Aranygyapjas rend
| Aranygyapjas rend | |
 | |
| Megalakulás dátuma | 1430 |
| Típus | lovagrend |
| Alapító | III. Fülöp burgundi herceg |
b.JPG)
Az Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or lovagrend, amelyet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Brugge-ben alapított harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.
A rend az alapítását követően először a burgundi hercegek legfontosabb rendjele lett, majd a Habsburgok spanyol ágáé, a spanyol örökösödési háború után pedig mind a spanyol uralkodók, mind a Habsburgok osztrák ágáé.[1]
Története[szerkesztés]
A rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg; először (1433-ban) IV. Jenő pápa, majd (1517-ben) X. Leó pápa is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva az előkelő nemesség és kiváló szolgálatok voltak fő kellékek. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend lovagjait maga nevezhesse ki; ez időtől a lovagok száma (amely az alapítás idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban, V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.[2]
Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállt. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint aztán mindkét uralkodó gyakorolhatta a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.[2]
Leírása[szerkesztés]
A rend jelvénye: kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függő arany kosbőr (kosirha), mely felett Ausztriában arany szalagon sárkányölő férfi van, a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon pedig e jelmondat áll: Pretium laborum non vile („A munka becse nem csekély”). E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.
A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon pedig többször ismételve a je l'ay empris jelmondat van kivarrva, továbbá bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, vörös cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.[2][3]
Galéria[szerkesztés]
Izabella portugál hercegnő
_-_Portrait_of_Isabella_of_Portugal.jpg)
.jpg)
Magyar Aranygyapjas lovagok[szerkesztés]
Gróf Zrínyi Miklós horvát bán
II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, erdélyi fejedelem
Herceg galántai Esterházy Pál nádor
Gróf erdődi Pálffy Miklós császári tábornagy, Magyarország nádora
Gróf galántai Esterházy Ferenc főkancellár
Gróf nagykárolyi Károlyi Antal táborszernagy, főispán
Gróf nagykárolyi Károlyi Gyula, országgyűlési képviselő, kamarás, főispán, valóságos belső titkos tanácsos
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Károly országbíró, miniszter, Békés vármegye főispánja
Herceg csábrági és szitnyai Koháry Ferenc József kamarás, titkos tanácsos, főpohárnok, főkancellár, Hont vármegye örökös főispánja
Gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester
Gróf székhelyi Mailáth Antal udvari főkancellár, valóságos belső titkos tanácsos, államminiszter, főrendiházi tag
Báró nagyapponyi Apponyi Albert politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Gróf krasznahorkai Andrássy Gyula magyar államférfi, a Magyar Királyság miniszterelnöke, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Nándor politikus, országgyűlési képviselő
Báró kissennyei Sennyey Pál valóságos belső titkos tanácsos, országbíró, a Magyar országgyűlés főrendiház elnöke, az MTA igazgató tagja
Gróf szapári, muraszombati és szécsiszigeti Szapáry Gyula politikus, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, miniszter, Magyarország miniszterelnöke
Dr. gróf hédervári Khuen-Héderváry Károly, politikus, miniszterelnök, horvát bán
Gróf körösszegi és adorjáni Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, főasztalnokmester, tárnokmester, a főrendiház elnöke
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy János jogász, politikus, kamarás, valódi belső titkos tanácsos, kultuszminiszter
boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, Vas vármegye örökös főispánja
Batthyány Lajos Ernő Vas vármegye főispánja, Zala vármegye főispán-helyettese, főpohárnokmester, a Hétszemélyes Tábla elnöke, a Magyar Kancellária vezetője, s mint ilyen az első nem papi személy ebben a pozícióban, [4]Magyarország utolsó, nemzeti nádora.
.jpg)
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Makkai Ágnes - Héri Vera. Kitüntetések (magyar nyelven). Zrínyi Kiadó, 212. o. (1990). ISBN 963 326 5991
- ↑ a b c (angol nyelven). antiquesatoz.com. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
- ↑ Der Orden vom Goldenen Vlies auf Münzen und Medaillen (német nyelven). coingallery.de. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
- ↑ Ábel, Takács: 250 éve történt (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Levéltár, 2015. október 26. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)
További információk[szerkesztés]
|