Vietnam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vietnám szócikkből átirányítva)
Vietnami Szocialista Köztársaság
Cộng hòa Xã hội chủ nghĩa Việt Nam
Vietnam zászlaja
Vietnam zászlaja
Vietnam címere
Vietnam címere
Nemzeti mottó: Ðộc lập, tự do, hạnh phúc
(Függetlenség, szabadság, boldogság)
Nemzeti himnusz: Tiến Quân Ca
Location Vietnam ASEAN.svg

Fővárosa Hanoi
é. sz. 21° 02′, k. h. 105° 51′
Államforma Köztársaság
Vezetők
Elnök Trương Tấn Sang
Miniszterelnök Nguyễn Tấn Dũng
Hivatalos nyelv vietnami
Függetlenség Franciaországtól

Tagság ENSZ, IMF, ASEAN, Frankofónia, APEC, WTO
Népesség
Népszámlálás szerint 91 700 000 fő (2015)
Rangsorban 14
Becsült 94-96 M fő (2017. szept. [1][2])
Rangsorban 14
Népsűrűség 305 fő/km²
GDP 2006
Összes 274,6 milliárd dollár (36)
Egy főre jutó 3255 dollár
HDI (2003) 0,704 (108) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 331 689 km²
Rangsorban 65
Víz 1,3%
Időzóna ICT (Indochina Time) (UTC+7)
Egyéb adatok
Pénznem vietnami đồng (VND)
Nemzetközi gépkocsijel VN
Hívószám 84
Internet TLD .vn
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Type A
  • Europlug
  • BS 1363
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vietnami Szocialista Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Vietnami Szocialista Köztársaság (Cộng hòa Xã hội Chủ nghĩa Việt Nam) délkelet-ázsiai ország. Északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletről pedig a Vietnami-öböl határolja.

Vietnam tagja az ENSZ-nek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az ASEAN-nak, az APEC-nek és a WTO-nak.

Földrajz[szerkesztés]

Az ország körülbelül 331 688 km²-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország.

Domborzat[szerkesztés]

térkép szerkesztése
Vietnam domborzati térképe

Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös-folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit part menti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta (wd) jellemzik.

Domborzatát 40-40%-ban dombok és hegyek alkotják. Az ország nagyobb része hegyvidékes. Az Annami-Kordillerák vagy másképp Vietnami-hegység (wd) kb. 1100 km hosszú lánca húzódik rajta végig. Legmagasabb pontja a Fansipan (vietnámi: Phan Xi Păng, Hallgat kiejtés) az ország északi végén, 3143 m. [3]

Északi részén a Tonkini-felföldet jól karsztosodó, devon-perm időszaki mészkő, valamint konglomerátum és kristályos pala építi fel; a karbon időszaki rétegekben kőszén található. A Vietnami-öböl partján a felföld kb. 4000 karsztos toronyból, szirtből álló szigetcsoportban végződik (Ha Long-öböl és környéke). A Tonkini-felföldet dél felől a Vörös-folyó háromszög alakú, kelet felé kiszélesedő alföldje (Tonkini-medence) zárja le, amelyet éles törésvonalak határolnak. [4]

Az alföld nyugati oldalán húzódik a tengerparttal párhuzamos Vietnami-hegység (helyenként 2500 méteres csúcsokkal), amelynek alapját variszkuszi eredetű kristályos kőzetek alkotják. A hegység szélesebb északi és elkeskenyedő középső része aszimmetrikus: kelet felé meredeken szakad le a tengerre, nyugaton lankásan lejt a Mekong völgye felé. A földtörténeti ó- és középkori tengerelöntés emlékét kasztos formákban gazdag mészkőfennsíkok és homokkőből álló hegyláncok őrzik. A Dan Nang-i öböltől délre a hegység ismét kiszélesedik; a gránitból álló trópusi szigethegyek között bazalttakarók terülnek el. [4]

Vietnam déli részén a Mekong folyó hatalmas, sík deltavidéke a tenger által tovasodort hordalékból álló, délnyugat felé kinyúló Ca Mau-félszigetben (wd) végződik. [4]

Vízrajz[szerkesztés]

Sok a kisebb-nagyobb, bővizű folyó. A legjelentősebbek [5]:

  • délen a Kambodzsa felől jövő Mekong 220 km hosszúságban,
  • északon, a Kína felől érkező Vörös-folyó 475 km hosszúságban folyik át rajta.

A Vörös-folyó a torkolatától Hanoi-ig nagy hajókkal is járható.[5] A két folyó deltái az ország legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfejlettebb vidékei. A delták jelenleg is töltik fel a tengert, előrenyomulásuk egy év alatt is jelentős.

A Vietnami-hegység felől további rövid, nagy esésű vízmosások tartanak a tenger felé; sok rajtuk a vízesés.

Az ország legnagyobb szigete a Phú Quốc (Kambodzsában Koh Tral néven ismert). Vietnam déli részén, Kambodzsához közel, a Thai-öbölben fekszik.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlata monszun. Két évszak van: a száraz, hűvösebb, illetve a májustól októberig tartó forró és esős. Nyaranként az Indiai-óceánról betörő délnyugati monszun és a Dél-kínai-tengerről fúvó délkeleti monszun hatol be. A monszunesőzés április végétől október elejéig terjedő 5-6 hónapja alatt hull le az évi csapadék nagy része. Az Annami-Kordillerák ÉK-i és keleti lejtői azonban a téli hónapokban is csapadékosak.[5]

Az elkeskenyedő Közép-Vietnamban, nagyjából Đà Nẵng és Huế között húzódik a trópusi öv északi határa. Vietnam észak-déli irányú fekvését tekintve nagy kiterjedésű, így jelentősek az eltérések az időjárásban is. Azok az Ázsia középső részéről érkező hideg légtömegek, amelyek északon a téli hónapokban lehűlést okoznak, Danangtól délre már nem jutnak el. [6]

Az évi középhőmérséklet a síkságokon és a tengerparton északról dél felé nő.

A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves átlagos csapadékmennyiség 1200-3000 mm közötti, de egyes helyeken a 4000 mm-t is eléri, ami főleg nyáron hullik. [7]

A keleti partokon június-november között gyakran tájfunok pusztítanak.[7]

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Vietnamban változatos az élővilág, beleértve a termesztett növényeket is.

Az ország déli részének természetes növényzete a trópusi esőerdő. Ezek jellegzetes óriásfái a sárkányalmák. Az alsóbb lombkoronaszintben és cserjeszintben gyakoriak a pálmák és bambuszok, a gyepszintben a páfrányok, a csipkeharasztok és a csalánfélék. Az epifitonok közl jellemzőek a páfrányok és az orchideák, a liánok közül a lepényfafélék (pl. a majomlépcsőfa) és a mimózafélék (pl az óriáshüvely). A tengerparton mangrovevegetáció, a Mekong deltavidékén mocsarak, mocsárerdők vannak.

Vietnam északi részén és a tengerparti hegyvidékek keleti oldalán monszunerdők nőnek. A sík vidéken az erdőket kiirtották, helyükön rizst termesztenek.

A vietnami háborúban több mint 16 000 km² trópusi esőerdőt égettek fel, illetve pusztítottak el lombtalanító vegyszerekkel.[7]

Az ország faunája gazdag, főként főemlősökben, de többségük erősen veszélyeztetett.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Két tájat nyilvánított természeti világörökséggé Vietnamban az UNESCO:

Története[szerkesztés]

Őskor[szerkesztés]

A ma Vietnamként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint mai vietnami civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i. e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen (wd) kultúrával. I.e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai és dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás technológiáját helyben alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.

Ókor[szerkesztés]

Mỹ Sơn templomainak romjai

A következő évezredekben Vietnam többnyire kínai uralom alatt állt. Voltak korai függetlenségi mozgalmak, például a Trưng nővéreké is, de ezek csak átmeneti eredményt hoztak.

Középkor[szerkesztés]

Huế citadellája

Vạn Xuân állam a Ly dinasztia elődjeinek idején független volt 544-től 602-ig. A 10. század elején a Khúc család uralma idején Vietnam autonómiát ért el, de nem volt független.

938-ban Ngô Quyền vietnami nagyúr megverte a kínai csapatokat a Bạch Đằng folyónál és kivívta Vietnam függetlenségét 10 évszázados kínai uralom után. Đại Việt néven a Lý és a Trần dinasztiák idején az ország aranykora jött el. Virágzásának tetőpontjára a 15. században a Lê dinasztia uralkodása alatt jutott, különösen pedig Lê Thánh Tông (1460–1497) császár idején. A 11. és a 18. század között Vietnam délfelé terjeszkedett, a folyamat neve nam tiến. Közben átmenetileg meghódította Champa királyságot és a Khmer Birodalom egy részét.

Újkor[szerkesztés]

A Lê dinasztia uralmának vége felé lázadások hulláma öntötte el Vietnamot. Először a kínaiak által támogatott Mac dinasztia váltotta a Lê dinasztia hatalmát. A Mac dinasztia veresége után a Lê dinasztia császárai kerültek ismét trónra, de valóságos hatalom nélkül. A hatalom megoszlott: északon a Trịnh család, délen a Nguyễn család gyakorolta azt. Az ország négy évtizedre polgárháborúba süllyedt. Ebben az időben a Nguyễn család kiterjesztette Vietnamot dél felé a Mekong deltára, elfoglalta Champát a központi felföldön és khmer földeket a Mekong mentén. A polgárháború úgy ért véget, hogy Tây Sơn testvérek megverték mindkét felet és új dinasztiát alapítottak. Uralmuk azonban nem volt hosszú. A Nguyen urak maradékai Nguyen Anh vezetésével segítségül hívták a franciákat. Nguyen Anh egyesítette Vietnamot és megalapította a Nguyễn dinasztiát.

Franciák[szerkesztés]

Vietnam függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között. Végül az ország Francia-Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnami társadalomban. Nyugati jellegű modern oktatási rendszert alakítottak ki, és széles körben propagálták a kereszténységet a vietnami társadalomban. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el a franciák. Nacionalista politikai mozgalmak szerveződtek, melynek vezetői függetlenséget kívántak. Közéjük tartozott mások mellett Ho Si Minh. A franciák a második világháborúig tudták fenntartani uralmukat gyarmatuk felett. A Csendes-óceánon dúló háború folyományaként a japánok 1941-ben megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország igazgatása alatt állt. Vietnam természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki.

1941-ben lett jelentős a Ho Si Minh vezetése alatt álló Viet Minh - egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnam volt, és harcolt a japán megszállás ellen. 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnami bábkormánya. A Viet Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét szeptember 2-án. Ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Viet Minh és a francia csapatok között, amely 1954. július 20-áig tartott.

A Viet Minh súlyos veszteségeket szenvedett. A kínai és szovjet támogatás ellenére állományának harmadát elvesztette az amerikaiak és a hozzájuk hű vietnamiak által támogatott franciákkal vívott harcban. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a Dien Bien Phu-i csatában. Ezt követően 1954-ben, a tűzszünet kihirdetése után Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták. Vietnamot kettéosztották. Az északi részen megalakult Ho Shi Minh Vietnami Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnam Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.

Amerikaiak[szerkesztés]

Amerikai tanácsadói javaslatára Vietnam Állam miniszterelnöke, Ngo Dinh Diem eltávolította hatalomból Bao Dai császárt. Ennek eszköze egy meghamisított népszavazás volt, amelyet testvére, Ngo Dinh Nhu szervezett. Ezután a Vietnami Köztársaság elnöke Ngo Dinh Diem lett. A genfi egyezmények értelmében 1956-ban egész Vietnamban választást kellett volna tartani, de Diem elutasította megtartását, annak ellenére, hogy Észak ismételten felhívta a választások módjáról tartandó tárgyalásokra.

A kommunista nacionalista Nemzeti Felszabadítási Front partizánháborúba kezdett az 1950-es évek végén Észak-Vietnam támogatásával. Céljuk Diem kormányának megdöntése volt, amelyet hivatalos közleményeikben „továbbélő gyarmati rezsimnek” neveztek.

Diem maga katolikus volt, kormánya előjogokat biztosított a katolikusoknak. Betiltotta a buddhista zászló használatát, az emiatt kitört zavargásban a tömegbe lőttek. 1963-ban a buddhista válságnak nevezett tömegtüntetések sora következett. Diem ellenzése dacára testvére a pagodák ellen támadásokat szervezett, melyek közül legnevezetesebb a Xa Loi pagoda megtámadása. Az amerikaiak viszonya megromlott Diemmel, majd puccs következett, amelyben Diemet meggyilkolták.

Diem halálát katonai puccsok sorozata követte. Gyakran még egy hónapot sem bírtak ki a rezsimek a következő puccsig. Ebben a helyzetben érték el első katonai győzelmeiket a kommunisták. Hogy Vietnamot megvédje a kommunista felkelőktől, az amerikaiak növelték katonai tanácsadóik számát. 1965-ben már hadműveletekben is részt vettek amerikai erők, amelyek létszáma a csúcsponton meghaladta az 500 000-et. Az 1968-as Tet-offenzíva idején észak-vietnami csapatok délen támadtak jelentős célpontokat. A Nemzeti Felszabadítási Front kommunista erőit a Ho Shi Minh-ösvényen látták el utánpótlással, amely Laosz és Kambodzsa területén húzódott. Az amerikai elnök engedélyezte Laosz és Kambodzsa bombázását. Ezt akkor titokban tartották az amerikai Kongresszus előtt.

Az amerikai légierő B–52 Stratofortress gépe szőnyegbombázást végez (1972)

A növekvő veszteségek hatására és a beavatkozással szembeni hazai és nemzetközi ellenállással szembesülve az Egyesült Államok megkezdte a hadszíntér átadását a dél-vietnami katonaságnak (Nixon-doktrína); a folyamat neve „vietnamizálás” volt. Vegyes eredményt értek el. Az 1973. január 27-én kötött párizsi békeszerződés szerint az Egyesült Államok hivatalosan elismerte Vietnam függetlenségét az 1954-es genfi egyezmények szerint. Minden amerikai csapatot kivontak 1973. március 29-ére. Ezzel a nagyobb hadműveletek véget értek, de korlátozott harcok folytak 1975 tavaszáig. Akkor az északiak hadjáratot indítottak dél ellen, amelynek a végén 1975. április 30-án elesett Saigon. Dél-Vietnam rövid ideig az északiak katonai megszállása alatt álló Dél-Vietnami Köztársasággá alakult, majd hivatalosan egyesítették a kommunisták uralma alatt álló Vietnami Szocialista Köztársasággal 1976. július 2-án.

Kommunisták[szerkesztés]

Amikor a lebombázott országban átvették a hatalmat, a vietnami kommunisták betiltották a többi politikai pártot, bebörtönözték Dél-Vietnam tisztviselőit és katonáit, átnevelő táborba küldték őket. Kollektivizálták a mezőgazdaságot és a gyárakat. A háborútól elpusztított ország lassan épült újjá, a kommunista rezsim súlyos humanitárius és gazdasági nehézségekkel szembesült. Milliók menekültek csónakokon, nemzetközi humanitárius válságot okozva.

1979-ben a vietnami hadsereg megszállta Kambodzsát (Kambodzsai–vietnami háború), és eltávolította a hatalomból a vörös khmereket. Emiatt megromlott a viszony Kínával, amely rövid időre betört Észak-Vietnamba 1979-ben (Kínai–vietnami háború). Vietnam 1989-ben vonta ki csapatait Kambodzsából.

Történelmi változás következett be 1986-ban. A Kommunista Párt szabadpiaci reformokat vezetett be. Az állam hatalma változatlan maradt, de lehetővé vált a mezőgazdasági üzemek és más vállalkozások magántulajdona, leépítették a korlátozásokat és bátorították a külföldi tőkebefektetést. Vietnam gazdasága jelenleg a leggyorsabban növekvők közé tartozik a világon, ezért ez az ország is az ún. „kis tigrisek” közé tartozik.[forrás?]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A Vietnami Szocialista Köztársaság egy erősen centralizált rendszerben kormányzott állam, amit nagyban meghatároz a Vietnami Kommunista Párt (Đảng Cộng Sản Việt Nam). A kormány elméletileg ugyan független a párttól, ám a gyakorlatban az esetek többségében a párt utasításait követi. Ugyan történtek arra erőfeszítések, hogy a kormány és a párt tagjai ne ugyanazon emberek közül kerüljenek ki, ez a gyakorlat manapság is jellemző.

A Kommunista Párt egy plakátja

Politikai pártok[szerkesztés]

Az országban egypártrendszer van, melynek egyetlen szereplője a Vietnami Kommunista Párt (wd).

Habár Vietnamban nem léteznek ellenzéki pártok, a külföldi vietnami közösségek számos szervezetet hoztak létre a kormány hatalmának gyengítése érdekében, olyan országokban, mint Franciaország és az Egyesült Államok.

Hanoi, az ország fővárosa
Ho Si Minh-város egy utcaképe

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Vietnamot 58 tartomány (vietnami: tỉnh) és 5 város alkotja.

Ninh Binh

VietnameseProvincesMapTiengViet.png

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Piac, My Tho, Dél-Vietnam

Általános adatok[szerkesztés]

A lakosság főként a rendkívül sűrűn benépesült alföldeken és a tengerparton él, a hegyvidék ritkábban lakott és számos etnikai kisebbségnek ad otthont.

Vietnam népességének növekedése[8][9]
Év Népesség (millió fő) Népsűrűség (fő/km²)
1960 33 105
1970 43 140
1980 54 175
1990 68 220
2000 80 259
2010 88 285
2017 96 308

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Az istenek tisztelete egy pagodában (Chua On Lang Pagoda, Cholon)

A lakosság legnagyobb része a régebben annamitának nevezett vietnami, és a Kínából bevándorolt néptörzsek keveredéséből alakult ki. A kisebbséget alkotó moi törzsek (wd) a magasabban fekvő lejtőket, fennsíkokat lakják. A városokban jelentős számú kínai is él.[5]

Vietnam lakossága az 1999-es népszámlálási adatok szerint a következő nagyobb csoportokra oszlik:

  1. viet/kinh: 65,8 millió (86,21%)
  2. tay: 1,48 millió (1,94%)
  3. thai: 1,33 millió (1,74%)
  4. mường: 1,14 millió (1,49%)
  5. khmer: 1,06 millió (1,38%)
  6. hoa: 0,862 millió (1,13%)
  7. nung: 0,856 millió (1,12%)
  8. hmong: 0,787 millió (1,03%)

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Az ország északi és déli részén beszélt vietnami dialektus jelentősen eltér.

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A kaodaizmus, egy sajátos vietnami vallás egyik temploma

Az ország vallási megoszlása: népi vallású, vagy nem vallásos 73,2%, buddhista 12,2%, katolikus 6,8%, a kaodaizmus híve 4,8%, protestáns 1,5%, egyéb 1,5%. [10]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

A VKP 1986-ban megrendezett hatodik kongresszusán hivatalosan is felhagytak a marxista gazdaságpolitikával, és bejelentették a đổi mới („helyreállítás”) gazdasági reformjait. Ezek sok tekintetben hasonlítottak a Kínában elindított reformokra, és hasonló eredményekre is vezettek.

Vietnam éves GDP-növekedése 1990 és 1997 között elérte a 8%-ot, 2000 és 2002 között pedig 7% körül mozgott. Ezek az eredmények a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává tették az országot. A GDP reál növekedési üteme 2016-ban 6,2%, 2015-ben 6,7% volt. Az ipari termelés növekedési üteme 2016-ban: 7,6%. [11]

Észrevehetően növekedett a lakosság vásárlóereje, aminek oka a magas ingatlanárakban keresendő. A fővárosban, Hà Nội-ban az ingatlanok árai elérhetik a tokiói vagy a New York-i árszínvonalat is,[forrás?] ami meglepő lehet annak fényében, hogy a város lakosainak átlagjövedelme átszámítva havi 18 500 forint körül mozog.[mikor?] Az ingatlanárak robbanásszerű növekedésével a tulajdonosok magasabb áron tudták értékesíteni ingatlanjaikat.

Képek
Ho Si Minh-város, az ország legfőbb gazdasági központja
Ho Si Minh-város
Saigon Trade Center 21112013.JPG
Irodaépületek Hanoiban (Keangnam Hanoi Landmark Tower)
Ngoc-Ha piac Hanoiban
Rizsföld teraszok a Sa Pa közeli hegyekben Vietnam északi részén
Munkások a rizsföldön
Asszonyok egy szövőgépnél, Chau Doc
Vízi élet a Mekong deltájában
1A jelzésű országos főútvonal, Tan An

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Területének 22,5%-a szántó és ültetvény, 2%-a mező és legelő, 30%-a erdő, 45,5 %-a terméketlen vagy beépített. (2006 [7])

A lakosság 48%-a foglalkozik mezőgazdasággal (2012-ben;[11] 1990-ben még 70% volt). A növénytermesztés sokkal fontosabb az állattenyésztésnél. Az alföldeken intenzív rizstermesztés folyik, az éghajlat évi kétszeri aratást tesz lehetővé. [7]

Haszonnövények: rizs, kukorica, repce, burgonya (batáta), manióka, szója, földimogyoró, cukornád, zöldség- és gyümölcsfélék (főleg banán és ananász), tea, kávé.

Az országban elsősorban sertést, szarvasmarhát, baromfit, továbbá bivalyt is tenyésztenek. A fakitermelés és nyers kaucsuk (gumi-)termelés jellemző még.

Ipar[szerkesztés]

Vietnam legfontosabb ipari központjai Ho Si Minh-város (a volt Saigon), Hanoi, Hai Phong, Da Nang, Thai Nguyen, Can Tho és Vinh.

Fő iparágai: textil- és élelmiszeripar, bányászat, építőanyag-gyártás. Újabban az olcsó munkaerőt alkalmazó korszerű ágazatok (elektrotechnika, elektronika) telepedtek meg. Számottevő még a papíripar, a gumifeldolgozás, hajógyártás, vaskohászat.

Bányászat[szerkesztés]

Legfontosabb ásványkincse a Mekong deltavidékén és a kontinentális talapzaton feltárt kőolaj és földgáz, valamint az északi országrészen bányászott feketekőszén. [7]

Egyéb bányászat: arany, kaolin, foszfát és konyhasó. A deltavidéken egyre több tőzeget fejtenek.

Kereskedelem[szerkesztés]

  • Legfőbb exportcikkei: ruházat, lábbeli, halászati áruk, nyersolaj, elektronika, fából készült termékek, rizs, gépek.
  • Importcikkei: gépek és berendezések, kőolajtermékek, acélipari termékek, ruhaipari alapanyagok, elektronika, gépjárművek.

Legfőbb kereskedelmi partnerei 2016-ban:[11]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Halászata számottevő, de a part menti vizek halállománya megfogyatkozott. [7]

Közlekedés[szerkesztés]

Nagyvárosi forgalom, Ho Si Minh-város

A közút mellett fontos a légi, illetve a vízi közlekedés. Legfontosabb kikötői: Hai Phong, Ho Si Minh-város és Da Nang.

Közút[szerkesztés]

A vietnami utak viszonylag jó minőségűek. Jellemző helyi közlekedési eszköz a robogó. A nagyvárosokban a forgalom igen nagy, amely leginkább a motorosokból áll. A 7 milliós Ho Si Minh-város útjait 3 millió motoros szeli naponta (2013).[12] A közlekedésben résztvevők a gyalogosokkal szemben udvariatlanok. A motorosok sokszor a járdára is felhajtanak, és ott közlekednek. A gyalogosoknak még a zebrán is vigyázniuk kell, mert nem kapnak elsőbbséget.

Vasút[szerkesztés]

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Fő kikötők: Cam Ranh, Da Nang, Hai Phong, Ho Chi Minh City, Hong Gai, Qui Nhơn, Nha Trang, Nghi Son (Thanh Hóa), Son Duong (Hà Tĩnh), Dung Quất (Quảng Ngãi), Vũng Tàu

Légi közlekedés[szerkesztés]

10 nemzetközi forgalmú repülőtér van az országban (2017-ben). Ezek közül a fő repülőterek: Ho Si Minh (SGN - Tan Son Nhat nemzetközi repülőtér), Hanoi (HAN - Nội Bài nemzetközi repülőtér) és Da Nang (DAD - Đà Nẵng repülőtér).

Kultúra[szerkesztés]

Képek a vallásról és építészetről
Templom udvarának kapuja
Templom épülete, An Binh szigete
Pagoda, Ngọc Hải
Pagoda, Ho Si Minh-város
BaiDinh GacChuong.JPG
Budai, a boldogság istenének szobra. Ving Trang Pagoda, My Tho
Shrine..JPG
A hívők egy kínai templomban, Ho Si Minh-város
Konfuciánus templom belseje Hanoiban
Templom, Dinh Cô
Chau Doc temploma
A kaodaizmus temploma, Tây Ninh
A kaodaizmus hívői

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

A világ kulturális örökségének része Vietnamban az UNESCO szerint:

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Képek a kultúráról
Újévi ünnepköszöntő
Fesztiváli kép
Vízi-bábszínház Hanoiban. Balra a háttérben a zenészek
Népzenészek
Zenészek
Đàn bầu
Lányok a nemzeti viseletben (ao dai)
Egy menyasszony családjának nőtagjai sorakoznak a vőlegény köszöntésére egy eljegyzési ceremónia alkalmából
Esküvői pár
VN Chua Huong1 tango7174.JPG
Đình Bảng, közösségi ház
Vovinam - vietnami küzdősport
Iskolások piros nyakkendőben, Ho Si Minh-város
Utcai rajzolók
Keskeny épületek Ho Si Minh-városban. Ennek az építészeti stílusnak az oka, hogy régen a házak utáni adót az utcafront hossza alapján vetették ki, így egyes házak - a szomszédjaikhoz képest - erősen megnyúltak az ég felé
Phó, vietnami leves (tészta, hús, rizs és friss növények az alapanyagai)

Zene, színház[szerkesztés]

Vietnam előadó-művészete több évszázadon, sőt évezreden át alakult és formálódott, miközben a vele kapcsolatba került civilizációk zenei és színházi örökségéből számos elemet magába olvasztott. Így lett a kínai opera a klasszikus színházművészet alapja, így olvadtak a csam zene közvetítésével az indiai ritmusok Vietnam zenei világába, és ekképp nyert létjogosultságot a modern nyugati színjátszás is az országban. [13]

  • Hát tuồng (délen más néven Hát bội): a kínai opera által erősen befolyásolt színházi forma; a színjátszás legrégebbi formája.
  • Cải lương (kai luong): Dél-Vietnamból származó egyfajta modern népi opera. A 20. század elején született meg francia befolyásra.
  • Hát chèo: szatirikus zenés színházi előadás.
  • Múa rối nước: vízi bábszínház. E mintegy ezeréves színházi forma nagyon népszerű az északi régióban.

A vietnami zene az ötfokú pentaton hangskálára épül, ahogy sok magyar népdal is. A zenei paletta igen széles. Találkozhatunk udvari, vallási, szakrális vagy kamarazenei darabokkal, színpadi művekhez írt kompozíciókkal és népzenével, népdalokkal, utóbbiak jó alapanyagul szolgáltak a kommunista rendszer mozgalmi nótáihoz.[13]

Népszerű hangszerek:

  • dán tranh - 16 húrú citera
  • dán bau - egy húrral bíró, de varázslatos dallamokat előcsalogató hangszer
  • broh - kéthúrú bambuszlant
  • dán nguyệt - telihold alakú lant
  • dán day - szögletes testű, háromhúrú lant
  • dàn tỳ bà - körte alakú, négyhúros lant
  • dán trung - ívelt bambuszxilofon
  • dàn gáo - kéthúros hegedű
  • dàn nhị - kéthúros hegedű
  • dàn tam thập lục - cimbalomféle
  • kèn bầu - oboa

Irodalom[szerkesztés]

A vietnami irodalom legkorábbi darabjai kínai nyelven és kínai tyü-nya (chu nho) betűkkel íródtak, egészen a 13. század végéig, amikor a vietek a kínai írásjegyekből kialakították első saját tyü-nom (chu nom) írásukat. A legrégebbi nom írásjegyekkel papírra vetett mű az Óda egy krokodilhoz (Van Te Ca Sau), a legszebb klasszikus munka pedig a Kieu története (Kim Van Kieu) Nguyen Du (1765-1820) tollából.[13]

Filmművészet[szerkesztés]

Igényes filmrajongóknak kötelező anyag Tran Anh Hung vietnami születésű francia filmrendező két filmje [13]:

  • A zöld papaya illata (1993) - az 1950-es évek Saigonjába viszi a nézőt
  • A riksás fiú (Cyclo, 1995) - a modern Ho Si Minh-város alvilági életét mutatja be kifejező képeivel

Selyemfestészet[szerkesztés]

A művészet egyik legnépszerűbb formája a selyemfestészet, amelyre a 19-20. században a francia befolyás, majd a modern és liberális színek használata adta meg a vietnami selyemfestészet egyedi jellegét, amely megkülönbözteti a kínai és japán társaitól.[14] A selyemfestészet a vidék, a tájak, a pagodák, a történelmi események és a hétköznapi élet képeit mutatja be.

Hagyományok, szokások[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Az ország három fő kulináris régióra osztható: észak, közép és dél.[15] A vietnami konyhaművészetre nagy befolyással volt északon a kínai konyha, középen és délen a khmer és az indiai, míg a modern fogásokban a francia konyha.

Az ételek alapja a rizs, amely a legkülönbözőbb formákban kerülhet az asztalra: főzve, ragacsos rizsként, ropogós rizstallér alakjában, de rizstészta és hártyavékony rizspapír formájában is. A helyi konyhában jelentős szerepet játszanak a zöldségek, a halak és a tenger gyümölcsei.[16]

Az utakat övező kifőzdék, családi éttermek előtt számtalanszor feltűnik a com (kom) vagy a pho felirat. A com jelentése „rizs”, és azt a rizsbázisú egytálételt takarja, aminek feltétét és köretét magunk választhatjuk ki az üvegpultban sorakozó húsos, halas és zöldséges fogásokból. A pho (ejtsd: fő/fó között) levesféle nemzeti eledel.[13]

A sörkínálat pazar. Helyi, jó minőségű sörök: Hanoi Beer, Saigon Beer, Dai Viet, 333 (bábábá).

Turizmus[szerkesztés]

Főbb látnivalók[szerkesztés]

Városok, építészet:
  • Hanoi, az ország fővárosa, francia gyarmati építészet
  • Ho Si Minh-város, az ország gazdasági életének központja
  • A kulturális világörökség helyszínei (Huế, Hoi An, Mỹ Sơn)
  • Dalat az ország egyik legnépszerűbb magaslati üdülővárosa
Természeti látnivalók:

Biztonság[szerkesztés]

Vietnam biztonságosnak számító ország, de időnként előfordulnak motoros táskarablások.[17] Igen jellemző még a külföldiek átverése; a lakosok a helyi árak öt-tízszeresét is követelhetik a külfölditől.

Egyéb[szerkesztés]

A villamos feszültség 230 V, 50 Hz. A dugalj amerikai típusú, illetve a kontinentális Európában megszokott kétpólusú csatlakozóval. Egyes helyeken azonban 127 V-ot alkalmaznak. A magyar földelt dugók nem, a földeletlenek azonban használhatók. Átalakítók többfelé kaphatók.[18]

A kiskereskedelmi boltok, utcai árusok, éttermek általában a hét minden napján nyitva vannak.

A magyar nagykövetség Hanoiban található.

Sport[szerkesztés]

  • Labdarúgás:

A labdarúgás a legnépszerűbb sportág,[19] de világbajnokságon még sosem játszhattak, ám az Ázsia-kupa első két viadalán 1956-ban és 1960-ban negyedikek lettek. 2007-ben Malajzia, Indonézia és Thaiföld mellett rendezhette meg a 2007-es Ázsia-kupa B csoportjának küzdelmeit, illetve egy negyeddöntőt és egy elődöntőt Hanoiban. A négy házigazda ország válogatottja közül csak a vietnami jutott tovább.

  • Olimpia:

Eddig a nyári olimpiákon két ezüstérmet nyertek versenyzői: Trần Hiếu Ngân 2000-ben Sydneyben a taekwondo női 57 kg-os versenyszámában és Hoàng Anh Tuấn 2008-ban súlyemelés férfi 56 kg-os versenyében. Téli olimpián nem vettek még részt.

  • Harcművészetek

A legtöbb vietnami harcművészeti forma (Võ-Thuật) a történelem során erősen befolyásolva volt a kínai harcművészetek, a konfucianizmus, a buddhizmus, a taoizmus és a Viet Vo Dao filozófiája által. Néhány népszerű forma közülük:

  • Vo Co Truyen Viet Nam (Vo Thuat Co Truyen Viet Nal)
  • Vovinam Vietvodao
  • Vo Thuat Van Vo Dao
  • Vo Thuat Binh Dinh
  • Nhat Nam (Ngo Xuan Bing)
  • Vo Bac Ninh

Ezek közül a Vovinam és a Nhat Nam a legnépszerűbb harcművészetek.

  • Tollaslabda
  • Sakk

Ismertebb vietnami sakkmesterek: Cesar Boutteville, Hoang Thanh Trang, Lê Quang Liêm, Nguyen Ngoc Truong Son és Paul Truong

Ünnepek[szerkesztés]

Munkaszüneti napok[szerkesztés]

Időpont Név Helyi név Megjegyzés
január 1. Újév Tết dương lịch
január-február Vietnami holdújév Tết Nguyên Đán Az év legnagyobb ünnepe
április Hung király emléknapja Ngày Giổ Tổ Hùng Vương
április 30. A felszabadulás napja Ngày miền Nam hoàn toàn giải phóng, và ngày thống nhất Việt Nam.
május 1. A munka ünnepe Ngày Quốc tế Lao động
szeptember 2. Nemzeti ünnep Quốc khánh

Egyéb ünnepek[szerkesztés]

Időpont Név Helyi név
március 8. Nemzetközi nőnap Quốc tế Phụ nữ
június 1. Gyereknap Tết thiếu nhi
október 20. Vietnami nőnap Ngày Phụ nữ Việt Nam
november 20. Pedagógusnap Ngày Nhà giáo Việt Nam
december 25. Karácsony Giáng sinh/Nôen
15/1 (holdnaptár) Az első hónap teliholdja Rằm tháng giêng
3/3 A 3. holdhónap 3. napjának fesztiválja Tết Hàn thực
15/4 Buddha születésnapja Lễ Phật Đản
5/5 Nyárközép fesztivál Tết Đoan ngọ
15/7 A 7. hónap teliholdja Rằm tháng bảy hoặc Lễ Vu Lan
15/8 Őszközép fesztivál Tết Trung thu
23/12 Ông Táo (Táo quân) istenség ünnepe Ông Táo chầu trời

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]