTC+11 (UTC+11)
Egyéb adatok
Pénznem Salamon-szigeteki dollár (SBD)
Nemzetközi gépkocsijel SOL
Hívószám 677
Segélyhívó telefonszám
  • 9-1-1
  • 988
  • 999
Internet TLD .sb
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • AS/NZS 3112
  • BS 1363
Közlekedés iránya bal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigetek témájú médiaállományokat.

Solomon Islands-CIA WFB Map.png

Salamon-szigetek mint állam a Melanéziához tartozó, vulkáni eredetű Salamon-szigetek legtöbbjét és a Santa Cruz-szigeteket magában foglaló ország a Csendes-óceán déli részén. Bougainville és Buka földrajzi értelemben a Salamon-szigetekhez tartozik, politikailag azonban Pápua Új-Guineához.

1978 óta a Nemzetközösség része.

Bár az angol a hivatalos nyelv, de ezt csak a lakosság 1-2%-a beszéli, a köznapokban egy Salamon-szigeteki keveréknyelvet használnak.

Körülbelül 990 vulkáni eredetű sziget alkotja.

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

A Salamon-szigetek - mint neve is mutatja - szigetország, körülbelül 1000 kisebb-nagyobb sziget alkotja.

Főbb szigetek:

  • Guadalcanal (Klalakana)
  • Choiseul
  • Santa Isabel (Magaha)
  • Malaita
  • San Cristóbal (Makira)
  • New Georgia (Rubiana)
  • Santa Ana
  • Rennel
  • Bellona
  • Florida szigetek

A legnagyobb távolság két szigete közt kelet-nyugati irányban nagyjából 1500 km. Legjobban izolált szigetcsoportja a Santa Cruz szigetek, amelyek a legközelebbi szigettől is 200 km-re vannak.

A nagyobb szigeteken találhatunk vulkánokat, melyek változó működési állapotban vannak. A kisebb szigetek nagy része csupán kisméretű, homokkal borított, pálmafákkal tarkított atoll.

Bár földrajzilag a Salamon-szigetek része, Bougainville közigazgatásilag Pápua Új-Guineához tartozik.

Vízrajz[szerkesztés]

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlata trópusi, a hőmérséklet ritkán ér el nagyon magas értéket, mivel a szigeteket körülvevő tengerekről hűs szelek érkeznek. A nappali hőmérséklet megszokott értéke 30 °C körül van, az átlaghőmérséklet 27 °C. Április és október között 50–60 km/h sebességű délkeleti szelek fújnak. Az esős évszak – a monszun- novembertől márciusig tart.

A Korall-tengeren gyakran keletkeznek ciklonok, de ezek általában Vanuatu vagy Ausztrália felé sodródnak.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A szigetcsoport nagy része a Salamon-szigeteki esőerdős ökorégió része, de a Santa Cruz szigetcsoport a Vanuatu esőerdős ökorégióhoz tartozik. Ebből kifolyólag területének nagy hányadát trópusi esőerdők borítják. A Föld egyik legsokszínűbb denevér-, és patkányfaunája található a szigeteken. Pillangókból ugyancsak rengeteg faj található. 173 szárazföldi madárfajt találtak eddig a kutatók. Ez az osztály az ország legjobban tanulmányozott állatfaja, egyedisége és diverzitása miatt nagyon fontos nemzetközi szerepe van. Több különleges állatfaj a kihalás szélére sodródott. Ilyen például a bougainville-i majomfejű repülő róka (Pteralopex anceps, a képen a világoszöld területek jelzik elterjedését), vagy a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae). Természetesen a különböző tengeri állatok is szép számban lelhetőek fel, például tonhal, garnélarák. Flórája is hasonlóan sokszínű. A gyógynövények széles skálája található meg a szigeteken. Az orchideák számtalan faját megtalálhatjuk, jellemzőek még a pálmafák.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Egy újsághír szerint[2] kijelölték a szigetek első nemzeti parkját. Közelebbit erről a hivatkozott cikkből sem lehet megtudni.

Természeti világöröksége[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

Őstörténet, és a gyarmatosítás[szerkesztés]

Salamon-szigeteki őslakosok halásznak az 1800-as évek végén

Salamon-szigetek első telepesei valószínűleg körülbelül 30 ezer éve érkeztek meg északnyugatról. Időszámításunk előtt V. évezredben jelentek meg az első, szervezetten mezőgazdasággal foglalkozó emberek. Egészen a 17. századig nagyfokú bevándorlás jellemezte, és ez színes kultúrát hozott létre a szigeteken. Az új bevándorlók a kisebb szigeteket foglalták el, mivel a fő szigeteket már a melanézok népesítették be. Ezeket a területeket sokszor zaklatták tongai és tokelaui agresszorok.

Az európaiak 1568-ban fedezték fel, ezek Peruban élő spanyolok voltak. Alvaro de Mendaña y Neyra és Pedro Sarmiento de Gamboa expedíciója, ami eredetileg a legendás déli kontinens keresésére indult, találta meg a szigetcsoportot. Mivel Guadalcanal szigetén de Mendaña aranyat talált, azt hitte, hogy Salamon zsidó király kincsére bukkant rá, ezért adta a szigetcsoportnak máig érvényben lévő nevét. Mivel a 16. század végéig a csendes-óceáni spanyol expedíciók nem jártak gazdasági sikerrel, a Spanyol Királyság beszüntette ilyen irányú kalandjait. Ezután 150 évig a szigetek feledésbe merültek Európa számára. 1767-ben Philipp Cartaret fedezte fel újra véletlenül. Ez véget vetett a szigetek nyugalmának, a fehérek (bálnavadászok, kereskedők) a korábbi földrajzi felfedezések során már tapasztalt arroganciával léptek fel, rengeteg őslakost vittek el rabszolgának. Ez és az általuk behozott betegségek mély gyűlöletet ébresztettek az őslakosokban. Hamarosan elkezdték öldösni a betolakodókat, a Salamon-szigetek hírhedtté vált ellenségességéről a fehér emberrel szemben, még a misszionáriusok is ódzkodtak az idejöveteltől.

A 19. század végén újra fellángolt a kolonizációs láz, új országok kértek részt a gyarmatokból. 1886-ban az északi része német, a déli brit protektorátus lett egy angol-német szerződés révén. 1899-ben Nyugat-Szamoáért cserébe a németek átadták az északi részeket Angliának.

A második világháborúban betöltött szerep[szerkesztés]

Amerikai katonák Guadalcanalon (1942)

1942-ben japán megszállás alá került. Mikor repülőteret kezdtek építeni Guadalcanalon, a szövetségesek elhatározták, hogy közbelépnek. Augusztusban megkezdődött a partraszállás, de a savoi csatában az Amerikai Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb tengeri vereségét szenvedte el. 1943-tól kezdve az USA fokozatosan erőfölénybe került, és lassacskán visszahódította a szigeteket. A szigetlakók túlnyomó többsége a szövetségeseket támogatta. A Guadalcanalért folytatott kemény csata, és a többi nagy összecsapás a Salamon-tengeren lett a csendes-óceáni színtéren a háború fordulópontja.

Mivel Guadalcanal nagy jelentőséggel bírt az amerikaiak számára, legnagyobb városában, Honiarában logisztikai központot hoztak létre. Ez a város fejlődését jelentősen fellendítette, sok szigetlakó dolgozott a központban.

A háború jelentős pusztítást okozott a Salamon-szigeteken, az újjáépítés nehezen indult meg.

A függetlenség kivívása[szerkesztés]

A háború után Amerika-barát mozgalmak szerveződtek a brit uralom ellen, főleg Malaitán. Ennek oka főként az volt, hogy az amerikaiak nem nézték le az őslakosokat, hanem egyenlőként kezelték őket. A mozgalmakat 1947-ben és 1948-ban tömeges letartóztatásokkal fojtották el, majd 1950-ben – amikor az amerikaiak elhagyták a szigeteket – ezek végképp elhaltak. Ennek ellenére volt hatásuk, mivel a britek fokozatosan egyre nagyobb autonómiát biztosítottak az országnak. 1970-ben kormányzó testületet hoztak létre, 1974-ben új alkotmányt fogadtak el, ami a miniszterelnöki és a miniszteri posztokat a szigetlakóknak biztosította.

A teljes függetlenséget 1978. július 7-én kiáltották ki.

Legújabb kor[szerkesztés]

A függetlenné válás viszonylag békés folyamat volt. Külpolitikai szempontból, eltekintve a Bougainville-ért folytatott vitától Pápua Új-Guineával, nem történtek a Salamon-szigetekkel különösebb események.

Belpolitikailag annál inkább léptek fel feszültségek. 1999-ben a Guadalcanalon élő gwalék, és a Malaita szigetéről érkezett bevándorlók közötti régóta feszülő ellentétek erőszakba torkolltak. A „Guadalcanali Forradalmi Sereg” elkezdte terrorizálni a vidéken élő malaitaiakat, és otthonuk elhagyására kényszerítette őket. Ennek következménye az lett, hogy sokuk Honiarába menekült, ahonnan viszont a gwalék menekültek el, így a főváros malaitai birtokká vált. Ezzel párhuzamosan – a malaitai érdekeket védve – megalakult a „Malaitai Sas Sereg”.

A kormányzat a nemzetközösség főtitkárához fordult segítségért, és 1999. június 28-án megkötötték a honiarai békét. Ez nem oldotta meg a problémákat és 2000 júniusában utcai összetűzések törtek ki. Bár még abban az évben ismét békét kötött a két ellentábor, ez sem volt hosszú életű. Guadalcanal gazdasági élete romokban hevert az összetűzések miatt, a kormányzatnak titokban kellett üléseznie a hadurak miatt. Volt időszak, hogy a dolgozók hónapokig nem kaptak bért. A biztonsági erők tehetetlenek voltak, nagyrészt azért, mert tagjaik nagy része valamely lázadó csoport része volt. 2002-ben az ausztrál békefenntartók elhagyták az országot, mivel az gyakorlatilag az anarchia állapotában volt, nemzetközi szakértők közül sokan bukott államnak tekintették.

2003 júliusában a parlament egyhangúlag nemzetközi segítség kérése mellett szavazott. Ennek hatására Harold Keke, a legerősebb hadúr tűzszünetet ajánlott, és visszavonult Guadalcanal egy elhagyott részére. Augusztusban megérkezett a békefenntartó erő, a hadműveletnek a „Helpem Fren hadművelet” nevet adták, ami egy bizonyos angol nyelvjárásban „Helping Friendet” jelent. A haderő javát Ausztrália adta, de többek között Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek is küldött katonákat. A beavatkozás sikeres volt, még ebben a hónapban megadta magát Keke. A közbiztonság nagyrészt helyreállt.

Ezzel együtt súlyos gondokkal kell szembenéznie az országnak. Bár a gazdaság nő, a pénzügyi helyzet még mindig instabil.

2006-ban az új miniszterelnök, Snyder Rini beiktatása lázongásokat okozott a fővárosban Rini állítólagos korrupciós ügyei miatt, az agresszió főleg a kínai kisebbség ellen irányult. A kínai kormány repülőgépet küldött a Salamon-szigetekre, hogy kimenekítse az ott lévő honfitársaikat. A rendbontás elharapózását megelőzendő további ausztrál és új-zélandi csapatok érkeztek a szigetekre. Snyder Rini április 26-án lemondott, ami Honiarában utcai ünnepléseket váltott ki. Az ország miniszterelnöke jelenleg Manasseh Sogavare, aki másodjára tölti be ezt a hivatalt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament belső tere

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

A Salamon-szigetek államformája alkotmányos monarchia. A Nemzetközösség tagja 1978 óta, uralkodója II. Erzsébet brit királynő. Az államfő az ország kormányzója, akit 5 éves időtartamra választanak. Egykamarás parlament van, a hatalmat miniszterek gyakorolják. A parlamentnek 50 tagja van, 4 éves ciklusokban választják a képviselőket. A választójog minden 18 éven felüli állampolgárt megilleti. A kabinet tagjait a miniszterelnök választja ki.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

Parlamenti pártok[szerkesztés]

  • People’s Alliance Party
  • Association of Independent Members
  • Solomon Islands Alliance for Change,

és Solomon Islands Liberal Party

A People’s Alliance Party 20 hellyel rendelkezik a parlamentben, vezetője, Allan Kemakeza, az ország miniszterelnöke volt 2001-től 2006. április 19-éig. A parlamenti viszonyokat gyenge pártok, és instabil koalíciók jellemzik. Gyakran cserélődik a kormányzat vezetése. Jelenleg az ellenzék vezetője Bartholomew Ulufa’alu. Kemakeza megpróbálta megválasztása után megoldani az országot sújtó problémákat, de a körülmények nem kedveztek elgondolásának. Ezért külső segítséget kért. A már említett hadművelet nagyban javította a helyzetet. Jelenleg a kormányzati szervek helyreállítása, és a pénzügyi helyzet javítása a legfőbb cél. A 2006. április 5-én tartott parlamenti szavazáson a People’s Alliance Party veszített, Kemakeza lemondott. Az új miniszterelnök Snyder Rini lett, Kemakeza szövetségese, de mindössze 8 nappal beiktatása után ő is lemondott, megelőzve egy bizalmatlansági indítvány benyújtását ellene. A rövid miniszterelnöki pályafutás oka az volt, hogy sokak szerint Rini kínai és tajvani üzleti érdekcsoportok kenőpénzével vásárolt szavazatokat a parlamentben, emiatt lázongások törtek ki a fővárosban, a kínai negyed nagy részét lerombolták. A parlament azt a Manasseh Sogavaret választotta miniszterelnöknek május 4-én, aki 2000. június 30. és 2001. december 17. között már betöltötte ezt a hivatalt.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Az ország 10 közigazgatási területre van felosztva. Ez 9 provinciát jelent, valamint a fővárost, Honiarát. Földet csak Salamon-szigeteki állampolgár birtokolhat. A függetlenség kikiáltásakor minden brit szülőkkel rendelkező ember, illetve minden őslakos törzs tagja megkapta az állampolgárságot. A Salamon-szigeteken élő külföldiek is folyamodhatnak állampolgárságért a szigeteken eltöltött bizonyos idő után.

A Salamon-szigetek 9 tartományra van felosztva, illetve a főváros, a Guadalcanal szigetén található Honiara is külön közigazgatási egységbe tartozik.

A Salamon-szigetek tartományai
Solomon Islands and Oceania.jpg

A tartományok:

Tartományok Terület (km²) Lakosság
1 Középső Tartomány 615 21 577
2 Choiseul 3 837 20 008
3 Guadalcanal 5 336 60 275
4 Isabel 4 136 20 421
5 Makira-Ulawa 3 188 31 006
6 Malaita 4 225 122 620
7 Rennell és Bellona 671 2 377
8 Temotu 895 18 912
9 Nyugati Tartomány 5 475 62 739
Honiara 22 49 107

A közigazgatás története[szerkesztés]

A brit protektorátus idején az ország 12 egységre volt felosztva, ezek: Choiseul, Kelet Salamon-szigetek, Gizo, Guadalcanal, Lord Howe, Malaita, Nggela és Savo, Rennell és Bellona Szigetek, Santa Cruz, Shortlands, Sikaiana (Stewart), valamint Ysabel és Cape Marsh. A főváros Tulagi volt.

A második világháború után átszervezték a közigazgatást, és 4 egységet különítettek el: Kelet, Nyugat, Középső Területek, Malaita. Ezeket további részterületekre osztották. A főváros ekkor lett Honiara.

1981-ben 7 tartományt hoztak létre azáltal, hogy a Középső Területeket felosztották Guadalcanal, Isabel, és Középső tartományokra; valamint Keletet Makirára és Temotura bontották. A két változatlan terület (Nyugat, Malaita) is tartományi státuszt kapott.

1983-ban lett Honiara önálló közigazgatási terület. Ezzel együtt Guadalcanal tartománynak maradt a székhelye.

1995-ben Choiseul-t leválasztották a Nyugati Tartományról, valamint Rennell és Bellona-t a Középsőről, ezáltal nyerve el a mai formát.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Katonasága nincs, kb. 500 fős rendőrséggel rendelkezik. A rendőrség felel a tűzoltásért, és a katasztrófavédelemért is.

Népesség[szerkesztés]

Gyerekek egy vidéki iskolánál
A Salamon-szigetek lakosságának növekedése 1961-2003 között

Általános adatok[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Salamon-szigetek települései
Rangsor Név Lakosság Tartomány
1986-os
népszámlálás
1999-es
népszámlálás
2005-ös
becslés
1. Honiara 30 413 49 107 56 298 Guadalcanal
2. Gizo 3 710 5 323 6 154 Western
3. Auki 3 262 4 022 4 336 Malaita
4. Noro n.a. 3 482 3 720 Western
5. Buala 1913 2 438 2 689 Isabel
6. Tulagi 1622 1333 1472 Central
7. Kirakira 2 600 979 1122 Makira and Ulawa
8. Lata n.a. n.a. 538 Temotu
9. Taro n.a. 440 507 Choiseul
10. Tigoa n.a. n.a. 213 Rennell and Bellona

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A fő vallás a keresztény ( a lakosság kb. 92 %-a), ebből legnagyobb csoportok az anglikán (Church of Melanesia), római katolikus, pünkösdi-karizmatikus (South Seas Evangelical Church), metodista (United Church in the Solomon Islands), hetednapi adventista. A maradék lakosság muszlim, Jehova Tanúi, Utolsó Napok Szentjei stb. felekezetek híve, illetve bennszülött törzsi vallások követője.

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

A lakosság 94.5% melanéziai, 3% polinéziai, 1.2% mikronéziai. Elenyésző számban fehérek (0,8%) és kínaiak (0,3%) is jelen vannak.

A hivatalos nyelv az angol, de csak nagyon kevesen beszélik. Pidgin a közvetítőnyelv a szigetvilágban. Kb. 120 alapnyelv (vernakuláris) beszélt. Kb. 68 bennszülött nyelv ismert.[3]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Utcakép Honiarában

Általános adatok[szerkesztés]

A Salamon-szigetek GDP-je körülbelül 800 millió $. Ennek csupán 11%-a származik az ipari szektorból. A lakosság túlnyomó része halászattal és földműveléssel foglalkozik. A közelmúltban történt etnikai zavargások a gazdaság minden ágára kifejtették kedvezőtlen hatásukat. A közelmúltig a fa volt a fő kiviteli cikk, a szigetek erdeit rendkívül agresszíven irtották. Emellett a kopra és a pálmaolaj a vezető exporttermék. A 2000-es lázadások erős visszaesést okoztak az ország külkereskedelmében is.

1998-ban Guadalcanal szigetén beindult az aranybányászat, valamint más ásványkincsek kitermelése is folyik. A halászat, ami pedig az ország egyik fő bevételi forrása lehetne, stagnál, mivel a japán érdekeltségű Solomon Taiyo Ltd. a 2000-es események hatására bezárta az ország egyetlen halkonzervgyárát. Ezt azóta újraindították, de egyelőre nem mutatkozik előrelépés.

A turizmus se nevezhető húzóágazatnak, mivel egyelőre hiányzik a más óceániai turistaparadicsomokon meglévő infrastruktúra, valamint a közbiztonság se megfelelő.

A belpolitikai eseményeken túl a 90-es évek végének ázsiai gazdasági válsága is kellemetlenül érintette az ország gazdaságát. Ez a Salamon-szigetek szempontjából főleg a fakereskedelem szempontjából volt káros, a trópusi fa piacának összeomlása az ország GDP-jét kb. 15-20%-kal csökkentette.

A legkevésbé fejlett országok közé tartozik, gazdasága gyakorlatilag csak a külföldi segélyeknek köszönhetően nem omlik össze. A költségvetés hiánya eléri a GDP 8%-át (Magyarországon ez 3,6%, de például az USA-ban is ugyanez a hiány mértéke). A kormány kiadásainak közel 50%-át külföldi segélyekből fedezik, tehát teljes mértékben a segélyezőktől függ az ország. A fő segélyező országok: Ausztrália, Új-Zéland, az Európai Unió, Japán, valamint Tajvan.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Ipar[szerkesztés]

Kereskedelem[szerkesztés]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

    • Fő kikötők: Honiara, Yandina, Gizo
    • Közút hálózat: 1300 kilométer

Kultúra[szerkesztés]

A Salamon-szigetek lakossága túlnyomórészt melanéz, ez a kultúrájukra is rányomja bélyegét. Pápua Új-Guineával nagyfokú rokonság tapasztalható kulturális téren.

Hosszú évszázadokig ismeretlen világ volt ez az európaiak számára. Az európaitól igen eltérő kultúra alakult ki ezeken a szigeteken, mely a totális izoláltságuknak köszönhető. Egyes régészeti kutatások 40 ezer évvel ezelőtti civilizáció jelenlétéről tesznek tanúbizonyságot. A Salamon-szigetek lakóinak egy része a mai napig a több ezer éves hagyományok szerint éli az életét, megpróbálják megakadályozni azt, hogy a modern civilizáció eltüntesse az ősi tradíciókat. Ez leginkább Malaita tartományra jellemző.

A szigetek mindegyikén kialakult a rá jellemző kultúra. Erre jó példa a kenuk díszítésének szigetenként való eltérése. Rendkívül jellemző a fregattmadár motívumának felhasználása különböző puha fákból készült faragványokon. A madarat gyakran hallal a karmai közt ábrázolják.

A testdíszítés, az ékszerek különböző formái rendkívül elterjedtek. Főleg kagylókat használnak fel ilyen célokra.

Az őslakosok kisebb közösségekben élnek szétszórva. Minden ilyen közösségnek van egy törzsfője, akinek nagyobb háza van a többiekénél. A tengerparti településeken a „kenuház” a színhelye az ifjak férfivá avatásának, ide nőnek tilos belépni. A férfivá avatás fontos része a tonhal halászatának elsajátítása.

A törzsek közötti harc és a fejvadászat mindennapos volt, ahogy mindenhol máshol Melanéziában. Ez utóbbi célja az volt, hogy a különböző rituálékhoz áldozatokat gyűjtsenek. A távolsági harcot kedvelték, fő fegyvereik az íj és a dárda voltak, de közelharchoz bunkósbotot is használtak.

pánsíp, 19. század

A Salamon-szigetek népzenéjére a pánsíp és a fából hasított dobok használata a jellemző. Malaitán és Guadalacanalon népszerűek a nemritkán 10-fős sípzenekarok, amelyek minden tagja más hangfekvésben használja sípját. Az ismert francia elektro-világzenét játszó zenekar, a Deep Forest 1992-ben Sweet Lullaby című dalukban felhasználta egy észak-malaitai asszony által énekelt Rorogwela című altadódal felvételét. A szám világszerte sikeres lett, bár jó páran nemtetszésüket fejezték ki a tiszta népzenei örökség „kommersz” célú felhasználása miatt.

A Salamon-szigeteken az elmúlt évtizedekben kialakult az úgynevezett „island music”, amit gitárral és ukulelével játszanak. A stílusra leginkább a polinéz és a keresztény zene volt hatással.

Melanézia többi részével együtt a Salamon-szigeten konzerválódott leginkább a modern kor által érintetlen óceániai kultúra.

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Korallzátony Gizo szigeténél

Sport[szerkesztés]

Olimpia[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigetek témájú médiaállományokat.