Francia Polinézia

Francia Polinézia
Polynésie française
Francia Polinézia zászlaja Francia Polinézia címere
Nemzeti mottó: Tahiti Nui Mare'are'a Nemzeti himnusz: La Marseillaise
Fővárosa	Papeete
d. sz. 17° 42′, ny. h. 149° 24′-17.7, -149.4
Államforma	elnöki köztársaság tengerentúli közösség
Vezetők
Elnök	Emmanuel Macron
elnök	Édouard Fritch
főbiztos	Dominique Sorain
Hivatalos nyelv	francia, tahiti
Beszélt nyelvek	egyéb polinéz nyelvek
protektorátus	1842
tengerentúli terület	1946
tengerentúli közösség	2004
Tagság	Lista Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum (közreműködő állam), Frankofónia
Népesség
Népesség	278 786 (2022, népszámlálás)
Rangsorban	186
Népsűrűség	64 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	4 167 km²
Rangsorban	171
Víz	12%
Időzóna	TAHT (UTC-10)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Csendes-óceáni valutaközösségi frank (XPF)
Hívószám	689
Segélyhívó telefonszám	112
Internet TLD	.pf
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Polinézia témájú médiaállományokat.

Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt földrajzi szigetcsoportot foglal magában.

Fejlődésének fő ága továbbra is a turizmus, amely Polinézia kivételes természeti és kulturális örökségén alapul. Legismertebb szigete Tahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található.

Története

Tikehau, ahogy Louis Choris látta 1816-ban

A Francia Polinéziát alkotó szigetcsoportok hivatalosan csak a francia protektorátus megalapítása után egyesültek 1889-ben. A szigetek közül a polinézek a Marquises-szigeteket hódították meg először i.sz. 300 körül, majd később, 800 körül a Társaság-szigeteket is. A polinézek laza törzsi szerveződésben éltek.

Az európaiakkal való kommunikáció 1521-ben kezdődött, amikor Ferdinand Magellan, a portugál hajós felfedező először pillantotta meg a mostani Tuamotu-Gambier-szigetekhez tartozó Pukapuka szigetet. 1722-ben a holland Jakob Roggeveen jutott el először Bora Bora szigetére Európából, 1767-ben pedig a brit Samuel Wallis Tahitire jutott el. Egy évvel később Louis Antoine de Bougainville francia felfedező, majd még egy évvel később a híres James Cook kapitány is kikötött Tahitinél. A keresztény hittérítés spanyol papokkal kezdődött, akik 1774-től jelentek meg Tahitin. A protestánsok jelenléte 1797-től folyamatos a térségben.

A Társaság-szigetek királyságai

II. Pomare, Tahiti királya 1803-ban menekülésre kényszerült Moorea szigetre. Családjával együtt 1812-ben erőszakosan átkeresztelték protestáns vallásra. 1834-ben francia hittérítők érkeztek a szigetekre. Mivel a helyiek nem nézték jó szemmel a misszionáriusokat 1836-ban Franciaország hadihajót küldött a régióba. 1842-ben Tahiti és Tahuata francia protektorátus alá került, hogy a katolikus hittérítők zavartalanul dolgozhassanak. A fővárost, Papeetét 1843-ban alapították. 1880-ban Franciaország magához csatolta Tahitit, így a protektorátusi cím helyett a Francia gyarmati birodalom részévé vált.

Az 1880-as években Franciaország igényt tartott a Tuamotu-szigetekre, amely korábban a Pomare-dinasztiához tartozott, bár formálisan nem csatolta magához. Továbbá a franciák Tahuata szigetet 1842-ben protektorátusba vették és az egész Marquises-szigetekre úgy tekintettek, hogy az Franciaország része. 1885-ben Franciaország kinevezett egy kormányzót és létrehozott egy általános tanácsot, amellyel létrejött egy igazi gyarmati kormányzás. 1888-ban Rimatara és Rurutu szigeteket a briteknek nem sikerült lobbizás révén protektorátus alá vonni, így egy évvel később a Franciák ezeket is magukhoz csatolták. 1892-ben adták ki az első helyi bélyegeket a tartományban. A tartomány első hivatalos elnevezése az Établissements de l'Océanie (Óceaniai Telepek) volt. 1903-ban az általános tanácsot tanácsadó testületre változtatták és a gyarmat nevét megváltoztatták Établissements Français de l'Océanie (Óceaniai Francia Telepek) kifejezésre.

1940-ben Francia Polinézia kormányzata elismerte a Szabad Francia Erők katonai szervezetét és sok polinéziai szolgált a második világháborúban. Nem tudtak arról sem a franciák, sem a polinézek, hogy a japán Konoe kabinet 1940. szeptember 16-án úgy döntött, hogy több terület mellett Francia Polinéziára is igényt tart. A háború során aztán a japánok képtelenek voltak megszállni a francia szigeteket.

1946-ban a polinézek francia állampolgárságot kaptak és a szigetek hivatalos elnevezése megváltozott tengeren túli területre. 1957-től használatos a Francia Polinézia (Polynésie Française) elnevezés. 1962-ben, a korábban Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették a Tuamotu-szigetekhez tartozó Mururoa közelébe. A teszteléseket 1974 után már föld alatt végezték. 1977-ben Francia Polinézia részleges belső autonómiát kapott, amelyet 1984-ben kibővítettek. Francia Polinézia 2003-ban vált teljes egészében Franciaország tengerentúli részévé. 1995. szeptemberben hatalmas tüntetések voltak, hogy Franciaország ismét nukleáris kísérleteket kívánt folytatni a Fangataufa atoll közelében egy hároméves moratóriumot követően. A legutolsó tesztet 1996. január 29-én hajtották végre a térségben. Ekkor jelentette be Franciaország, hogy csatlakozik a nukleáris teszteket tiltó nemzetközi egyezményhez, az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetéhez (Comprehensive Test Ban Treaty) és nem tesztel többé atomfegyvereket.

Természeti földrajza

Szárazföldjei egy 2 500 000 km²-es óceáni területen vannak elszórva. Összterületük 4167 km². található Francia Polinéziában. Legmagasabb pontja: Mont Orohena, 2241 méter.

Földrajzi helyzete, részei

A Csendes-óceán délkeleti részén található szigetvilág öt jól elkülöníthető szigetcsoportból áll. A legnagyobb és legnépesebb sziget a Társaság-szigetekhez tartozó Tahiti.

Zászló	Térkép	Név	Szigetek száma	Terület	Lakosság (fő)
		Társaság-szigetek	13 sziget	1647 km²	163 000
		Tuamotu-szigetek	76 atoll	850 km²	kb. 15 000
		Marquises-szigetek	10 sziget	1274 km²	8632
		Ausztrál-szigetek	7 sziget	148 km²	6669
		Gambier-szigetek	26 sziget	31 km²	986

Francia Szél felőli szigeteken (Îles du Vent) nemcsak Tahiti nevezetes, de néhány további sziget, atoll és szigetcsoport is:

• Ahe,
• Hiva Oa,
• Maiao,
• Mehetia,
• Moorea,
• Nuku Hiva,
• Tetiaroa,
• Tubuai.

A Francia Szélcsendes-szigetek (Îles Sous-le-Vent) fontosabb tagjai:

• Huahine
• Raiatea
• Tahaa
• Bora Bora
• Tupai
• Maupiti
• Motu One (Bellinghausen)
• Manuae

Marquises-szigetek

• Nuku Hiva
• Ua Pou
• Ua Huka
• Eiao
• Hatutu
• Motu Iti
• Motu One
• Hiva Oa
• Tahuata
• Fatu Hiva
• Fatu Huku
• Mohotane

Ausztrál-szigetek

• Mária-szigetek (Îles Maria)
• Rimatara
• Rurutu
• Tubuai
• Raivavae vagy Raevavae
• Bass-szigetek:
  • Rapa Iti és
  • Marotiri.

Gambier-szigetek

• Acteon szigetcsoport
  • Tenararo,
  • Vahanga,
  • Tenarunga,
  • Matureivavao és a közeli
• Temoe-atollcsoportot
  • Tenararo,
  • Vahanga,
  • Tenarunga,
  • Matureivavao is.

A szűkebb értelemben vett Gambier-szigetek közül vulkán eredetű:

• Mangareva,
• Akamaru,
• Angakauitai,
• Aukena,
• Kamaka,
• Kouaku,
• Makapu,
• Makaroa,
• Manui,
• Mekiro és
• Taravai.

Korallszigetek például:

• Papuri,
• Puaumu,
• Totengengie és
• a Tokorua-szigetcsoport.

A fenti csoportokba be nem sorolt szigetek:

• Dél-Marutea,
• Kelet-Maria,
• Morane és
• Temoe

A Tuamotu-szigetek és a Gambier-szigetek együtt Tuamotu-Gambier-szigetek (fr: (les) (Îles) Tuamotu-Gambier vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Tuamotu-Gambier) néven ismertek.

A Tuamotu-szigetek csoportja nyolc kisebb csoportot foglal magába.

Éghajlata

A térségben előfordulhatnak viharos ciklonok, főleg januárban. A szigetek között vegyesen van lapos, amelynek zátonyos a partja, illetve van amelyik felszíne egyenetlen, magas hegyekkel tarkított. A Tuamotu-szigetek az egyetlen olyan csoport, amelynek mindegyik szigete lapos.

Közigazgatása

A szigetcsoport közigazgatásilag 5 részből áll:

• Marquises-szigetek — (franciául: (les) (Îles) Marquises, vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Marquises)
• Szélcsendes-szigetek — (franciául: (les) Îles Sous-le-Vent vagy hivatalosan la subdivision administrative des Îles Sous-le-Vent) (a Társaság-szigetek része)
• Szél felőli szigetek — (franciául: (les) Îles du Vent vagy hivatalosan la subdivision administrative des Îles du Vent) (a Társaság-szigetek része)
• Tuamotu-Gambier-szigetek — (franciául: (les) (Îles) Tuamotu-Gambier vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Tuamotu-Gambier) (A Tuamotu-szigetek és a Gambier-szigetek)
• Ausztrál-szigetek — (franciául: (les) (Îles) Australes vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Australes) (ide tartoznak a Bass-szigetek)

Népessége, nyelvek, vallások

Tahiti lányok

Protestáns templom, Papeete

Népessége

A lakosság 78%-a polinéz. A polinézek különböző törzsekből állnak. Ők az eredeti őslakosság leszármazottai. A többiek mindannyian bevándorlók. Az ázsiaiak aránya 12%, főleg kínai. Az európaiak mind francia származású fehérek. A franciák aránya 10 %. A franciákon belül az úgynevezett helyi franciák 6, míg a városi (később bevándorolt) franciák 4 %-ot tesznek ki. Francia Polinézia teljes lakosságának 61%-a Tahitin, Papeetében vagy környékén él. A legritkábban lakottak az Ausztrál-szigetekhez tartozó Gambier-szigetek, amelyek többsége lakatlan.

2010. január 1-jén az össznépesség 267 000 fő volt, ami a 2007-es népszámlálás adataihoz képest (259 596 fő) növekedésnek számít. A 2007-es népszámláláskor a lakosság 68,6%-a Tahiti szigetén élt. A főváros, Papeete város lakossága 131 695 fő volt.

A lakosság 87,3%-a született Francia Polinéziában, 9,3% Franciaországban, 1,4% Franciaország egyéb tengerentúli területein és 2,0% külföldi országokban. Az 1988-as népszámláláskor feltett etnikai hovatartozást kérdező kérdésre a lakosság 66,5%-a vallotta magát tiszta polinéznek, 7,1% keveredett polinéznek, 11,9% európainak (főleg franciának), 9,3% francia és polinéz keveréknek (ún. "demis"-nek (szó szerint "fél") és 4,7% kelet-ázsiainak (főleg kínainak).

Az európaiak, a demik és a kínaiak főként Tahiti szigetére koncentrálódtak, azon belül is főleg Papeete városba, így itt sokkal magasabb az arányuk, mint Francia Polinézia egyéb területein. Annak ellenére, hogy a különböző kisebbségek keveredésének már hosszú történelme van, az elmúlt években megnőttek az etnikai feszültségek azáltal, hogy a politikusok idegenellenes beszédeket tartanak és nacionalista zászlókat lebegtetnek.

A népesség alakulása

1907	1911	1921	1926	1931	1936	1941	1946	1951	1956
30,600	31,900	31,600	35,900	40,400	44,000	51,200	58,200	63,300	76,323
1962	1971	1977	1983	1988	1996	2002	2007	2010
84,551	119,168	137,382	166,753	188,814	219,521	245,516	259,596	267,000
Korábbi hivatalos népszámlálási adatok.

Nyelvek

Tauna a Gambier-szigetek közül

Polinézia hivatalos nyelve a francia. Egy 1996. április 12-ei organikus törvény értelmében "a hivatalos nyelv a francia, a tahiti és más polinéz nyelvet is lehet használni". A 2007-es népszámlálás szerint a 15 évesnél idősebb lakosság 68,5% leginkább a franciát használja otthon, és ez a szám az egyéb polinéz nyelvek esetében csak 29,9% (ennek 80%-a tahiti). 1,0% jelezte otthon használatos nyelvnek a kínait és 0,6% volt az egyéb nyelv.

Ugyanekkor a 15 évesnél idősebb lakosság 94,7 %-a vallotta, hogy beszél, ír és olvas franciául, amit csupán 2,0 % nem ért. Ugyanezen emberek 74,6 %-a vallotta, hogy ért valamilyen polinéz nyelven, de 13,6 %-uk nem egyetlen polinéz nyelven sem tud.

Vallások

A kereszténység a szigeteken élő emberek fő vallása: a többség (54%) különböző protestáns egyházhoz tartozik és egy jelentős kisebbség (30%) római katolikus. Francia Polinézia lakosságának több mint a fele a Maohi protestáns egyházhoz tartozik. A Jehova tanúi 2656 hívőt számlált Tahiti szigetén 2011-ben.

Politikai rendszere

Papeete

Francia Polinéziában a politika Franciaország tengerentúli területeihez tartozó parlamentáris képviseleti demokrácia, amelyben Francia Polinézia elnöke a kormányfő, és egyben egy többpártrendszer vezetője is. A végrehajtó szerv a kormány. A törvényhozó szerv a kormány és a Francia Polinéziai Gyűlés (a területi gyűlés).

A politikai élet a 2000-es évek közepétől bizonytalanság jellemzi. 2007. szeptember 14-én harmadszor is megválasztották elnöknek Oscar Temaru-t, aki a függetlenedés támogatója. Gaston Tong Sang-ot váltotta fel az elnöki tisztségből, aki a függetlenedés ellen volt. Oscar Temaru nem tudott megbízható kormányzati többséget kialakítani a gyűlésen belül, ezért új területi választásokat tartottak 2008 februárjában.

A Francia Polinéziai Gyűlés.

A Francia Köztársaság főbizottsága.

Gaston Tong Sang pártja nyerte meg a választásokat, azonban ez mégsem oldotta meg a válságot: Oscar Temaru és Gaston Flosse két kisebbségben lévő pártja összefogott, hogy megakadályozza Gaston Tong Sang-ot, hogy Francia Polinézia elnöke lehessen. Ezután Gaston Flosse-t választották államfőnek 2008. február 23-án, a függetlenedés párti Oscar Temaru pártjának segítségével, miközben Oscar Temaru-t szónoknak választották a körzeti gyűlésbe, Gaston Flosse függetlenedés ellenes pártjának támogatásával. A kettő koalíciót alakított, azonban sokak szerint ez a szövetség sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák Gaston Tong Sang elnöki megválasztását.

Gaston Tong Sang kevés többséggel ugyan, de végül megválasztották elnöknek. A kabinetébe pozíciót ajánlott Flosse és Temaru pártjai számára, amelyet mindketten visszautasítottak. Gaston Tong Sang minden pártot felkért, hogy segítsenek csökkenteni a politikai bizonytalanságot, elsősorban azért, hogy a külföldi befektetéseket elősegítsék, valamint azért, hogy a helyi gazdaságot fejlesszék.

Annak ellenére, hogy Francia Polinézia saját gyűléssel és kormányzattal bír, nem Franciaország társult állama, mint az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó Északi-Mariana-szigetek, vagy az Új-Zélandhoz tartozó Cook-szigetek. Franciaország tengerentúli területeként a helyi kormánynak nincs beleszólása a törvényhozásba, oktatásba, honvédelembe, amelyet közvetlenül a francia állam, a rendőrség és a katonaság irányít. A terület legmagasabb rangú képviselője a Francia Polinézia főbiztosa (fr: Haut commissaire de la République).

Francia Polinézia két képviselőt küld a francia nemzetgyűlésbe. Egyikőjük területéhez tartozik: Szélcsendes-szigetek közigazgatási területe, az Ausztrál-szigetek közigazgatási területe, Mo'orea-Mai'ao települések, és Tahiti legnyugatibb területe (a fővárost, Papeetét is beleértve). A másikuk képviseleti területei: Tahiti középső és keleti része, a Tuamotu-Gambier-szigetek közigazgatási területe és a Marquise-szigetek közigazgatási területe. Francia Polinézia egy szenátort is küld a Francia szenátusba.

A francia polinéziai emberek a francia elnökválasztáskor is szavaznak. 2007-ben a függetlenedés pártiak a szocialista jelöltre, Ségolène Royalra, míg a függetlenedést ellenzők a jobbközép értékeket képviselő Nicolas Sarkozy-re adták le voksukat. A francia polinéziai emberek Nicolas Sarkozy-nek szavaztak nagyobb bizalmat.

Gazdasága

Lagúna a Tuamotu-szigeteken

A szigetvilág Óceánia ötödik legnagyobb gazdasága. A francia nukleáris kísérleti telep bezárásáig jelentős támogatást kaptak a francia kormánytól, a telep beszüntetése óta a legfőbb bevételi forrás a turizmus, amely a bevételek mintegy negyedét teszi ki.

Mezőgazdasága

A mezőgazdaság főként a helyi igényeket elégíti ki, kivitelre koprát és vaníliát termelnek. Jelentős a halászat. A tengert a halászaton kívül igazgyöngy-tenyésztésre is hasznosítják.

Ipara

A könnyűipar a mezőgazdaság terményeit dolgozza fel.

Turizmusa

Cook-öböl, Moréa, Társaság-szigetek

A Moréa-sziget partja

A turizmus fontos jövedelemforrás Francia Polinézia számára. Az észak-amerikai és európai nászutasok kedvelt célpontja. Népszerűek a vízi tevékenységek (strandolás, hajókázás, búvárkodás, sznorkelezés, hullámlovaglás). Emellett a meseszép tengerpartok, a tengeri állatokkal való együttúszás, a trópusi, hegyvidéki természeti környezet, a csodálatos naplementék, a vízesések stb. mind vonzóvá teszik ezt a távoli szigetvilágot.

Javasolt oltások Francia Polinéziára utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A
• Hepatitis B

Közlekedése

A szigetvilág jellegből adódóan a közlekedés két fő ága a légiközlekedés és a hajózás.

Légi

Francia Polinéziában 53 repülőtér található, ebből 46 van aszfaltozva. Az egyetlen nemzetközi repülőtér a szigeteken a Fa'a'ā nemzetközi repülőtér. Minden egyes szigetnek van saját repülőtere, amelyről el lehet jutni a többi szigetre. Az Air Tahiti a fő légitársaság, amely a szigetek között közlekedik. Akár havi bérlet is vásárolható a társaságnál.

Egyéb

Az utóbbi években ^[mikor?] ugyan lecsökkent, a luxushajózás továbbra is jelentős a térségben.

Tahiti és Moorea szigetek között naponta három komp indul.^[mikor?]

Közutak hossza: 792 km

Média

A szigeteken 3 televízióadó van: RFO Tempo Polynésie, RFO Télé Polynésie des Senders Réseau France outre-mer és TNTV (Tahiti Nui TV).

Sportélete

Huahine szigetről indul minden év októberében a Hawaiki Nui Va’a kenuverseny, amely a Dél-Csendes-óceán legnagyobb ilyen jellegű versenye. Az 1992 óta megrendezésre kerülő, több mint 100 kenu csapatot felvonultató verseny összeköti Huahine, Raiatea, Tahaa és Bora Bora szigeteket. A három etapos verseny során a versenyzők összesen 130 km-t kenuznak a Társaság-szigetek Szél felőli szigetcsoport szigetei között. A csónak kivetővel ellátott kenu, amelynek a tahiti elnevezése Va’a. Új-Zélandon a Waka Ama, Hawaii szigetén a Wa’a elnevezést kapta a kenu. A dél-csendes-óceáni területek egészén a helyi emberek mindenhol kifejlesztették ezt az alapvető közlekedési eszközt fatörzsek kivájásával. Polinéziában a kenukészítést mesteri szintre fejlesztették, ezért vonzza ide a versenyzőket ma már a világ minden tájáról.

Lásd: Tahiti labdarúgó-válogatott

Kapcsolódó cikkek

• Clipperton-sziget
• Maupiti
• IV. Pōmare ʻAimata tahiti királynő

Források

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

További információk

• RFO
• TNTV
• képek