Henry Percy northumberlandi gróf (1393–1455)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Henry Percy
A gróf címere
A gróf címere

Northumberland grófja
Uralkodási ideje
1416 1455
Született 1393. február 3.
Alnwick
Elhunyt 1455. május 22. (62 évesen)
St Albans
NyughelyeSaint Albans, apátsági templom
Édesapja Henry Percy
Édesanyja Elizabeth Mortimer
Házastársa Eleanor Neville
Gyermekei
Armoiries Studigel de Bitche.svg

Henry Percy, Northumberland 2. grófja (Alnwick-vár, Northumberland, 1393. február 3.Saint Albans, 1455. május 22.) a középkori Anglia egyik nagyhatalmú nemese volt, aki a rózsák háborújában a Lancaster-ház mellett kötelezte el magát. Az első Saint Albans-i csatában esett el, a helyszínen, az apátsági templomban temették el.[1]

Családja[szerkesztés]

Apja a Forrófejűnek nevezett Henry Percy, anyja Elizabeth Mortimer volt. Eleanor Percyt, Northumberland grófnőjét vette feleségül.[1]

Pályafutása[szerkesztés]

Apja 1403. július 21-én elesett a shrewsburyi csatában, így nagyapja, Henry de Percy, Northumberland 1. grófja mutatta be IV. Henrik angol királynak 1404 augusztusában Yorkban. 1405-ben nagyapjának Skóciába kellett menekülnie, és ő is ott talált menedéket. Nagyapja halála után a skótok fogságban tartották.[2]

V. 1416. március 16-án visszaállították grófi címét és megörökölhette felmenői vagyonát. 1417 áprilisában kinevezték a keleti skót határvidék kormányzójának. Júliusban egy katonai kontingens élén elkísérte a királyt franciaországi hadjáratára, de hamarosan visszatért, mert a skótok októberben betörtek Angliába. A skótokat visszaverték, és Percy ismét Franciaországba utazott. 1421 júniusában ismét megkapta a kormányzói posztot, amely mellé békeidőben évi 2500, háború esetén 5000 font járt.[2]

V. Henrik halála után, 1423-tól elsősorban diplomáciai és katonai teendőket látott el Skóciával összefüggésben. 1436 októberében elérte, hogy a skót csapatok felhagyjanak Roxburg ostromával. Viszonzásul élete végéig évi száz font juttatást kapott. 1437. november 12-én ismét kinevezték a királyi tanácsba, és továbbra is a skót ügyeket vitte. 1450. május 25-én az angol csapatok főparancsnoka lett, de szeptember 11-én Edmund Beaufort, Somerset hercege javára lemondott.[2]

A következő években családjának a Neville-ekkel újra kiéleződő viszálya foglalta le. A két család ellenségeskedése végül a rózsák háborújának egyik kiváltó oka lett. Percy a király mellé állt Plantagenet Richárd yorki herceggel és az őt támogató Neville-ekkel szemben. 1455. május 23-án elesett az első Saint Albans-i csatában.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b GEN
  2. a b c d Luminarium

Források[szerkesztés]

Források[szerkesztés]