Eretnekség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francisco Ricci: Autodafé a madridi Plaza Mayorban 1680. június 30-án

Az eretnekség valamely vallás alapvető hittételeivel való szándékos és lényeges szembehelyezkedés. Minden világvallás történetében előfordulnak eretnek mozgalmak.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eretnek szó a görög haireomai = „választani, kiválasztani” igéből eredő hairetikosz (latin haereticus) melléknév, a mindennapi nyelvben egy bizonyos filozófiai vagy vallási irányzathoz tartozó emberre vagy embercsoportra alkalmazták. Pál apostol az Apostolok Cselekedeteiben még a "felekezet" értelmében használja, kétszer is[1][2].

A görög haireszisz (αἵρεσις, eretnekség) szó eredeti jelentése: „választás, döntés”. Ebből következőleg: valamilyen tanítás vagy vallási-bölcseleti iskola, amelyhez az ember választás, illetve döntés alapján csatlakozik.

Később a másként gondolkodókat bélyegzik meg ezzel a megjelöléssel. Maga a haireszisz főnév a haireo = „venni, nyerni, megragadni, választani”, illetve a visszaható alakú haireomai = „(magának) kivenni, kiválasztani” igéből ered.

A klasszikus görög nyelvben a haireszisz elfoglalást (például egy városét), választást (például valamely hivatásét), hajlamot, döntést, vállalkozást, célratörő szándékot jelentett. A hellenizmus korában első jelentése: tanítás, tan; a második pedig: iskola (ahol azt a bizonyos tant terjesztik és aszerint élnek). A tant és az annak megfelelő életet szorosan összekapcsolták a görög-római bölcselet világában. Az egyes tanhoz, iskolához tartozók természetesen bizonyos fokú életközösséget alkottak és elhatárolták magukat a más nézeteket valló, más tekintélyeket tisztelő, más tanítókra hallgató csoportoktól. Ehhez a jelentéshez kapcsolható a szó Újszövetségi értelmében a latin secta szó.

A héber megfelelője: nödábá. A hellenista és rabbinista zsidó irodalomban a haireszisz jelentése alkalmazkodik az általános hellenista görög szóhasználathoz s főleg bölcseleti-vallási nézetek szerint elkülönült csoportokra vonatkozik.

Josephus Flavius zsidó történetíró a Zsidó háború c. könyvében a júdeai pusztában lakó esszénusokat, a szadduceusokat és a farizeusokat nevezi így. Később már nem a zsidóságon belüli iskolákat, nézeteket, hanem a máshitűeket nevezték így.

A haireszisz nagyobb veszély a szkhiszmánál (szakadásnál), mert az eretnekség, a haireszisz az alapvető egyházi tanítás helyett valami más, veszedelmes dolgot csempész be a gyülekezetbe.

Keresztény eretnekségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eretnekégetés Spanyolországban

A történelem során mindig voltak egymástól független kisebb csoportok a keresztény világ csaknem minden részén, amelyek a hivatalos egyházi hatalmak árnyékában titokban életben tartották egyik-másik eretnekségnek kikiáltott hittant, elméletet és gyakorlatot.

Az ókorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Így az Arius által képviselt, a Szentháromság tanát elutasító nézetekkel együtt, az őskeresztény hit egyes elvei, tanai és gyakorlatai is sokáig fennmaradtak az évszázadok eretneküldözései ellenére, de mára csaknem kivétel nélkül eltűntek.

Egyes vélekedések szerint már a Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve is részben az eretnek mozgalmakkal szemben, az egyház egységének megőrzése céljából íródott. Az ókori (őskeresztény) eretnek elhajlások a következők voltak: ebioniták, gnosztikusok , montanizmus, priscillianisták, donatisták, adopcianizmus, arianizmus, nesztorianizmus, monofizitizmus, monotheletizmus, szubordinacionizmus, patripasszionizmus, theopaszkhitizmus, modalizmus, markellionizmus.

A középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori katolikus egyház az egyház filozófiai, de nem feltétlenül teológiai nézeteivel szemben álló személyeket nevezte eretneknek.

Keleten többek között a bogumilok (bogomilok) vagy paulánusok (más néven barnabiták) tartották fenn a titkos tanításokat, nyugaton pedig a katárok, valdensek és más kisebb mozgalmak újították fel a tiltott eszméket, amelyek már a későbbi huszitizmus és a reformáció előkészítői voltak.

Az eretnekséggel szemben az inkvizíció és a világi hatalmak együtt léptek fel, büntették és akár ki is végezték őket, esetenként máglyahalállal. Erre csak akkor került sor, ha az illetőt semmilyen módon nem tudták rávenni álláspontja visszavonására. A középkor évszázadai folyamán egész Európában néhány ezer ilyen esetre került sor.

Máglyán végezte például a katolikus pap Giordano Bruno is. A pápa barátja, Galileo Galilei elkerülte az elítélést álláspontja visszavonásával. Az inkvizíció túlkapásaiért II. János Pál pápa bocsánatot kért, a természettudományos felfedezések eredményeit képviselő személyek ellen hozott ítéleteket megsemmisítette.

Szintén eretnekségnek tekintették a manapság New Age-nek hívható vallási cselekményeket, illetve egyes, akkoriban filozófiainak számító, ma természettudománynak tekintett felfedezéseket, meglátásokat.

A bogumilok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bogumiloknak („istenesek”) hívták a 7. században feltűnt gnosztikus eredetű vallási szekta tagjait akik a Balkán déli részén és a Kárpátokon túli szláv népek (bolgárok, szerbek, ukránok és oroszok) között éltek a 10.századtól. Nyugat-Európában bolgár eredetűnek tartották őket és néha Bulgari-nak, francia nyelvterületeken pedig Bougresnek, Boszniában pataréneusoknak és pataréniknek hívták, de pauliciusoknak, pavlikeniknek is nevezték őket. A történelem során csaknem minden felnőttkeresztséget hirdető vallási mozgalommal azonosították vagy szoros kapcsolatban lévőnek tartották őket.

Katarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kataroknak hívták a 10. század közepén a dél-franciaországi Languedoc-ban feltűnő gnosztikus eredetű eretnek vallási mozgalom tagjait. Nevüket maguk a görög „katharosz”= „tisztultak” szóból eredeztetik, míg ellenségeik, a Római Katolikusok, a latin „cattus”= „macska” szóból származtatják a mozgalomnak az eretnekséggel és boszorkánysággal való összekapcsolása érdekében. A név első írásos emléke a Kölnben 1181-ben Eckbert von Schönau által az eretnekségről írt „Hos nostra germania catharos appellat” című könyvében található.

A valdensek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A huszitizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentháromság-tagadó unitárius, vagy antitrinitárius egyházat megalapító Szervét Mihály orvost – többek között Kálvin János szavazatával is – ítélték máglyahalálra.

Modern keresztény eretnekségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manapság az eretnekség nagyon ritka, bár akad rá példa. Megemlítendő mindenekelőtt Marcel Lefebvre, a hagyományhű katolikusság vezéralakja, mely utóbbi a II. vatikáni zsinat reformjait támadja. Marcel Lefebvre-t és az általa felszentelt 4 püspököt II. János Pál pápa az 1988. július 2-án kiadott motu propriójában kiközösítette.

A protestánsoknál, azon belül a világon 38 önálló egyházat számláló Anglikán Közösség amerikai, ún. episzkopális egyházainál főleg a nők pappá szentelése és homoszexualitás kapcsán kialakult vita miatt lángoltak fel az indulatok. Ezek először akkor csúcsosodtak, amikor 1989. február 11-én pappá szentelték az első nőt (Barbara Harris), majd tovább gyűrűztek, amikor 1977-ben megtörtént az első nyíltan homoszexuális pap (Ellen Barrett) felszentelése. A konfliktus 2003 júniusában érte el csúcspontját, amikor Gene Robinson személyében az Amerikai episzkopális Egyháznak nyíltan homoszexuális püspöke lett. Ez egyházszakadáshoz vezetett, sok egyházközség kivált a közösségből, és Canterbury érsekétől kért új püspököket. Az amerikai episzkopális egyház 2006-ban felfüggesztette új homoszexuális papok felszentelését, de ezt a moratóriumot 2009-ben megszüntették, ami újabb rengéshullámot indított el az Anglikán Közösségben. A viták lezárását a 2012-ben rendezendő általános konventtől (General Convention: az anglikán egyházak zsinata) remélik.

Eretnekség a judaizmusban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A judaizmus eretneknek tekinti azokat a zsidókat, akik nem fogadják el Maimonidész 13 alapvető hitelvét. Az ortodox judaizmus a reform, neológ és konzervatív judaizmust is eretneknek tekinti. Eretneknek tekintik továbbá a nem rabbinikus csoportokat, így a karaitákat is.

Eretnekség az iszlámban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iszlám két fő ága, a síita és a szunnita ág, kölcsönösen eretneknek tekinti a másikat. Kisebb iszlám csoportokat, mint például a szúfik, szintén eretneknek tekinthetnek.

Az eretnekség, mint nem vallásos jelölés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köznyelvben ma eretneknek, vagy nem ortodoxnak szokás nevezni az a személyt vagy csoportot, aki, illetve amely a hivatalosan elismert, vagy leginkább népszerű irányzattal ellentétes nézeteket képvisel. Így beszélnek eretnek fizikusokról, politikusokról, közgazdászokról, orvosokról, művészekről stb. Az eretnekként való megbélyegzés korántsem annyira elítélő, mint egyházi berkekben, de a közelmúltban, főleg a diktatórikus berendezkedésű államokban az „eretnekek” komoly hátrányokat szenvedtek el. Például, a Szovjetunióban az 1950-es évek elején az olyan modern tudományágakat, mint a genetika, kibernetika stb. áltudományoknak, burzsoá spekulációknak minősítették, művelőiket „eretnekként” bélyegezték meg, és karrierjüket tönkre tették.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]