Károlyi Antal (táborszernagy)

Károlyi Antal
Született	1732. október 25. Nagykároly
Meghalt	1791. augusztus 24. (58 évesen) Penzing
Állampolgársága	magyar
Kitüntetései	Aranygyapjas rend lovagja
Házastársa	Jozefa Károlyi Antalné Harruckern
Gyermekei	Károlyi József
Szülei	Krisztina, Gräfin Csáky de Körösszegh Károlyi Ferenc
A Wikimédia Commons tartalmaz Károlyi Antal témájú médiaállományokat.

Nagykárolyi gróf Károlyi Antal (Nagykároly, 1732. október 25. – Penzing (Bécs), 1791. augusztus 24.) táborszernagy, főispán, valóságos komornyik.

Élete

Gróf Károlyi Ferenc altábornagy és gróf Csáky Krisztina fia. Iskoláinak végeztével, 1751. július 30-án mint őrnagy apja lovasezredében nyerte az aranykulcsot, 1755-ben Esterházy József gyalogezredében helyettes ezredes lett, 1756. október 1-jén a lobosici véres ütközetben mellén nehéz zúzást kapott. 1757. június 13-án Gyulán Harruckern Ferenc Domonkos báró második leányát, Mária Jozefát (1740–1802) vette feleségül. 1758. szeptember 4-én Szatmár vármegye örökös főispánja és október 18-án tábornagy lett. 1759. január 9-én a Mária Terézia-rend keresztjével tüntették ki. Ugyanekkor 20 000 forintot ajándékozott a várak és erősségek kijavítására; a nagybányai bányászhivatalnak pedig legszűkebb termés idején három év alatt a legcsekélyebb áron tizenkétezer köböl gabonát küldött. 1775-ben a királyi kincstárnak ismét tízezer forintot adott, mely összeget Mária Terézia a pozsonyi nemes iskolákra ajánlott át. 1778-ban a porosz háború kitörésekor száz huszárújonc kiállítására a hadipénztárba 6600 forintot ajándékozott. A Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén, Ugocsa és Szatmár megyéket áradásaik által pusztító vizek szabályozásában is fáradozott és a 28 négyszegű mérföldre terjedő ecsedi lápot több mint 17 000 forint ráfordításával lecsapoltatta; helységeket új telepítvényekkel népesített, iskolákat, templomokat építtetett, szegény tanulókat segített, tudósokat pártolt sat. 1760-ban a Hétszemélyes Tábla közbírája, 1766-ban főhadvezéri helyettes, valóságos belső titkos tanácsos, 1775-ben magyar királyi főasztalnokmester 1777 és 1782 között a váradi és ungvári kerületi iskolák főigazgatója, 1787-ben a magyar királyi nemes testőrzősereg kapitánya és táborszernagy, 1791-ben az aranygyapjas rend vitéze.

Munkája

• Beszéd, melyet g. Károly Antal, Szatmár vármegyei főispány, 1784. eszt. Kis.-Assz. Hav. első napján a székújítás előtt az egybe-gyűlt rendekhez tartott. (M. Múseum II. 304-307. 1. és Toldy István, A magyar politikai szónoklat Kézikönyve. Pest, 1866. I.)
• Levele Révaihoz 1788. márcz. 13. (Fényfalvi Kardos Adorján, Versegi Ferencznek megcsalatkozott illetlen mocskolódásai. Pest, 1806. 199. 1.)
• Végrendelete (Hadi és más nevezetes történetek V. 1791. 578. 1. és M. Kurir 1791. 1408. 1.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.   On-line hozzáférés
• Magyar életrajzi lexikon
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában