KGB

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Állambiztonsági Bizottság
Комитет государственной безопасности
Emblema KGB.svg
A KGB emblémája

Alapítva 1954
Megszűnt 1991
Típus titkosszolgálat
Székhely Szovjetunió Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Oroszországi SZSZSZK, Moszkva
é. sz. 55° 45′ 31″, k. h. 37° 37′ 32″Koordináták: é. sz. 55° 45′ 31″, k. h. 37° 37′ 32″


A KGB jelvénye
Az NKVD jelvénye

Az Állambiztonsági Bizottság, rövidítve KGB (oroszul: КГБ – Комитет государственной безопасности, magyar átírásban Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi) a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között. Formálisan a Szovjetunió Minisztertanácsa alárendeltségébe tartozott, vezetője miniszteri rangban volt, ténylegesen azonban a pártállami rendszer logikájának megfelelően a Szovjetunió Kommunista Pártja irányította.

Oroszországi utódszervezetei a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és hírszerzéssel foglalkozó Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR).

Helye a politikai és állami rendszerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A KGB-nek állami bizottságként a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem a Bizottság elnökének nevezték, aki a Minisztertanács tagja volt. Szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagolódott. Elsősorban titkosszolgálati részlegek, valamint a határőrség és a kormányőrség tartoztak hozzá, beleértve összesen közel 300 ezer főnyi létszámú reguláris csapatokat is. A KGB szövetségi-köztársasági állami bizottság volt, ami azt jelentette, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve működtek hasonló szervezetek és a KGB részben ezek útján látta el feladatait.

A KGB tényleges irányítását azonban nem a Minisztertanács, hanem követlenül az SZKP illetve annak vezető szervei és testületei látták el. A KGB rendkívül nagy befolyással volt a Szovjetunió állampolgárainak mindennapi életére, azonban politikai befolyást elődszervezeteivel ellentétben nem szerzett a politikai vezetés felett.

Elődszervezeteinek története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A KGB elődszervezeteinek története tulajdonképpen 1917-ben kezdődött, amikor Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij vezetésével létrejött az Összoroszországi Különleges Bizottság (a „Cseka”). A szovjet állambiztonsági szervek az alábbiak szerint alakultak a KGB megalakulása előtt.

  • 1917: Cseka (CSK, Összoroszországi Különleges Bizottság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
  • 1922: GPU (Állami Politikai Igazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) alatt
  • 1923: OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
  • 1934: GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) részeként
  • 1941 február-július, majd 1943: NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság), kiválva az NKVD-ből
  • 1946: MGB (Állambiztonsági Minisztérium), az összes népbiztosság minisztériumra átnevezése miatt
  • 1953: MVD (Belügyminisztérium), újraegyesült az MGB és az MVD
  • 1954: KGB (Állambiztonsági Bizottság) a Minisztertanács alatt, kiválva az MVD-ből

A külföldi hírszerzést és a katonai hírszerzést 1947-ben külön szervezetben, a Minisztertanács Információs Bizottsága néven összevonták, majd ezt 1949-ben átszervezték és a Külügyminisztérium Információs Bizottsága néven működött 1952-ig, amikor visszaintegrálták az állambiztonság szervezetébe, az MGB-be.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A KGB volt a Szovjetunió nemzeti hírszerzési és biztonsági hivatala, valamint az állami szintű biztonsági hivatalok közvetlen irányítója. Oroszország volt a Szovjetunió legfőbb tagköztársasága, és a KGB egyben Oroszország állami szintű biztonsági hivatala is volt. A Szovjet Kommunista Párt irányította és felügyelte a KGB tevékenységét.

A rangidős vezérkar tagja az elnök, egy-két "első" elnökhelyettes, és négy-hat elnökhelyettes.

A KGB főcsoportfőnökségekre tagolódott. Például:

    • Az Első Főcsoportfőnökség (külföldi műveletek) – a külföldi műveletekért és a hírszerzésért felelős.
    • A Második Főcsoportfőnökség – a belföldön tartózkodó polgárok és külföldiek politikai irányításáért felelős.
    • A Harmadik Főcsoportfőnökség (Fegyveres erők) – a katonai kémelhárítás és a szovjet fegyveres erők politikai felügyeletének irányítója.
    • Az Ötödik Főcsoportfőnökség – a belső biztonságért felelős; harcol a politikai véleménykülönbség visszaszorításáért; később átvállalta a Második Főcsoportfőnökség feladatait, úgy mint a vallási különbségek kezelését, a művészek és a média megfigyelését (cenzorálás).
    • A Hetedik Főcsoportfőnökség (Megfigyelés) – szovjet és külföldi állampolgárok tevékenységének megfigyelését, követését végezte megfelelő berendezésekkel.
    • A Nyolcadik Főcsoportfőnökség – a kommunikációért, a külföldi eredetű kommunikáció ellenőrzéséért és a KGB egységek által használt rejtjelrendszerekért, a KGB külföldi állomásaival való kapcsolattartásért, valamint a hírközlési technika fejlesztéséért felelős.
    • A Kilencedik Főcsoportfőnökség (Őrség) – 40 000 fős egyenruhás őr-hadsereg, amely testőrként szolgált az SZKP legfőbb vezetői és családtagjaik részére, őrizte a legfőbb szovjet kormány-létesítményeket (beleértve a nukleáris fegyver lerakatokat). Fenntartotta és működtette a moszkvai VIP metró-rendszert, a magas rangú kormányzati- és párt-tisztviselők részére fenntartott biztonságos kormányzati telefonhálózatot. Borisz Jelcin elnök alatt változott a Szövetségi Védelmi Szolgálat-ra.
    • A Tizenhatodik Főcsoportfőnökség (Állami Távközlés) – főosztályból vált Főigazgatósággá, a SZU kormányzati telefon- és távíróhálózatát működtette.
    • A Határőr Főcsoportfőnökség – 245 000 főt számláló határbiztonsági erő, amely a Szovjetunió határain jelentkező csempészet és illegális mozgások ellen harcolt, szárazföldi, légi és vízi erőkkel.

A KGB elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatal kezdete Hivatal vége Név Rang
1954. március 13. 1958. december 8. Ivan Alekszandrovics Szerov vezérezredes, 1955-től hadseregtábornok
1958. december 25. 1961. november 13. Alekszandr Nyikolajevics Selepin
1961. november 13. 1967. május 18. Vlagyimir Jefimovics Szemicsasztnij 1964-től vezérezredes
1967. május 18. 1982. május 26. Jurij Vlagyimirovics Andropov 1973-tól vezérezredes, 1976-tól hadseregtábornok
1982. május 26. 1982. december 17. Vitalij Vasziljevics Fedorcsuk vezérezredes
1982. december 17. 1988. október 1. Viktor Mihajlovics Csebrikov vezérezredes, 1983-tól hadseregtábornok
1988. október 1. 1991. augusztus 22. Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov hadseregtábornok
1991. augusztus 22. Leonyid Vlagyimirovics Szebarsin
1991. augusztus 23. 1991. november 6. Vagyim Viktorovics Bakatyin vezérőrnagy

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mitrohin: KGB-lexikon. A szovjet titkosszolgálat kézikönyve. (Alexandra, Pécs, 2004.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]