Aranygyapjas rend
b.JPG)
Az Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or) egy lovagrend, amelyet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Bruggeben alapított, harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával, a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.
A rend alapítását követően először a burgundi hercegek, majd a Habsburgok spanyol ágának és a spanyol örökösödési háború után mind a spanyol uralkodók, mind a Habsburgok osztrák ágának legfontosabb rendjele lett.[1]
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
A rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg és a rendet először IV. Jenő (1433-ban) majd X. Leó pápa (1517-ben) is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva a fő kellékek voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.[2]
Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.[2]
Leírása[szerkesztés]
A rend jelvénye: arany kosbőr (kosirha), mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi és a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile. ( = „a munka becse nem csekély”) E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.
A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.[2][3]
Galéria[szerkesztés]
Izabella portugál hercegnő
_-_Portrait_of_Isabella_of_Portugal.jpg)
.jpg)
Magyar Aranygyapjas lovagok[szerkesztés]
Gróf Zrínyi Miklós horvát bán
II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, erdélyi fejedelem
Herceg galántai Esterházy Pál nádor
Gróf erdődi Pálffy Miklós császári tábornagy, Magyarország nádora
Gróf galántai Esterházy Ferenc főkancellár
Gróf nagykárolyi Károlyi Antal táborszernagy, főispán
Gróf nagykárolyi Károlyi Gyula, országgyűlési képviselő, kamarás, főispán, valóságos belső titkos tanácsos
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Károly országbíró, miniszter, Békés vármegye főispánja
Herceg csábrági és szitnyai Koháry Ferenc József kamarás, titkos tanácsos, főpohárnok, főkancellár, Hont vármegye örökös főispánja
Gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester
Gróf székhelyi Mailáth Antal udvari főkancellár, valóságos belső titkos tanácsos, államminiszter, főrendiházi tag
Báró nagyapponyi Apponyi Albert politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Gróf krasznahorkai Andrássy Gyula magyar államférfi, a Magyar Királyság miniszterelnöke, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Nándor politikus, országgyűlési képviselő
Báró kissennyei Sennyey Pál valóságos belső titkos tanácsos, országbíró, a Magyar országgyűlés főrendiház elnöke, az MTA igazgató tagja
Gróf szapári, muraszombati és szécsiszigeti Szapáry Gyula politikus, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, miniszter, Magyarország miniszterelnöke
Dr. gróf hédervári Khuen-Héderváry Károly, politikus, miniszterelnök, horvát bán
Gróf körösszegi és adorjáni Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, főasztalnokmester, tárnokmester, a főrendiház elnöke
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy János jogász, politikus, kamarás, valódi belső titkos tanácsos, kultuszminiszter
Herceg boldognémetújvári Batthyány-Strattmann László a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, Vasvármegye örökös főispánja
.jpg)
.jpg)
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Makkai Ágnes - Héri Vera. Kitüntetések (magyar nyelven). Zrínyi Kiadó, 212. o. (1990). ISBN 963 326 5991
- ↑ a b c (angol nyelven). antiquesatoz.com. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
- ↑ Der Orden vom Goldenen Vlies auf Münzen und Medaillen (német nyelven). coingallery.de. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
További információk[szerkesztés]
|
