Charles Watson-Wentworth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Charles Watson-Wentworth (1730. május 13.1782. július 1.), Rockingham második őrgrófja, a Térdszalagrend lovagja, királyi titkos tanácsos, whig párti brit politikus, miniszterelnök. Élete során mindössze két hivatalt töltött be (a másik a Lordok Háza elnöksége volt), de másfél éves vezetése során nagy befolyással rendelkezett.

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja Dél-Yorkshire-i birtokán nevelkedett. A Westminster Schoolban és a Cambridge-i Egyetemen, a St. John's College-ban folytatta tanulmányait. 1746-ban (16 évesen) Wentworthből Carlisle-ba lovagolt, hogy csatlakozzon William Augustus herceghez (a király öccséhez) a jakobita trónkövetelő, Charles Edward Stuart üldözésében. Négy évvel később, Malton grófjának címezve, az ír főnemesség tagjává emelték, majd rövidesen örökölte apja őrgrófi címét.

Politikai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1750-ben foglalta el helyét a Lordok Házában, majd egy évvel később II. György hálókamrájának egyik lordja lett. 1761-ben a Térdszalagrend lovagjává ütötték. 1762-ben III. György barátját és nevelőjét, John Stuartot (Lord Bute) nevezte ki miniszterelnöknek. Az év decemberében, egy, a korábbi miniszterelnök, Thomas Pelham-Holles támogatói, köztük Lord Rockingham részvételével lezajlott parlamenti lázadás nyomán a résztvevőket minden kormányzati pozícióból eltávolították. Az esemény „a pelhamita kisdedek lemészárlása” nevet kapta. A következő évek során Watson-Wentworth fokozatosan Pelham-Holles támogatóinak vezetőjévé emelkedett, akik nem hajlottak a békülésre Bute-tal és utódával, George Grenville-lel. Rockingham és pártja, amelynek sok nagy tekintélyű whig család feje is tagja volt, a II. Jakabot megbuktató, és a Hannover-házat hatalomba segítő whig hagyományok örököseként tekintettek magukra.

A király Grenville-lel szembeni ellenszenve és ez utóbbi csekély parlamenti támogatottsága oda vezetett, hogy 1756-ban, a király nagybátyja, William Augustus herceg közvetítésével folytatott tárgyalások után III. György Lord Rockingham-et jelölte miniszterelnöknek. Rockingham szövetségeseit, Henry Seymour Conwayt és Augustus FitzRoyt nevezte ki a déli, illetve az északi ügyek miniszterévé. Ebben az időben lett személyi titkára Edmund Burke ír államférfi és filozófus, akivel életreszóló barátságot kötött, és aki politikai szövetségese és tanácsadója volt 1782-ben bekövetkezett korai haláláig. Hivatali ideje alatt visszavonták a gyarmatokon az újabb adó miatt nagy felháborodást keltő bélyegtörvényt. A kormányon belüli ellentétek miatt lemondani kényszerült, helyét az idősebb Pitt vette át (a Kincstár Első Lordja Augustus FitzRoy lett; ez azon ritka esetek egyike volt, amikor a két pozíció elvált egymástól).

Watson-Wentworth a következő 16 évet ellenzékben töltötte, ezalatt fő támogatója volt a gyarmatosok alkotmányos jogainak, és kiállt a Tizenhárom gyarmat függetlenségi törekvései mellett. 1782-ben másodszor is miniszterelnök lett, és hivatalba lépésekor Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét, véget vetve az amerikai függetlenségi háborúnak. Kormányzása azonban rövidesen véget ért, mivel 14 héttel beiktatása után meghalt.

Az ő tiszteletére kapta a nevét a New Hampshire-i, az észak-carolinai és a virginiai Rockingham megye, és Rockingham városa Észak-Carolinában (Richmond megye).

Első kormánya, 1765 július1766 július[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Watson-Wentworth, a Kincstár Első Lordja és a Lordok Háza elnöke
  • Robert Henley — Lordkancellár
  • Daniel Finch — a Királyi Titkos Tanács Lordelnöke
  • Thomas Pelham-HollesFőpecsétőr
  • William Dowdeswell — pénzügyminiszter
  • Augustus Henry Fitzroy — az északi ügyek minisztere
  • Henry Seymour Conway — a déli ügyek minisztere és az Alsóház elnöke
  • John Manners — Master-General of the Ordnance (táborszernagy)
  • John Perceval — az Admiralitás Első Lordja
  • William Augustus herceg — tárca nélküli miniszter

Változások

  • 1765 október - William Augustus herceg halála
  • 1766 május - Augustus Fitzroy lemond. Henry Conway veszi át a posztját, utóbbiét pedig Charles Lennox.

Második kormánya, 1782 márciusjúlius[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charles Watson-Wentworth, a Kincstár Első Lordja és a Lordok Háza elnöke
  • Edward Thurlow — Lordkancellár
  • Charles Pratt — a Királyi Titkos Tanács Lordelnöke
  • Augustus Henry Fitzroy — Főpecsétőr
  • William Petty — belügyminiszter
  • Charles James Fox — külügyminiszter és az Alsóház elnöke
  • Augustus Keppel — az Admiralitás Első Lordja
  • Henry Seymour Conway — a hadsereg főparancsnoka (hadügyminiszter)
  • Charles Lennox — Master-General of the Ordnance (táborszernagy)
  • Lord John Cavendish — pénzügyminiszter
  • John Dunning — Lancaster hercegségének kancellárja (címzetes poszt)

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Watson-Wentworth, 2nd Marquess of Rockingham című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


Elődje:
George Grenville, ill. Frederick North
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
1765–1766, ill. 1782
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
William Pitt, az idősebb, ill. William Petty-FitzMaurice