Eretnekség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francisco Ricci: Autodafé a madridi Plaza Mayoron 1680. június 30-án

Az eretnekség valamely vallás alapvető hittételeivel való szándékos és lényeges szembehelyezkedés. Minden világvallás történetében előfordulnak eretnek mozgalmak.

Etimológia[szerkesztés]

Az eretnek szó a görög haireomai = „választani, kiválasztani” igéből eredő hairetikosz (latin haereticus) melléknév, a mindennapi nyelvben egy bizonyos filozófiai vagy vallási irányzathoz tartozó emberre vagy embercsoportra alkalmazták. Pál apostol az Apostolok Cselekedeteiben még a "felekezet" értelmében használja, kétszer is.[1][2]

A görög haireszisz (αἵρεσις, eretnekség) szó eredeti jelentése: „választás, döntés”. Ebből következőleg: valamilyen tanítás vagy vallási-bölcseleti iskola, amelyhez az ember választás, illetve döntés alapján csatlakozik.

Később a másként gondolkodókat bélyegzik meg ezzel a megjelöléssel. Maga a haireszisz főnév a haireo = „venni, nyerni, megragadni, választani”, illetve a visszaható alakú haireomai = „(magának) kivenni, kiválasztani” igéből ered.

A klasszikus görög nyelvben a haireszisz elfoglalást (például egy városét), választást (például valamely hivatásét), hajlamot, döntést, vállalkozást, célratörő szándékot jelentett. A hellenizmus korában első jelentése: tanítás, tan; a második pedig: iskola (ahol azt a bizonyos tant terjesztik és aszerint élnek). A tant és az annak megfelelő életet szorosan összekapcsolták a görög-római bölcselet világában. Az egyes tanhoz, iskolához tartozók természetesen bizonyos fokú életközösséget alkottak és elhatárolták magukat a más nézeteket valló, más tekintélyeket tisztelő, más tanítókra hallgató csoportoktól. Ehhez a jelentéshez kapcsolható a szó Újszövetségi értelmében a latin secta szó.

A héber megfelelője: nödábá. A hellenista és rabbinista zsidó irodalomban a haireszisz jelentése alkalmazkodik az általános hellenista görög szóhasználathoz s főleg bölcseleti-vallási nézetek szerint elkülönült csoportokra vonatkozik.

Josephus Flavius zsidó történetíró a Zsidó háború c. könyvében a júdeai pusztában lakó esszénusokat, a szadduceusokat és a farizeusokat nevezi így. Később már nem a zsidóságon belüli iskolákat, nézeteket, hanem a máshitűeket nevezték így.

A haireszisz nagyobb veszély a szkhiszmánál (szakadásnál), mert az eretnekség, a haireszisz az alapvető egyházi tanítás helyett valami más, veszedelmes dolgot csempész be a gyülekezetbe.

Keresztény eretnekségek[szerkesztés]

A történelem során mindig voltak egymástól független kisebb csoportok a keresztény világ csaknem minden részén, amelyek a hivatalos egyházi hatalmak árnyékában titokban életben tartották egyik-másik eretnekségnek kikiáltott hittant, elméletet és gyakorlatot.

Az ókorban[szerkesztés]

Így az Arius által képviselt, a Szentháromság tanát elutasító nézetekkel együtt, az őskeresztény hit egyes elvei, tanai és gyakorlatai is sokáig fennmaradtak az évszázadok eretneküldözései ellenére, de mára csaknem kivétel nélkül eltűntek.

Az ókori, eretneknek nyilvánított elhajlások a következők voltak: ebioniták, gnosztikusok , montanizmus, priscillianisták, donatisták, pelagianizmus, adopcianizmus, arianizmus, nesztorianizmus, monofizitizmus, monotheletizmus, szubordinacionizmus, patripasszionizmus, theopaszkhitizmus, modalizmus, markellionizmus.

A középkorban[szerkesztés]

A középkori katolikus egyház az egyház filozófiai, de nem feltétlenül teológiai nézeteivel szemben álló személyeket nevezte eretneknek.

Keleten többek között a bogumilok (bogomilok) vagy paulánusok (más néven barnabiták) tartották fenn a titkos tanításokat, nyugaton pedig a katárok, valdensek és más kisebb mozgalmak újították fel a tiltott eszméket, amelyek már a későbbi huszitizmus és a reformáció előkészítői voltak.

Eretnekégetés Spanyolországban

Az eretnekséggel szemben az inkvizíció és a világi hatalmak együtt léptek fel, büntették és akár ki is végezték őket, esetenként máglyahalállal. Erre csak akkor került sor, ha az illetőt semmilyen módon nem tudták rávenni álláspontja visszavonására. A középkor évszázadai folyamán egész Európában néhány ezer ilyen esetre került sor.

Máglyán végezte például a katolikus pap Giordano Bruno is. A pápa barátja, Galileo Galilei elkerülte az elítélést álláspontja visszavonásával. Az inkvizíció túlkapásaiért II. János Pál pápa bocsánatot kért, a természettudományos felfedezések eredményeit képviselő személyek ellen hozott ítéleteket megsemmisítette.

Szintén eretnekségnek tekintették a manapság New Age-nek hívható vallási cselekményeket, illetve egyes, akkoriban filozófiainak számító, ma természettudománynak tekintett felfedezéseket, meglátásokat.

A bogumilok[szerkesztés]

Bogumiloknak („istenesek”) hívták a 7. században feltűnt gnosztikus eredetű vallási szekta tagjait akik a Balkán déli részén és a Kárpátokon túli szláv népek (bolgárok, szerbek, ukránok és oroszok) között éltek a 10.századtól. Nyugat-Európában bolgár eredetűnek tartották őket és néha Bulgari-nak, francia nyelvterületeken pedig Bougresnek, Boszniában pataréneusoknak és pataréniknek hívták, de pauliciusoknak, pavlikeniknek is nevezték őket. A történelem során csaknem minden felnőttkeresztséget hirdető vallási mozgalommal azonosították vagy szoros kapcsolatban lévőnek tartották őket.

Katarok[szerkesztés]

Kataroknak hívták a 10. század közepén a dél-franciaországi Languedocban feltűnő gnosztikus eredetű eretnek vallási mozgalom tagjait. Nevüket maguk a görög „katharosz”= „tisztultak” szóból eredeztetik, míg ellenségeik, a Római Katolikusok, a latin „cattus”= „macska” szóból származtatják a mozgalomnak az eretnekséggel és boszorkánysággal való összekapcsolása érdekében. A név első írásos emléke a Kölnben 1181-ben Schönaui Egbert által az eretnekségről írt Hos nostra germania catharos appellat című könyvében található.

A valdensek[szerkesztés]

A huszitizmus[szerkesztés]

A reformáció[szerkesztés]

A szentháromság-tagadó unitárius, vagy antitrinitárius egyházat megalapító Szervét Mihály orvost – többek között Kálvin János szavazatával is – ítélték máglyahalálra.

Modern keresztény eretnekségek[szerkesztés]

Manapság az eretnekség nagyon ritka, bár akad rá példa. Megemlítendő mindenekelőtt Marcel Lefebvre, a hagyományhű katolikusság vezéralakja, mely utóbbi a II. vatikáni zsinat reformjait támadja. Marcel Lefebvre-t és az általa felszentelt 4 püspököt II. János Pál pápa az 1988. július 2-án kiadott motu propriójában kiközösítette.

A protestánsoknál, azon belül a világon 38 önálló egyházat számláló Anglikán Közösség amerikai, ún. episzkopális egyházainál főleg a nők pappá szentelése és homoszexualitás kapcsán kialakult vita miatt lángoltak fel az indulatok. Ezek először akkor csúcsosodtak, amikor 1989. február 11-én pappá szentelték az első nőt (Barbara Harris), majd tovább gyűrűztek, amikor 1977-ben megtörtént az első nyíltan homoszexuális pap (Ellen Barrett) felszentelése. A konfliktus 2003 júniusában érte el csúcspontját, amikor Gene Robinson személyében az Amerikai episzkopális Egyháznak nyíltan homoszexuális püspöke lett. Ez egyházszakadáshoz vezetett, sok egyházközség kivált a közösségből, és Canterbury érsekétől kért új püspököket. Az amerikai episzkopális egyház 2006-ban felfüggesztette új homoszexuális papok felszentelését, de ezt a moratóriumot 2009-ben megszüntették, ami újabb rengéshullámot indított el az Anglikán Közösségben. A viták lezárását a 2012-ben rendezendő általános konventtől (General Convention: az anglikán egyházak zsinata) remélik.

Eretnekség a judaizmusban[szerkesztés]

A judaizmus eretneknek tekinti azokat a zsidókat, akik nem fogadják el Maimonidész 13 alapvető hitelvét. Az ortodox judaizmus a reform, neológ és konzervatív judaizmust is eretneknek tekinti. Eretneknek tekintik továbbá a nem rabbinikus csoportokat, így a karaitákat is.

Eretnekség az iszlámban[szerkesztés]

Az iszlám két fő ága, a síita és a szunnita ág, kölcsönösen eretneknek tekinti a másikat. Kisebb iszlám csoportokat, mint például a szúfik, szintén eretneknek tekinthetnek.

Az eretnekség, mint nem vallásos jelölés[szerkesztés]

A köznyelvben ma eretneknek, vagy nem ortodoxnak szokás nevezni az a személyt vagy csoportot, aki, illetve amely a hivatalosan elismert, vagy leginkább népszerű irányzattal ellentétes nézeteket képvisel. Így beszélnek eretnek fizikusokról, politikusokról, közgazdászokról, orvosokról, művészekről stb. Az eretnekként való megbélyegzés korántsem annyira elítélő, mint egyházi berkekben, de a közelmúltban, főleg a diktatórikus berendezkedésű államokban az „eretnekek” komoly hátrányokat szenvedtek el. Például, a Szovjetunióban az 1950-es évek elején az olyan modern tudományágakat, mint a genetika, kibernetika stb. áltudományoknak, burzsoá spekulációknak minősítették, művelőiket „eretnekként” bélyegezték meg, és karrierjüket tönkre tették.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]