Vietnám
Vietnám [4] vagy hivatalos nevén Vietnámi Szocialista Köztársaság (Cộng hòa Xã hội Chủ nghĩa Việt Nam) szocialista berendezkedésű ország Délkelet-Ázsiában, Indokínai-félsziget keleti részén. Északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletről pedig a Vietnámi-öböl határolja.
Észak- és Dél-Vietnám az északiak győzelme után 1976-ban kommunista vezetés alatt egyesült. A 21. században Ázsia és a világ egyik legmagasabb növekedési ütemét mutató dinamikus gazdasággal rendelkezik és az újonnan iparosodott országok közé tartozik. Továbbra is probléma viszont a korrupció, a cenzúra, a környezetvédelem, az emberi jogok, a sajtószabadság és az etnikai kisebbségek rossz helyzete.
2023-ban a világ 16. legnépesebb országa, mintegy 101 millió fő lakossal.[2] A legnagyobb város a délen fekvő Ho Si Minh, míg a fővárosa az északon található Hanoi.
Tagja az ENSZ-nek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az ASEAN-nak, az APEC-nek és a WTO-nak.
Földrajz[szerkesztés]
|
Az ország körülbelül 331 688 km²-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország.
Domborzat[szerkesztés]
Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös-folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit part menti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta (wd) jellemzik.
Domborzatát 40–40%-ban dombok és hegyek alkotják. Az ország nagyobb része hegyvidékes. Az Annami-Kordillerák vagy másképp Vietnámi-hegység (wd) kb. 1100 km hosszú lánca húzódik rajta végig. Legmagasabb pontja a Fansipan (vietnámi: Phan Xi Păng, 
kiejtés) az ország északi végén, 3143 m.[5]
Északi részén a Tonkini-felföldet jól karsztosodó, devon-perm időszaki mészkő, valamint konglomerátum és kristályos pala építi fel; a karbon időszaki rétegekben kőszén található. A Vietnámi-öböl partján a felföld kb. 4000 karsztos toronyból, szirtből álló szigetcsoportban végződik (Ha Long-öböl és környéke). A Tonkini-felföldet dél felől a Vörös-folyó háromszög alakú, kelet felé kiszélesedő alföldje (Tonkini-medence) zárja le, amelyet éles törésvonalak határolnak. [6]
Az alföld nyugati oldalán húzódik a tengerparttal párhuzamos Vietnámi-hegység (helyenként 2500 méteres csúcsokkal), amelynek alapját variszkuszi eredetű kristályos kőzetek alkotják. A hegység szélesebb északi és elkeskenyedő középső része aszimmetrikus: kelet felé meredeken szakad le a tengerre, nyugaton lankásan lejt a Mekong völgye felé. A földtörténeti ó- és középkori tengerelöntés emlékét kasztos formákban gazdag mészkőfennsíkok és homokkőből álló hegyláncok őrzik. A Dan Nang-i öböltől délre a hegység ismét kiszélesedik; a gránitból álló trópusi szigethegyek között bazalttakarók terülnek el. [6]
Vietnám déli részén a Mekong folyó hatalmas, sík deltavidéke a tenger által tovasodort hordalékból álló, délnyugat felé kinyúló Ca Mau-félszigetben (wd) végződik. [6]
Vízrajz[szerkesztés]
Sok a kisebb-nagyobb, bővizű folyó. A legjelentősebbek [7]:
- délen a Kambodzsa felől jövő Mekong 220 km hosszúságban,
- északon, a Kína felől érkező Vörös-folyó 475 km hosszúságban folyik át rajta.
A Vörös-folyó a torkolatától Hanoi-ig nagy hajókkal is járható.[7] A két folyó deltái az ország legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfejlettebb vidékei. A delták folyamatosan töltik fel a tenger partvidékét, előrenyomulásuk egy év alatt is jelentős.
A Vietnámi-hegység felől további rövid, nagy esésű vízmosások tartanak a tenger felé. Számos vízesés található rajtuk.
Az ország legnagyobb szigete a Phú Quốc (Kambodzsában Koh Tral néven ismert). Vietnám déli részén, Kambodzsához közel, a Thai-öbölben fekszik.
Éghajlat[szerkesztés]
Éghajlata monszun. Két évszak van: a száraz, hűvösebb, illetve a májustól októberig tartó forró és esős.
Nyaranként az Indiai-óceánról betörő délnyugati monszun és a Dél-kínai-tengerről fúvó délkeleti monszun hatol be.
A monszunesőzés április végétől október elejéig terjedő 5-6 hónapja alatt hull le az évi csapadék nagy része. Az Annami-Kordillerák északkeleti és keleti lejtői azonban a téli hónapokban is csapadékosak.[7]
Az elkeskenyedő Közép-Vietnámban, nagyjából Đà Nẵng és Huế között húzódik a trópusi öv északi határa. Vietnám észak-déli irányú fekvését tekintve nagy kiterjedésű, így jelentősek az eltérések az időjárásban is. Azok az Ázsia középső részéről érkező hideg légtömegek, amelyek északon a téli hónapokban lehűlést okoznak, Danangtól délre már nem jutnak el. [8]
Az évi középhőmérséklet a síkságokon és a tengerparton északról dél felé nő.
A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves átlagos csapadékmennyiség 1200–3000 mm közötti, de egyes helyeken a 4000 mm-t is eléri, ami főleg nyáron hullik.[9]
A keleti partokon június-november között gyakran tájfunok pusztítanak.[9]
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 19,3 | 19,9 | 22,8 | 27,0 | 31,5 | 32,6 | 32,9 | 31,9 | 30,9 | 28,6 | 25,2 | 21,8 | 27,1 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 13,7 | 15,0 | 18,1 | 21,4 | 24,3 | 25,8 | 26,1 | 25,7 | 24,7 | 21,9 | 18,5 | 15,3 | 20,9 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 18 | 26 | 43 | 90 | 188 | 240 | 288 | 318 | 265 | 130 | 43 | 23 | 1672 |
| Forrás: World Meteorological Organisation, BBC Weather | |||||||||||||
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 31,6 | 33,0 | 34,0 | 34,6 | 34,0 | 32,4 | 32,0 | 31,8 | 31,3 | 31,2 | 31,0 | 30,8 | 32,3 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 21,1 | 22,5 | 24,4 | 25,8 | 25,2 | 24,6 | 24,3 | 24,3 | 24,4 | 24,0 | 22,8 | 21,4 | 23,7 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 14 | 4 | 11 | 50 | 218 | 312 | 294 | 270 | 327 | 268 | 116 | 48 | 1932 |
| Forrás: World Meteorological Organization, adb.org | |||||||||||||
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Vietnámban változatos az élővilág, beleértve a termesztett növényeket is.
Az ország déli részének természetes növényzete a trópusi esőerdő. Ezek jellegzetes óriásfái a sárkányalmák. Az alsóbb lombkoronaszintben és cserjeszintben gyakoriak a pálmák és bambuszok, a gyepszintben a páfrányok, a csipkeharasztok és a csalánfélék. Az epifitonok közl jellemzőek a páfrányok és az orchideák, a liánok közül a lepényfafélék (pl. a majomlépcsőfa) és a mimózafélék (pl. az óriáshüvely). A tengerparton mangrovevegetáció, a Mekong deltavidékén mocsarak, mocsárerdők vannak.
Vietnám északi részén és a tengerparti hegyvidékek keleti oldalán monszunerdők nőnek. A sík vidéken az erdőket kiirtották, helyükön rizst termesztenek.
A vietnámi háborúban több mint 16 000 km² trópusi esőerdőt égettek fel, illetve pusztítottak el lombtalanító vegyszerekkel.[9]
Az ország faunája gazdag, főként főemlősökben, de többségük erősen veszélyeztetett.
-
-
-
A Mekong-delta
Nemzeti parkjai[szerkesztés]
-
Hoa Lu környéki táj
-
Ban Gioc vízesései az ország északi részén
-
A Ha Long-öböl Észak-Vietnámban
Természeti világörökségei[szerkesztés]
Két tájat nyilvánított természeti világörökséggé Vietnámban az UNESCO:
Története[szerkesztés]
Őskor[szerkesztés]
A ma Vietnámként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint mai vietnámi civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i. e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen (wd) kultúrával. I. e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai és dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás technológiáját helyben alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.
Ókor[szerkesztés]
A következő évezredekben Vietnám többnyire kínai uralom alatt állt. Voltak korai függetlenségi mozgalmak, például a Trưng nővéreké is, de ezek csak átmeneti eredményt hoztak.
Középkor[szerkesztés]
Vạn Xuân állam a Ly-dinasztia elődjeinek idején független volt 544-től 602-ig. A 10. század elején a Khúc-család uralma idején Vietnám autonómiát ért el, de nem volt független.
938-ban Ngô Quyền vietnámi nagyúr megverte a kínai csapatokat a Bạch Đằng folyónál és kivívta Vietnám függetlenségét 10 évszázados kínai uralom után. Đại Việt néven a Lý és a Trần dinasztiák idején az ország aranykora jött el. Virágzásának tetőpontjára a 15. században a Lê dinasztia uralkodása alatt jutott, különösen pedig Lê Thánh Tông (1460–1497) császár idején. A 11. és a 18. század között Vietnám délfelé terjeszkedett, a folyamat neve nam tiến. Közben átmenetileg meghódította Champa királyságot és a Khmer Birodalom egy részét.
Újkor[szerkesztés]
A Lê dinasztia uralmának vége felé lázadások hulláma öntötte el Vietnámot. Először a kínaiak által támogatott Mac dinasztia váltotta a Lê dinasztia hatalmát. A Mac dinasztia veresége után a Lê dinasztia császárai kerültek ismét trónra, de valóságos hatalom nélkül. A hatalom megoszlott: északon a Trịnh család, délen a Nguyễn család gyakorolta azt. Az ország négy évtizedre polgárháborúba süllyedt. Ebben az időben a Nguyễn család kiterjesztette Vietnámot dél felé a Mekong deltára, elfoglalta Champát a központi felföldön és khmer földeket a Mekong mentén. A polgárháború úgy ért véget, hogy Tây Sơn testvérek megverték mindkét felet és új dinasztiát alapítottak. Uralmuk azonban nem volt hosszú. A Nguyen urak maradékai Nguyen Anh vezetésével segítségül hívták a franciákat. Nguyen Anh egyesítette Vietnámot és megalapította a Nguyễn dinasztiát.
Franciák[szerkesztés]
Vietnám függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között. Végül az ország Francia-Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnámi társadalomban. Nyugati jellegű modern oktatási rendszert alakítottak ki, és széles körben propagálták a kereszténységet a vietnámi társadalomban. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el a franciák. Nacionalista politikai mozgalmak szerveződtek, melynek vezetői függetlenséget kívántak. Közéjük tartozott mások mellett Ho Si Minh. A franciák a második világháborúig tudták fenntartani uralmukat gyarmatuk felett. A Csendes-óceánon dúló háború folyományaként a japánok 1941-ben megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország igazgatása alatt állt. Vietnám természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki.
1941-ben lett jelentős a Ho Si Minh vezetése alatt álló Việt Minh – egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnám volt, és harcolt a japán megszállás ellen. 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnámi bábkormánya. A Việt Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét szeptember 2-án. Ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Việt Minh és a francia csapatok között, amely 1954. július 20-áig tartott.
A Việt Minh súlyos veszteségeket szenvedett. A kínai és szovjet támogatás ellenére állományának harmadát elvesztette az amerikaiak és a hozzájuk hű vietnámiak által támogatott franciákkal vívott harcban. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a Điện Biên Phủ-i csatában. Ezt követően 1954-ben, a tűzszünet kihirdetése után Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták. Vietnámot kettéosztották. Az északi részen megalakult Ho Si Minh Vietnámi Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnám Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.
Amerikaiak[szerkesztés]
Amerikai tanácsadói javaslatára Vietnám Állam miniszterelnöke, Ngo Dinh Diem eltávolította hatalomból Bao Dai császárt. Ennek eszköze egy meghamisított népszavazás volt, amelyet testvére, Ngô Đình Nhu szervezett. Ezután a Vietnámi Köztársaság elnöke Ngo Dinh Diem lett. A genfi egyezmények értelmében 1956-ban egész Vietnámban választást kellett volna tartani, de Diem elutasította megtartását, annak ellenére, hogy Észak ismételten felhívta a választások módjáról tartandó tárgyalásokra.
A kommunista nacionalista Nemzeti Felszabadítási Front partizánháborúba kezdett az 1950-es évek végén Észak-Vietnám támogatásával. Céljuk Diem kormányának megdöntése volt, amelyet hivatalos közleményeikben „továbbélő gyarmati rezsimnek” neveztek.
Diem maga katolikus volt, kormánya előjogokat biztosított a katolikusoknak. Betiltotta a buddhista zászló használatát, az emiatt kitört zavargásban a tömegbe lőttek. 1963-ban a buddhista válságnak nevezett tömegtüntetések sora következett. Diem ellenzése dacára testvére a pagodák ellen támadásokat szervezett, melyek közül legnevezetesebb a Xa Loi pagoda megtámadása. Az amerikaiak viszonya megromlott Diemmel, majd puccs következett, amelyben Diemet meggyilkolták.
Diem halálát katonai puccsok sorozata követte. Gyakran még egy hónapot sem bírtak ki a rezsimek a következő puccsig. Ebben a helyzetben érték el első katonai győzelmeiket a kommunisták. Hogy Vietnámot megvédje a kommunista felkelőktől, az amerikaiak növelték katonai tanácsadóik számát. 1965-ben már hadműveletekben is részt vettek amerikai erők, amelyek létszáma a csúcsponton meghaladta az 500 000-et. Az 1968-as Tet-offenzíva idején észak-vietnámi csapatok délen támadtak jelentős célpontokat. A Nemzeti Felszabadítási Front kommunista erőit a Ho Si Minh-ösvényen látták el utánpótlással, amely Laosz és Kambodzsa is területén húzódott. Az amerikai elnök engedélyezte Laosz és Kambodzsa bombázását. Ezt akkor titokban tartották az amerikai kongresszus előtt.
.jpg)
A növekvő veszteségek hatására és a beavatkozással szembeni hazai és nemzetközi ellenállással szembesülve az Egyesült Államok megkezdte a hadszíntér átadását a dél-vietnámi katonaságnak (Nixon-doktrína); a folyamat neve „vietnamizálás” volt. Vegyes eredményt értek el. Az 1973. január 27-én kötött párizsi békeszerződés szerint az Egyesült Államok hivatalosan elismerte Vietnám függetlenségét az 1954-es genfi egyezmények szerint. Minden amerikai csapatot kivontak 1973. március 29-ére. Ezzel a nagyobb hadműveletek véget értek, de korlátozott harcok folytak 1975 tavaszáig. Akkor az északiak hadjáratot indítottak dél ellen, amelynek a végén 1975. április 30-án elesett Saigon. Dél-Vietnám rövid ideig az északiak katonai megszállása alatt álló Dél-vietnámi Köztársasággá alakult, majd hivatalosan egyesítették a kommunisták uralma alatt álló Vietnámi Szocialista Köztársasággal 1976. július 2-án.
Kommunisták[szerkesztés]
Amikor a lebombázott országban átvették a hatalmat, a vietnámi kommunisták betiltották a többi politikai pártot, bebörtönözték Dél-Vietnám tisztviselőit és katonáit, átnevelő táborba küldték őket. Kollektivizálták a mezőgazdaságot és a gyárakat. A háborútól elpusztított ország lassan épült újjá, a kommunista rezsim súlyos humanitárius és gazdasági nehézségekkel szembesült. Milliók menekültek csónakokon, nemzetközi humanitárius válságot okozva.
1979-ben a vietnámi hadsereg megszállta Kambodzsát (kambodzsai–vietnámi háború), és eltávolította a hatalomból a vörös khmereket. Emiatt megromlott a viszony Kínával, amely rövid időre betört Észak-Vietnámba 1979-ben (kínai–vietnámi háború). Vietnám 1989-ben vonta ki csapatait Kambodzsából.
Történelmi változás következett be 1986-ban. A kommunista párt szabadpiaci reformokat vezetett be. Az állam hatalma változatlan maradt, de lehetővé vált a mezőgazdasági üzemek és más vállalkozások magántulajdona, leépítették a korlátozásokat és bátorították a külföldi tőkebefektetést. Vietnám gazdasága jelenleg a leggyorsabban növekvők közé tartozik a világon, ezért ez az ország is az ún. „kis tigrisek” közé tartozik.
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
Vietnám egy unitárius, marxista-leninista, egypárti szocialista köztársaság; Délkelet-Ázsiában a két kommunista állam egyike (a másik Laosz).[10] Bár Vietnám hivatalosan továbbra is elkötelezett a szocializmus mellett, gazdaságpolitikája egyre kapitalistábbá vált,[11] és a The Economist „lelkes kapitalista kommunistaként” jellemezte az ország vezetését.[12]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]
A Vietnámi Szocialista Köztársaság egy erősen centralizált rendszerben kormányzott állam, amit nagyban meghatároz a Vietnámi Kommunista Párt (Đảng Cộng Sản Việt Nam). A kormány elméletileg ugyan független a párttól, ám a gyakorlatban az esetek többségében a párt utasításait követi. Ugyan történtek arra erőfeszítések, hogy a kormány és a párt tagjai ne ugyanazon emberek közül kerüljenek ki, ez a gyakorlat manapság is jellemző.
Politikai pártok[szerkesztés]
Az országban egypártrendszer van, melynek egyetlen szereplője a Vietnámi Kommunista Párt (wd).
Habár Vietnámban nem léteznek ellenzéki pártok, a külföldi vietnámi közösségek számos szervezetet hoztak létre a kormány hatalmának gyengítése érdekében, olyan országokban, mint Franciaország és az Egyesült Államok.
Közigazgatási beosztás[szerkesztés]
Vietnámot 58 tartomány (vietnámi: tỉnh) és 5 város alkotja.
Védelmi rendszer[szerkesztés]
Népesség[szerkesztés]
Általános adatok[szerkesztés]
A lakosság főként a rendkívül sűrűn benépesült alföldeken és a tengerparton él, a hegyvidék ritkábban lakott és számos etnikai kisebbségnek ad otthont. A 2019-es népszámlálás alapján a lakosság 65,6% -a vidéken élt, míg csak 34,4% -a városi területeken.[13] A városi népesség átlagos növekedési üteme a közelmúltban azonban nőtt.
| Vietnám népességének növekedése[14][15] | |||||
| Év | Népesség (millió fő) | Népsűrűség (fő/km²) | |||
|---|---|---|---|---|---|
| 1960 | 33 | 105 | |||
| 1970 | 43 | 140 | |||
| 1980 | 54 | 175 | |||
| 1990 | 68 | 220 | |||
| 2000 | 80 | 259 | |||
| 2010 | 88 | 285 | |||
| 2019 | 97 | 311 | |||
Legnépesebb települések[szerkesztés]
Etnikai megoszlás[szerkesztés]
A lakosság legnagyobb része a régebben annamitának nevezett vietnámi, és a Kínából bevándorolt néptörzsek keveredéséből alakult ki. A kisebbséget alkotó moi törzsek (wd) a magasabban fekvő lejtőket, fennsíkokat lakják. A városokban jelentős számú kínai is él.[7]
Vietnám lakossága az 1999-es népszámlálási adatok szerint a következő nagyobb csoportokra oszlik:
- viet/kinh: 65,8 millió (86,21%)
- tay: 1,48 millió (1,94%)
- thai: 1,33 millió (1,74%)
- mường: 1,14 millió (1,49%)
- khmer: 1,06 millió (1,38%)
- hoa: 0,862 millió (1,13%)
- nung: 0,856 millió (1,12%)
- hmong: 0,787 millió (1,03%)
Nyelvi megoszlás[szerkesztés]
Az ország nemzeti nyelve a vietnámi, amelyet a lakosság többsége beszél. A romanizált vietnámi ábécét a 17. században európai jezsuita misszionáriusok fejlesztették ki.[16]
Az ország északi és déli részén beszélt vietnámi dialektus jelentősen eltér.
Vietnám kisebbségi csoportjai különféle nyelveket beszélnek, többek között: taj, mng, cham, khmer, kínai, nung és hmong.
A gyarmati uralom örökségének számító francia nyelvet sok művelt vietnámi második nyelvként beszél, különösen az idősebb generáció és az egykori Dél-Vietnámban a tanultabb emberek, ahol ez a nyelv az igazgatás, az oktatás és a kereskedelem fő nyelve volt. Ma a középiskolai érettségi vizsgán az idegen nyelvvizsga a következő lehet: angol (a legtöbb esetben), francia, német, kínai, japán, orosz vagy koreai.
Vallás[szerkesztés]
A vietnámiak többsége nem követ semmilyen szervezett vallást, viszont részt vesz a tam giáo (buddhizmus, konfucianizmus és taoizmus) és a népi vallások egy vagy több gyakorlatában, mint például az ősök tisztelete vagy imádkozik az istenségekhez. A vietnámi népi vallások olyan kulturális hiedelmekre épültek, amelyeket a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus Kínából származó különféle hagyományai történelmileg befolyásoltak. A Đạo Mẫu a vietnámi népi vallás külön formája, ahol megtalálható az anyaistennők imádata. Az ország két őshonos vallásnak is otthont ad: a szinkretikus kaodaizmusnak és a kvázi-buddhista Hòa Hảo-nak (wd).
Az ország vallási megoszlása (2014):[17] népi vallású vagy nem vallásos: 73%, buddhista: 12%, katolikus: 7%, a kaodaizmus híve: 5%, protestáns: 1,5%, egyéb: 1,5%.
Az ország statisztikai hivatalának 2019-es adatai alapján:[18]
- Népi vallású vagy nincs vallása (86,32%)
- Buddhista (4,79%)
- Katolikus (6,1%)
- Protestáns (1,0%)
- Hòa Hảo – buddhista (1,02%)
- Kaodizmus híve (0,58%)
- Muszlim (0,07%)
- Egyéb (0,12%)
Szociális rendszer[szerkesztés]
Gazdaság[szerkesztés]
A VKP 1986-ban megrendezett hatodik kongresszusán hivatalosan is felhagytak a marxista gazdaságpolitikával, és bejelentették a đổi mới („helyreállítás”) gazdasági reformjait. Ezek sok tekintetben hasonlítottak a Kínában elindított reformokra, és hasonló eredményekre is vezettek.
Vietnám éves GDP-növekedése 1990 és 1997 között elérte a 8%-ot, 2000 és 2002 között pedig 7% körül mozgott. Ezek az eredmények a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává tették az országot. A GDP reál növekedési üteme 2016-ban 6,2%, 2015-ben 6,7% volt. Az ipari termelés növekedési üteme 2016-ban: 7,6%. [19]
A Pricewaterhouse Coopers 2017-es előrejelzése szerint Vietnám a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai között van, a potenciális évi GDP növekedési üteme kb. 5 % lehet, és a gazdasága 2050-re kb. a világ 20. legnagyobbikává válik.[20]
|
Képek      .jpg)     |
Gazdasági ágazatok[szerkesztés]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
Területének 22,5%-a szántó és ültetvény, 2%-a mező és legelő, 30%-a erdő, 45,5%-a terméketlen vagy beépített (2006[9]).
A lakosság 48%-a foglalkozik mezőgazdasággal (2012-ben;[19] 1990-ben még 70% volt). A növénytermesztés sokkal fontosabb az állattenyésztésnél. Az alföldeken intenzív rizstermesztés folyik, az éghajlat évi kétszeri aratást tesz lehetővé.[9]
Haszonnövények: rizs, kukorica, repce, burgonya (batáta), manióka, szója, földimogyoró, cukornád, zöldség- és gyümölcsfélék (főleg banán és ananász), tea, kávé.
Az országban elsősorban sertést, szarvasmarhát, baromfit, továbbá bivalyt is tenyésztenek. A fakitermelés és nyers kaucsuk (gumi-)termelés jellemző még.
Ipar[szerkesztés]
Vietnám legfontosabb ipari központjai Ho Si Minh-város (a volt Saigon), Hanoi, Hai Phong, Da Nang, Thai Nguyen, Can Tho és Vinh.
Fő iparágai: textil- és élelmiszeripar, bányászat, építőanyag-gyártás. Újabban az olcsó munkaerőt alkalmazó korszerű ágazatok (elektrotechnika, elektronika) telepedtek meg. Számottevő még a papíripar, a gumifeldolgozás, hajógyártás, vaskohászat.
Bányászat[szerkesztés]
Legfontosabb ásványkincse a Mekong deltavidékén és a kontinentális talapzaton feltárt kőolaj és földgáz, valamint az északi országrészen bányászott feketekőszén.[9]
Egyéb bányászat: arany, kaolin, foszfát és konyhasó. A deltavidéken egyre több tőzeget fejtenek.
Kereskedelem[szerkesztés]
- Legfőbb exportcikkei: ruházat, lábbeli, halászati áruk, nyersolaj, elektronika, fából készült termékek, rizs, gépek.
- Importcikkei: gépek és berendezések, kőolajtermékek, acélipari termékek, ruhaipari alapanyagok, elektronika, gépjárművek.
Legfőbb kereskedelmi partnerei 2016-ban:[19]
- Export:
USA – 20,2%, 
Kína – 14,2%, 
Japán – 8,2%, 
Dél-Korea – 6,2%. - Import: Kína – 25,1%, Dél-Korea – 17,5%, Japán – 7,9%, USA – 6%,
Thaiföld – 4,7%.
Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]
Halászata számottevő, de a part menti vizek halállománya megfogyatkozott.[9]
Közlekedés[szerkesztés]
A közút mellett fontos a légi, illetve a vízi közlekedés.
Közút[szerkesztés]
A vietnámi utak viszonylag jó minőségűek. Jellemző helyi közlekedési eszköz a robogó. A nagyvárosokban a forgalom igen nagy, amely leginkább a motorosokból áll. A 7 milliós Ho Si Minh-város útjait 3 millió motoros szeli naponta (2013).[21]
A közlekedésben résztvevők a gyalogosokkal szemben udvariatlanok. A motorosok sokszor a járdára is felhajtanak, és ott közlekednek. A gyalogosoknak még a zebrán is vigyázniuk kell, mert nem kapnak elsőbbséget.
Vasút[szerkesztés]
Vízi közlekedés[szerkesztés]
Legfontosabb kikötői: Hai Phong, Ho Si Minh-város és Da Nang.
További főbb kikötők: Cam Ranh, Hong Gai, Qui Nhơn, Nha Trang, Nghi Son (Thanh Hóa), Son Duong (Hà Tĩnh), Dung Quất (Quảng Ngãi), Vũng Tàu.
Légi közlekedés[szerkesztés]
10 nemzetközi forgalmú repülőtér van az országban (2017-ben). Ezek közül a fő repülőterek:
- Ho Si Minh (SGN – Tan Son Nhat nemzetközi repülőtér),
- Hanoi (HAN – Nội Bài nemzetközi repülőtér)
- Da Nang (DAD – Đà Nẵng repülőtér).
Kultúra[szerkesztés]
|
Képek a vallásról és építészetről         .jpg)     |
Oktatási rendszer[szerkesztés]
Kulturális intézmények[szerkesztés]
Kulturális világörökség[szerkesztés]
A világ kulturális örökségének része Vietnámban az UNESCO szerint:
Tudomány[szerkesztés]
Művészetek[szerkesztés]
|
Képek a kultúráról     .jpg)    .JPG)         |
Zene, színház[szerkesztés]
Vietnám előadó-művészete több évszázadon, sőt évezreden át alakult és formálódott, miközben a vele kapcsolatba került civilizációk zenei és színházi örökségéből számos elemet magába olvasztott. Így lett a kínai opera a klasszikus színházművészet alapja, így olvadtak a csam zene közvetítésével az indiai ritmusok Vietnám zenei világába, és ekképp nyert létjogosultságot a modern nyugati színjátszás is az országban. [22]
- Hát tuồng (délen más néven Hát bội): a kínai opera által erősen befolyásolt színházi forma; a színjátszás legrégebbi formája.
- Cải lương (kai luong): Dél-Vietnámból származó egyfajta modern népi opera. A 20. század elején született meg francia befolyásra.
- Hát chèo: szatirikus zenés színházi előadás.
- Múa rối nước: vízi bábszínház. E mintegy ezeréves színházi forma nagyon népszerű az északi régióban.
A vietnámi zene az ötfokú pentaton hangskálára épül, ahogy sok magyar népdal is. A zenei paletta igen széles. Találkozhatunk udvari, vallási, szakrális vagy kamarazenei darabokkal, színpadi művekhez írt kompozíciókkal és népzenével, népdalokkal, utóbbiak jó alapanyagul szolgáltak a kommunista rendszer mozgalmi nótáihoz.[22]
Népszerű hangszerek:
- dán tranh – 16 húrú citera
- dán bau – egy húrral bíró, de varázslatos dallamokat előcsalogató hangszer
- broh – kéthúrú bambuszlant
- dán nguyệt – telihold alakú lant
- dán day – szögletes testű, háromhúrú lant
- dàn tỳ bà – körte alakú, négyhúros lant
- dán trung – ívelt bambuszxilofon
- dàn gáo – kéthúros hegedű
- dàn nhị – kéthúros hegedű
- dàn tam thập lục – cimbalomféle
- kèn bầu – oboa
Irodalom[szerkesztés]
A vietnámi irodalom legkorábbi darabjai kínai nyelven és kínai tyü-nya (chu nho) betűkkel íródtak, egészen a 13. század végéig, amikor a vietek a kínai írásjegyekből kialakították első saját tyü-nom (chu nom) írásukat. A legrégebbi nom írásjegyekkel papírra vetett mű az Óda egy krokodilhoz (Van Te Ca Sau), a legszebb klasszikus munka pedig a Kieu története (Kim Van Kieu) Nguyen Du (1765-1820) tollából.[22]
Filmművészet[szerkesztés]
Igényes filmrajongóknak kötelező anyag Tran Anh Hung vietnámi születésű francia filmrendező két filmje [22]:
- A zöld papaya illata (1993) – az 1950-es évek Saigonjába viszi a nézőt.
- A riksás fiú (Cyclo, 1995) – a korszerű Ho Si Minh-város alvilági életét mutatja be kifejező képeivel.
Selyemfestészet[szerkesztés]
A művészet egyik legnépszerűbb formája a selyemfestészet, amelyre a 19–20. században a francia befolyás, majd a modern és liberális színek használata adta meg a vietnámi selyemfestészet egyedi jellegét, amely megkülönbözteti a kínai és japán társaitól.[23] A selyemfestészet a vidék, a tájak, a pagodák, a történelmi események és a hétköznapi élet képeit mutatja be.
Hagyományok, szokások[szerkesztés]
Gasztronómia[szerkesztés]
Az ország három fő kulináris régióra osztható: észak, közép és dél.[24] A vietnámi konyhaművészetre nagy befolyással volt északon a kínai konyha, középen és délen a khmer és az indiai, míg a modern fogásokban a francia konyha.
Az ételek alapja a rizs, amely a legkülönbözőbb formákban kerülhet az asztalra: főzve, ragacsos rizsként, ropogós rizstallér alakjában, de rizstészta és hártyavékony rizspapír formájában is. A helyi konyhában jelentős szerepet játszanak a zöldségek, a halak és a tenger gyümölcsei.[25]
Az utakat övező kifőzdék, családi éttermek előtt számtalanszor feltűnik a com (kom) vagy a pho felirat. A com jelentése „rizs”, és azt a rizsbázisú egytálételt takarja, aminek feltétét és köretét magunk választhatjuk ki az üvegpultban sorakozó húsos, halas és zöldséges fogásokból. A pho (ejtsd: fő/fó között) levesféle nemzeti eledel.[22]
A sörkínálat pazar. Helyi, jó minőségű sörök: Hanoi Beer, Saigon Beer, Dai Viet, 333 (bábábá).
Turizmus[szerkesztés]
Főbb látnivalók[szerkesztés]
- Városok, építészet:
- Hanoi, az ország fővárosa, francia gyarmati építészet.
- Ho Si Minh-város, az ország gazdasági életének központja.
- A kulturális világörökség helyszínei (Huế, Hoi An, Mỹ Sơn).
- Dalat az ország egyik legnépszerűbb magaslati üdülővárosa.
- Természeti látnivalók:
- Hạ Long-öböl
- Mekong-delta
- Nha Trang tengerpartja
- Đà Nẵng korallzátonyai
- Phong Nha – Kẻ Bàng Nemzeti Park
- Bản Giốc-Detian vízesés (wd) a kínai határon
Biztonság[szerkesztés]
Vietnám biztonságosnak számító ország, de időnként előfordulnak motoros táskarablások.[26] Igen jellemző még a külföldiek átverése; a lakosok a helyi árak öt-tízszeresét is követelhetik a külfölditől.
Egyéb[szerkesztés]
A villamos feszültség 230 V, 50 Hz. A dugalj amerikai típusú, illetve a kontinentális Európában megszokott kétpólusú csatlakozóval. Egyes helyeken azonban 127 V-ot alkalmaznak. A magyarországi földelt dugók (Schuko) nem, a földeletlenek (Europlug) azonban használhatók. Átalakítók többfelé kaphatók.[27]
A kiskereskedelmi boltok, utcai árusok, éttermek általában a hét minden napján nyitva vannak.
A magyar nagykövetség Hanoiban található.
Sport[szerkesztés]
- Labdarúgás:
A labdarúgás a legnépszerűbb sportág,[28] de világbajnokságon még sosem játszhattak, ám az Ázsia-kupa első két viadalán 1956-ban és 1960-ban negyedikek lettek. 2007-ben Malajzia, Indonézia és Thaiföld mellett rendezhette meg a 2007-es Ázsia-kupa B csoportjának küzdelmeit, illetve egy negyeddöntőt és egy elődöntőt Hanoiban. A négy házigazda ország válogatottja közül csak a vietnámi jutott tovább.
- Olimpia:
Eddig a nyári olimpiákon két ezüstérmet nyertek versenyzői: Trần Hiếu Ngân 2000-ben Sydneyben a taekwondo női 57 kg-os versenyszámában és Hoàng Anh Tuấn 2008-ban súlyemelés férfi 56 kg-os versenyében. Téli olimpián nem vettek még részt.
- Harcművészetek
A legtöbb vietnámi harcművészeti forma (Võ-Thuật) a történelem során erősen befolyásolva volt a kínai harcművészetek, a konfucianizmus, a buddhizmus, a taoizmus és a Viet Vo Dao filozófiája által. Néhány népszerű forma közülük:
- Vo Co Truyen Viet Nam (Vo Thuat Co Truyen Viet Nal)
- Vovinam Vietvodao
- Vo Thuat Van Vo Dao
- Vo Thuat Binh Dinh
- Nhat Nam (Ngo Xuan Bing)
- Vo Bac Ninh
Ezek közül a Vovinam és a Nhat Nam a legnépszerűbb harcművészetek.
- Tollaslabda
- Sakk
Ismertebb vietnámi sakkmesterek: Cesar Boutteville, Hoang Thanh Trang, Lê Quang Liêm, Nguyen Ngoc Truong Son és Paul Truong.
- Formula-1
2020-tól fognak Formula-1-es nagydíjat rendezni Hanoi-ban.[29]
Ünnepek[szerkesztés]
Munkaszüneti napok[szerkesztés]
| Időpont | Név | Helyi név | Megjegyzés | |
|---|---|---|---|---|
| január 1. | Újév | Tết dương lịch | ||
| január-február | Vietnámi holdújév | Tết Nguyên Đán | Az év legnagyobb ünnepe | |
| április | Hung király emléknapja | Ngày Giổ Tổ Hùng Vương | ||
| április 30. | A felszabadulás napja | Ngày miền Nam hoàn toàn giải phóng, và ngày thống nhất Việt Nam. | ||
| május 1. | A munka ünnepe | Ngày Quốc tế Lao động | ||
| szeptember 2. | Nemzeti ünnep | Quốc khánh |
Egyéb ünnepek[szerkesztés]
| Időpont | Név | Helyi név |
|---|---|---|
| március 8. | Nemzetközi nőnap | Quốc tế Phụ nữ |
| június 1. | Gyereknap | Tết thiếu nhi |
| október 20. | Vietnámi nőnap | Ngày Phụ nữ Việt Nam |
| november 20. | Pedagógusnap | Ngày Nhà giáo Việt Nam |
| december 25. | Karácsony | Giáng sinh/Nôen |
| 15/1 (holdnaptár) | Az első hónap teliholdja | Rằm tháng giêng |
| 3/3 | A 3. holdhónap 3. napjának fesztiválja | Tết Hàn thực |
| 15/4 | Buddha születésnapja | Lễ Phật Đản |
| 5/5 | Nyárközép fesztivál | Tết Đoan ngọ |
| 15/7 | A 7. hónap teliholdja | Rằm tháng bảy hoặc Lễ Vu Lan |
| 15/8 | Őszközép fesztivál | Tết Trung thu |
| 23/12 | Ông Táo (Táo quân) istenség ünnepe | Ông Táo chầu trời |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ http://tongdieutradanso.vn/uploads/data/6/files/files/Ket%20qua%20toan%20bo%20Tong%20dieu%20tra%20dan%20so%20va%20nha%20o%202019_ca%20bia_compressed.pdf, 2022. április 1., https://web.archive.org/web/20211117073249/http://tongdieutradanso.vn/uploads/data/6/files/files/Ket%20qua%20toan%20bo%20Tong%20dieu%20tra%20dan%20so%20va%20nha%20o%202019_ca%20bia_compressed.pdf
- ↑ a b Vietnam population (2023) live — Countrymeters. countrymeters.info. (Hozzáférés: 2023. szeptember 5.)
- ↑ Worldometers 2023
- ↑ Az ország nevének rövid a-val írt változata 2015-ben változott a hosszú á alakra, mely a 12. AkH-ban lett rögzítve, a Földrajzinév-bizottság egyetértésével. Bővebben lásd ezen cikk vitalapját. A hivatalos konzulátusi alak még a korábbi Vietnam változat.
- ↑ http://peaklist.org/WWlists/ultras/indochina.html
- ↑ a b c Országok lexikona A-Z, Magyar Nagylexikon, 2007
- ↑ a b c d A Föld országai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965
- ↑ Akadémiai Kiadó: Világföldrajz, 2010
- ↑ a b c d e f g Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007
- ↑ About Vietnam. Socialist Republic of Viet Nam – Government portal. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Gerard Greenfield: The Development of Capitalism in Vietnam. Socialist Register, 1994. [2018. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 8.)
- ↑ A bit of everything – Vietnam's quest for role models. The Economist, 2008. április 24. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ 2019-es népsz. eredményei (vietnámiul)
- ↑ http://www.worldometers.info/world-population/vietnam-population/
- ↑ Archivált másolat. [2016. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
- ↑ Zwartjes, Otto (2011). Portuguese Missionary Grammars in Asia, Africa and Brazil, 1550–1800. John Benjamins Publishing Company. ISBN 978-90-272-4608-0
- ↑ https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/389940/CIG.Vietnam.Religious_Minority_Groups.v1.0.pdf
- ↑ Vietnámi Általános Statisztikai Hivatal (2019). "A 2019-es vietnámi nép- és lakásszámlálás eredményei" (PDF) . Statisztikai Kiadó (Vietnám). ISBN 978-604-75-1532-5
- ↑ a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/vm.html CIA World Factbook
- ↑ Pricewaterhouse Coopers: The Long View How will the global economic order change by 2050?
- ↑ Lonely Planet: Vietnam
- ↑ a b c d e Ács László: Vietnam, Laosz, Kambodzsa
- ↑ Archivált másolat. [2015. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 20.)
- ↑ Hans Gerlach: Vietnam : konyhaművészet és kultúra
- ↑ http://www.mindmegette.hu/a-vietnami-konyha-titkai-48733
- ↑ http://konzuliszolgalat.kormany.hu/azsia?vietnam
- ↑ Dekameron könyvkiadó: Vietnam, 2002.
- ↑ Archivált másolat. [2012. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 7.)
- ↑ https://edition.cnn.com/2018/11/07/motorsport/formula-one-vietnam-grand-prix-spt-intl/index.html
További információk[szerkesztés]
- Vietnam Net Archiválva 2009. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben: a legnagyobb vietnámi portál
- Képriport Vietnámról (magyarul)
- Living in Vietnam (angol)
- Vietnam pictures (angol): 700 db 1998–2002 között készült kép
- Fotos aus Vietnam (német)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
|
