I. Alfonz portugál király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Alfonz
AfonsoI-P.jpg

Portugál Királyság királya
Uralkodási ideje
11391185
Elődje nem volt
Utódja I. Sancho portugál király
Életrajzi adatok
Született 1109. július 25.
Guimarães
Elhunyt 1185. december 6. (76 évesen)
Coimbra
Házastársa Maud of Savoy
Gyermekei
  • Mafalda of Portugal
  • Urraca of Portugal
  • I. Sancho portugál király
  • Infanta Teresa, Condesa de Flandes
  • Fernando Afonso of Portugal
  • Pedro Afonso, mestre de Avis
  • Henrique Afonso, Infante de Portugal
Édesapja Henry, Count of Portugal
Édesanyja Theresa, Countess of Portugal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Alfonz témájú médiaállományokat.

I. Alfonz (Guimarães, 1109?, a hagyomány szerint július 25.Coimbra, 1185. december 6.), vagy Hódító Alfonz, (portugál nevén Afonso HenriquesIPA /ɐ'fõsu ẽ'ʁikɨʃ/; o Conquistador, a „hódító”), Portugália első királya volt, aki 1139-től uralkodott, miután kimondta az ország függetlenségét Leóni királyságtól.

Más ismert névváltozatai: Affonso (óportugál), Alfonso vagy Alphonso (Portugál-Galiciai) vagy Alphonsus (latin).

Élete[forrásszöveg szerkesztése]

Azulejo Alfonz életének fontosabb jeleneteivel (Madeira, Monte, Trópusi Kert)
1. Felkelése anyja ellen
2. Függetlenségi háborúja León ellen; a costelai csata
3. hadjáratai a mórok ellen
4. Lisszabon bevétele
5. A ciszterciek alcobaçai kolostorának alapítása

Afonso Burgundiai Henrik portugál grófnak és VI. (Bátor, Vitéz) Alfonz kasztíliai és leóni király törvénytelen lányának, Leóni Teréziának a gyermeke volt. 1139-ben, az ourique-i csata után kiáltották ki királynak.

Családja és a történelmi háttér[forrásszöveg szerkesztése]

A 11. század végén az Ibériai-félsziget politikai életének középpontjában még mindig a Reconquista állt, az összeomlott Córdobai Kalifátus muszlim utódállamainak felszámolása. Ugyanakkor az európai arisztokrácia erejét a Jeruzsálem visszafoglalására törő keresztes háborúk kötötték le. VI. Alfonz csak francia segítségre számíthatott a mórok ellen, de cserében nagy árat kellett fizetnie: lányát, Urracát feleségül kellett adnia Burgundiai Rajmundhoz, a burgund gróf ifjabbik fiához, Leóni Terézia hercegnőt pedig a gróf öccséhez, Burgundiai Henrikhez, akinek anyja a barcelonai gróf lánya volt. Henrik Portugália grófja lett, ami akkor nehéz tiszt volt, mivel a Galiciától délre fekvő területre gyakran betörtek a mórok. Henrik azonban feleségével, Teréziával, mint társuralkodóval megőrizte a területet VI. Alfonznak.

A független Portugália megteremtése[forrásszöveg szerkesztése]

Ebből a házasságból több fiú született, de csak Alfonz Henrik maradt életben. Valószínűleg 1109-ben vagy akörül született, és anyja gyámsága alatt már 1112-ben követnie kellett apját a grófi székben.

Nagyon korán tört ki első komoly politikai konfliktusuk: a tizenegy éves Alfonznak már saját elképzelései voltak. 1120-ban anyjával szemben Braga érsekének pártját fogta, és ennek az lett a következménye, hogy az érsekkel együtt száműzték. Alfonz az érsek mellett több évet töltött külföldön.

Amikor elérte a 14 éves kort, azaz nagykorúvá vált, lovaggá ütötte magát a zamorai katedrálisban. Később sereget gyűjtött, hogy visszafoglalja örökségét. 1128-ban Guimarães közelében, a São Mamede-i csatában legyőzte anyja szeretőjét és szövetségesét, a galiciai Fernando Peres de Trava grófot, és örökre száműzte anyját egy leóni kolostorba. Ezzel megszűnt annak a veszélye, hogy a portugál grófságot a Galiciai Királyság kebelezze be: Alfonz a függetlenséget kívánó nép, a nemesek és a papság támogatásával Portugália egyedüli ura lett. Legyőzte VII. Alfonz kasztíliai királyt, León urát, anyja másik szövetségesét is, és ezzel Portugália több évszázados függés után ténylegesen elszakadt Leóntól. 1129. április 6-án nyilatkozatot diktált, amelyben Portugália hercegévé nyilvánította magát.

Szobra Alentejóban.

Ezután fegyvereit az örök ellenség, a mórok felé fordította. A hadjárat sikeres volt, és 1139. július 26-án az ourique-i csatában Alfonz döntő győzelmet aratott. Mindjárt a csata után katonái Portugália királyává kiáltották ki, jelezve, hogy egyenrangú Kasztília és León urával, akinek többé nem hűbérese. Így igényt tarthatott arra, hogy a világ önálló országnak ismerje el Portugáliát. A következő lépésben összehívta a portugál nemeseket Lamegóba, ahol Braga érsekétől megkapta a királyi koronát. A frissen megkoronázott király új alkotmányt adott az országnak,[1] és ezzel megerősítette annak függetlenségét.

Ezzel azonban még nem ért véget a függetlenségért folytatott küzdelem. Alfonz sokáig élt, de csaknem egész élete ezzel a harccal telt el. A függetlenség megszilárdításához a tényleges hatalmon kívül szükség volt arra is, hogy a szomszédos országok (legfőképp pedig a római katolikus egyház és a pápa) független országnak ismerjék el Portugáliát.

További munkája a függetlenségért[forrásszöveg szerkesztése]

Alfonz nem csak a háborúban, de a békében is rátermett uralkodónak bizonyult. Feleségül vette Savoyai Mafaldát, III. Amadé savoyai gróf lányát, és követeket küldött Rómába, hogy tárgyaljanak a pápával. Portugáliában számos kolostort építtetett, és kiváltságokkal ruházta fel a katolikus rendeket. 1143-ban levelet írt II. Ince pápának, amelyben az egyház szolgájának mondta magát – e levélben közvetlen kötelékre hivatkozva kikerülte Kasztília és León királyainak közvetítését – és megígérte, hogy kiűzi a mórokat az Ibériai-félszigetről. Ez jó hivatkozási alap volt a függetlenség elismertetéséhez. 1147-ben angol keresztesek segítségével el is foglalta a móroktól Santarémet és Lisszabont. Fontos területeket foglalt el a Tagus folyótól délre is, ezeket azonban a következő években a mórok visszavették.

VII. Alfonz, Kasztília ura és Alfonz unokatestvére azonban a független Portugália uralkodóját közönséges lázadónak tekintette. Állandó konfliktusban álltak egymással, és Alfonz egy háborúban VII. Alfonz ellenében Aragónia királyának oldalára állt. Szövetségük megpecsételéséül fia, Sancho eljegyezte Dulce Berenguer aragóniai hercegnőt, a barcelonai gróf testvérét. Végül 1143-ban VII. Alfonzzal is sikerült békét kötnie, és a zamorai szerződésben Kasztília és León elismerte a portugál királyság önállóságát.

Ezzel azonban nem sikerült elejét vennie a további összetűzéseknek. 1169-ben Badajoz közelében egy összecsapásban Alfonz leesett a lováról, súlyosan megsérült, és a leóni katonák fogságába került. Váltságdíjként Portugáliának fel kellett adnia Alfonz minden korábbi hódítását Galiciában.

Az egyháznak adott privilégiumok 1179-ben hozták meg gyümölcsüket, amikor Manifestis Probatum című bullájában III. Sándor pápa elismerte Alfonzot Portugália független királyság uralkodójának, és feljogosította arra, hogy további területeket szerezzen a móroktól. Ez volt a pecsét Portugália önálló országgá válásán, ami védelmet nyújtott Kasztília későbbi beolvasztó kísérletei ellen is.

1184-ben Alfonznak előrehaladott kora ellenére még volt ereje arra, hogy sereg élén felmentse Sanchót, akit a Santarémben a mórok ostromoltak, majd röviddel ezután meghalt.

A portugálok egyénisége miatt és nemzetük alapítójaként is hősként tisztelik.

Sírja[forrásszöveg szerkesztése]

2006 júliusában Portugáliában nagy vitát kavart, hogy tudósok a király sírjának felnyitását javasolták – a kormány végül (azzal a kifogással, hogy a király rendkívül fontos a portugál nemzet számára) leállította a tervet, és további garanciákat kért a tudóscsoporttól.

Felmenői[forrásszöveg szerkesztése]

Afonso felmenői három generációra
I. Afonso portugál király Apja:
Henrik portugál gróf
Apjának apja:
Henrik burgundiai herceg
Apja apjának apja:
I. Róbert burgundiai herceg
Apja apjának anyja:
Semuri Helie
Apjának anyja:
Barcelonai Szibilla (Beatriz)
Apja anyjának apja:
I. (Görbe) Berengár Rajmund, Barcelona grófja
Apja anyjának anyja:
Llucai Gizella
Anyja:
Theresa, Portugália grófnője
Anyja apja:
VI. Alfonz kasztíliai király
Anyja apjának apja:
I. Ferdinánd kasztíliai király
Anyja apjának anyja:
Laóni Sancha
Anyjának anyja:
Jimena Muñoz
Anyja anyjának apja:
Munio Muñoz, Bierzo grófja
Anyja anyjának anyja:
Muniadona Muñoz

Leszármazottai[forrásszöveg szerkesztése]

Afonso 1146-ban Savoyai Mafaldát (11251158), III. Amadeo savoyai gróf és Alboni Mafalda lányát vette feleségül. Több törvénytelen gyermeke is született.

Név Születés Halál Megjegyzés
Savoyai Mafaldától (1125-1158)
Henrik 1147. március 5. 1147.  
Mafalda 1148 c. 1160  
Urraca c. 1151 1188 II. Ferdinánd leóni király felesége lett
Sancho 1154. 1212. március 26.|Örököse, Portugália második királya]]
Terézia 1157 1218 Flandriai I. Fülöp felesége lett, majd özvegyen Burgundiai III. Eudes felesége
João 1160 1160  
Sancha 1160 1160  
Elvira Gáltertől
Urraca Afonso c. 1130 ? Természetes gyermeke. Aveirói Pedro Afonso Viegas felesége, Aveiro úrnője lett.
Többi természetes gyermeke
Fernando Alfonso ? c. 1172 Portugália nádora (portugálul Condestáve, az ország második embere)
Pedro Afonso c 1130 1169 A.k.a. Pedro Henriques. Az Avizi rend első nagymestere.
Portugáliai Alfonz, a Rodoszi Szent János Rend Mestere c. 1135 1207 A Rodoszi Szent János Rend 11. mestere.
Teresa Afonso c. 1135 ? Fernando Martins Bravo vette nőül.

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

Források[forrásszöveg szerkesztése]

Előd:
Terézia
Portugália grófja

11261139

Utód:
nincs


Előző uralkodó:
nem volt
Portugália királya
11391185
Portugália királyi címere
Következő uralkodó:
I. Sancho