Ugrás a tartalomhoz

Charles Watson-Wentworth

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Watson-Wentworth
Született1730. május 13.[1][2][3][4][5]
South Yorkshire
Elhunyt1782. július 1. (52 évesen)[1][2][3][4][5]
London
Állampolgárságabrit
HázastársaMary Watson Wentworth, Marchioness of Rockingham (1752. február 26. – )[6]
SzüleiLady Mary Finch
Thomas Watson-Wentworth, Rockingham 1. márkija
Foglalkozása
  • politikus
  • lelkész
Tisztsége
  • Lord Lieutenant of the West Riding of Yorkshire (1751. július 18. – 1763. február 25.)
  • az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1765. július 13. – 1766. július 30.)
  • Lordok Házának vezetője (1765. július 13. – 1766. július 30.)
  • Lord Lieutenant of the West Riding of Yorkshire (1765. szeptember 12. – 1782. július 1.)
  • az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1782. március 27. – 1782. július 1.)
Iskolái
KitüntetéseiTérdszalagrend
Halál okainfluenza
SírhelyeYorki katedrális
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Watson-Wentworth témájú médiaállományokat.

Charles Watson-Wentworth (1730. május 13. – 1782. július 1.), Rockingham második márkija, a Térdszalagrend lovagja, királyi titkos tanácsos, whig párti brit politikus, miniszterelnök. Élete során mindössze két hivatalt töltött be (a másik a Lordok Háza elnöksége volt), de másfél éves vezetése során nagy befolyással rendelkezett.

Korai évei

[szerkesztés]

Családja Dél-Yorkshire-i birtokán nevelkedett. A Westminster Schoolban és a cambridge-i St. John's College-ban folytatta tanulmányait. 1746-ban (16 évesen) Wentworthből Carlisle-ba lovagolt, hogy csatlakozzon William Augustus herceghez (a király öccséhez) a jakobita trónkövetelő, Charles Edward Stuart üldözésében. Négy évvel később, Malton grófjának címezve, az ír főnemesség tagjává emelték, majd rövidesen örökölte apja márki címét.

Politikai karrierje

[szerkesztés]

1750-ben foglalta el helyét a Lordok Házában, majd egy évvel később II. György hálókamrájának egyik lordja lett. 1761-ben a Térdszalagrend lovagjává ütötték. 1762-ben III. György barátját és nevelőjét, John Stuartot (Lord Bute) nevezte ki miniszterelnöknek. Az év decemberében, egy, a korábbi miniszterelnök, Thomas Pelham-Holles támogatói, köztük Lord Rockingham részvételével lezajlott parlamenti lázadás nyomán a résztvevőket minden kormányzati pozícióból eltávolították. Az esemény „a pelhamita kisdedek lemészárlása” nevet kapta. A következő évek során Watson-Wentworth fokozatosan Pelham-Holles támogatóinak vezetőjévé emelkedett, akik nem hajlottak a békülésre Bute-tal és utódával, George Grenville-lel. Rockingham és pártja, amelynek sok nagy tekintélyű whig család feje is tagja volt, a II. Jakabot megbuktató, és a Hannover-házat hatalomba segítő whig hagyományok örököseként tekintettek magukra.

A király Grenville-lel szembeni ellenszenve és ez utóbbi csekély parlamenti támogatottsága oda vezetett, hogy 1756-ban, a király nagybátyja, William Augustus herceg közvetítésével folytatott tárgyalások után III. György Lord Rockingham-et jelölte miniszterelnöknek. Rockingham szövetségeseit, Henry Seymour Conwayt és Augustus FitzRoyt nevezte ki a déli, illetve az északi ügyek miniszterévé. Ebben az időben lett személyi titkára Edmund Burke ír államférfi és filozófus, akivel életre szóló barátságot kötött, és aki politikai szövetségese és tanácsadója volt 1782-ben bekövetkezett korai haláláig. Hivatali ideje alatt visszavonták a gyarmatokon az újabb adó miatt nagy felháborodást keltő bélyegtörvényt. A kormányon belüli ellentétek miatt lemondani kényszerült, helyét az idősebb Pitt vette át (a Kincstár Első Lordja Augustus FitzRoy lett; ez azon ritka esetek egyike volt, amikor a két pozíció elvált egymástól).

Watson-Wentworth a következő 16 évet ellenzékben töltötte, ezalatt fő támogatója volt a gyarmatosok alkotmányos jogainak, és kiállt a tizenhárom gyarmat függetlenségi törekvései mellett. 1782-ben másodszor is miniszterelnök lett, és hivatalba lépésekor Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét, véget vetve az amerikai függetlenségi háborúnak. Kormányzása azonban rövidesen véget ért, mivel 14 héttel beiktatása után meghalt.

Az ő tiszteletére kapta a nevét a New Hampshire-i, az észak-karolinai és a virginiai Rockingham megye, és Rockingham városa Észak-Karolinában (Richmond megye).

Első kormánya, 1765 július – 1766 július

[szerkesztés]
  • Charles Watson-Wentworth, a Kincstár Első Lordja és a Lordok Háza elnöke
  • Robert Henley – Lordkancellár
  • Daniel Finch – a Királyi Titkos Tanács Lordelnöke
  • Thomas Pelham-Holles – Főpecsétőr
  • William Dowdeswell – pénzügyminiszter
  • Augustus Henry FitzRoy – az északi ügyek minisztere
  • Henry Seymour Conway – a déli ügyek minisztere és az Alsóház elnöke
  • John Manners – Master-General of the Ordnance (táborszernagy)
  • John Perceval – az Admiralitás Első Lordja
  • Vilmos cumberlandi herceg – tárca nélküli miniszter

Változások

  • 1765 október - William Augustus herceg halála
  • 1766 május - Augustus Fitzroy lemond. Henry Conway veszi át a posztját, utóbbiét pedig Charles Lennox herceg.

Második kormánya, 1782 március – július

[szerkesztés]
  • Charles Watson-Wentworth, a Kincstár Első Lordja és a Lordok Háza elnöke
  • Edward Thurlow – Lordkancellár
  • Charles Pratt – a Királyi Titkos Tanács Lordelnöke
  • Augustus Henry FitzRoy – Főpecsétőr
  • William Petty – belügyminiszter
  • Charles James Fox – külügyminiszter és az Alsóház elnöke
  • Augustus Keppel – az Admiralitás Első Lordja
  • Henry Seymour Conway – a hadsereg főparancsnoka (hadügyminiszter)
  • Charles Lennox – Master-General of the Ordnance (táborszernagy)
  • Lord John Cavendish – pénzügyminiszter
  • John Dunning – Lancaster Hercegség kancellárja (címzetes poszt)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

A hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Darryl Roger Lundy: The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Elizabeth Allen (2018. január 12.). „Watson-Wentworth, Charles, 2nd Marquess of Rockingham”. Grove Art Online. DOI:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T090849. 
  6. ↑ p25503.htm#i255025, 2020. augusztus 7.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Watson-Wentworth, 2nd Marquess of Rockingham című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]


Elődje:
George Grenville, ill. Frederick North 		Utódja:
William Pitt, az idősebb, ill. William Petty-FitzMaurice
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Charles_Watson-Wentworth&oldid=28386105”