II. Fülöp spanyol király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
II. Fülöp
Felipe II por Sofonisba Anguissola, 1573.jpg

Spanyolország királya
II. Fülöp
Uralkodási ideje
1556. január 16. 1598. szeptember 13.
Elődje I. Károly
Utódja III. Fülöp
Portugália és Algarves királya
I. Fülöp
Uralkodási évei 1580. szeptember 12. –
1598. szeptember 13.
KoronázásaTomar
1581. április 16.
Elődje António vagy Henrik
Utódja II. Fülöp
Anglia és Írország jure uxoris királya
Fülöp
Uralkodási ideje
1554. július 25. 1558. november 17.
Elődje I. Mária
Utódja I. Erzsébet
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg
Született 1527. május 21.
Valladolid
Elhunyt 1598. szeptember 13. (71 évesen)
Madrid
NyughelyeEl Escorial-i királyi kolostor
Édesapja V. Károly német-római császár és spanyol király
Édesanyja Portugáliai Izabella
Házastársa Portugáliai Mária Manuéla
I. Mária angol királynő
Franciaországi Izabella
Ausztriai Anna
Gyermekei többek között:
Károly, Asztúria hercege
Izabella Klára Eugénia infánsnő
Katalin Michéla savoyai hercegné
III. Fülöp spanyol király
Vallás római katolikus
NON SVFFICIT ORBIS.jpg
Mottója: NON SVFFICIT ORBIS
("A világ nem elég")
II. Fülöp aláírása
II. Fülöp aláírása
II. Fülöp címere
II. Fülöp címere
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Fülöp témájú médiaállományokat.

II. Fülöp (spanyolul: Felipe II; Valladolid, Kasztíliai Királyság, 1527. május 21. – San Lorenzo de El Escorial, Kasztíliai Királyság, 1598. szeptember 13.), Habsburg-házból származó spanyol király 1556-tól, majd portugál király I. Fülöp néven (portugálul: Filipe I) 1580-tól 1598-as haláláig. V. Károly császár és király egyetlen törvényes fia. Fokozatosan szerezte meg az irányítást apja birodalmában: 1540-től Milánó hercege, 1554-től Nápoly és Szicília királya, majd 1555-től Németalföld ura. I. Mária angol királynővel kötött házassága révén Anglia és Írország jure uxoris királya volt 1554 és 1558 között, ám nem koronázták királlyá és tényleges hatalommal sem bírt az országban.

A Habsburg Birodalom felosztásakor nagybátyja, I. Ferdinánd magyar és cseh király örökölte a német-római császári címet, míg Fülöp a teljes Spanyol Birodalmat annak minden gyarmatával, valamint a németalföldi és itáliai (Milánói Hercegség, Nápolyi és Szicíliai Királyságok) területekkel. Uralkodása alatt robbant ki a németalföldi szabadságharc, amely részben a spanyol inkvizíció Németalföldre történő kiterjesztése, részben az országlása alatt többször (1557-ben, 1560-ban, 1569-ben, 1575-ben és 1596-ban) beköszönő államcsőd miatt történhetett meg.

A mélyen vallásos Fülöp király Európa katolikus védelmezőjének tekintette magát mind az Oszmán Birodalommal, mind a protestáns reformációval szemben. 1584-ben aláírta a joinville-i szerződést, amely a francia hugenották ellen vívott vallásháborúban finanszírozta az francia Katolikus Ligát. 1588-ban elindította a spanyol armadát a protestáns Angliába, amelynek célja I. Erzsébet királynő megdöntése és a katolicizmus újbóli helyreállítása volt.

Negyvenkét éves uralkodása alatt a spanyol korona elérte hatalma csúcsát, így regnálására szokás úgy tekinteni, mint a Spanyol Birodalom aranykorára. 1580-ban anyja, Portugáliai Izabella örökségeként meg tudta szerezni a portugál királyi címet is, továbbá az oszmánok felett aratott győzelmével sikerült befolyása alá vonnia a Földközi-tengeri irányítást, tovább tudta terjeszteni gyarmatbirodalmát az Újvilágban, valamint kiemelkedően művelt uralkodóként és mecénásként komoly érdemeket tudott szerezni a kora újkori spanyol kultúra felvirágoztatásában.[1]

Élete[szerkesztés]

Coat of Arms of Philip II of Spain (1558-1580).svg

Apja V. Károly német-római császár, kasztíliai (spanyol) király, Szép Fülöp ausztriai főherceg és burgundi herceg, felesége jogán kasztíliai király, valamint II. Johanna kasztíliai királynő fia. Anyja Izabella portugál infánsnő, I. Mánuel portugál király és Aragóniai Mária kasztíliai infánsnő lánya. Apja és anyja elsőfokú unokatestvérek voltak. Fülöp I. Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király dédunokája volt, hiszen az apai nagyanyja, II. (Őrült) Johanna királynő és az anyai nagyanyja, Aragóniai Mária portugál királyné testvérek voltak.

Fülöp az apjával ellentétben flegmatikus és középszerű, de kötelességtudó bürokratának bizonyult. Sokat foglalkozott okkultizmussal, erre bizonyíték a könyvtára, amely tele van ilyen könyvekkel. Rettegett a betegségektől, önbizalma ingatag volt. Görcsös megfelelni akarással vitte Kasztília ügyeit. Szigorú katolikusként rendeleteivel könnyítette az inkvizíció dolgát, ezért többezer ember esett annak áldozatául – pedig a moriszkók (átkeresztelkedett mórok) nem voltak a török Porta szövetségesei, így az inkvizíció fölöslegesen üldözte őket.

1561-ben Madridot tette birodalma fővárosává, majd fölépíttette az Escorialt; ez a kolostorpalota sok-sok évig maradt a spanyol uralkodók lakhelye. Miután a királyi család beköltözött az Escorialba, Fülöp rendeletekkel kormányzott – valószínűleg azért, mert a fenyegetve érezte magát – kemény politikai stílusának is ez lehetett az oka. Ez az érzés nem volt alaptalan: az ismert világ fele meg akarta buktatni. A reformáció is állandó ellenfél volt. Keleten a törökök okoztak gondot, északon a németalföldi lázadók, nyugaton a perui spanyolok, akik egymással is harcoltak. Otthon az aragóniai nemesség kapálózott az abszolutizmus ellen. Belső ellenfelei ellen hatásos fegyvernek bizonyult az inkvizíció. Külső ellenfelei ellen Alba herceget és önnön féltestvérét, Don Juan de Austriát küldte, rájuk bízva a sereg és flotta vezetését. A hatalmas sereget csak erősen centralizált ország tudta eltartani. Az ország ügyeit tizenkét tanács intézte, ezek többségét területi alapon szervezte. A kivételek: a Haditanács, a Lovagrendek Tanácsa és az Államtanács; ezek Madridban székeltek.

A spanyol gazdaság egyre rosszabb helyzetbe került, ahogy a hazai termékeket kiszorították a beáramló nemesfémek és egyéb olcsó termékek. Az árak mindig magasabbak voltak a folyton emelkedő európai áraknál. A fordított merkantilista politika miatt a nemesfém kiáramlott az országból. A spanyol nemesek ehelyett protekcionizmust szerettek volna. Fülöp látványos politikájának lényegeként állandó sereget állomásoztatott mindenütt, ahová a spanyol korona hatalma elért. A birodalom hatalmas kiterjedése miatt közvetlenül vagy közvetetten érdekelt volt szinte minden konfliktusban, szinte minden háborújában részt kellett vennie. II. Fülöp idején a spanyol birodalom a világ legerősebb, leghatalmasabb monarchiája volt; európai hegemóniára (túlhatalomra) tett szert.

Spanyol–oszmán háború[szerkesztés]

A spanyol-török háború az után kezdődött, hogy a török birodalom megtámadta és elfoglalta Málta szigetét. Ez a háború 1565-től 1571-ig tartott. A spanyolok a lepantói csatában megtörték a török birodalom erőfölényét a mediterrán térségben. E háború közben, 1568-ban a moriszkók is föllázadtak az 1491-es granadai szerződés megszegése miatt. A lázadást 1570-ben verték le, ekkor rengeteg moriszkót kivégeztek, és elkezdték széttelepítésüket.

Amikor Portugália koronáját megszerezte, az ország már hadban állt a törökökkel. A spanyolok ugyan békét kötöttek a szultánnal, de Fülöpnek Portugália királyaként (1585-től már nyíltan) újra szembe kellett néznie a törökkel. Ez a harc az Indiai-óceánon súlyos portugál vereséggel zárult.

Portugália és Anglia elleni háborúk[szerkesztés]

I. Fülöp portugál király uralkodásának fontosabb eseményei – azulejo
1. a Portugál Királyság megtámadása és meghódítása;
2. a salgai csata az Azori-szigetek ellenállásának letörésére (a helyiek bikákat tereltek a támadókra);
3. a Ribeira palota tornya Lisszabonban
4. a győzhetetlen armada – sikertelen kísérlet a Brit-szigetek meghódítására

1575-ben pénzügyi csődben volt az ország, ennek ellenére Portugália és Anglia meghódítását tervezgette.

A portugál trónra anyja révén pályázhatott, aki portugál királyi hercegnő volt. Nagybátyja, I. Henrik portugál király halála után, 1580-ban legyőzte a fő riválisát, I. Antalt, akit az angolok támogattak, és 1580. szeptember 9-én portugál királlyá kiáltották, majd a következő évben, 1581. április 16-án Tomarban Portugália királyává koronázták. Fülöp erről így írt a lányainak: „Amint tudjátok, kifejezett akaratom ellenére akarnak selyembrokátba öltöztetni.”[2]

Az angol trónon kezdetben sógornője, Erzsébet trónigényét támogatta, miután I. Mária angol királynővel kötött házasságából nem született életképes utód, hiszen Stuart Mária skót királynő angliai trónigényét a Habsburgok ellenfelei, a Valois-k használták fel. Miután azonban a francia–skót szövetség meglazult Stuart Mária és II. Ferenc francia király gyermektelen házassága és a skót reformáció térnyerése miatt, amelyet Erzsébet erőteljesen támogatott, Fülöp egyre inkább szembekerült egykori angol sógornőjével. Stuart Máriának Erzsébet királynő által jóváhagyott kivégzése 1587-ben adta meg Fülöpnek az ürügyet az Anglia elleni invázióra. A Nagy Armada, az egyesült spanyol–portugál flotta felkészült az angliai tengeri haderő felmorzsolására. 1587-ben Francis Drake, a kalóz admirális saját hajóival rajtaütött a gyülekezőhelyén tartózkodó inváziós flottát, és sikeresen elpusztított néhány horgonyzó hajót. Ennek ellenére a flotta 1588-ban elindult az Anglia elleni invázióra. Itt mutatkozott meg először az angol flotta erőfölénye, mely nem a nagyobb tűzerőben, hanem a hajók kisebb méretében, nagyobb mozgékonyságában állt. A kisebb hajókkal könnyen körbejárták a hatalmas spanyol gályákat. Az összecsapásokban elpusztult a Nagy Armada fele, ehhez hozzájárultak a kegyetlen tengeri viharok, amelyek szintén Anglia előnyét növelték.

Fülöp ezután sem mondott le Anglia meghódításának tervéről. Ebben egy újabb anyagi csőd akadályozta meg 1596-ban. Nagyratörő terveinek megvalósítását (az Angliától elszenvedett vereségek és a francia vallásháborúkban való költséges részvétel mellett) a IV. Henrik francia királlyal folytatott kimerítő, vesztes háború akadályozta meg. 1598-ban II. Fülöp és IV. Henrik aláírták a vervins-i békeszerződést, amelyben az idős II. Fülöp lemondott francia trónigényéről és csapatait kivonta Franciaországból. Ugyanezen év szeptemberében Fülöp is meghalt.

Gyermekei közül nyolc született élve és sokuk még hétéves kora előtt meghalt. A trónon fia, III. Fülöp követte, aki valóban kisszerű politikus volt és kegyenceivel irányíttatta az országot.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

II. Fülöp spanyol király

Fülöp négyszer házasodott és három házasságából maradtak felnőtt kort megélt gyermekei.

Első felesége az Avis-házból származó Mária Manuéla portugál infánsnő, egyben első unokatestvére volt. Mária Manuéla III. János portugál király (Fülöp anyai nagybátyja), és Habsburg Katalin kasztíliai infánsnő (Fülöp apai nagynénjének) volt a lánya. Házasságukra 1543. november 12-én került sor Salamanca településen. Frigyükből egy fiú gyermek született, apja várományosa, aki születésébe anyja négy nappal később vérzés útján belehalt. Gyermekük:

  • Károly infáns (1545. július 8. – 1568. július 24.), Asztúria hercege, nem házasodott meg és nem születtek gyermekei.

Második felesége szintén az unokatestvére volt, méghozzá a Tudor-házból származó, a később csak „Véres Mária” néven elhíresült I. Mária angol királynő. Mária VIII. Henrik angol király és Trastámara Katalin kasztíliai és aragón infánsnő (Fülöp apjának nagynénje) lánya volt. Házasságuk 1554. július 25-én zajlott a winchesteri székesegyházban. A házassággal Fülöp Anglia és Írország iure uxoris (felesége jogán) királya lett, ám tényleges hatalommal nem rendelkezett, és koronázása sem volt. Kapcsolatukból nem született gyermek, és Mária négy évvel később, 1558-ban meg is halt, mellyel Fülöp az angol királyi címet is elvesztette.

Harmadik felesége a Capeting-dinasztia Valois-házából származó Erzsébet francia királyi hercegnő volt. Erzsébet szintén távoli rokona volt Fülöpnek, mind a ketten VII. Alfonz kasztíliai király leszármazottai voltak, Erzsébet maga pedig II. Henrik francia király és Medici Katalin firenzei hercegnő lánya volt. A házasságra képviselők útján (Fülöpöt Alba III. hercege képviselte) 1559. június 22-én került sor a párizsi Notre-Dame-székesegyházban, majd a tényleges szertartásra 1560. február 2-án került sor Toledóban. Házasságukból öt lány és egy fiú született, de csak két lány érte meg a felnőttkort. Erzsébet néhány órával utolsó gyermekük vetélését követően meghalt. Gyermekeik:

Fülöp negyedik és egyben utolsó felesége unokahúga, Habsburg Anna osztrák főhercegnő volt. Anna II. Miksa német-római császár, magyar és cseh királynak (Fülöp unokatestvérének) és Habsburg Mária osztrák főhercegnőnek (Fülöp testvérének) volt a lánya. Házasságukra 1570. szeptember 12-én került sor Segoviában. Kapcsolatukból öt gyermek született, Mária maga utolsó szülésének szövődményeibe halt bele. Gyermekeik:

  • Ferdinánd infáns (1571. december 4. – 1578. október 18.), gyermekként meghalt.
  • Károly Lajos infáns (1573. augusztus 12. – 1575. június 30.), gyermekként meghalt.
  • Diego infáns (1575. augusztus 15 – 1582. november 21.), gyermekként meghalt.
  • Fülöp infáns (1578. április 14. – 1621. március 31.), apja halálát követően spanyol király.
  • Mária infánsnő (1580. február 14. – 1583. augusztus 5.), gyermekként meghalt.

Titulusai[szerkesztés]

Címei[szerkesztés]

Örökösi címei:

  • Girona hercege, 1527–1556
  • Asztúria hercege, 1528–1556

A Kasztíliai Korona országainak királya, mint II. Fülöp: 1556. január 16. – 1598. szeptember 13.

  • Kasztília, León, Granada, Toledo, Galícia, Sevilla, Cordoba, Murcia, Jaén, Algarve, Algeciras, Gibraltár, a Kanári-szigetek, és az Újvilág királya
  • Bizkaia ura

Az Aragóniai Korona országainak királya, mint I. Fülöp: 1556. január 16. – 1598. szeptember 13.

Portugália királya, mint I. Fülöp: 1581. április 16. – 1598. szeptember 13.

Anglia iure uxoris királya, mint I. Fülöp: 1554. július 25. – 1558. november 17.

Császári és Habsburg patrimoniális címei:

  • Milánó hercege, 1554. július 25. – 1598. szeptember 13.
  • Osztrák főherceg
  • Habsburg és Tirol fejedelmi grófja
  • Sváb herceg

Burgundi címei:

Kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1556. január 16. - II. Fülöp trónra lép Spanyolországban (magyar nyelven) (html). Tarján M. Tamás, Rubicon
  2. „'As you know, […] they want to dress me in silk brocade, very much against my will’.” L. Parker (1995: 245).

Források[szerkesztés]

  • Anderle Ádám: Spanyolország története, Pannonica kiadó, 1999.
  • Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában I-III. Budapest, Akadémiai − Osiris Kiadó, 1996.
  • Cortázár, F. G. de–J. M. Gozález Vesga: Spanyolország története, Osiris Kiadó, Budapest, 2001.
  • Parker, Geoffrey: David or Goliath? Philip II and his world in the 1580s, in Richard L. Kagan and Geoffrey Parker (eds.): Spain, Europe and the Atlantic. Essays in Honour of John H. Elliott, 245–266, 1995. URL: L. További információk
  • Vincet, Mary–R. A. Stradling: A spanyol és portugál világatlasza, Helikon Magyar Könyvklub, Budapest, 1997.

További információk[szerkesztés]

Előző
I. Habsburg Károly
Kasztíliai (spanyol) király Blason Castille.svg
1556 – 1598
Következő
III. Jámbor Fülöp
Előd:
I. Habsburg Károly
Szicília királya Aragon-Sicily Arms.svg

15561598

Utód:
II. Jámbor Fülöp
Aragónia királya Aragon arms.svg

15561598

Előd:
I. Antal
Portugália királya Armoiries Portugal 1247.svg

15801598

Előző uralkodó:
III. (Őrült) Johanna
V. Károly
Szicíliai uralkodó
1554 – 1598
(nápolyi király)
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
II. Jámbor Fülöp
Előző uralkodó:
I. (Tudor) Mária
Írország királya
1554 – 1558
(de iure uxoris)
Írország címere
Következő uralkodó:
I. (Tudor) Erzsébet
Előző uralkodó:
I. (Tudor) Mária
Anglia királya
1554 – 1558
(de iure uxoris)
Az angol királyi címer
Következő uralkodó:
I. (Tudor) Erzsébet