Kambodzsai–vietnámi háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kambodzsai–vietnámi háború
Dátum 1975. május1989. december
Helyszín Kambodzsa, Vietnám, Thaiföld
Eredmény

Vietnámi győzelem

Harcoló felek
 Vietnám
Kambodzsai Népköztársaság Kambodzsai Egységes Front a Nemzeti Megváltásért

Támogatók:
 Szovjetunió
 Thaiföld
Demokratikus Kambodzsa Demokratikus Kambodzsa

Támogatók:
 Kína
 Egyesült Államok
 Egyesült Királyság
Flag of BAJARAKA.svg BAJARAKA
Parancsnokok
Vietnám Lê Đức Anh
Kambodzsai Népköztársaság Heng Szamrin
Kambodzsai Népköztársaság Hun Szen
Demokratikus Kambodzsa Pol Pot
Demokratikus Kambodzsa Khieu Szamphan
Khmer Köztársaság Dien Del
Khmer Köztársaság Szon Szann
Flag of BAJARAKA.svg Y-Ghok Niê Krieng
Royal Standard of the King of Cambodia.svg Norodom Szihanuk
Haderők
150 000+ reguláris katona, 20 000 Kambodzsai támogató23 hadosztály, 90 000 katona
Veszteségek
10 000 halott,
20 000 sebesült[1]
90 000 halott és sebesült,
56 000 hadifogoly
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kambodzsai–vietnámi háború témájú médiaállományokat.

A kambodzsai–vietnámi háború 1978-tól 1989-ig zajlott Kambodzsa és Vietnám között. Az 1975-ben Kambodzsában hatalomra került Vörös Khmerek határ menti támadásai miatt Vietnám 1978-ban bevonult Kambodzsába, ahol véget vetettek a Vörös Khmer rémuralomnak és népirtásnak. Kína az invázió miatt megtámadta Vietnám északi tartományait, de a körülbelül egy hónapig tartó összetűzés végén visszavonta csapatait. Vietnám egészen 1989-ig Kambodzsában maradt, de a megcsappant szovjet gazdasági és katonai támogatás miatt végül kivonult Kambodzsából.

Előzmények[szerkesztés]

A két ország között a konfliktus akkor éleződött ki, amikor Kambodzsában 1975-ben hatalomra kerültek a Kína által támogatott, Pol Pot által vezetett Vörös Khmerek. Kikiáltották a Demokratikus Kambodzsát, majd megkezdődött az értelmiségiek és a veszélyesnek ítélt emberek összegyűjtése és kivégzése. Az évek során a Vörös Khmerek több alkalommal is fegyveres összetűzésbe kerültek az 1975-ben egyesült szomszéd országgal, Vietnámmal. Kambodzsa igényt tartott egyes határ menti területekre, és gyakran katonákkal támadta Vietnám területét.

1975 tavaszán megtámadták a Ho Si Minh-várostól 250 km-re nyugatra található Phú Quốc szigetet, Vietnám legnagyobb szigetét. Vietnám gyors ellentámadással visszafoglalta a szigetet, sőt, rövid időre megszállta a Kambodzsához tartozó Poulo Wai apró szigetét is. A Kambodzsában élő vietnámi kisebbséghez tartozók ezrei menekültek át Vietnámba. Phnompen 1976-ban tárgyalásokat kezdeményezett Hanoival, de Vietnám hűvösen fogadta a békülési szándékot, mivel Kambodzsa továbbra is területi követelésekkel állt elő.

Pol Pot folytatta országon belüli ellenségeinek felkutatását, az üldözöttek emiatt gyakran Vietnám területére menekültek. 1977 áprilisában emiatt Kambodzsa támadást indított Vietnám középső területe ellen, és 10 kilométer mélyen benyomult az országba. Ősszel egy újabb támadás során még mélyebbre hatoltak Vietnám területére. Később kiderült, hogy az akció során a kambodzsai katonák egy vietnámi határvárosban – Châu Đốcban – több ezer embert végeztek ki. A beszámíthatatlan Pol Pot olyan terveket szövögetett, hogy a teljes vietnámi népet ki fogja irtani.

Kambodzsa megszállása[szerkesztés]

1978-ban újra betörtek a Vörös Khmerek Vietnám területére, emiatt 1978 végén Hanoi megalapította a kambodzsai ellenállókból és menekültekből álló Kambodzsai Nemzeti Egységfront a Nemzet Megmentéséért nevű szervezetet. A vietnámi vezetés ezzel felkészült Kambodzsa megszállására, mivel ezt a szervezetet szánták a Vörös Khmerek legyőzése utáni új politikai vezetők bázisául. Az invázió 1978. december 25-én indult meg. A vietnámi hadsereg gyorsan haladt előre, a Vörös Khmerek nem tudtak hatékony ellenállást kifejteni. Január 3-án Ieng Sary, vörös khmer kormány miniszterelnök-helyettese, arra kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegyen lépéseket a vietnámi támadás leállítására.[2] Január 7-én a vietnámi haderő elfoglalta a kambodzsai fővárost, Phnompent. A Vörös Khmerek a thai határ környéki hegyekbe szorultak vissza, ahol gerilla-hadviselésre rendezkedtek be.[3]

Kínai beavatkozás[szerkesztés]

Kína rossz szemmel nézte Vietnám akcióját a pártfogása alatt álló Kambodzsa ellen, de az még jobban zavarta, hogy Vietnám főleg a Szovjetunióval szándékozott szoros kapcsolatot kiépíteni. Emellett területi vita is volt a két ország között a Dél-Kínai tengeren található Spratly-szigetek és a Paracel-szigetek tekintetében.[4] A pekingi vezetés úgy döntött katonai erővel próbál nyomást gyakorolni Vietnámra (és közvetve a Szovjetunióra), ezért 1979 februárjában katonái behatoltak Vietnám északi részére. Kína túlerőben lévő csapatait a helyi vietnámi milícia állította meg, így elkerülhetővé vált, hogy Kambodzsából visszavonják a vietnámi reguláris erőket. Kína, hogy győztesként állítsa be magát, gyorsan visszavonta csapatait, és bejelentette, hogy győzelmet ért el.[5][6]

Újjáépítés[szerkesztés]

Vietnám az invázió után egy teljesen lepusztult országot talált Kambodzsában: Pol Pot uralma miatt a gazdaság romokban hevert, megszüntették a pénzt, a földek állami tulajdonba kerültek, ahol kitelepített embereket dolgoztattak. Nem volt szervezett államigazgatás. Családokat szakítottak szét, becslések szerint több millió ember halt meg. Vietnámi támogatással felállt az új kormány, és kikiáltották a Kambodzsai Népköztársaságot.

A megszállás után anarchia tört ki az országban, vidékről menekültáradat indult Thaiföld felé. A szervezetlenség és az aszály miatt két évig tartó éhínség tört ki, amely rengeteg ember halálát okozta. A vietnámi vezetés és az új kambodzsai bábkormány kezdetben elutasított minden humanitárius segítséget, végül engedve a nemzetközi nyomásnak, beengedték az országba a segélyszállítmányokat.

Szovjet gazdasági támogatással lassan megkezdődött az ország újjáépítése. Vietnám körülbelül 150 000 katonát állomásoztatott Kambodzsában, akik folyamatos gerillaharcot folytattak a hegyekben bujkáló Vörös Khmerekkel.

Vietnám kivonulása[szerkesztés]

Az 1980-as évek közepére a Szovjetunió számára egyre nagyobb terhet jelentett Vietnám és Kambodzsa anyagi támogatása. 1989 februárjában Gorbacsov és Teng Hsziao-ping tárgyalásokba kezdett Kambodzsa ügyében. Megállapodás született a vietnámi haderő teljes kivonásáról Kambodzsa területéről. Szeptemberben Vietnám bejelentette, hogy megkezdte csapatai kivonását, amit az év végéig be is fejezett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hài cốt của 163 binh sĩ Việt Nam tử thương trong cuộc chiến Kampuchia được đưa về nước. - 2004-07-12 | VOA Tiếng Việt | VOA Tiếng Việt. Voanews.com. [2012. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 12.)
  2. (1979. január 5.) „Ä forradalmi erők újabb sikerei Kambodzsában”. Pest Megyei Hírlap XXIII (2), 2. o. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 17.)  
  3. (1979. január 9.) „A népi erők ellenőrzik Kambodzsa egész területét”. Pest Megyei Hírlap XXIII (6), 1-2. o. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 17.)  
  4. (1978. december 30.) „Peking ismét fenyeget - Újabb területi követelések Vietnammal szemben”. Pest Megyi Hírlap XXII (306), 2. o. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 17.)  
  5. 1979: Kína lerohanja Vietnámot (magyar nyelven). Index, 2011. február 17. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  6. Terry McCarthy: A Nervous China Invades Vietnam. Time Asia, 1999. szeptember 27. (Hozzáférés: 2011. március 12.)

Fordítás[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kádas, Csaba. „Kína Kambodzsában”. EU WORKING PAPERS 2009 (3), 74–92. o. [2014. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2011. január 21.)