IV. Henrik angol király
| IV. Henrik | |
.jpg) | |
| Anglia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1399. szeptember 30. – 1413. március 20. | |
| Koronázása | 1399. október 13. |
| Elődje | II. Richárd angol király |
| Utódja | V. Henrik angol király |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lancaster-ház |
| Született |
1367. április 3. Bolingbroke vár, Lincolnshire |
| Elhunyt |
1413. március 20. (45 évesen) Westminsteri apátság, London |
| Nyughelye | Canterburyi katedrális, Kent |
| Édesapja | Genti János |
| Édesanyja | Lancasteri Blanka |
| Házastársa |
1) Mary de Bohun 2) Navarrai Johanna |
| Gyermekei |
1.-től: V. Henrik angol király Tamás János Humprey Blanka Filippa |
 | |
| IV. Henrik aláírása | |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Henrik témájú médiaállományokat. | |
IV. Henrik angol király (Lincolnshire, 1367. április 3. – London, 1413. március 20.) Anglia uralkodója 1399–1413 között, az első király a Lancaster-családból; születésének helye után Bolingbroke-nak is nevezték. Apja Genti János, Lancaster hercege, nagyapja III. Eduárd király volt, ő maga pedig a Derby grófja és Hereford hercege címet viselte.
Egy politikai konfliktus miatt 1398-ban II. Richárd király Henriket száműzte Angliából. Henrik ekkor a francia udvarba menekült, ahol szíves fogadtatásra talált. 1399. július 4-én York grófságban partra szállt s rövid idő alatt egész Angliát meghódította. Augusztus 19-én Henry Percy, Northumberland grófja árulása folytán maga a király is hatalmába került. Richárd erre kénytelen volt trónjáról lemondani (1399. szeptember 29.), mire a parlament vád alá helyezte s szeptember 30-án Henriket kiáltotta ki királynak. Néhány hét múlva a fogoly Richárd – valószínűleg erőszakos halállal – meghalt.
Henrik tehát elfoglalhatta a trónt, de hatalmát eleinte mégsem élvezhette. 1400-ban eredménytelenül harcolt a skót király ellen. Veszedelmes ellenfele támadt abban az esztendőben Owen Glendowerben is, akivel Henry Percy, Northumberland grófja és Henrik király ifjúkori barátja szövetkezett. Henrik 1402-ben haddal támadta meg őket, de csak 1403. július 21-én Shrewsbury mellett sikerült Henry Percy fia fölött fényes győzelmet kivívni. Ebben a csatában az ifjú Percy maga is elesett. Ezután nyugodtabban élvezhette hatalmát, melyet mérséklettel kezelt és tiszteletben tartotta az alkotmányt. A parlament a főpapi javak lefoglalását javasolta neki, de ő nem akarta eljátszani a klérus és különösen a pápa támogatását, ehelyett John Wycliffe hívei ellen (lollardok) véres üldözést indított. Keresztes hadjáratra való előkészületek közepette halt meg Westminsteri apátságban. Utódja fia, V. Henrik lett.
Gyermekei[szerkesztés]
Első felesége, Mary de Bohun (1368 – 1394. június 4.) 6 gyermeket szült Henriknek:
| V. Henrik | 1387. szeptember 16. | 1422. augusztus 31. | |
| Tamás | 1387 | 1421. március 22. | |
| János | 1389. június 20. | 1435. szeptember 14. | |
| Humfried | 1390. október 3. | 1447. február 23. | 1. felesége Jacqueline hainaut-i grófnő |
| Blanka | 1392 tavasza | 1409. május 22. | |
| Filippa | 1394. június 4. | 1430. január 7. |
Második felesége, Navarrai Johanna (1370 – 1437. június 10.) nem szült utódot Henriknek.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Henrik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
| Előző uralkodó: II. Richárd |
|
Következő uralkodó: V. Henrik |
.svg)
|
