Dél-Korea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koreai Köztársaság
대한민국
大韓民國
(Tehan Minguk)
Koreai Köztársaság zászlaja
Koreai Köztársaság zászlaja
Koreai Köztársaság címere
Koreai Köztársaság címere
Nemzeti mottó: 널리 인간세상을 이롭게 하라
Nolli inganszeszangul iropge hara
„Jóakarat az emberiségnek”
Nemzeti himnusz: Egukka
Fővárosa Szöul
é. sz. 36°, k. h. 128°
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Pak Kunhje
Miniszterelnök Nincs, ideiglenesen Cshö Gjonghvan pénzügyminiszter látja el feladatkörét.[1]
Hivatalos nyelv koreai
Függetlenség 1919. március 1.
Felszabadítás 1945. augusztus 15.
Hivatalos kikiáltás 1948. augusztus 15.

Elődállamok Flag of Korea (1882-1910).svg Koreai Császárság
Népesség
Népszámlálás szerint 50 219 669 fő (2013) +/-
Rangsorban 26
Becsült 50 423 955 fő (2014. július)
Rangsorban 26
Népsűrűség 493 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 947 010 millió USD (15)
PPP: 1 206 milliárd USD
Egy főre jutó 19 504 USD (35)
PPP: 24 600 USD
HDI (2007) 0,921 (26) – magas
Földrajzi adatok
Terület 100 210 km²
Rangsorban 109
Víz 0,3%
Időzóna koreai zónaidő (UTC+9)
Egyéb adatok
Pénznem dél-koreai von (KRW)
Nemzetközi gépkocsijel ROK
Hívószám 82
Internet TLD .kr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Dél-Korea térképe

A Koreai Köztársaság, hétköznapi nevén Dél-Korea (koreaiul: 대한민국, átírással: Tehan Minguk) elnöki köztársaság Kelet-Ázsiában, a Koreai-félsziget déli részén. Egyetlen szárazföldi határa demilitarizált övezet, amely Észak-Koreával közös. A két Korea 1945. augusztus 15-éig egy államot alkotott. Keleten a Japán-tenger (hivatalos koreai nevén Keleti-tenger), délen a Koreai-szoros és nyugaton a Sárga-tenger mossa partjait. A nagy történelmi múltra visszatekintő Dél-Korea ma a világ egyik vezető gazdasági hatalma, a Föld leggazdagabb országainak egyike, számos nemzetközi szövetség tagja. Fővárosa és legnagyobb városa Szöul, a világ második legnagyobb várostömörülése. A fővároson kívül még öt milliós nagyváros található Dél-Koreában.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea domborzati térképe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Japán- (Korea nem ismeri el ezt az elnevezést) és a Sárga-tenger között húzódó Koreai-félsziget déli részén fekvő ország nyugati és déli partvidéke tagolt, a partokat több ezer apró sziget övezi. A félsziget keletről nyugat felé lejt, keleti és középső részén észak-déli irányban húzódó hegységek vannak. A két hegységet a Naktong folyó völgye választja el. Legmagasabb csúcsa, az 1950 m magas Halla-hegy az ország legnagyobb szigetén, a Csedzsu-szigeten emelkedik.[2] A Sárga-tenger melléke dombvidék, illetve síkság.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korea fontosabb folyói:

  • Naktong (낙동강, Naktonggang) a leghosszabb, 525 kilométeres
  • Han folyó (한강, Hangang), amely Szöul városát szeli ketté

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korea a mérsékelt éghajlati övben fekszik. Az éghajlat jellege tenger melléki helyzete ellenére meglehetősen kontinentális. Különösen a félsziget belsejében levő magas hegyvidékek hidegek télen. A déli part éghajlata már szubtrópusi jellegű. Hat az ázsiai monszun, ezért a nyár közepe nagyon csapadékos. A déli partot nyár végén tájfunok sújthatják. Ezek nem csak a viharos széllel okoznak kárt, hanem a vele járó heves eső helyi árvizet okoz.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szoszan tengerpartja

Dél-Korea nagyon sűrűn lakott ország. A magas hegyvidékek miatt csak kb. 30%-át művelik a területnek és itt zsúfolódik a lakosság. A második világháború utáni időszak gyors iparosítása elszennyezte a levegőt és a vizeket. A károk enyhítésére sikeres intézkedéseket hoztak az utóbbi évtizedekben. A legnagyobb gondot környezetvédelmi szempontól a közlekedés okozza, bár a kénkibocsátást sikerült korlátozni.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Korea minden tartományában van nemzeti park.[3] Ezeket a meredek, nehezen járható hegyvidékeken, illetve a nagyon tagolt part apró szigetei között alakították ki. Itt élnek ritka állat- és növényfajok is.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította Dél-Korea egyik szigetét: Csedzsu vulkanikus sziget és lávacsövek

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barack Obama amerikai elnök és I Mjongbak találkozója a Kék Házban, az elnöki rezidencián, Szöul, 2010.

Az 1945-ig egységes Korea területén Kidzsa király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Silla néven. Koreát külső hatások főleg Kína felől érték. Onnan érkezett a buddhizmus, a konfucianizmus és számos más ismeret. Az ország mai neve a középkori Korjo (koreaiul 고려) dinasztia nevét őrzi. Az országban 1395-től egészen a japán megszállásig (1910) az I- vagy Csoszon-dinasztia uralkodott. A japánok annektálták Koreát, a második világháború idején rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. A szövetséges hatalmak 1943-ban megállapodtak abban, hogy a háború befejezte után helyre kell állítani az ország függetlenségét. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak, majd a parlament a szovjet segítséggel megalakított Észak-Korea függetlenségének kikiáltását követően, 1948. augusztus 15-én kikiáltotta a Koreai Köztársaságot. A két Korea viszonya egyre jobban elmérgesedett, ami 1950-ben a koreai háborúhoz vezetett. Az egyik fél győzelmével sem végződő háború az 1953-ban aláírt tűzszüneti egyezménnyel ért véget, a két Korea azonban technikailag hadban áll egymással. 2007. október 4-én No Muhjon és Kim Dzsongil aláírt egy nyolc pontból álló békemegállapodást, amely szerint a két fél a tartós béke fenntartása érdekében magas szintű diplomáciai tárgyalásokat folytat, gazdasági fejlesztéseket hajtanak végre, felújítják a vasúti, közúti és légi közlekedéseket, továbbá közös olimpia megrendezésére tesznek lépéseket. A tárgyalások lezárását követően nem sokkal, október 9-én Észak-Korea ismét nukleáris kísérleteket hajtott végre. Három évvel később, 2009 elején a két ország viszonya ismét elmérgesedett: Észak rakétákat telepített a határ menti területekre, illetve megfenyegette Délt és az USA-t, ne merjék zavarni első műholdjuk űrbe juttatását, melyet április 5-én fellőttek. Szerződésük formálisan is véget ért.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-koreai igazságszolgáltatás alapjai az alkotmányban fekszenek. A legfőbb igazságszolgáltatói szerv a kilenc bírót számláló alkotmánybíróság. Tagjait a legfelsőbb bíróság elnöke, az országgyűlés és az elnök jelöli ki. Az alkotmányt érintő ügyekről és a vádemelések végső elbírálásáról dönt. Az alkotmánybíróság alatt a legfelsőbb bíróság áll. A Szöulban székelő szervezetnek tizennégy tagja van. Az alkotmánybírákhoz hasonlóan hat évre választják őket. Az alkotmánybíróság alá a fellebbviteli (az ország öt legnagyobb városában), majd a területi és városi bíróságok tartoznak. Az összes bíróság a nemzeti igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozik.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

South Korea location map.svg

Dél-Korea nyolc tartományból (to), egy független közigazgatású tartományból, egy különleges igazgatású, egy független önkormányzatú és hat tartományi jogú városból áll, ezek a legfelsőbb szintek. A kisebb egységek a megyék (kun) és városok (szi). A megyék alá tartoznak az upok és a körzetek (mjon), ezeken belül pedig lehetnek falvak (li); a városok kerületekre (ku) és tongokra oszlanak.[4][5]

Tartományok:

Tartományi jogú városok:

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szöul egy képe

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Városi lakosság aránya: 83%
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 72 év, nőknél 79 év
  • Népességnövekedés: 0,66%
  • Írástudatlanság: 1,9%

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szöul: 9 551 800 fő (elővárosokkal együtt: 20 156 800 fő)
  • Puszan: 3 474 300 fő (elővárosokkal együtt: 4 314 700 fő)
  • Incshon: 2 511 500 fő
  • Tegu: 2 373 500 fő (elővárosokkal együtt: 3 016 100 fő)

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a koreai (koreaiul 한국어, hangugo, 韓國語).

A népesség 98%-a koreai, 2%-a tunguz, mongol vagy kínai.

A lakosság 47%-a nem vallásos, 23%-a buddhista, 18%-a protestáns, 11%-a katolikus és kb. 1%-a az egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A World Trade Center szöuli épülete (jobboldalt)
Rizsföld
Autógyártás

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újonnan iparosodó országok első hullámához tartozik, a világ egyik sikergazdasága. Míg három évtizeddel ezelőtt az ország gazdasági fejlettsége a szegényebb afrikai illetve ázsiai államok szintjén állt, addig jelenleg egy főre levetített GNP-értéke 20-szorosa Észak-Korea mutatójának.

  • Hazai össztermék (GDP/fő): 32 100 USD (2011-ben)
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 2,6%, ipar 39,2%, szolgáltatások 58,2% (2010)
  • Munkanélküliség: 3% (2013. dec.) [6]
  • Munkaerő: 25 180 000 fő (2012)
  • Infláció: 1,1% (2014. jan.) [7]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szubtrópusi éghajlaton a mezőgazdaság fontosabb terményei a rizs, a gyapot, a szója, a burgonya és a dohány. Jelentős a halászat.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földje ásványkincsekben szegény (kevés szén, színesfémek ércei). Energiaigényének egyharmadát atomerőművek fedezik.

Az ipar vezető exportorientált ágazata az elektronika és elektrotechnika, a hajógyártás és az autógyártás. A feldolgozóipart a korszerű alapanyaggyártás képviseli (kohászat). A világgazdaság egyik "kis tigrise".

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Exporttermékek: elektronikai eszközök, gépek és berendezések, járművek, acél, hajó, textíliák, cipő, hal.
  • Importtermékek: gépek, elektronikai eszközök, kőolaj, acél, járművek, textíliák, vetőmagok.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2012-ben:[8]

  • Kivitel: Kína 24.4%, USA 10.1%, Japán 7.1%
  • Behozatal: Kína 16.5%, Japán 13.0%, USA 8.5%, Szaúd-Arábia 7.1%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

robotipar

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szárazföldi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vasúti közlekedés: Az ország vasúthálózatának hossza 6 517 km. A nagysebességű vasút neve KTX. Jelenleg a meglévő hálózatot bővítik.

Vízi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kikötők száma 10. A legfontosabb kikötők: Puszan, Incshon, Ulszan.

Légi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülőterek száma: 69, melyből a legjelentősebb nemzetközi repülőterek: Szöul, Puszan, Csedzsu.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Popcsusza buddhista templom egy épülete
Pagoda, Popcsusza
A Pulguk templom egy része

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangul a koreai nyelv ábécéje, amelynek kialakítását hagyományosan Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években.[9] Az egyik leginkább tudományosnak tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon.[10] A nyelvet korábban handzsával, azaz a koreai nyelvre adaptált kínai írásjegyekkel írták. Bár Szedzsong hivatalossá tette a hangult, a konfucianizmus és a kínai kultúra befolyása miatt egészen 1945-ig nem nagyon használták.[9] A hangul összesen 24 gyökből (betűből) áll, 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból.[9] A gyökök a latin írással ellentétben nem feltétlenül egymást követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai tánc egy maszkos változata
Csongmjo cserje, évente egyszer, az ősi királyi dinasztia tiszteletére megtartott ünnepség

A koreai művészetet régebben csupán Kína művészetének provinciális változataként tartották számon. Bár a művészet Koreában valóban a kínai művészetből fakad, sajátos vonásokkal és eredeti értékekkel rendelkezik.

A történelem előtti időkből kőszerszámok, cserépedények kerültek elő, de ismeretesek dolmenszerű monolit építmények is. A területen a szkíták tárgyai is előkerültek.

A Kr. e. 1. században az őshonos koreai törzsek közé betelepültek a Han-dinasztia hódítói, magukkal hozva és elterjesztve saját kultúrájukat. A kínai kolóniák időszaka a 3. századig tartott. Legjelentősebb emlékei a Lo-lang kolónia területén talált sírok tárgyai és falfestményei.

A kínai kolóniákat a koreai törzsekből alakuló három fejedelemség hódította meg. Ez a Három Fejedelemség kora, a 4-7. század. Ekkor terjedt el a buddhizmus. Jelentősek a sírleletek, mint az anaki síré, melynek másolatát a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum őrzi. A sír festményei a kínai festészet emlékei, de a csarnok oszlopos szerkezete és gerendás boltszerkezete már a koreai művészet későbbi jellegzetessége. Ez az építészeti forma jellemzi a következő korszakot, a Silla-fejedelemség alatt egyesült birodalom korszakát 668-tól 918-ig. A korszak kivételes emléke Szokkuram buddhista kápolnája, gránit domborművekkel, melyeken indiai hatás keveredik az egykorú kínai Tang-kor stílusával. A korban jelentős volt a bronz kisplasztika is, ezek főként sírokból kerültek elő. A pagodák szerkezeti megoldása bonyolultabbá vált.

A Korjo-dinasztia (918-1392) ideje alatt Korea is szenvedett a Kínát meghódító mongoloktól. Ekkor terjedt el Koreában a zen-buddhizmus eszméje és művészete. Az kínai szerkezetű csarnokok és míves kőpagodák épültek. A szobrászat emléke a Nonsan közelében emelt hatalmas Maitreya-szobor.

1392-ben a Csoszon-dinasztia meghonosította a konfucianizmust, a félsziget nevét Csoszonra változtatta. Uralkodóvá vált a hivatalnokok kultúrája, akik a tusfestést gyakorolták. Ennek korai mesterei Kang Hian (강희안, 1419-1465) és Thanum (más néven 이청 I Cshong, 1541-?), akik még a kínai szellemet képviselik. Kjomdzse (Csongszon, 1676-1759) már a koreai táj sajátos hangulatát ragadta meg. Jelentős mesterek még Hjevon (혜원) (신윤복 Sin Junbok, 1758-1820 k.); Kungdzse (긍재)(김득신 Kim Duksin, 1754-1822); Tanvon (단원) (김홍도 Kim Hongdo, 1760-1820 k.). Vandang (김정희 Kim Dzsonghi, 1786-1856) a kalligráfiából merített ihletet.

A 19. században a koreai művészet az elöregedett arisztokrácia dekadens életérzésének kifejezőjévé vált, megújulni képtelen volt. Az építészeti alkotások finom tagolásúak ugyan, de a falfestmények rikítóan tarkák. Ez a dekoratív művészetek tökéllyé fejlesztését segítette elő. Jelentős alkotások: a Tokszu palota Szöulban, Szöul melletti királysírok, Szuvon kőfaragványai, népi jellegű faragott maszkok.

Korea művészete a japán megszállás alatt nem fejlődhetett. A félsziget kettéosztása a művészet terén is kényes kérdéseket vet fel. A demokratikus Dél kínai hatásra felélesztette népi hagyományait, megjelentek a kortárs irányzatok. Észak-Koreában a művészet a diktatúra céljainak van alárendelve.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pulgogi

A koreai konyha fontos eleme a kimcshi - reszelt zöldség csilivel, fokhagymával és gyömbérrel összeérlelve (típustól függően sok más összetevővel). A teljes értékű koreai étkezés elengedhetetlen kísérője. A nemzeti eledel a pulgogi vagy tüzes marha: marhacsíkokat szójaszószban, szezámolajban, fokhagymában és csiliben pácolnak majd az asztalnál főzőlapon sütik meg.

A legnépszerűbb utcai eledelek egyike a cson, fontosabb változatai a phadzson (zöldhagymás palacsinta) és a pindettok (babos és sült disznóhúsos palacsinta). A koreai társasági élet az alkoholos italok, a tea és a kávé körül forog.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár számos látnivaló, nemzeti park és történelmi emlék található, amelyek közül több a világörökség része, a külföldről érkező turisztikai látogatások száma meglehetősen szerény Dél-Koreában. Még ma is számos olyan, belföldi turizmus szempontjából jelentős hely van, ahol ritkaság a nyugati turista. Ennek számos oka van, például a lokális földrajzi és politikai elszigeteltség. Szárazföld irányából csak a diktatórikus Észak-Koreával határos, amellyel kapcsolata meglehetősen változó, keletről pedig a legközelebbi szomszédja Japán, akivel kapcsolata kölcsönösen hűvösnek mondható.

A térségben lévő Kína és Japán turisztikai imázsa jobbnak tűnik.

A kormányzatok az elmúlt évtizedekben több lépést is tettek, hogy javítsanak a helyzeten. Ennek eredménye az 1988-as Szöuli Olimpiai játékok, aminek alkalmából a témából etalonnak számító Lonely Planet kiadta első dél-koreai útikönyvét; vagy a 2002-es Korea-Japán labdarúgó VB megrendezése.

A belföldi turizmus helyzete biztatóbb, a koreaiak szívesen látogatják jól karbantartott és kiépített nemzeti parkjaikat, valamint számos történelmi és buddhista helyszínt.

Az 1980-90-es években a nászutasok számára szinte kötelezőnek számító Csedzsu szubtrópusi sziget turizmusa 2000 után visszaesett, ma már inkább a thaiföldi utazás számít kedvelt célpontnak a mézeshetekre.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Taekwondo harcművészet

A világ egyik legnépszerűbb harcművészete, a taekwondo Koreából származik. A szabályzatot az 1950-es és 1960-as évek folyamán dolgozták ki, és 2000-től olimpiai sportág.

Az 1988-as nyári olimpiai játékokat az ország fővárosában, Szöulban rendezték meg. A sporteseményen a dél-koreai sportolók 12 arany-, 10 ezüst- és 11 bronzérmet szereztek. Ezen kívül az ország 1986-ban és 2002-ben is az ázsiai játékok házigazdája volt.

Népszerű sport még a labdarúgás. A nemzeti labdarúgó-válogatott az egyik legerősebb csapat Ázsiában (és eddig az egyetlen, mely a világbajnokságon elődöntőt játszhatott). 2002-ben Dél-Korea Japánnal közösen rendezte meg a világbajnokságot. A baseball először 1905-ben jelent meg az országban. Később az egyik legnépszerűbb csapatjátékká nőtte ki magát (a profi ligát 1982-ben alapították). A 2008-as pekingi olimpián a dél-koreai válogatott lett a bajnok (a döntőben Kuba csapatát verték meg 3-2-re).

2007-ben Tour de Korea néven kerékpáros versenyt rendeztek az országban, mely hosszú idő óta az első ilyen esemény volt. Dél-Korea 2010-ben rendezett először Formula–1-es futamot.[11]

A naptár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos koreai naptár luniszoláris naptár, amely a más kelet-ázsiai államok hagyományos naptáraihoz hasonlóan a kínai naptáron alapul. Ezen naptár alapján határozzák meg az év hónapjait, az ünnepek időpontjait a koreai kultúrában, és sok idős koreai születésnapját. Hivatalosan 1895-ben áttértek a Gergely-naptáron alapuló rendszerre.

Amíg a hagyományos naptár hivatalosan is használatban volt, addig az egyes évek elnevezései az uralkodási érákhoz kötődött: 270-tól 963-ig a koreai uralkodási érákhoz, 963-tól egészen 1895-ig (a Gergely-naptár bevezetéséig) pedig a kínai uralkodási érákhoz.

A holdnaptárról 1895. január 1-jén tértek át egy a Gergely-naptáron alapuló rendszerre, amely csak annyiban tért el attól, hogy a kezdeti dátumnak a Csoszon-dinasztia (조선) 1393-ban történt megalapítását vették.

1897-ben ismét megváltoztatták a naptárat, és a Gergely-naptár számítási rendszerét megőrizve ismét bevezették a koreai uralkodási érák használatát az évek elnevezésére. 1910-től 1945-ig, vagyis a japán megszállás ideje alatt a japán uralkodási érákat használták, majd a háború után Dél-Koreában a naptár kezdő dátumául Kodzsoszon Kr. e. 2333-ban történő megalakulását választották. Erről 1961-ben tértek át az általunk is használt naptárrendszerre.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban a legfontosabb koreai ünnep a szollal (설날), vagyis a hagyományos koreai újév első napja. További fontos ünnep a teborum (대보름), az első telihold ünnepe; a tano (단오) nevű tavaszi fesztivál, valamint a cshuszok (추석) nevű aratóünnep. Minden évben június 6-án tartják a háborús hősök emléknapját. Minden hónap 14. napján nem hivatalos ünnepeket is tartanak, ilyen a Bálint-nap, a White Day vagy a Black Day.[12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1st LD Writethru: S.Korean prime minister offers to resign over bribery scandal”, China.org.cn, 2015. április 20. (Hozzáférés ideje: 2015. április 20.) 
  2. Dél-Korea: barangolás a félszigeten (magyar nyelven). Kitekintő, 2013. (Hozzáférés: 2013. március 23.)
  3. http://www.lifeinkorea.com/travel2/nparks
  4. South Korea Administrative Districts. CityPopulation.de. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  5. Local Government. KOCIS. (Hozzáférés: 2013. március 14.)
  6. http://english.yonhapnews.co.kr/news/2014/01/15/56/0200000000AEN20140115001251320F.html
  7. http://www.reuters.com/article/2014/01/26/korea-economy-sentiment-idUSS6N0IM01820140126
  8. CIA World Factbook
  9. ^ a b c Hangul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
  10. Gökmen, M. Ertan. „THE AESTHETIC FEATURES OF KOREAN ALPHABETIC SYSTEM-HANGUL”. Dil Dergisi (137), 64-71. o, Kiadó: Ankara Üniversitesi Türkçe ve Yabancı Dil Araştırma ve Uygulama Merkezi TÖMER. DOI:10.1501/Dilder_0000000077. ISSN 1300-3542. Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 27.  
  11. ' 2010-ben jön a koreai nagydíj' (magyar nyelven). F1 Csatorna, 2009. március 26. (Hozzáférés: 2009. december 5.)
  12. Fun & Romantic Holidays in Korea. Korea Tourism Organization. (Hozzáférés: 2014. április 15.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Korea témájú médiaállományokat.