Tudor-ház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tudor-ház
House of Tudor
Királyi uralkodóház
Tudor Rose.svg
Ország Angol Királyság
Nemzetiség walesiek
Alapítva 1485. augusztus 22.
Alapító VII. Henrik király
Kihalt 1603. március 24.
Utolsó tag I. Erzsébet királynő
Rang Anglia királya
Írország királya
Franciaország királya (követelés)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tudor-ház témájú médiaállományokat.

A Tudor-ház (angolul: House of Tudor), egy walesi származású királyi uralkodóház, akik az Angol Királyság és birtokaik, valamint a megszállt Ír Uradalom (1542-től Ír Királyság), továbbá Wales királyait adták 1485-től 1603-ig hat uralkodó, VII. Henrik, VIII. Henrik, VI. Eduárd, Lady Jane Grey, I. Mária és I. Erzsébet királynő személyében. A Tudorok a Plantagenêt-házat követték és a velük leányágon rokon Stuart-ház követte őket az angol trónon. Az első Tudor-házi uralkodó, VII. Henrik király a Lancaster-ház (ami a Plantagenêt-ház egyik oldalága volt), törvényes leszármazottja volt. Henrik trónra lépése vetett véget az 1455-óta tartó rózsák háborújának. A Tudorok fennállásik alatt végig fenntartották igényüket a Francia Királyság trónjára is.

Út a trónig[szerkesztés]

A Tudorok John Beaufort leszármazottai, aki Katherine Swynford törvénytelen fia volt a XIV. századi angol hercegtől, John of Gaunttól, (III. Eduárd harmadik életben maradt fiától). Az uralkodóház törvénytelen leszármazottainak általában nincs joguk a trónra, ez esetben a helyzet azonban nem volt ilyen egyszerű, mivel Gaunt 1396-ban végül feleségül vette Swynfordot, 25 évvel John Beaufort születése után. A házasságra való tekintettel az egyház még ugyanebben az évben egy pápai bulla útján, visszamenőlegesen kinyilvánította, hogy a Beaufortok törvényes leszármazottak (ezt 1397-es parlamenti törvényben rögzítették is). Egy későbbi kiáltványában John of Gaunt törvényes fia, IV. Henrik elismerte a Beaufortok jogát, de kijelentette, hogy soha nem örökölhetik a trónt. Ennek ellenére a Beaufortok továbbra is közeli szövetségesei maradtak a szintén Gaunttól származó Lancaster-háznak.

Lady Margaret Beaufort John Beaufort unokája volt. Margaret jelentős örökösnő volt, hozzáment Tudor Edmundhoz, Richmond első grófjához. Tudor a walesi Owain Tewdr (angolosítva "Owen Tudor") és Katherine de Valois fia volt, utóbbi a Lancaster-házi V. Henrik özvegye volt. Tudor Edmund és testvérei törvénytelenek voltak, esetleg titkos házasságból való utódok, szerencséjüket féltestvérük, VI. Henrik jóindulatának köszönhették. Mikor a Lancaster-ház elvesztette hatalmát, a Tudorok következtek.

Edmund fia, Tudor Henrik Bretagne-ban nőtt fel, száműzetésben, míg anyja, Lady Margaret Angliában maradt, újraházasodott, és próbálta előrébb vinni fia ügyét a királyságban, ahol ekkor a rivális York-ház uralkodott.

Út a rózsák háborúja elnevezésének eredetétől a Tudor-rózsáig[szerkesztés]

A rózsák háborúja a modern korban elterjedt megnevezése a többéves szünetekkel tarkított összecsapás-sorozatnak. Általában Walter Scottnak tuljadonítják a szó megalkotását, amely 1829-es regényében, az Anne of Geiersteinben jelent meg. A kifejezés azonban már feltűnt Sir John Oglander 1646-os röpiratában, amelynek címe, The Quarrel of the Warring Roses (szabad magyar fordításban: Háborúzó rózsák veszekedése), és David Hume filozófus is használta a két rózsa háborúja kitételt 1762-ben kiadott, Anglia történelmét ismertető könyvében. Habár a kifejezést a 15. században nem használták, maga a gondolat, hogy a polgárháborút a rózsák vetélkedésével szimbolizálják, a kor találmánya.[1]

A polgárháborúban a fehér rózsa IV. Eduárd angol király és a York-ház egyik fő jelvénye volt, de 1485-nél korábbról nincs emlék a vörözs rózsa lancasteri használatára, vagy a két rózsa vetélkedésére. Ezt követően azonban elterjedt a Tudor-ház vörös rózsájának kiterjesztése a Lancaster-ház képviselőire, és a szimbólum megjelent az irodalomban, a képzőművészetben és az építészetben. Ekkor terjedt el a két rózsát kombináló jelkép, amely a York- és a Lancaster-ház egyesülését fejezte ki a Tudor-ház révén.[1]

A rózsák egyesülése annyira mindennapossá vált a Tudor-propagandában, hogy VIII. Henrik 1509-es koronázásakor John Skelton költő A Laud and Praise Made for Our Sovereign Lord the King című versében hízelegve arról írt, hogy a két rózsa eggyé válva kisarjad („both White and Red / In one Rose now doth grow”).[2] A rózsák háborújának gondolata William Shakespeare VI. Henrik című drámájában is megjelenik, amikor a második felvonás negyedik színében a rivális urak, Edmund Beaufort, Somerset hercege és Plantagenet Richárd yorki herceg találkozik a templomkertben, ahol kísérőik vörös és fehér rózsák szakításával választanak közöttük.[1] A jelenetben Richárd felszólítja minden hívét, hogy szakítson fehér rózsát „Ha véli, hogy igazság volt szavam,” mire Somerset így válaszol: „Szakítson az, ki nem hizelgő, gyáva / És az igazság pártján állni meg, /Piros rózsát e tőrül énvelem”.[3]

Anglia Tudor-uralkodóinak listája[szerkesztés]

Érdekesség[szerkesztés]

A dinasztia a „York- és Lancaster-ház” megnevezést használta magára, a „Tudor” megnevezést későbbi koroktól kapták, ez utóbbi a 16. században egyáltalán nem volt használatban, sőt – walesi származásukat megalázónak tartva – a Tudorok tudatosan kerülték annak használatát. A korabeli angol nyelvű írott forrásokban mindössze egyszer fordul elő a „Tudor” név (a walesiekben gyakori volt), az is csupán egy olyan versben, amely I. Stuart Jakab trónra lépésének okán íródott – ebben az esetben a „Tudor” név a dinasztiaváltás tényét volt hivatott tudatosítani.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c John A. Wagner:Encyclopedia of the Wars of the Roses – Wars of the Roses, Naming of. (Hozzáférés: 2015. december 22.)
  2. Blackwell Publishing:John Skelton (1460?–1529). (Hozzáférés: 2015. december 22.)
  3. Shakespeare
  4. http://ujkor.hu/content/shakespeare-es-a-tudor-mitosz

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]