Aranygyapjas rend
b.JPG)
Az Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or) egy lovagrend, amelyet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Bruggeben alapított, harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával, a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.
A rend alapítását követően először a burgundi hercegek, majd a Habsburgok spanyol ágának és a spanyol örökösödési háború után mind a spanyol uralkodók, mind a Habsburgok osztrák ágának legfontosabb rendjele lett.[1]
Tartalomjegyzék
Galéria[szerkesztés]
-
Izabella portugál hercegnő
_-_Portrait_of_Isabella_of_Portugal.jpg)
.jpg)
Magyar Aranygyapjas lovagok[szerkesztés]
-
II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem
-
Apponyi Albert politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
-
Andrássy Gyula magyar államférfi, a Magyar Királyság miniszterelnöke, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
Története[szerkesztés]
A rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg és a rendet először IV. Jenő (1433-ban) majd X. Leó pápa (1517-ben) is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva a fő kellékek voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.[2]
Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.[2]
Leírása[szerkesztés]
A rend jelvénye: arany kosbőr (kosirha), mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi és a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile. ( = „a munka becse nem csekély”) E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.
A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.[2][3]
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Makkai Ágnes - Héri Vera. Kitüntetések (magyar nyelven). Zrínyi Kiadó, 212. o. ISBN 963 326 5991 (1990)
- ^ a b c (angol nyelven). antiquesatoz.com. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
- ↑ Der Orden vom Goldenen Vlies auf Münzen und Medaillen (német nyelven). coingallery.de. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
További információk[szerkesztés]
|
