Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Pártnak nevezzük azt a társadalmi szervezetet, amelyet rendszerint egy alapítótag vagy egy alapítóközösség hoz létre azzal a céllal, hogy az adott társadalomban a politikai hatalomból részesüljön többnyire választások révén. Lényeges kellékei a párt ideológiája vagy programja, amelynek rendszerint előzményei, jeles képviselői, teoretikusai és reprezentatív irányzatai vannak. Fontos a regisztrált tagság, a rendszeres találkozás, gyűlés vagy kongresszus, a tisztségviselők kinevezésének módja stb. Törvényi kereteit az egyesülésről szóló törvény rendelkezései, valamint az alapszabály tartalmazzák.

A párt elismertségét a választásokon elért szavazatok mennyisége adja, míg anyagi támogatásáról az egyes országok kormányai szintén eszerint rendelkeznek. A pártok jellegzetes módon szakadnak és egyesülnek, illetve egymást rombolják, többnyire a pártból elüldözött vagy onnan kiváló tagjaik révén.

Fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Önkéntesen létrehozott,
  • önkormányzattal rendelkező szervezet,
  • alapszabályában meghatározott célra alakul,
  • nyilvántartott tagsággal rendelkezik,
  • céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.

A párt fogalma eltér a pártállam és a többpártrendszer viszonyai között.

A pártállami "egypárt"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A pártállami "egypárt" tagsággal rendelkező társadalmi szervezet, amely egyben az államhatalommal is összefonódik, személyi és ideológia szempontból egyaránt. Ebben az értelemben állampártnak is nevezik.
  • Ilyen párt működhet látszólagos többpártrendszerben is (például a NSZEP az egykori NDK-ban vagy a LEMP a Lengyel Népköztársaságban.
  • A tagokat erős egzisztenciális szálak fűzik az egypárthoz. Aki nem tagja az egypártnak, az "pártonkívüli".
  • A pártállami alkotmányok és a választójogi szabályok az egypártnak különleges szerepet juttatnak. Mindenki számára világos, hogy a párt bukása saját politikai rendszerének a bukását is jelenti.
  • George Orwell találóan "belső pártnak" nevezi az állampárt tényleges hatalmat gyakorló magját, szemben a "külső párttal", amely voltaképpen karrieristákból és szimpatizánsokból áll. (1984)

A párt a többpártrendszerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A párt tagsággal rendelkező, tartósan fennálló szervezet, amely a parlamenti választásokon verseng a hatalmi pozíciók megszerzéséért, illetve a kormányzati pozíció megtartásáért.
  • Vannak rétegpártok, amelyek bizonyos társadalmi csoportok érdekeit kívánják képviselni (például Vállalkozók pártja) és vannak néppártok, amelyek több réteg képviseletét tűzik ki céljukként. A pártok jellemzően az egész ország érdekeire hivatkoznak, nemcsak a párttagságéra.

A pártok jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • megosztottság – konfliktus kifejezői
    • érdekek, ideológia alapján megosztják a társadalmat
  • a rész az egészet képviseli
    • nem partikuláris érdekeket közvetítenek
    • alapvetően a közjó érdekében tevékenykednek
  • mai pártok
    • a polgári társadalom képviseletében tevékenykedik
    • hierarchiával rendelkezik
    • programjaikban alternatívákat kínálnak a társadalmi problémák megoldására
    • az állam és a társadalom között közvetít
    • programjuk a közjóra, általános érdekre irányul
    • céljaik sokrétűek, megvalósításukhoz a teljes kormányzati hatalom elnyerésére törekedne

LaPalombara és Weiner szerint egy pártnak az alábbi négy feltétel kell rendelkezni:

  1. állandó szervezet, az aktuális vezetőtől független, stabil világkép
  2. látható és hierarchizált szervezet, kommunikáció a helyi és országos szerveken beül
  3. a vezetők törekednek a döntések feletti hatalomra, és annak megtartására
  4. az állandó szervezet arra törekszik, hogy minden eszközt felhasználjon a tömegtámogatás növelésére

A pártrendszerek kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai fejlődés során az angoloknál jelentek meg először a modern pártok feltételei.

A whigek és a toryk a parlament javára változtatták meg az erőviszonyokat, az uralkodó ellenében. A 18. század végére a pártok pozitív elismerést vívtak ki maguknak, a politikai rendszer belső szereplőivé váltak.

A modern angol pártrendszer az ipari forradalmat követő demokratizálódási folyamathoz igazodva fejlődik, fokozatosan kiépíti parlamenten kívüli szervezeteit, kísérletet tesz a lakosság politikába való bevonására.

Az egyes politikai irányzatok klubokat szerveznek, később tömegmozgalmakkal kapcsolódtak össze. 1870-re a képviselők a párthovatartozás alapján különböztetik meg magukat.

A kontinensen hosszú ideig (még a polgári forradalmak időszakában és utána is) a pártokat a nép és a közérdek ellenségének tartották. A párteszme nem az alkotmányos kereteken (parlamenti) belül fogalmazódott meg, társadalmi mozgalomként jelent meg, s nem egyszer szemben állt a hivatalos rendszerrel. Az ipari forradalmat követően átértékelődött a pártok szerepe, hiszen egy orientációját vesztett tömeg újraorientálásáról, az elveszett életértelem visszaszerzéséről volt szó

Beyme felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Beyme- féle 10 párttípus:

A pártok szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • társadalom, politika kapcsolatának megvalósítói
  • közvéleményt formálják,
  • választási alternatívákat dolgoznak ki
  • nézeteket egyeztetnek.
  • vezetőket választanak

A pártok funkciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • érdekek aggregálása (begyűjtése, egyesítése, összegzése)
  • érdekek artikulációja (kifejezésre juttatják)
  • szakszervezetek, társadalmi érdekképviseletek keresése
  • internáló, integráló funkció
    • az emberek valahova tartozzanak **beintegrálja az egyént a társadalomba
    • a közös program megvalósítására politikai akaratképzési folyamatban való résztvétel
  • politikusok rekrutációja, szelekciója
    • lehetőséget biztosít karrier építésre (kulcspozícióra, kinevezésre a közjogi tisztségekre)
      • nem kell érteni a szakmához(!)
  • kormányzati, illetve ellenzéki szerepkör .