Kékúszójú tonhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kékúszójú tonhal
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Thunnini
Nem: Thunnus
South, 1845
Alnem: Thunnus
Faj: T. thynnus
Tudományos név
Thunnus thynnus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Albacora thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Orcynus secondidorsalis (Storer, 1853)
  • Orcynus thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Scomber thynnus Linnaeus, 1758
  • Thunnus secundodorsalis (Storer, 1853)
  • Thunnus thynnus coretta (non Cuvier, 1829)
  • Thunnus thynnus saliens (non Jordan & Evermann, 1926)
  • Thunnus thynnus thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Thunnus thynus (Linnaeus, 1758)
  • Thunnus vulgaris (Cuvier, 1832)
  • Thynnus linnei Malm, 1877
  • Thynnus mediterraneus Risso, 1827
  • Thynnus secundo-dorsalis Storer, 1853
  • Thynnus secundodorsalis Storer, 1853
  • Thynnus thynnus (Linnaeus, 1758)
  • Thynnus vulgaris Cuvier, 1832
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékúszójú tonhal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékúszójú tonhal témájú médiaállományokat és Kékúszójú tonhal témájú kategóriát.

A kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

A Thunnus halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

A kékúszójú tonhal az Atlanti-óceán nyugati és keleti részén, valamint a Földközi-tengerben és a Fekete-tenger déli felén honos. Az Atlanti-óceán nyugati felén a kanadai Új-Fundland és Labradortól a Karib-térségen és a Mexikói-öblön keresztül, egészen Venezueláig és Brazíliáig található meg. Ugyanennek az óceánnak a keleti felén, e tonhal elterjedése a norvégiai Lofotentől a Kanári-szigetekig tart. Mauritánia tengervizeiben is észlelték. Dél-Afrika mentén is van egy állománya.

Megjelenése[szerkesztés]

A kifejlett állat testhossza átlagosan 200 centiméter, de 458 centiméteres példányt is fogtak már. A felnőttkort 97-110 centiméteresen éri el. Az eddigi legnehezebb példány 684 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 12-14 tüske és 13-15 sugár, míg a farok alatti úszóján 13-16 sugár ül. 39 csigolyája van. A két hátúszó közül a második a magasabb. A mellúszói testéhez képest eléggé rövidek. Van úszóhólyagja. Az oldalai és hasi része ezüstös-fehérek, több színtelen keresztcsíkozással és pontozással. Az első hátúszó sárga vagy kékes, a második vörösesbarna színű. A farok alatti úszó és szürkéssárga fekete szegéllyel. A felnőtt halnál a farokúszó tövénél levő erősítő csontos képződmény fekete. Összetéveszthető főleg fiatal korábban más tonhalakkal.

Életmódja[szerkesztés]

Főleg nyílt vízi halfaj, de néha a brakkvízbe is beúszik. A felszíntől egészen 985 méter mélységig található meg, de általában 100 méter mélyen tartózkodik. A 3-30 Celsius-fok között érzi jól magát. Tápláléka apró halakból és tengeri puhatestűekból áll. A rajokat azonos korú fajtársaival, vagy azonos méretű rokon fajokkal alkotja.

Legfeljebb 32 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívási időszakban a nőstény 1-2 naponként rak ikrákat. Becslések szerint egy 205 centiméteres nőstény 13-15 millió ikrát rakhat. Általában nyáron ívik. Az ikrából körülbelül 2 napon belül kell ki az ivadék. A szikzacskós állapot 32 órát tart, míg a lárva-ivadék 30 napot. Az ikra 1 milliméter átmérőjű, a lárva-ivadék 2,8 milliméter hosszú. Általában ott ívik, ahol kikelt az ikrából.

Veszélyeztetettsége, felhasználása[szerkesztés]

A kékúszójú tonhal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. A túlhalászás miatt kihalás fenyegeti. Japánban tenyésztik is. Frissen, főzve vagy konzervbe tárolva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik.

Érdekesség[szerkesztés]

A horvát 2 kunás érmének a fejoldalán megtalálható a hal képe.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]