Alec Douglas-Home

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alec Douglas-Home
Alec Douglas Home Allan Warren cropped.jpg
Született 1903. július 2.[1][2][3][4][5]
Mayfair
Elhunyt 1995. október 9. (92 évesen)[1][2][3][4][5]
The Hirsel[6]
Állampolgársága brit
Házastársa Elizabeth Douglas-Home, Baroness Home of the Hirsel (1936. október 3. – )[7][8]
Gyermekei
  • Diana Douglas-Home
  • David Douglas-Home, 15th Earl of Home
  • Lady Lavinia Caroline Douglas-Home
  • Lady Meriel Kathleen Douglas-Home
SzüleiLady Lillian Lambton
Charles Douglas-Home, 13th Earl of Home
Foglalkozása
Tisztség miniszterelnök, parlamenti képviselő, külügyminiszter
Iskolái
Kitüntetései Bogáncsrend

A Wikimédia Commons tartalmaz Alec Douglas-Home témájú médiaállományokat.

Alec Douglas-Home (Mayfair, 1903. július 2. – The Hirsel, 1995. október 9.) konzervatív párti brit politikus, arisztokrata, Home 14. grófja, az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1963–64-ben.[9]

Pályafutása[szerkesztés]

Az Eton College-ban végezte a középiskolát, majd az Oxfordi Egyetemen diplomázott történelem szakon. Kiváló krikettjátékos volt. 1931-ben választották meg először parlamentbe, a skóciai Lanark képviselőjének. Douglas-Home ekkor még a Skót Unionista Párt tagja volt; a párt később egyesült a Konzervatív Pártal. 1937–39-ben Neville Chamberlain miniszterelnök parlamenti titkára volt. 1938-ban részt vett a müncheni konferencián. A háború alatt súlyos beteg volt, és így nem teljesített katonai szolgálatot. Az 1945-ös választáson elvesztette parlamenti mandátumát.[9]

Apja halála után örökölte a Home grófja címet, és így tagja lett a Lordok Házának. Az 1956-os szuezi válság idején a Nemzetközösségért felelős államtitkár (Commonwealth Secretary) volt, 1960-ban pedig Harold Macmillan kormányában ő lett a külügyminiszter. Amikor 1963-ban Macmillan lemondott, Douglas-Home sikerrel indult a Konzervatív Párt vezetői tisztségéért, lemondott a grófi címéről (és az ezzel járó felsőházi tagságáról), és miniszterelnök lett. Rövid ideig szokatlan módon úgy volt kormányfő, hogy a parlament egyik házának sem volt tagja, de két héttel a miniszterelnökké választása után sikerrel indult a Kinrossban megrendezett időközi választáson.[9]

Douglass-Home mindössze 363 napig volt miniszterelnök. Rövid kormányzásának legnagyobb eredménye a fogyasztói árak felszabadítása volt, amelynek nyomán olcsóbbá váltak az árucikkek. Az 1964. október 15-i választáson a Munkáspárt négyfős többséget szerzett a parlamentben és Harold Wilson lett az ország vezetője. Amikor a konzervatívok visszaszerezték a hatalmat, Douglass-Home ismét külügyminiszteri tisztséget kapott, ezúttal Edward Heath kormányában, 1970-től 1974-ig.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b https://www.gov.uk/government/history/past-prime-ministers/alec-douglas-home
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.nytimes.com/1995/10/10/world/lord-home-92-humble-earl-who-became-british-premier.html
  7. Kindred Britain
  8. p1076.htm#i10759, 2020. augusztus 7.
  9. a b c d History of Sir Alec Douglas-Home (angol nyelven). www.gov.uk. (Hozzáférés: 2020. december 30.)