Theresa May

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Theresa May
Theresa May.png
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2016. július 13.hivatalban
Uralkodó II. Erzsébet
Előd David Cameron
Utód hivatalban
A Konzervatív Párt vezetője
Hivatali idő
2016. július 13.hivatalban
Előd David Cameron
Utód hivatalban
Az Egyesült Királyság belügyminisztere
Hivatali idő
20102016

Születéskori neve Theresa Mary Brasier
Született 1956. október 1. (60 éves)[1]
Eastbourne[2]
Párt Konzervatív Párt

Szülei Zaidee Mary Brasier
Hubert Brasier
Házastársa Philip May (1980. szeptember 6.–, Wheatley, Oxfordshire)
Foglalkozás politikus
Iskolái
  • Wheatley Park School
  • St Hugh's College
Vallás anglikán

Theresa May aláírása
Theresa May aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Theresa May témájú médiaállományokat.

Theresa May (Eastbourne, 1956. október 1. –) brit miniszterelnök, a Konzervatív Párt vezetője, alsóházi képviselő. May volt az egyik 2016-os jelölt a Konzervatív Párt vezetői tisztségére és a miniszterelnöki posztra, miután Cameron bejelentette, mindkét posztról lemond az Egyesült Királyság EU-kilépését támogató népszavazás nyomán. 2016. július 13-ától az Egyesült Királyság miniszterelnöke.[3][4]

Élete[szerkesztés]

May a dél-angliai Eastbourne-ban született; apja anglikán lelkész volt. Középiskolai tanulmányait a Holton Park Girls' Grammar Schoolban végezte, majd az Oxfordi Egyetemen a St Hugh’s College-ban szerzett diplomát földrajzból. Az egyetem elvégzése után a Bank of Englandnél dolgozott, majd az Association for Payment Clearing Services (APACS) európai ügyekért felelős osztályát vezette. 1986-tól London egyik kerületi önkormányzatában volt képviselő, 1997-ben pedig parlamenti képviselővé választották. 2010 óta a kormány tagja. 2016. július 13-ától az ország miniszterelnöke.[3][4]

May házas, férje Philip May. Gyermekük nincsen.[4]

Korai politikai karrierje[szerkesztés]

Theresa May 1986-tól 1994-ig a londoni Merton kerület önkormányzati képviselője volt. 1992-ben sikertelenül indult Durham északnyugati választókerületének parlamenti képviselői tisztségéért, és szintén sikertelenül indult 1994-ben a barkingi időközi választáson. Az 1997-es választásokon Maidenhead parlamenti képviselőjévé választották.1999 és 2010 között a konzervatív árnyékkormányban töltött be különböző tisztségeket. Eközben 2002–2003-ban a Konzervatív Párt elnöki tisztjét is betöltötte. Amikor a konzervatívok a 2010-es választás nyomán átvették a hatalmat, David Cameron kormányában Home Secretary lett (ez nagyjából a belügyminiszter megfelelője). A kormány első két évében a női és esélyegyenlőségi ügyekért felelős miniszter tisztjét is ő töltötte be.[4]

Miniszterelnöksége[szerkesztés]

Megválasztása[szerkesztés]

Az Egyesült Királyság EU-tagságáról szóló népszavazást előkészítő kampány során May Cameronhoz hasonlóan az ország EU-ban maradását támogatta. Amikor a szavazók a távozás mellett döntöttek, Cameron bejelentette lemondását a miniszterelnöki és a pártelnöki tisztségről, May pedig versenybe szállt mindkét pozícióért. Programismertetőjében kifejtette: tiszteletben kell tartani a szavazók akaratát, és ki kell vezetni az országot az EU-ból. Elutasította azt a gondolatot, hogy az ország kiskapukat keresve de facto EU-tag maradjon a kilépés után is, mint ahogy a népszavazás megismétlését is ellenezte.[id. 1] Kifejezte azt a reményét, hogy egyesíteni tudja a konzervatívok maradáspárti és távozáspárti frakcióját. May nem látta szükségesnek előrehozott választások kiírását vagy a költségvetés módosítását. Ugyanakkor kijelentette, ha pártja őt választja miniszterelnöknek, 2016 vége előtt nem fogja kezdeményezni a lisszaboni szerződés 50. cikkelyében leírt kilépési eljárás megkezdését, hogy időt adjon a brit vezetésnek az összehangolt tárgyalási álláspont kialakítására.[5]

2016. július 7-én az alsóházi konzervatív frakció tagjai szavaztak arról, hogy ki legyen Cameron utódja. Theresa May 199 szavazatot kapott, legfőbb riválisa a Brexit-párti Andrea Leadsom energia- és klímaváltozás-ügyi miniszter 84-et, míg Michael Gove igazságügyminiszter 46-ot. Ezzel Gove kiesett a versenyből.[6] Július 11-én Leadsom visszalépett, így May maradt az egyetlen jelölt a pártelnöki és miniszterelnöki posztra. Ezután felgyorsult a kormányváltási folyamat, amely az eredeti tervek szerint szeptember 9-ig tartott volna. 2016. július 13-án Cameron benyújtotta lemondását a királynőnek, aki ezután Mayt nevezte ki miniszterelnöknek. Ezzel Theresa May lett az ország második női miniszterelnöke, Margaret Thatcher után.[7]

Források[szerkesztés]

  1. Who is Theresa May: A profile of UK's next prime minister, 2016. július 12. (Hozzáférés: 2016. július 13.)
  2. http://blog.findmypast.co.uk/2013/famous-family-trees-theresa-may/
  3. ^ a b Biography - Theresa May. www.tmay.co.uk. (Hozzáférés: 2016. július 3.)
  4. ^ a b c d Theresa May: Who is the woman bidding to be the next Prime Minister?. The Telegraph. Telegraph Media Group Limited, 2016. július 1. (Hozzáférés: 2016. július 3.)
  5. Tory contender: Theresa May. BBC, 2016. július 5.
  6. Theresa May v Andrea Leadsom in Conservative leader race. BBC News, 2016. július 7. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
  7. Cameron resigns as Prime Minister, Theresa May steps in (incl May's full speech)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Brexit means Brexit. The campaign was fought, the vote was held, turnout was high and the public gave their verdict. There must be no attempts to remain inside the EU, no attempts to rejoin it through the back door and no second referendum."


Elődje:
David Cameron
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
2016. július 13.
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
hivatalban