Assisi Szent Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Assisi Szent Ferenc
Szent Ferenc legrégibb, még életében készült freskója a subiacói Szent Benedek-kolostorban
Szent Ferenc legrégibb, még életében készült freskója a subiacói Szent Benedek-kolostorban
rendalapító
Születése
1182. július 5.
Assisi, Olaszország
Halála
1226. október 3. (44 évesen)
Assisi, Olaszország
Tisztelete
Szentté avatása1228. július 16., Assisi
Szentté avatta: IX. Gergely pápa
Sírhely Assisi Szent Ferenc-bazilika
Kegyhely Szent Ferenc Bazilika, Assisi, Olaszország
Ünnepnapja október 4.
Jelképei bárány, farkas, hal, koponya, madarak, stigmák, szarvas
Védőszentje állatoknak, családoknak, kereskedőknek, környezetvédőknek, Olaszországnak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Assisi Szent Ferenc témájú médiaállományokat.

Assisi Szent Ferenc (latinul: Franciscus Assisiensis) vagy ahogy a Ferenc-rendiek nevezték: szerafikus Szent Ferenc (latinul: Franciscus Seraphicus vagy „Pater seraphicus”)[1] (Assisi, 1182. július 5. – Assisi, 1226. október 3.) a ferences rend megalapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet. Az egyik legnagyobb hatású középkori szent, akinek jelentős kultusza van a nyugati kultúrában.[2] Személyét számos művész megörökítette (például Liszt Ferenc, Roberto Rossellini), és a katolikus közösségek által lakott helyeken, számos templom, közterület, kisebb városrész, vagy nagyváros közvetett vagy közvetlen névadója.

El Greco: Ferenc és Leó testvér
„Most pedig Leó testvér, halld a végső tanulságot! A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül, amelyekkel Isten az ő szeretteit elhalmozza, a legnagyobb adomány, ha önmagunkat le tudjuk győzni, és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni minden bántalmat és méltánytalanságot, minden igazságtalanságot és kellemetlenséget”[3]
Giotto di Bondone:Szent Ferenc szakít apjával

Életpályája[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

Eredeti neve Giovanni di Pietro Bernardone volt, de olaszul leginkább Francesco néven ismerték, ugyanis édesanyja francia nemesasszony volt (Giovanna [Pica] Bourlemont), s e Franciácska jelentésű néven szólította a fiát. Édesapja Pietro di Bernardone, assisibeli gazdag kelmekereskedő, a tehetős vállalkozói kör egyik befolyásos tagja volt.

Ferenc tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük természetesen latinul is. A tanulás és a harci játékok mellett szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában.

1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestradánál egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után tért haza.

1203-ban egy új, gyökeresen megváltozott emberként tért vissza Assisibe. Ezt tetézte fogságban szerzett súlyos betegsége is, amely mély lelki válságba döntötte. 1205-ben mégis elindult Apuliába, hogy beálljon Gualtiero di Brienne seregébe, de útban Spoleto felé, egy különös látomás hatására visszatért szülővárosába. Ettől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprásokat ápolta.

Hamarosan zarándoklatra indult Rómába, amelynek során misztikus élményben volt része még szülőföldjén, Szent Damján templomában. A megfeszített Krisztus képmása életre kelt előtte, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta.

Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amelyre apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén.

Visszatérve a városba, ahol ezúttal két évet töltött, és több romos templomot rendbe hozott, köztük a Santa Maria degli Angeli-kápolnát, azaz a Porziuncolát.

Szerzetesrend alapítójaként[szerkesztés]

Jordanus(wd) szerint Ferenc 1209. február 24-én, a Máté evangéliuma 10:9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát öltött, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, a városból való jogász, Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta a hit terjesztése érdekében. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzájuk. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösségben, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként éltek együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat.

Még abban a hónapban elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.

A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának szentelik.

Későbbi élete[szerkesztés]

Innentől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott, egyre népszerűbb lett a nemesség körében is. Amikor az alapítás évében Assisi Szent Klára hallotta őt prédikálni az assisi San Rufino-templomban, ráébredt elhivatottságára. Rufino nevű bátyja is csatlakozott az új rendhez. 1211. március 28-án, virágvasárnap Ferenc a Porziuncola kápolnában találkozott Klárával és megalapították a később klarisszáknak nevezett női rendet, amelynek tagjait a Szent Damján-templom melletti kolostorban szállásolta el.

Ugyanebben az évben Ferenc útra kelt Jeruzsálembe, de a dalmát partok mellett hajótörést szenvedett és visszatért Itáliába.

1213-ban ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, de betegsége miatt Spanyolországban megszakította útját.

Giotto di Bondone: Tűzpróba a szultán előtt

1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal.

1217-ben a növekvő szerzetesgyülekezet tartományokra és csoportokra oszlott és barátokat küldtek Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre.

1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt kihívta a muszlim imámokat az igaz hit tűz általi próbájára, de azok nem vállalták. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét, a szultán megengedte neki a prédikálást. 1219. november 5-én hírül véve öt testvére marokkói mártírhalálát, visszatért Itáliába.

1223. szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.

1226-ban gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porziuncolában hunyt el.

Legendái[szerkesztés]

1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.

Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is. Éppen ezért a különféle ábrázolásokon (festmények, szobrok) alakja gyakran látható állatok (elsősorban madarak) társaságában.

Giotto di Bondone: Szent Ferenc beszél a madarakhoz

Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepelik.

A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.[4]

„Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.”
– Assisi Szent Ferenc Virágoskertje Fioretti[5]

Írásai[szerkesztés]

  • Canticum Fratris Solis (A Napfivér éneke) Naphimnusz
  • Regula non bullata, a ferences rend korai szabályzata, 1221
  • Regula bullata, a későbbi szabályzat, 1223
  • Végrendelete, 1226


Képek Szent Ferenc ábrázolások a képzőművészetben[szerkesztés]

Jegyzetek és hivatkozások[szerkesztés]

  1. Szerafikus testvérek A Pallas nagy lexikona
  2. - Top ten most influental saints - reader votes catholicexchange.com
  3. Ferenc testvér a szív tisztaságáról…, pestiferences.ofm.hu
  4. Szent Ferenc és az állatok világnapja, www.euroastra.info
  5. Assisi Szent Ferenc napja

Művei, korabeli életrajzai magyarul[szerkesztés]

  • Az egyszerűség útja – Assisi Szent Ferenc írásai (szerk. Szedő Dénes), Szent István Társulat, Budapest, 1981, ISBN 963-360-171-1, 337 o.
  • A három társ legendája (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1995, ISBN 963-8112-70-0, 70 o.
  • Assisi Szent Ferenc művei (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1993, ISBN 963-8112-15-8, 150 p
  • Assisi Szent Ferenc Perugiai Legendája (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1997, ISBN 963-458-083-1, 158 o.
  • Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1996, ISBN 963-8112-07-7, 413 o.
  • Fioretti – Assisi Szent Ferenc Virágoskertje (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1999, ISBN 963-458-145-5, 199 o.
  • Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete (Középkori Keresztény Írók, 7. kötet), Szent István Társulat, Budapest, 2015, ISBN 978-963-277-095-6, 222 o.

A fenti művek letölthetők a Ferences világi rend honlapjáról a Ferences Források könyvsorozat résznél.

  • Naptestvér éneke In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 7–10. o.
  • Boldogasszony köszöntője In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 10–11. o.

Források[szerkesztés]

  • Jacques Le Goff: Assisi Szent Ferenc. Európa Könyvkiadó Kft., 2002. Budapest. ISBN 963-07-7253-1
  • Costantino Troiano, Alfonso Pompei: Illustrated Guide of Assisi, Casa Editrice Francescana dei Frati Minori Conventuali Umbriagraf – Terni, Assisi
  • Tudás Fája – sorozat, (Marshall Cavendish Enciklopédiája, ISSN 1418-8090)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Assisi Szent Ferenc témájú médiaállományokat.