Andrew Trollope

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sir Andrew Trollope
Sir Andrew Trollope címere
Sir Andrew Trollope címere
Született ?
?
Meghalt 1461. március 29.
Towton
Nemzetisége Angol
Fegyvernem Lovasság
Csatái Blore Heath-i csata
Calais ostroma
Northamptoni csata
Második Saint Albans-i csata
Towtoni csata
Wakefieldi csata
Kitüntetései Lovaggá ütötték 1461-ben
Halál oka csatában elesett

Sir Andrew Trollope (? – Towton, 1461. március 29.) a százéves háború és a rózsák háborújának kiemelkedő angol katonai vezetője.

Élete[szerkesztés]

Andrew Trollope életének korai szakaszáról keveset tudni, a kor krónikása, Jean de Wavrin azt írta róla, hogy alacsony származású volt. Részt vett a normandiai harcokban az 1440-es években, majd 1450-ben, Falaise feladása után visszatért Angliába. 1453-ban ismét francia földön, Calais-ban volt. 1459-ben, amikor a helyőrség parancsnoka, Richard Neville, Warwick grófja Angliába hajózott, hogy csatlakozzék Plantagenet Richárd yorki herceghez a katonáival, Trollope vele tartott.[1]

A Ludford Bridge-i ütközet idején, 1459. október 12. éjszakáján Trollope elfogadta VI. Henrik angol király kegyelmi ajánlatát, és a York-párti seregből átállt a Lancaster-házi erőkhöz. Mivel Trollope ismerte York terveit, Richárd és legfőbb támogatói kénytelenek voltak elmenekülni az országból.[2]

Novemberben a bátor és tapasztalt katona hírében álló Andrew Trollope csatlakozott Henry Beaufort sommerseti herceghez, és visszatért Calais-ba. Ott megpróbálták visszafoglalni a várost York hívétől, Warwicktól. A sikertelen akció után visszatértek Angliába, de 1460-ban ismét Franciaországba mentek, miután Warwick foglyul ejtette VI. Henriket a northamptoni csatában.[3]

Trollope decemberben már ismét Észak-Angliában volt, és részt vett a Wakefieldi csatában, amelyben a Lancasteri sereg megverte a York-párti csapatokat. Az összecsapásban meghalt Richárd, York hercege. Trollope volt az egyik vezére a Lancaster-hadaknak 1461. február 17-én a második Saint Albans-i csatában. A győztes összecsapás után Andrew Trollope-ot lovaggá ütötték. Viccelődve azt mondta, hogy nem érdemli meg a kitüntetést, mert lábsérülése miatt csak 15 York-katonát sikerült megölnie. Hat héttel később elesett a towtoni csatában.[4]

Átállás a királyhoz[szerkesztés]

A mai történetírás azt feltételezi, hogy Warwick valószínűleg megígérte Trollope-nak, hogy nem kell a király ellen harcolnia. Amikor kiderült, hogy Ludford Bridge-nél maga az uralkodó vezeti a sereget, Trollope nem akart csatázni. Yorkék megpróbálták elhitetni vele, hogy VI. Henrik nincs a lancasteri táborban. Később embereket is szerződtettek, akik megesküdtek rá, hogy a király halott, és még papokat is szereztek, hogy misét mondjanak az uralkodó lelki üdvéért. Andrew Trollope nem hitte el ezeket a hazugságokat, és mivel nem akarta megszegni a királyra tett esküjét, átállt.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. John A. Wagner 273-274. oldal azonoʃ273-274
  2. John A. Wagner 273-274. oldal azonoʃ273-274
  3. John A. Wagner 273-274. oldal azonoʃ273-274
  4. John A. Wagner 273-274. oldal azonoʃ273-274
  5. John Gillingham 137. oldal

Forrás[szerkesztés]

  • John A. Wagner: John A. Wagner. Encyclopedia of the Wars of the Roses. ABC Clio (2001). ISBN 1-85109-358-3. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. 
  • John Gillingham: John Gillingham. A rózsák háborúja. Kossuth Kiadó (1985). ISBN 963-09-2593-1. Hozzáférés ideje: 2019. február 27.