Arthur Wellesley

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arthur Wellesley
Arthur Wellesley, 1st Duke of Wellington by Robert Home.jpg
Wellington első hercege Indiában, vezérőrnagyi egyenruhájában. Robert Home festménye.
Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága miniszterelnöke
Hivatali idő
1828. január 22.1830. november 16.
Előd Frederick John Robinson, Ripon első bárója
Utód Charles Grey, Grey második bárója
Hivatali idő
1834. november 14.1834. december 10.
Előd William Lamb, Melbourne második vikomtja
Utód Robert Peel
Uralkodó IV. Vilmos

Született 1769. május 1.
Dublin, Írország
Elhunyt 1852. november 14. (83 évesen)
Walmer, Kent grófság, Nagy-Britannia
Párt Tory

Arthur Wellesley, 1st Duke of Wellington Signature.svg
Arthur Wellesley aláírása
Duke of Wellington 2.jpg

Arthur Wellesley, Wellington első hercege (Dublin, Írország, 1769. május 1. – Walmer kastély, Kent grófság, 1852. szeptember 14.), ír származású tábornok és államférfi. Az egyik legjelentősebb brit katonai vezető a napóleoni háborúkban, később az Egyesült Királyság külügyminisztere és miniszterelnöke lett. A waterlooi csatában Wellesley vezette a Napóleont legyőző szövetséges csapatokat. Életében, de halála után is sokan csak Wellington hercegeként említik, de ez egy cím, így mások is viselték. Politikusként a reformokkal szembeni fellépése miatt azonban az angolok a Vasherceg melléknévvel, valamint hadvezérként Európa Felszabadítója és a Nemzetek Megváltója névvel is illették.

Fiatalsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wellesley az írországi Dublinban született Mornington gróf kilenc gyermeke közül a hatodikként. Az Etonban folytatott tanulmányait az apja halála miatti anyagi nehézségek miatt nem fejezte be, édesanyjával 1785-ben Brüsszelbe költözött. Egy évvel később Franciaországba, az angersi katonai iskolába küldték tanulni. 18 évesen édesanyja segítségével bekerült a brit hadseregbe és néhány hónappal később már tiszti rendfokozatot viselhetett. 179097-ben az ír törvényhozás alsóházában volt képviselő. Wellesley gyorsan haladt felfelé a katonai ranglétrán is, hiszen 1793-ban ezredes lett a 33. gyalogosezred élén.

Hadvezérként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három év elteltével, 1796-ban, az indiai Kalkuttába vezényelték. India főkormányzója ebben az időben bátyja, Richard volt. Az 1798-ban ismét kitört a háború Brit India és a Májszori Királyság között. Wellesley és gyalogosezrede is részt vett a harcokban, a győztes háború után Májszor kormányzójának nevezték ki. 1802-ben vezérőrnaggyá léptették elő és még ebben az évben kitört marathák elleni háborúban a brit erők főparancsnoka lett. A britek győzelmei után Wellesley maga is részt vett a béketárgyalásokon. 1805-ben tért vissza az Egyesült Királyságba. 1806-ban feleségül vette Kitty Pakenhamot, aki 1793-ban egyszer már elutasította Wellesley ajánlatát. 1808-ban az újonnan kinevezett altábornagyot, amikor a portugálok fellázadtak I. Napóleon francia császár uralma ellen, Wellesleyt az Ibériai-félszigetre vezényelték a megsegítésükre.

1809-től mint a szövetségesek főparancsnoka küzdött a franciák ellen a félszigeti háborúban. 1812. július 22-én a salamancai csatában vereséget mért Napóleon seregére. Bár a háború nem fejeződött be, a csata mindazonáltal fordulópont volt. Az 1813. június 21-i vitoriai csatában aratott diadala után kapta meg a Wellington hercege címet. Az 1815-ös waterlooi csatában az angol és a szövetséges hadsereg parancsnokaként, a porosz hadsereg támogatásával legyőzte Napóleont és bekerült a történelem nagy hadvezérei közé. Wellesley 1818-ban tért vissza Angliába.

Politikusként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1818-től politikai pályát kezdett és 1828-ban miniszterelnök lett. Megszavazta a katolikusok egyenjogúságát biztosító törvényt. Konzervatív politikus volt, nehezen nyitott a demokrácia irányába, harcolt Írország függetlenedése ellen. Kormánya 1830-ban megbukott, amikor fellépett a választójog kiterjesztése ellen. Később azonban 1834–1835-ben külügyminiszter, majd 1841–1846 között tárca nélküli miniszter volt Sir Robert Peel kormányában. A hadsereg élén 1842-től haláláig a brit csapatok főparancsnoka volt.

Győzelmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
William Lamb
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
1828–1830
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
Robert Peel