Aranygyapjas rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy lovagi aranygyapjas rend a bécsi Schatzkammer császári kincstárban
Collar of the Order of the Golden Fleece.svg

Az Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or) egy lovagrend, amelyet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Bruggeben alapított, harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával, a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.

A rend alapítását követően először a burgundi hercegek, majd a Habsburgok spanyol ágának és a spanyol örökösödési háború után mind a spanyol uralkodók, mind a Habsburgok osztrák ágának legfontosabb rendjele lett.[1]

Galéria[szerkesztés]

Magyar Aranygyapjas lovagok[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg és a rendet először IV. Jenő (1433-ban) majd X. Leó pápa (1517-ben) is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva a fő kellékek voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.[2]

Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.[2]

Leírása[szerkesztés]

Az Aranygyapjas rend leírása Claude Paradin: Devises heroïques c. művében, Lyon, 1557.

A rend jelvénye: arany kosbőr (kosirha), mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi és a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile. ( = „a munka becse nem csekély”) E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.

A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.[2][3]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Makkai Ágnes - Héri Vera. Kitüntetések (magyar nyelven). Zrínyi Kiadó, 212. o. ISBN 963 326 5991 (1990) 
  2. ^ a b c (angol nyelven). antiquesatoz.com. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
  3. Der Orden vom Goldenen Vlies auf Münzen und Medaillen (német nyelven). coingallery.de. (Hozzáférés: 2011. március 27.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranygyapjas rend témájú médiaállományokat.
Wikikönyvek
A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók