Tahiti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tahiti
Tahiti kerületei
Tahiti kerületei
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Tengerentúli terület  Francia Polinézia
Legnagyobb településPapeete
Népesség
Teljes népesség 178 133 fő (2007)
Népsűrűség121 fő/km²
Papeete népessége ismeretlen
Földrajzi adatok
Fekvése Csendes-óceán
Terület1045 km²
Legmagasabb pont 2241 (Orohena-hegy)
Elhelyezkedése
Karta FP Societe isl.PNG
Tahiti (Francia Polinézia)
Tahiti
Tahiti
Pozíció Francia Polinézia térképén
d. sz. 17° 40′, ny. h. 149° 28′Koordináták: d. sz. 17° 40′, ny. h. 149° 28′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tahiti témájú médiaállományokat.
Papeete városa
Egy jellegzetes fekete homokos strand - Tautira
James Cook rajza a bennszülöttekről

Tahiti, eredeti nevén Otaheite, Francia Polinézia legnagyobb szigete a Csendes-óceánban. Területe: 1045 km², legmagasabb pontja 2241 m (Mount Orohena). A főváros, Papeete az északnyugati parton fekszik.

Jellemzői[szerkesztés]

Tahiti szigete a hírét a világban csodás természeti szépségeinek, barátságos népének köszönheti. A szigeten található Francia Polinézia fővárosa, Papeete is.

Tahiti nagyjából nyolcas alakú, két kör alakú szigetrészből áll: Tahiti Nuiból (Nagy Tahitiből) és a Tahiti Itiből (Kis Tahitiből). A két részt a Taravao-fennsík földnyelve köti össze. Éghajlata trópusi, mégis elkerülik a trópusi betegségek, a tífusz, malária ismeretlenek a szigeten. Mérges kígyók sincsenek.

Lakossága[szerkesztés]

Tahiti lakossága kb. 178 000 fő.

Gazdasága[szerkesztés]

Tahiti legfontosabb exportárui a kókuszolaj, vanília, narancs, citrom, kauri (k.csiga) és tahiti-gyöngy. A legnagyobb kereskedelmi földtulajdonos egy angol kereskedőcég. Ma Tahitin áll fenn a legmagasabb életszínvonal a Csendes-óceáni államok között. A turizmus nagyon fontos kereskedelmi faktor. Itt található Francia Polinézia nemzetközi repülőtere, Faa'a. Franciaországnak ez a tengerentúli tulajdon évente 1 milliárd euróba kerül.

Történelme[szerkesztés]

A szigetet spanyol hajósok pillantották meg először az európaiak közül 1606-ban. Az első európai, aki kikötött, Samuel Wallis angol kapitány volt 1767-ben, aki a szigeteket Anglia számára követelte. Wallis nem hagyott hátra sem telepeseket, sem helyőrséget, így Bougainville francia kutató egy év múlva Franciaország részére birtokba vette a szigetet. Ő Új-Cythera szigetnek nevezte el, a görögországi Cythera (Kíthira) szigetéről, amely felett Aphrodité kiemelkedett a tenger habjaiból. A következő európai már a római szerelem istennőjét, Venust kereste Tahitin: Cook kapitány érkezett hamarosan a szigetre, hogy megfigyelje a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Cook Tahitit a Szerelem Szigetének nevezte el, melyet a franciák Édes Földnek fordítottak. 1797-ben 18 metodista pap érkezett Londonból, akik zord és türelmetlen módon befolyásolták a helyi királyokat, a Pōmare-dinasztia tagjait. A metodisták elég hosszú idő alatt tudták csak megtéríteni a lakosság háromnegyed részét. Közben a franciák katolikus misszionáriusokat küldtek Tahitira. Az újonnan katolikus és protestáns bennszülöttek között háború tört ki. Kétéves háború után a franciáké lett Tahiti, és az őt környező szigetek. 1880-ban az utolsó független király, V. Pōmare Teri'i Taria Te-ra-tane átadta országát a franciáknak.

Maraé[szerkesztés]

Maraé volt a neve a szigeti őslakosok templomának, a legépebben megmaradt maraé a fővárostól alig 20 km-re levő Arahurahu-templom. Lényegében a maraé egy négyzet alakú, hatalmas, fekete lávafallal körülvett térség, amelynek közepén lépcsőzetesen emelkedik ki az oltár. A fekete falak komorságát csak a korallból és vörös lávakőből készült gyér díszítések enyhítették. Minden maraét az isteneknek szenteltek, akiknek nagyobb ünnepek alkalmából emberáldozatot is bemutattak. A tahiti őslakók politeisztikus vallásának élén Ta'aroa főisten állt, akinek a világ teremtését tulajdonították. Az első európaiakat meglepte a polinéz hitvilág fejlettsége, amely összetettségében hasonlatos volt a görög mitológiához.

Tamará[szerkesztés]

Paul Gauguin: Tahiti nők című festménye

Így hívják a szigeten az ünnepélyes lakomát. Ma már elsősorban idegenforgalmi látványosság, melynek elkészítése hosszú és bonyolult mesterség. Földbe vájt tűzhely, umu kell hozzá, ezt megtöltik vastag fahasábokkal, ezek felé pedig köveket raknak. A hasábok lassan égnek el, néha fél nap is beletelik, mire elhamvadnak. A most már vörösen izzó kövek beleolvadnak a hamuba, és ezt a vastag hamu- és kőréteget befedik banán- és hibiszkuszlevéllel. Ezen a levél-tűzhelyen sülnek az ünnepi malacok és a körítés, amely édesburgonyából, kenyérfa gyümölcséből, vadbanánból áll. A sülthöz és a körítéshez fehér mártást szolgálnak fel, melynek fő alkotórésze a kókusztej. Amikor kész a tamará, ünnepélyesen meghívják a jelenlevőket lakomára. Ezt tánc követi.

Híres személyek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Cook, James: Utazások a világ körül - Első utazás, Budapest, Gondolat, 1962
  • Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia, Budapest, Panoráma, 1981
  • Rockenbauer Zoltán: Ta’aroa – Tahiti mitológia - A primitív népek lírai költészete, Budapest, 1994, Századvég; 2002, Osiris. 300 o. ISBN 963-389-241-4
  • Passuth László: Édenkert az óceánban, Budapest, Athenaeum, 1959

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tahiti témájú médiaállományokat.