Arthur Wellesley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Arthur Wellesley
Wellington első hercege Indiában, vezérőrnagyi egyenruhájában. Robert Home festménye.
Wellington első hercege Indiában, vezérőrnagyi egyenruhájában. Robert Home festménye.
Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága miniszterelnöke
Hivatali idő
1828. január 22.1830. november 16.
Uralkodó IV. György
IV. Vilmos
Előd Frederick John Robinson, Ripon első bárója
Utód Charles Grey, Grey második bárója
Hivatali idő
1834. november 14.1834. december 10.
Előd William Lamb, Melbourne második vikomtja
Utód Robert Peel
Katonai pályafutása
Csatái

Születéskori neve Arthur Colley Wellesley
Született 1769. május 1.
Dublin, Írország
Elhunyt 1852. november 14. (83 évesen)
Walmer, Kent grófság, Nagy-Britannia
Sírhely Szent Pál-székesegyház
Párt Tory

Szülei Garret Wesley
Házastársa Catherine Wellesley, Duchess of Wellington
Gyermekei
  • Arthur Wellesley, 2nd Duke of Wellington
  • Lord Charles Wellesley
Foglalkozás
  • politikus
  • diplomata
  • tiszt
Iskolái Eton College
Halál oka agyi érkatasztrófa

Díjak
  • Szentlélek-rend lovagja
  • Szent Mihály-rend lovagja
  • Aranygyapjas rend lovagja
  • Royal Society tagja
  • Knight Grand Cross of the Military Order of Maria Theresa
  • Fekete Sas-rend
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Knight Grand Cross of the Military Order of William (1815. július 8.)
  • Order of St. Alexander Nevsky
  • Szent András-rend
  • Térdszalagrend
  • Order of St Patrick
  • Royal Guelphic Order
  • Laureate Cross of Saint Ferdinand
  • Grand Cross of the Order of the Tower and Sword
  • Vörös Sas-rend 1. osztálya
  • Max Joseph Lovagrend
  • Order of the Zähringer Lion
  • Order of the Rue Crown
  • Order of the Sword
  • Elefántrend
  • Order of Saint Januarius
  • Knight Grand Cross of the Order of Saint Ferdinand and of Merit
  • Order of the Most Holy Annunciation
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Order of St. George, 1st class

Arthur Wellesley aláírása
Arthur Wellesley aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Wellesley témájú médiaállományokat.

Arthur Wellesley, Wellington hercege (Dublin, Írország, 1769. május 1. – Walmer kastély, Kent grófság, 1852. szeptember 14.), ír származású tábornok és államférfi. Az egyik legjelentősebb brit katonai vezető a napóleoni háborúkban, később az Egyesült Királyság külügyminisztere és miniszterelnöke lett. A waterlooi csatában Wellesley vezette a Napóleont legyőző szövetséges csapatokat. Életében, de halála után is sokan csak Wellington hercegeként említik, de ez egy cím, így mások is viselték. Politikusként a reformokkal szembeni fellépése miatt azonban az angolok a Vasherceg melléknévvel, valamint hadvezérként Európa Felszabadítója és a Nemzetek Megváltója névvel is illették.

Élete[szerkesztés]

Ifjú évei[szerkesztés]

Wellesley az írországi Dublinban született Mornington gróf kilenc gyermeke közül a hatodikként. Az Etonban folytatott tanulmányait az apja halála miatti anyagi nehézségek miatt nem fejezte be, édesanyjával 1785-ben Brüsszelbe költözött. Egy évvel később Franciaországba, az angers-i katonai iskolába küldték tanulni. 18 évesen édesanyja segítségével bekerült a brit hadseregbe és néhány hónappal később már tiszti rendfokozatot viselhetett. 179097-ben az ír törvényhozás alsóházában volt képviselő. Wellesley gyorsan haladt felfelé a katonai ranglétrán is, hiszen 1793-ban ezredes lett a 33. gyalogosezred élén.

Hadvezérként[szerkesztés]

Három év elteltével, 1796-ban, az indiai Kalkuttába vezényelték. India főkormányzója ebben az időben bátyja, Richard volt. Az 1798-ban ismét kitört a háború Brit-India és a Májszori Királyság között. Wellesley és gyalogosezrede is részt vett a harcokban, a győztes háború után Májszor kormányzójává nevezték ki. 1802-ben vezérőrnaggyá léptették elő és még ebben az évben kitört marathák elleni háborúban a brit erők főparancsnoka lett. A britek győzelmei után Wellesley maga is részt vett a béketárgyalásokon. 1805-ben tért vissza az Egyesült Királyságba. 1806-ban feleségül vette Kitty Pakenhamet, aki 1793-ban egyszer már elutasította Wellesley házassági ajánlatát. 1808-ban, amikor a portugálok fellázadtak I. Napóleon francia császár uralma ellen, az újonnan kinevezett Wellesley altábornagyot az Ibériai-félszigetre vezényelték a megsegítésükre.

1809-től mint a szövetségesek főparancsnoka küzdött a franciák ellen a félszigeti háborúban. 1812. július 22-én a salamancai csatában vereséget mért Napóleon seregére. Bár a háború nem fejeződött be, a csata mindazonáltal fordulópontot jelentett. Az 1813. június 21-i vitoriai csatában aratott diadala után kapta meg a Wellington hercege címet. Az 1815-ös waterlooi csatában az angol és a szövetséges hadsereg parancsnokaként, a porosz hadsereg támogatásával legyőzte Napóleont és bekerült a történelem nagy hadvezérei közé. Wellesley 1818-ban tért vissza Angliába.

Politikusként[szerkesztés]

Wellington hercege, Francisco Goya festménye, 1815.
Wellington hercege, Francisco Goya festménye, 1815.

1818-tól politikai pályát kezdett és 1828-ban miniszterelnök lett. Megszavazta a katolikusok egyenjogúságát biztosító törvényt. Konzervatív politikus volt, nehezen nyitott a demokrácia irányába, harcolt Írország függetlenedése ellen. Kormánya 1830-ban megbukott, amikor fellépett a választójog kiterjesztése ellen. Később azonban 1834–1835-ben külügyminiszter, majd 1841–1846 között tárca nélküli miniszter volt Sir Robert Peel kormányában. 1842-től haláláig a brit haderő főparancsnoka volt.

Győzelmei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Elődje:
William Lamb
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
1828–1830
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
Robert Peel