James Cook

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Cook
James Cook, Nathaniel Dance portréja, 1775 körül, National Maritime Museum, Greenwich
James Cook, Nathaniel Dance portréja, 1775 körül, National Maritime Museum, Greenwich
Született
1728. november 7.
Marton[1]
Elhunyt
1779. február 14. (50 évesen)[2]
Kealakekua Bay[3]
Állampolgársága Nagy-Britannia Egyesült Királysága
Házastársa Elizabeth Batts
Foglalkozása
  • felfedező
  • térképész
  • tengerész
Kitüntetései

aláírása
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz James Cook témájú médiaállományokat.
James Cook szobra a hawaii Waimeában, amely a Hawaii-szigetekkel való első kapcsolatba lépéséről emlékezik meg (1778. január)

James Cook (Yorkshire, Marton, 1728. október 27.Hawaii, 1779. február 14.) brit felfedező, tengerész, térképész, és a Brit Királyi Haditengerészet kapitánya volt. Az ő hajója lépte át először a déli sarkkört 1773-ban.

Ifjúsága[szerkesztés]

James Cook apja szegény mezőgazdasági munkás, majd később egy birtokon tiszttartó volt. A földbirtokos, akinél Cook édesapja dolgozott, saját költségén taníttatta Great Aytonban 12 éves koráig a tehetséges fiút. Cook tizenkét éves korában Staithesbe került egy szatócshoz, Sandersonhoz inasnak. 1742-ben Cook az Esk-folyó torkolatában fekvő Whitbyben elszegődött William Walker hajóira. 1742 és 1755 között többek között norvégiai, baltikumi vizeken járt teherszállító hajókkal. 1755-ben, amikor érezhetővé vált a háború közeledése, Cook elhagyta a kétárbocos, 280 tonnás öreg szkúnert, a Freelove-ot, melynek kormányosa volt, és önként jelentkezett a Brit Királyi Haditengerészethez.[4]

Haditengerészeti szolgálat[szerkesztés]

Matrózként 1755 és 1759 között az Eagle fedélzetén teljesített szolgálatot az angol parti vizeken. 1757-ben hajója parancsnoka Sir Hugh Palliser lett, aki felismerte Cook tengerészeti tehetségét képességeit, és ettől kezdve támogatójává lett.

1759. május 10-én Cookot „mastermannek” nevezték ki, és a Mercury fregattal Amerikába, a hétéves háború kanadai hadszínterére küldték. Kanadában Québec ostroma nehezen haladt. Cook javasolta, hogy a hadihajók is segítsék az ostromot az erőd ágyúzásával, és ennek érdekében csónakról felderítette az ott folyó Orleans csatorna mélységeit és áramlatait, hogy a hadihajók biztonságosan lőtávolságba manőverezhessenek. A támadás során Cook a zászlóshajót, a LordColville parancsnoksága alatt álló Northumberlandet kormányozta. A győzelem után Lord Colville a zászlóshajó első kormányosává nevezte ki, Palliser pedig megbízást adatott számára a Szent Lőrinc-folyó feltérképezésére. Miután ezt is sikeresen végrehajtotta, felettesei tisztnek akarták előléptetni, de ő úgy érezte, hogy még nem elég képzett. 1760-1761-ben asztronómiával, geometriával, matematikával foglalkozott parancsnoka támogatásával.[5]

A béke közeledtével új térképészeti feladatokat kapott Új-Fundland és Labrador vidékén. 1962-ben szabadságot kapott, Angliába utazott, ahol december 21-én feleségül vette régi ismerősét, egy londoni fakereskedő húsz éves lányát, Elizabeth Batts-et.[5] Később hat gyermeke született, de a felnőttkort csak egyikük érte meg.

Új-fundlandi rendszeres szolgálata mellett 1765-ben felmérte a Jamaica környéki vizeket, tanulmánya erről nyomtatásban is megjelent, csakúgy, mint az 1766-os napfogyatkozásról, amit a Royal Society megbízásából figyelt meg a Burin-szigetek egyikén, a Ray-fok közelében.[5]

1768. május 25-én Cook elnyerte régóta kiérdemelt hadnagyi kinevezését és megbízását egy angol déltengeri, csillagászati megfigyelési célokat kitűző expedíció parancsnokságára. A hajó kiválasztását az admiralitás Cookra bízta, aki a 370 tonnás Queen Ann nevű szénszállító vitorlást választotta az évekre tervezett hosszú útra. A Queen Ann új nevet (Endeavour, magyarul Törekvés) kapott, és alaposan felszerelték a világ körüli útra.[5]

Expedícióparancsnoki megbízatása[szerkesztés]

A Cook munkásságával foglalkozó másfél évszázados, főleg angol tudományos irodalom egyik fő vitatott kérdése az volt, hogy a jelentős tudományos expedíció vezetésével miért egy viszonylag egyszerű tengerésztisztet bíztak meg, félreállítva a kor egyik vezető tudományos szaktekintélyét, Alexander Dalrymple-t, aki maga is pályázott erre a posztra. A valódi okra 1923-ban derült fény, amikor a Cook-hagyatékból előkerült a hozzá intézett, 1768. július 30-án kelt, 211 332. sz. második titkos utasítás, melyet a brit admiralitás hivatalosan először 1928-ban adott közre a Naval Miscellanies közlönyben. Ez a parancs Cookot arra kötelezte, hogy a Vénusz átvonulásának megfigyelése után hatoljon le a 35. szélességi fokig, keresse meg az erről a vidékről említett nagy kontinenst, térképezze fel partjait, kutassa fel természeti kincseit, lépjen kapcsolatba bennszülöttekkel, és vegye birtokba a területet az angol király nevében. Az utasításból világos, hogy az admiralitás nem a feltételezett Terra Australis felkutatására gondolt, hanem a hollandok által nyugaton, északon és délen már ismert Új-Hollandia (Ausztrália) és egyúttal minden más újonnan felfedezett sziget brit fennhatóság alá helyezésére. A titoktartás érdekében az admiralitás előírta: az utazás befejezésekor Cook gyűjtse össze tisztjeinek és legénységének feljegyzéseit, és megérkezésekor azonnal adja át azokat a tengernagyi hivatalnak. Cook tehát kimondottan haditengerészeti felderítő és hódító feladatokat kapott, sőt katonai szempontból elmondható, hogy a kitűzött tudományos cél leginkább csak a küldetés igazi céljának álcázását szolgálta. Dalrymple, a befolyásos tudós nem állott katonai fegyelem alatt, és így nem tartották alkalmasnak a titkos utasítás végrehajtására. Ismertebb, tekintélyesebb tengerészkapitány kijelölése viszont gyanút kelthetett volna a konkurens hatalmakban, akkor mindenekelőtt a franciákban és spanyolokban. Így született meg a döntés, ami aztán elindította Cookot a világhír útján.[6]

Felfedező útjai[szerkesztés]

James Cook kapitány útjai a Csendes-óceán déli részén. Az első út pirossal, a második út zölddel, a harmadik út kékkel van jelölve

Első út: 1768. július 30. – 1771. július 12.[szerkesztés]

Az Akadémia a haditengerészettel együttműködve expedíciót kívánt küldeni Tahitira, a Vénusz átvonulásának megfigyelésére. Parancsnokul a 40 éves Cookot nevezték ki, és ehhez gyorsan hadnaggyá léptették elő. Cook javaslatára az Endeavour nevű 368 tonnás, 30 m hosszú szénszállító bárkát alakították át: egyebek közt 22 ágyúval szerelték fel. A 84 hajós mellett a bárkán csillagászok, botanikusok, rajzolóművészek csoportja utazott.

A kutatók 1769. június 3-án elvégezték a megfigyeléseket, bár eredményeiket egy nem várt fejlemény folytán (a Vénusz légköre) nem lehetett felhasználni. Ezután Cook felderítette és meglepően pontosan feltérképezte Új-Zéland kettős szigetét, majd Ausztrália közel 2000 kilométeres keleti partvonalát, beleértve az általa elnevezett York-fokot is, majd a Torres-szoroson kijutott a nyílt Arafura-tengerre. Cook a tisztaságot, a szellőzést megkövetelve, az étrendbe rendszeresen savanyú káposztát, gyümölcsleveket iktatva megelőzte a hajósokat megtizedelő skorbutot. Amikor Jáva szigetén, Batáviában (ma Jakarta) a hajó nagyjavítását végezték, a legénység többsége elkapta a maláriát, majd továbbindulásukkor a vérhast. Ott helyben vagy úton Fokföldre kb. harmincan meghaltak valamelyik betegségben, köztük Charles Green csillagász is.

Második út: 1772. július 13. – 1775. július 29.[szerkesztés]

Elsőként Cook hajózta körül az Antarktiszt a Resolutionnel, végleg megcáfolva a képzeletbeli déli földrész (Terra Australis) legendáját. Ezen útja során, 1773. január 17-én átlépte a déli sarkkört az első kapitányként. Felfedezte Niue szigetét, pontosította a már ismert szigetrészeket és újakat fedezett fel. Elnevezte az Új-Hebridák szigetcsoportját (1774. augusztus 31.), szeptemberben a főszigetet felfedezve Új-Kaledóniának nevezte el. Felfedezte a közeli Fenyők szigetét (Île des Pins). Cook tiszteletére a botanikusok az ott talált új növényfajtát Araucaria cookii-nak nevezték el. Az Atlanti-óceán déli részén felmérte és elnevezte a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteket. Kísérőhajója, az Adventure több gondot okozott, mint amennyi előnyt. Hazatérte után kapitánnyá léptették elő, és a Royal Geographical Society tagjává választotta.

Harmadik út: 1776. július 14. – 1779. február 14.[szerkesztés]

20 000 fontos jutalom ellenében az utazás célja Szibéria vagy Alaszka, Kanada arktikus partjainál jégmentes átjáró – a régóta keresett északnyugati átjáró – felfedezése volt. Cook ismét a Resolutiont választotta hajójául, helyettese John Gore volt, kísérőhajója pedig a Discovery Ch. Clarke parancsnokkal. 1778. január 18-án pillantották meg Oahunál a Hawaii-szigetek központi csoportját, melyet Cook Sandwich-szigeteknek nevezett el az Admiralitás első lordjáról. 1778 augusztusának végén az alaszkai Jeges-foknál az összefüggő jégtakaró a hajókat visszafordulásra kényszerítette. 1779. január 17-én értek Hawaii főszigetének Kealakekula-öblébe, a mahakiki ünnepre, melynek során Cookot Lono isten reinkarnációjaként tisztelték. Néhány hét múlva Oahu felé hajóztak, de a vihar a Resolutiont törött vitorlákkal vetette vissza a már ismert Hawaii-öbölbe. Itt Cook egy ellopott dereglye miatt véres összetűzésbe keveredett a bennszülöttekkel, akik – mivel elmúlt Lono isten tiszteletének idénye, és helyette a harc istenének periódusa volt éppen, össze voltak zavarodva és emiatt – több társával együtt megölték, fejét levágták, testét feldarabolták. Miután Clarke visszaszerezte a maradványokat, katonai dísztemetéssel búcsúztak Cooktól. Mivel Clarke a későbbiekben meghalt, mindkét hajó John Gore parancsnoksága alatt tért vissza Angliába 1780. október 4-én.

Naplóinak magyar kiadásai[szerkesztés]

James Cook Föld körüli utazásainak naplói 1773-ban, 1777-ben és 1784-ben jelentek meg első kiadásban Londonban. Magyarul az első utazás történetét először 1810-ben adták ki Pesten, majd másodszor 1816-ban, „Cooknak ama' híres anglius hajóskapitánynak a' Föld' körül utazása, melyet Banks, és Solander Tudósok társaságában tett 1768-1771 esztendőkben” címmel, német fordítás alapján. A következő Cook-fordítás – egy erősen rövidített átdolgozás – csak 1955-ben jelent meg Magyarországon James Cook: Világtengereken át (Három utazás a föld körül) címmel, „A hat világrész” sorozat VIlI. köteteként.[7]

2002-ben az Osiris kiadó adta ki a naplót annak első francia nyelvű kiadása alapján, a Hawkesworth által 1773-ban megjelentetett angol eredetivel való egybevetés után. Ez sem teljes szöveg, a magyar fordításból kihagyták az érdektelenebbnek ítélt hajózási részleteket, az értékes földrajzi, néprajzi és természetrajzi megfigyelések anyaga azonban csaknem teljes terjedelemben megjelent.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]