Edmund Beaufort, Somerset hercege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Edmund Beaufort
A Beufort-ok grófi és hercegi címere
A Beufort-ok grófi és hercegi címere

Somerset 2. hercege
Uralkodási ideje
1448 1453. május 22.
Elődje John Beaufort
Utódja Henry Beaufort
Életrajzi adatok
Uralkodóház Beaufort-ház
Született 1406
Elhunyt 1455. május 22. (65 évesen)
Saint Albans
NyughelyeSaint Albans-i apátság[1]
Édesapja John Beaufort, Somerset grófja
Édesanyja Margaret Holland
Házastársa Eleanor Beauchamp
Gyermekei
  • Eleanor Beaufort
  • Henry Beaufort, 3rd Duke of Somerset
  • Margaret Beaufort, Countess of Stafford
  • Edmund Beaufort, 4th Duke of Somerset
  • John Beaufort, Marquess of Dorset
Arms of John Beaufort, 1st Earl of Somerset.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmund Beaufort témájú médiaállományokat.

Edmund Beaufort, Somerset 2. hercege (1406 - Saint Albans, 1455. május 22.) korának egyik legbefolyásosabb angol nemese volt. Hatalmi vitája Plantagenet Richárd yorki herceggel nagyban hozzájárult a rózsák háborújának kirobbanásához.

Élete[szerkesztés]

Edmund Beaufort Somerset első grófja, John Beaufort és Margaret Holand kisebbik fia volt. Apai felmenője volt Genti János, Lancaster hercege, III. Eduárd angol király fia.[1] A Beaufortok a Plantagenet-ház Lancaster-ágához tartoztak, de a trón örökléséből egy rendelet kizárta őket. Edmund Beaufort 1448-ban lett Somerset hercege.

Fiatal korától kezdve az angolok által a százéves háborúban megszállt francia területeken vezetett katonai alakulatokat, első parancsnoki megbízását 1431-ben kapta. Részt vett Harfleur 1440-es visszafoglalásában. 1442-ben megkapta Dorset grófjának címét Calais felmentéséért. Sikeres hadjáratot vezetett Anjou tartományban, majd visszatért Angliába.[2]

1448-ban Franciaország helytartójának nevezték ki. A következő években nem sikerült visszavernie a Normandiát érő francia támadásokat, és rengeteg megszállt területet veszítette el. 1449 októberében személyesen adta át Rouen városát VII. Károly francia királynak, majd elveszítette Caent is.[3] A parlamenti ellenzék támadást indított Somerset ellen, de az uralkodó megvédte.

1450-ben a normandiai vereségek miatt Angliában kivégezték a kormány fejét, William de la Pole-t, Suffolk hercegét. Népszerűtlensége és hadvezetési hiányosságai ellenére a király Somersetet nevezte ki de la Pole helyére, így ő lett legfőbb tanácsadója is.[3]

Somerset tudta, hogy otthoni népszerűtlenségét csak azzal ellensúlyozhatja, ha megtartja Gascogne-t, ezért parlamenti támogatással sereget és flottát toborzott, de az 1453-as Chatilloni vereség végképp szertefoszlatta reményeit.[2]

Ettől kezdve Somerset helyzete jelentősen meggyengült. York, akit feldühített Somerset korábbi kinevezése, mert attól tartott, hogy Beaufort magának akarja megszerezni a trónt a könnyen befolyásolható, gyengeelméjű VI. Henriktől, fokozta a nyomást. IV. Henrik ugyan korábban kizárta a Beaufortokat a trónöröklésből, de York attól tartott, hogy ezt a rendelkezést idővel megváltoztathatják.[4] York a franciaországi térvesztés mellett azzal támadta Somersetet, hogy akadályozza az angliai reformokat.

Somerset helyzetének végső megrendülésében közrejátszott mohósága is. A herceg ugyanis hiába tartozott az egyik legnagyobb családhoz, kevés birtokkal rendelkezett, ezért nagyban függött a királyi adományoktól. Miközben újabb és újabb birtokokat szerzett, ellenségeinek száma is nőtt.[4] Ez 1453-ban nyilvánvalóvá vált, amikor a király mentális betegsége miatti zűrzavarban a főurak York mellé álltak. 1453 decemberében Somersetet a londoni Towerbe zárták, ahonnan csak 1455. február 4-én, az uralkodó ideiglenes felépülése után szabadult.[5]

York és szövetségesei, félve Somerset bosszújától, a király ellen fordultak, és az első Saint Albans-i csatában legyőzték seregét. A csatában Edmund Beaufort, Somerset hercege meghalt.

Érdekesség[szerkesztés]

  • Egy korabeli krónikaíró szerint Somerset hercegének valaki megjövendölte, hogy egy vár alatt fog elesni. A herceget ugyan egy piacterén ölték meg, de a Várhoz címzett fogadó előtt.
  • Korabeli szóbeszéd szerint valójában Somerset hercege volt Anjou Margit és VI. Henrik fiának, Lancasteri Eduárd walesi hercegnek az apja. A híresztelésnek az adott alapot, hogy az uralkodói frigy és a gyermekáldás között nyolc év telt el, valamint a király elmezavara is gyanúra adott okot. VI. Károly ugyanis kijelentette, hogy a gyerek apja a Szentlélek. A mendemondát a Yorkok is terjesztették, hogy aláássák Somerset reputációját és befolyását.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c English Monarch
  2. a b ND
  3. a b John Gillingham 95-96. oldal
  4. a b John Gillingham 109-110. oldal
  5. John Gillingham 114-115. oldal

Források[szerkesztés]