Clement Attlee

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Clement Richard Attlee
Attlee cropped.jpg
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1945. július 26.1951. október 26.
Előd Winston Churchill
Utód Winston Churchill
Katonai pályafutása
Csatái első világháború

Született 1883. január 3.
Putney, London
Elhunyt 1967. október 8. (84 évesen)
Westminster, London
Sírhely Westminsteri apátság
Párt Munkáspárt (19081967)

Házastársa Violet Attlee (18951964)
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
  • professzor
Iskolái
  • University College
  • City Law School
  • Haileybury and Imperial Service College
Halál oka tüdőgyulladás
Vallás agnoszticizmus

Díjak Royal Society tagja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Clement Richard Attlee témájú médiaállományokat.

Clement Richard Attlee (Earl (Gróf) Attlee of Walthamstown, Prestwood Vikomt), (1883. január 3.1967. október 8.) brit Munkáspárti politikus, 1945. július 26. és 1951. október 26. között az Egyesült Királyság miniszterelnöke. Hivatali ideje alatt folytak a második világháborút lezáró béketárgyalások és kezdődött meg Nagy Britannia újjáépítése és a Brit Nemzetközösség létrehozása.

Élete[szerkesztés]

1883. január 3-án született Londonban, a sikeres ügyvéd, Henry Attlee (1841–1908) és Ellen Watson (1847–1920) nyolc gyermeke közül a hetedikként. Az Oxfordi Egyetemen jogot tanult, és kitüntetéssel végezte el az iskolát. 1905-től három évig ügyvédként működött, és közben önkéntes munkát végzett kelet-londoni régi iskolájában, ahol klubot vezetett a munkásosztálybeli gyerekeknek. Az itt szerzett tapasztalatai hatására megváltoztak addigi konzervatív nézetei, elkötelezett szocialistává vált, 1908-ban csatlakozott a Munkáspárthoz, aktívan vett részt 1911-ben a David Lloyd George pénzügyminiszter által kidolgozott nemzeti biztosítási törvény népszerűsítésében. 1912-től a londoni közgazdasági iskolában tanított. Az első világháború idején kapitányi rangban részt vett a Gallipoli csatában, ahol vérhasban megbetegedett, majd Irakban harcolt, ahol egy srapneltől súlyosan megsebesült. 1917-től Angliában őrnagyként katonákat képezett ki. 1918. júliustól Franciaországban harcolt a háború végéig. A háború után 1923-ig ismét közgazdaságtant tanított. 1922-ben feleségül vette Violet Millart, akivel előző évben találkozott egy olaszországi kiránduláson. Az asszony 1964-ben bekövetkezett haláláig éltek odaadó házasságban. Négy gyermekük született: Janet Helen (*1923), Felicity Ann (1925–2007), Martin Richard (1925–1991) és Alison Elizabeth (*1930).

Politikusi pályája[szerkesztés]

1919-ben London Stepney kerületének polgármestere lett, ez volt a város egyik legszegényebb negyede. Vezetésével a kerület elérte, hogy az ingatlantulajdonosok lakhatóvá tegyék a nyomornegyedet, és védőnők és egészségügyi ellenőrök segítségével csökkentették a csecsemőhalandóság arányát. 1922-ben a limehouse-i választókörzet parlamenti képviselője lett, az első munkáspárti kormány idején (1924) hadügyi államtitkár, a második kormány alatt (1929–31) tárca nélküli, majd postaügyi miniszter volt. 1927-ben tagja volt a többpárti Simon Bizottságnak, amely India önrendelkezésének lehetőségét vizsgálta meg. 1935-től a Munkáspárt vezetője, George Lansbury lemondása után, aki ellenezte a szankciók bevezetését Olaszország ellen az abesszíniai háború miatt.

Attlee korán felismerte a náci Németországból fenyegető veszélyt, és ennek jeleit: a fegyverkezési versenyt, a müncheni egyezményt, a német igényt a Szudétavidékre. Ellenezte a Neville Chamberlain-kormány által 1939-ben bevezetett hadkötelezettséget is. Norvégia német megszállása miatt Chamberlain kénytelen volt lemondani. Az új miniszterelnök, Winston Churchill kénytelen volt koalícióra lépni a Munkáspárttal. A háborús kabinetben Attlee egyre fontosabb szerepet vállalt, és 1942-től miniszterelnök-helyettes és a tengerentúli területek titkára, 1943-tól a Királyi titkos tanács (Lord President of the Council) elnöke lett.

1945-ben az európai harcok befejezése után a Munkáspárt felmondta a koalíciót Churchillel, és a parlamenti választásokon győztes Attlee és pártja alakított kormányt. Népszerű programot indítottak a jóléti állam és a szociális reform meghirdetésével. Kétszáz fontos törvény született 1945 és 1948 között a radikális reformok végrehajtására, nyugdíjak és egyéb juttatások emelésére, az állami egészségügyi rendszer működésének korszerűsítésére. Államosították a legnagyobb angol bankot, a szénbányákat, vasutakat, a villamosenergia-, vas- és acélipart, a távírórendszert. A Marshall-segély segítségével felszámolták a háborús károkat. Az Egyesült Királyság részvételével megalakult a Nyugat-európai Unió és a Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO).

Megkezdődött a Brit Birodalom felbomlása, sorra nyerték el függetlenségüket a gyarmatok: Transzjordánia, India, Pakisztán, Burma, Ceylon, valamint megszűnt a palesztinai brit mandátum, és megalakult Izrael állam.

1951-re meggyengült a Munkáspárt, az októberi választásokon a konzervatív párt győzött, és Winston Churchill lett újra a miniszterelnök. 1955-ben Attlee lemondott a pártvezetői címéről is, de haláláig tagja maradt az angol parlament felsőházának. 1967-re a sok dohányzás miatt meggyengült az egészsége, október 8-án tüdőgyulladásban hunyt el, hamvait a Westminsteri apátságban helyezték el.

Publikációi[szerkesztés]

  • The Social Worker (1920)
  • The Town Councillor (1925)
  • The Will and the Way to Socialism (1935)
  • The Labour Party in Perspective (1937)
  • Collective Security Under the United Nations (1958)
  • Empire into Commonwealth (1961)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Clement Attlee című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]