Ugrás a tartalomhoz

Kókuszpálma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kókuszpálma
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Pálmavirágúak (Arecales)
Család: Pálmafélék (Arecaceae)
Nemzetség: Cocos
Faj: C. nucifera
Tudományos név
Cocos nucifera
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kókuszpálma témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kókuszpálma témájú médiaállományokat és Kókuszpálma témájú kategóriát.

A kókuszpálma (Cocos nucifera) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, a pálmavirágúak (Arecales) rendjébe és a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

[szerkesztés]
kókuszpálma
Kókusz törzs

Valószínűleg az Indiai-óceán szigeteiről vagy az Ázsia és Ausztrália közt elterülő szigetcsoportról terjedhetett el. Sok helyen előfordul, mivel a lehullott magok hosszú hónapokig megőrizhetik csírázóképességüket és a tengeren úszva az anyanövénytől akár 4000 kilométerre is kezdhetik a csírázásukat.

Leírása

[szerkesztés]

A gyakran 25-30 méter magasságot elérő törzse egyenes, vagy ívesen meghajló, alapjánál megvastagodó. Jellemzően világosszürke színű. Gyökérzete nem hatol mélyre, de a földfelszín feletti járulékos gyökerei kitámasztják a törzset, így jól ellen tud állni az erős viharoknak is. A hatalmas, 3-6 méter hosszú szárnyalt levelekből álló üstökös levélkorona legtöbbször 25-35 levélből áll. Egylaki, virágai sárgák.

Termése

[szerkesztés]

Termése, a kókuszdió, lecsüngő és tojás alakú, színe a zöldesszürkétől a narancssárgáig terjedhet. Mérete 30 centiméter hosszú, 18 centiméter átmérőjű, 1-2 kilogramm tömegű.

Felhasználása

[szerkesztés]

A kókuszdiót borító durva rostszálakat kefesörték, tömítőanyagok, valamint – textilipari eljárásokkal – szőnyegek, lábtörlők, zsinórok készítésére lehet felhasználni. Ehhez az éretlen kókuszdiókat 3 napig vízben áztatják, így a rostok leválaszthatók a kemény héjról.[1] Ezután a rostokat megszárítják, gerebenezik. Textilipari feldolgozáshoz fonalat készítenek belőlük. A kókuszszőnyegek rendkívül rugalmasak, korábban így készültek a tornatermi szőnyegek. 1000 kg kókuszdióból kb. 35 kg keferostot és 150 kg fonásra alkalmas rostot lehet előállítani.

Szintén a terméséből nyerik ki a koprát, ami a kókuszdió kiszárított húsa, és alapanyaga a kókuszolajnak és számos takarmánynak.

Kókusztejet a reszelt húsából állítják elő préseléssel és a kívánt konszisztenciától függően vizet adnak hozzá. Tejet és tejszínt helyettesíthet különböző ételekben. Az áttetsző folyadékot ami a kókuszdióban van, kókuszvíznek nevezik, ezt ivásra használják, nem úgy mint a kókusztejet.

A kókusztejet és a kókuszkrémet az ázsiai konyhákban elsősorban főzéshez használják, hasonlóan mint az európai konyhákban megszokott tejet, tejszínt, tejfölt, de ivásra nem. A kókusztej nem iható.

Úgy tartják, hogy kókuszt tartalmazó krémek használnak ekcéma és pikkelysömör ellen. A kókuszzsír tartalmaz laurinsavat ami kedvezően hat az immunrendszerre és az emésztőrendszerre.

Termelése

[szerkesztés]
Legnagyobb kókusztermelők
2023
(Számok millió tonnában)
1.  Indonézia 17,9
2.  Fülöp-szigetek 14,8
3.  India 14,1
4.  Brazília 2,8
5.  Vietnám 2,1
6.  Srí Lanka 2
7.  Pápua Új-Guinea 1,3
8.  Mexikó 1,1
9.  Mianmar 1,1
10.  Thaiföld 0,970
..
Föld összesen 64,6
Forrás: FAO[2]

2023-ban a kókuszt 87 országban termesztették 11,2 millió hektár földterületen, és az éves termésmennyisége meghaladta a 64,6 millió tonnát. 2013 és 2023 között a kókusz földterülete lényegében változatlan maradt, míg a termésmennyisége 62,3 millió tonnáról 64,6 millió tonnára (3,6%) nőtt.[2]

A világ legnagyobb kókusz termelői közé tartozik Indonézia (27,8%), Fülöp-szigetek (23%), India (21,9%), Brazília (4,5%) és Vietnám (3,3%). Ezek az országok a 2023-as termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2023-ban Indonézia és a Fülöp-szigetek az éves termés több mint felét (50,8%) adták a világ kókusz termelésének.

Legnagyobb exportáló országok Thaiföld (31,2%), Indonézia (19,8%) és a Fülöp-szigetek (16,5%), míg a legnagyobb importországok Kína (38,3%), az Egyesült Államok (8,9%) és Hollandia (4,1%).

Magyarország nem termeszt kókuszt, így az ország behozatalra szorul. Magyarország főleg Németországból (26,8%), Indonéziából (15,5%) és Hollandiából (14,6%) importált kókuszt. A behozott kókusz egy részét tovább értékesítette az ország, főleg Románia (57,6%), Spanyolország (13%) és Horvátország (4,4%) felé.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Zilahi Márton. A textilipar nyersanyagai. Tankönyvkiadó, Budapest (1953) 
  2. a b http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
  3. https://oec.world/en/profile/hs/freshdried-coconuts?selector1699id=pctOption

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]