Ugrás a tartalomhoz

Vezeklés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vezeklés vagy penitencia (latin: paenitentia) olyan vallási cselekedetek összessége, amelyet az elkövetett bűnök megbánásából hajtanak végre, valamint a katolikus, evangélikus, ortodox és antikhalkédóni egyházakban a bűnbánat szentségének alternatív neve.

Azon önsanyargató cselekmények neve, amelyeket a bűnnel megbántott Isten vagy istenség kiengesztelése, a büntetés elengedése céljából végeznek a bűnbánók.[1] Egyes gyakorlatai a hindu, buddhista, kínai (taoista) és muszlim vallásokban is használatosak.[1]

Katolicizmus

[szerkesztés]

Már Tertullianus említi a vezeklés módjai közül a böjtöt, virrasztást, az életigények lefokozását, az önmegalázást, a püspöknek és a híveknek megkérlelését.[1] Ezekhez járulnak: a kitartó imádság, alamizsnaadás, a szent helyekre való zarándoklás.[1] A középkorban lett szokássá az önostorozás, az önkínzó eszközök (cilicium) viselése.[1]

A régi egyházi életben fegyelmi eszköz is volt. A bűnei miatt az egyházból kizárt ember köteles volt a rá kimért vezeklést elszenvedni.[2]

Keleti katolikus kánonjog

[szerkesztés]

A nyilvános vezeklésnek négy fokozata volt: [3]

  • a sírók (proschlaiontes, flentes); őket még nem engedték be a vezeklésbe; nagy bűnösök voltak, akiknek a gyülekezeten kívül kellett megvárniuk a felvételüket. Miután befogadták őket, bűnbánó „hallgatók” lettek
  • hallgatók (achrooeenoi, audientes); a leckék és a homília befejezéséig segédkeztek az istentiszteleten,
  • térdelők (lat. genuflectentes v. substrati), vezeklésük egész ideje alatt a templomban térdeltek és már az egyházhoz tartozóknak tekintettek, s mint ilyenek a papok és hívek könyörgéseiben és jótéteményeiben részesültek;
  • együttállók (lat. consistentes), az istentiszteleten jelen lehettek, de áldozáshoz nem bocsátattak.

Ezek a különböző időszakok összesen három, öt, tíz, tizenkét vagy tizenöt évet tettek ki, a bűnök súlyosságától függően. Feloldozásuk ünnepélyesen nagycsütörtökön ment végbe.[3] A vezeklési idő az egyes fokozatokban az ún. Libri poenitentialesben („bűnbánó könyvek”) volt világosan meghatározva.[3]

Híres nyilvános vezeklések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e Uj Lexikon 6. REB-ZSÜR (Budapest, 1936) - vezeklés
  2. Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930) - Vezeklés
  3. a b c Vezeklés - Lexikon (Pallas Nagylexikonából) (magyar nyelven). www.kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 13.)