IV. Henrik francia király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
IV. Henrik
Henri de Bourbon
Henry IV of france by pourbous younger.jpg

Ragadványneve A Jó király
Franciaország királya
Uralkodási ideje
1589. augusztus 2. 1610. május 14.
Uralkodási évei 20 év, 9 hónap, 12 nap
KoronázásaChartres
1594. február 22.
Elődje III. Henrik
Utódja XIII. Lajos
Navarra királya
Uralkodási ideje
1572. június 9. 1610. május 14.
Uralkodási évei 37 év, 11 hónap, 5 nap
Elődje III. Johanna
Utódja II. Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Bourbon
Született 1553. december 13.
Pau
Elhunyt 1610. május 14. (56 évesen)
Párizs
NyughelyeSaint-Denis-székesegyház
1610. július 1.
Édesapja Antoine de Bourbon
Édesanyja Jeanne d’Albret
Házastársa Marguerite de Valois
Marie de’ Medici
Gyermekei többek között:
XIII. Lajos francia király
Erzsébet spanyol királyné
Krisztina savoyai hercegné
Gaston d’Orléans
Henrietta Mária angol királyné
Vallás római katolikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Henrik témájú médiaállományokat.

IV. Henrik (Pau, 1553. december 13.Párizs, 1610. május 24.) 1572 és 1610 között Navarra királya (III. Henrik néven), 1589 és 1610 között Franciaország királya. Franciaország első Bourbon uralkodója. Szülei Antoine de Bourbon (Bourbon Antal), Vendôme hercege, és III. Johanna (Jeanne d’Albret), Navarra királynője voltak.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

IV. Henrik francia király

Henriket római katolikusnak keresztelték, de protestánsként nevelték; anyja a kálvinizmust rendelte Navarra államvallásává. Henrik tizenévesen csatlakozott a hugenottákhoz. 1572-ben, anyja halálával Navarra királya lett. Még ez év augusztus 18-án elvette Valois Margitot, IX. Károly francia király testvérét. Anyósa, Medici Katalin titokban megszervezte az esküvőre érkező protestánsok lemészárlását (Szent Bertalan éjszakája). Augusztus 24-én Párizsban és környékén több ezer protestánst mészároltak le. Maga Henrik csak úgy menekült meg, hogy színleg áttért a római katolikus vallásra, de ezt követően kb. négy évig gyakorlatilag háziőrizetben tartották, ahonnan sikerült megszöknie és visszatért Navarrába.

III. Henrik oldalán részt vett a francia vallásháborúkban („a három Henrik háborúja”). A király 1589. augusztus 2-án merénylet áldozata lett, és gyermektelen lévén utódjául Navarrai Henriket jelölte ki. Henrik esélyeit növelte, hogy a száli törvény (Lex Salica) szerint ő volt a Capeting-dinasztia legidősebb férfi tagja (IX. Lajos francia király, azaz Szent Lajos király közvetlen fiúági leszármazottja).

A francia királyi korona megszerzése[szerkesztés]

A merénylet Gaspar Bouttats művén

Henrik beszállt a francia trónért folyó harcba, amelyben kezdetben támogatást kapott a Katolikus Liga ellen fellépő I. Erzsébet angol királynőtől is. Bölcs politikusként belátta azonban, hogy örökösi jogok ide vagy oda, hugenottaként nem szerezheti meg tartósan a zömében katolikus királyság koronáját, ezért majdnem 21 évvel Szent Bertalan éjszakája után, 1593. július 25-én áttért a katolikus vallásra. Ekkor hangzott el híres, szállóigévé vált mondása: „Párizs megér egy misét!”.

1594. február 27-én koronázták királlyá, a chartres-i székesegyházban. 1595-ben hadat üzent a Katolikus Ligát katonailag is támogató Spanyolországnak. A több frontos háborúban nagy nehézségek árán, de győzelmeket aratott. 1598. április 13-án kiadta a nantes-i ediktumot, amely megszüntette a hugenották üldözését. Így megerősödött helyzetében kötötte meg két héttel később, május 2-án az idős II. Fülöp spanyol királlyal a vervins-i békeszerződést, amelyben Fülöpöt lemondatta francia trónigényétől, és visszaszerezte tőle az elfoglalt Pikárdiát.

Henriket kedvelték az alattvalói, és a franciák még ma is mint „jó királyra” emlékeznek rá. Egy anekdota szerint azt kívánta népének, hogy vasárnap minden francia fazekában egy tyúk főjön. Népszerűsége ellenére elődjéhez, III. (Valois) Henrikhez hasonlóan ő is merénylet áldozata lett. Egy fanatikus katolikus, François Ravaillac végzett vele (Ravaillac szeretett volna szerzetes lenni, de az általa preferált rendek egyikébe se nyert felvételt).[1]

Házasságai, utódai[szerkesztés]

Hat szeretőjének neve maradt fenn:

  • Diane d’Andoins, Andoins bárónője, Gramont és Guiche grófnéja
  • Françoise de Montmorency, Thury márkinője és Cinq-Mars bárónéja
  • Gabrielle d’Estrées, Beaufort és Verneuil hercegnője, Monceaux márkinője
  • Catherine Henriette de Balzac d’Entragues, Verneuil márkinője
  • Jacqueline de Bueil, Moret grófnője és Césy grófnéja
  • Charlotte des Essarts, Romorantin grófnője és Vitry hercegnője

Házasságon kívül, szeretőitől született 9 gyermeke:

  • Jacqueline de Bueil-től
    • Antoine de Bourbon
  • Charlotte des Essarts-tól
    • Jeanne-Baptiste de Bourbon
    • Marie-Henriette de Bourbon
  • Catherine Henriette de Balzac d’Entragues-tól
    • Gaston Henri de Bourbon
    • Gabrielle Angelique de Bourbon
  • Gabrielle d’Estrées-től
    • César de Bourbon
    • Catherine Henriette de Bourbon
    • Alexandre de Bourbon
    • egy ismeretlen nevű, halva született fiúgyermek

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző uralkodó:
III. Henrik
Franciaország királya
1589 – 1610
A francia királyi liliom
Következő uralkodó:
XIII. Lajos
Előző uralkodó:
III. Johanna
Navarra uralkodója
1572 – 1610 (Alsó-Navarra)
Navarra címere
Következő uralkodó:
II. Lajos