KGB

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Állambiztonsági Bizottság

Комитет государственной безопасности
A KGB emblémája
A KGB emblémája

Alapítva 1954
Megszűnt 1991
Típus titkosszolgálat
Jogutód Federal Security Service
Székhely Szovjetunió Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Oroszországi SzSzK, Moszkva
Vezető
Elhelyezkedése
Székhely (Moszkva)
Székhely
Székhely
Pozíció Moszkva térképén
é. sz. 55° 45′ 31″, k. h. 37° 37′ 32″Koordináták: é. sz. 55° 45′ 31″, k. h. 37° 37′ 32″
Commons
A KGB jelvénye
Az NKVD jelvénye

Az Állambiztonsági Bizottság, rövidítve KGB (oroszul: КГБ – Комитет государственной безопасности, magyar átírásban Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi) a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között. Formálisan a Szovjetunió Minisztertanácsa alárendeltségébe tartozott, vezetője miniszteri rangban volt, ténylegesen azonban a pártállami rendszer logikájának megfelelően a Szovjetunió Kommunista Pártja irányította.

Oroszországi utódszervezetei a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és hírszerzéssel foglalkozó Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR).

Helye a politikai és állami rendszerben[szerkesztés]

A KGB-nek állami bizottságként a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem a Bizottság elnökének nevezték, aki a Minisztertanács tagja volt. Szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagolódott. Elsősorban titkosszolgálati részlegek, valamint a határőrség és a kormányőrség tartoztak hozzá, beleértve összesen közel 300 ezer főnyi létszámú reguláris csapatokat is. A KGB szövetségi-köztársasági állami bizottság volt, ami azt jelentette, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve működtek hasonló szervezetek és a KGB részben ezek útján látta el feladatait.

A KGB tényleges irányítását azonban nem a Minisztertanács, hanem követlenül az SZKP illetve annak vezető szervei és testületei látták el. A KGB rendkívül nagy befolyással volt a Szovjetunió állampolgárainak mindennapi életére, azonban politikai befolyást elődszervezeteivel ellentétben nem szerzett a politikai vezetés felett.

Elődszervezeteinek története[szerkesztés]

A KGB elődszervezeteinek története tulajdonképpen 1917-ben kezdődött, amikor Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij vezetésével létrejött az Összoroszországi Különleges Bizottság (a „Cseka”). A szovjet állambiztonsági szervek az alábbiak szerint alakultak a KGB megalakulása előtt.

  • 1917: Cseka (CSK, Összoroszországi Különleges Bizottság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
  • 1922: GPU (Állami Politikai Igazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) alatt
  • 1923: OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
  • 1934: GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) részeként
  • 1941 február-július, majd 1943: NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság), kiválva az NKVD-ből
  • 1946: MGB (Állambiztonsági Minisztérium), az összes népbiztosság minisztériumra átnevezése miatt
  • 1953: MVD (Belügyminisztérium), újraegyesült az MGB és az MVD
  • 1954: KGB (Állambiztonsági Bizottság) a Minisztertanács alatt, kiválva az MVD-ből

A külföldi hírszerzést és a katonai hírszerzést 1947-ben külön szervezetben, a Minisztertanács Információs Bizottsága néven összevonták, majd ezt 1949-ben átszervezték és a Külügyminisztérium Információs Bizottsága néven működött 1952-ig, amikor visszaintegrálták az állambiztonság szervezetébe, az MGB-be.

Felépítése[szerkesztés]

A KGB volt a Szovjetunió nemzeti hírszerzési és biztonsági hivatala, valamint az állami szintű biztonsági hivatalok közvetlen irányítója. Oroszország volt a Szovjetunió legfőbb tagköztársasága, és a KGB egyben Oroszország állami szintű biztonsági hivatala is volt. A Szovjet Kommunista Párt irányította és felügyelte a KGB tevékenységét.

A rangidős vezérkar tagja az elnök, egy-két "első" elnökhelyettes, és négy-hat elnökhelyettes.

A KGB főcsoportfőnökségekre tagolódott. Például:

    • Az Első Főcsoportfőnökség (külföldi műveletek) – a külföldi műveletekért és a hírszerzésért felelős.
    • A Második Főcsoportfőnökség – a belföldön tartózkodó polgárok és külföldiek politikai irányításáért felelős.
    • A Harmadik Főcsoportfőnökség (Fegyveres erők) – a katonai kémelhárítás és a szovjet fegyveres erők politikai felügyeletének irányítója.
    • Az Ötödik Főcsoportfőnökség – a belső biztonságért felelős; harcol a politikai véleménykülönbség visszaszorításáért; később átvállalta a Második Főcsoportfőnökség feladatait, úgy mint a vallási különbségek kezelését, a művészek és a média megfigyelését (cenzorálás).
    • A Hetedik Főcsoportfőnökség (Megfigyelés) – szovjet és külföldi állampolgárok tevékenységének megfigyelését, követését végezte megfelelő berendezésekkel.
    • A Nyolcadik Főcsoportfőnökség – a kommunikációért, a külföldi eredetű kommunikáció ellenőrzéséért és a KGB egységek által használt rejtjelrendszerekért, a KGB külföldi állomásaival való kapcsolattartásért, valamint a hírközlési technika fejlesztéséért felelős.
    • A Kilencedik Főcsoportfőnökség (Őrség) – 40 000 fős egyenruhás őr-hadsereg, amely testőrként szolgált az SZKP legfőbb vezetői és családtagjaik részére, őrizte a legfőbb szovjet kormány-létesítményeket (beleértve a nukleáris fegyver lerakatokat). Fenntartotta és működtette a moszkvai VIP metró-rendszert, a magas rangú kormányzati- és párt-tisztviselők részére fenntartott biztonságos kormányzati telefonhálózatot. Borisz Jelcin elnök alatt változott a Szövetségi Védelmi Szolgálat-ra.
    • A Tizenhatodik Főcsoportfőnökség (Állami Távközlés) – főosztályból vált Főigazgatósággá, a SZU kormányzati telefon- és távíróhálózatát működtette.
    • A Határőr Főcsoportfőnökség – 245 000 főt számláló határbiztonsági erő, amely a Szovjetunió határain jelentkező csempészet és illegális mozgások ellen harcolt, szárazföldi, légi és vízi erőkkel.

A KGB elnökei[szerkesztés]

Hivatal kezdete Hivatal vége Név Rang
1954. március 13. 1958. december 8. Ivan Alekszandrovics Szerov vezérezredes, 1955-től hadseregtábornok
1958. december 25. 1961. november 13. Alekszandr Nyikolajevics Selepin
1961. november 13. 1967. május 18. Vlagyimir Jefimovics Szemicsasztnij 1964-től vezérezredes
1967. május 18. 1982. május 26. Jurij Vlagyimirovics Andropov 1973-tól vezérezredes, 1976-tól hadseregtábornok
1982. május 26. 1982. december 17. Vitalij Vasziljevics Fedorcsuk vezérezredes
1982. december 17. 1988. október 1. Viktor Mihajlovics Csebrikov vezérezredes, 1983-tól hadseregtábornok
1988. október 1. 1991. augusztus 22. Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov hadseregtábornok
1991. augusztus 22. Leonyid Vlagyimirovics Szebarsin
1991. augusztus 23. 1991. november 6. Vagyim Viktorovics Bakatyin vezérőrnagy

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Mitrohin: KGB-lexikon. A szovjet titkosszolgálat kézikönyve. (Alexandra, Pécs, 2004.)

További információk[szerkesztés]