Karácsony-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: d. sz. 10° 29′, k. h. 105° 39′

Karácsony-sziget
Christmas Island
 Karácsony-sziget zászlaja
Karácsony-sziget zászlaja
 Karácsony-sziget címere
Karácsony-sziget címere
Christmas Island in its region.svg

Fővárosa Flying Fish Cove (The Settlement)
d. sz. 10° 29′, k. h. 105° 38′
Legnagyobb város Flying Fish Cove
Államforma  Ausztrália tengeren túli területe
Vezetők
Államfő II. Erzsébet brit királynő
Shire of Christmas Island Gordon Thomson
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek angol, maláj, kínai
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 245
Becsült 2072 [1] fő (2011. augusztus)
Rangsorban 245
Népsűrűség 11 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 135 km²
Egyéb adatok
Pénznem ausztrál dollár (AUD)
Internet TLD .cx

A Karácsony-sziget térképe

Az Ausztráliához tartozó Karácsony-sziget az Indiai-óceánban fekszik, 350 km-re délre Jávától.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első hírek a szigetről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évszázadokon át a Karácsony-sziget elszigeteltsége és barátságtalan partjai természetes gátjai voltak a betelepülésnek. Brit és holland navigátorok korai tizenhetedik századi térképein már megjelenik a sziget. A Karácsony-sziget nevet William Mynors, a Brit Kelet-indiai Társaság Royal Mary nevű hajójának kapitánya adta, aki 1643. december 25-én, Karácsony napján érkezett ide. A sziget első térképét Pieter Goos jelentette meg 1666-ban. Ezen a térképen a sziget neve Moni.

Az első feljegyzett partraszállás 1688 márciusában volt, William Dampier brit tengerész Cygnet nevű hajójáról. A sziget nyugati partján, a mai Dales település közelében kötött ki, és legénységének két tagja volt az első ember, aki lábát tette a Karácsony-szigetre. Ekkor lakatlannak találták.

A következő látogato Daniel Beekman volt, aki ezt 1718-ban megjelent könyvében írta le: A Voyage to and from the Island of Borneo, in the East Indies. 1771-ben a Pigot nevű indiai hajó keresett sikertelenül horgonyzó helyet. Legénysége vadon élő disznókat és kókuszpálmákat látott. Nem érthető, hogyan kerültek disznók a szigetre akkoriban. Lehet, hogy a Pigot másik szigeten járt.

A sziget felderítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget belsejét először 1857-ben az Amethyst legénysége derítette fel. Megpróbálták elérni a sziget legmagasabb pontját, de a sziklák ezt lehetetlenné tették.

1887-ben a brit haditengerészet Flying Fish nevű hajója Maclear kapitány parancsnoksága alatt jó horgonyzó helyet talált abban az öbölben, aminek mai neve Flying Fish Cove. A hajó legénysége partra szállt és egy kicsi, de érdekes növény- és állatgyűjteményt állított össze. A következő évben az Egeria brit hadihajó fedélzetén Pelham Aldrich és J. J. Lister jártak itt, és tíz nap alatt összeállítottak egy nagyobb biológiai és ásványgyűjteményt. Ezt a gyűjteményt Sir John Murray vizsgálta meg, és felfedezte, hogy a szigeten nagy mennyiségben fordul elő madárürülékben majdnem tiszta foszfát. Ennek nyomán a brit korona annektálta a szigetet 1888. június 6-án.

Betelepülés és hasznosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Poonsaan
Egy Boeing 727-200F a sziget repülőterén

Röviddel később egy kis telepet létesített Flying Fish Cove-nál G. Cluines Ross, a Kókusz-szigetek tulajdonosa (az a Karácsony-szigettől délnyugatra 900 km-re fekszik). A telep célja fakitermelés és a Kókusz-szigetek növekvő iparának ellátása volt.

A foszfátbányászat az 1890-es években kezdődött Szingapúrból, Kínából és Malájföldről érkezett szerződéses munkásokkal. A betelepülő munkásoknak köszönhetően a lakosság 80%-a ázsiai: 70% kínai (Hokkien),10% maláj, a fennmaradó 20% európai, a brit gyarmatosítók utódai.[2]

A sziget a Brit Foszfátbiztos és az Egyesült Királyság Gyarmatügyi Hivatala Straits Settlements gyarmatra telepített Körzeti Biztosa közös igazgatása alá került. Később Szingapúr koronagyarmat része lett.

Japán megszállás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A japánok 1942-ben foglalták el a szigetet az indiai helyőrség lázadása nyomán. A lakosságot a második világháború végéig internálták.

Ausztrália külső területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália kérésére az Egyesült Királyság főhatalmát Ausztráliára ruházta; 1957-ben az ausztrál kormány 2,9 millió font sterling kompenzációt fizetett Szingapúrnak az elmaradt foszfátjövedelmekért.

Az első hivatalos ausztrál képviselő 1958-ban érkezett és 1968-ban neveztek ki a szigetre adminisztrátort. A Karácsony-sziget és a Kókusz-szigetek együttes neve Ausztrál Indiai-óceáni Területek és 1997 óta egyetlen adminisztrátor irányítása alatt áll, akinek székhelye a Karácsony-szigeten van.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legmagasabb pont: Murray Hill, 361 m

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasútvonal személyszállításra nincs, csak egy 24 km-es szakasz épült a foszfátbányászat kiszolgálására.[3]

  • Közutak hossza: 140 km
  • Repülőterek száma: 1
  • Kikötők száma: 1

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
  1. 2011-es népszámlálási adat
  2. A Világ országai,Nyír-Karta Bt 2008
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karácsony-sziget témájú médiaállományokat.