Ugrás a tartalomhoz

Edward Heath

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edward Heath
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1970. június 19. – 1974. március 4.
ElődHarold Wilson
UtódHarold Wilson
Katonai pályafutása
Csatáimásodik világháború

Született1916. július 9.[1][2][3][4][5]
Broadstairs[6]
Elhunyt2005. július 17. (89 évesen)[1][2][3][4][5]
Salisbury
SírhelySalisburyi katedrális
PártKonzervatív Párt

SzüleiEdith Anne Pantony
William George Heath
Foglalkozás
Iskolái
  • Balliol College
  • Chatham House Grammar School[6]
  • Chatham and Clarendon Grammar School
Halál okatüdőgyulladás
Vallásanglikanizmus

Díjak
  • Károly-díj (1963. május 23.)
  • a Paris-Sorbonne Egyetem díszdoktora (1976. február 14.)
  • Robert Schuman-emlékérem (1996)
  • Member of the Order of the British Empire
  • Térdszalagrend
  • díszdoktor (The Open University, 1997. június 21.)
  • a Brit Birodalom Rendje
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Heath témájú médiaállományokat.

Sir Edward Richard George Heath KG MBE (Broadstairs, 1916. július 9. –‎ Salisbury, 2005. július 17.), gyakran Ted Heath néven is ismert brit politikus, aki 1970 és 1974 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke, 1965 és 1975 között a Konzervatív Párt vezetője volt. Heath 51 éven át parlamenti képviselőként is szolgált 1950 és 2001 között.

Életpályája

[szerkesztés]

Heath egy szobalány és egy asztalos gyermekeként született a Kent megyei Ramsgate-ben, Oxfordra járt, ahol a diákpolitika egyik vezető alakja lett. A második világháború alatt a Királyi Tüzérségnél szolgált tisztként. Ezután rövid ideig a közszolgálatban dolgozott, de lemondott, hogy az 1950-es általános választáson indulhasson, sikeresen meg is nyerte Bexley választókerületet. Anthony Eden 1955-ben a Konzervatívok chief whip-jévé léptette elő, 1959-ben pedig Harold Macmillan munkaügyi miniszterré nevezte ki a kormányába. Később lordpecsétőri szerepet töltött be, és 1963-ban Alec Douglas-Home a Kereskedelmi Tanács elnökévé nevezte ki. Miután a Konzervatívok vereséget szenvedtek az 1964-es választásokon, Heath-et 1965-ben a Konzervatív Párt élére választották, így az ellenzék vezetője lett. Bár az 1966-os választásokon ugyancsak veszített a pártja, de Heathnek sikerült egy váratlan fordulattal 1970-ben megnyernie a következő választást.[7]

Miniszterelnöksége alatt Heath felügyelte a brit pénzrendszer decimalizálását 1971-ben, 1972-ben pedig az önkormányzati rendszer megreformálását, jelentősen csökkentve a helyhatóságok számát. Heath talán legkiemelkedőbb eredményeit 1973-ban érte el, amikor az Egyesült Királyságot az Európai Közösségek tagjává tette. Heath mindig is erősen támogatta a brit EK-tagságot, és miután az Alsóház 356:244 arányban azt megszavazta, ő vezette a tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Királyság 1973. január 1-jei csatlakozásával zárultak. John Campbell szerint Heath ezt személyes „legkiválóbb órájának” tekintette.[8][9]

Heath miniszterelnöksége egybeesett az észak-írországi konfliktus tetőzésével, jóváhagyta a letartóztatottak tárgyalás nélküli bebörtönzését, majd az északír parlament felfüggesztését, a közvetlen brit uralom bevezetését. Az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg küldötteivel folytatott nem hivatalos tárgyalások sikertelenek voltak, ahogy az 1973-as sunningdale-i megállapodás is, amely miatt az Ulsteri Unionista Párt képviselői kivonultak a konzervatív frakcióból. Heath a brit szakszervezeti tevékenységet is próbálta megreformálni az ipari kapcsolatokról szóló törvénnyel, abban reménykedve, hogy deregulálja a gazdaságot, és áttér a közvetlen adózásról a közvetett adózásra. A bányászsztrájk azonban 1974 elején súlyos csorbát ejtett a kormány népszerűségén. A helyzet megoldására Heath választást írt ki 1974 februárjára, amit szűken ugyan, de elvesztett a Harold Wilson vezette Munkáspárttal szemben.

Miután 1974 októberében a második egymást követő választást elveszítette, Heath ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is vezető maradjon, de 1975 januárjában Margaret Thatcher bejelentette, hogy kihívja Heath-t a vezetői pozícióért, amit Thatcher meg is nyert.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Darryl Roger Lundy: The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
  7. Edward Heath: A profile of the former UK Prime Minister”, BBC News, 2015. augusztus 4. (Hozzáférés: 2017. április 2.) 
  8. EUROPEAN COMMUNITIES (Hansard, 28 October 1971). api.parliament.uk. (Hozzáférés: 2020. június 3.)
  9. John Campbell, Edward Heath (1993) pp. 404–405.
  10. Langdon, Julia. „Sir Edward Heath: One Nation Tory's political legacy”, BBC News, 2015. október 1. (Hozzáférés: 2019. december 18.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward Heath című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Elődje:
Harold Wilson
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
1970. június 19. – 1974. március 4.
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
Harold Wilson