Canossa-járás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Henrik és társai vezekelnek Canossa várkapuja előtt

Canossa-járásnak nevezzük IV. Henrik német király, későbbi német-római császár vezeklő zarándoklatát a mai Olaszország területén található Canossa váránál 1077 januárjában, ahol a császár az épp ott időző VII. Gergely pápát próbálta meg rávenni kiközösítésének visszavonására.

Henrik vezeklőcsuhában jelent meg a téli hidegben a vár falainál, és három napon át fedetlen fővel várt a várkapu előtt, amíg a pápa elé járulhatott. A közhiedelemmel ellentétben ez nem mezítláb és rongyokban történt, hanem a király ruhája fölé vett vezeklőruhában. [1]

A pápa – főleg Hugo cluny apát és Matild sürgetésére –, kénytelen volt feloldozni a királyt, és püspökeivel együtt visszavenni az egyházba (1077. jan. 28.). Gergely ugyanis nem zárkózhatott el a szabályszerű vezeklés elismerése és az azt követő feloldozás alól. [1]

A császár megalázkodása azonban csak politikai időhúzás volt, rövidesen harcba bocsátkozott a pápával, és miután 1080-ban a pápa másodszor is kiközösítette, ellenpápát állított (III. Kelemen).

Mondásként[szerkesztés]

A Canossa-járás a magyar nyelvbe is utat talált: "Kanosszát járni" annyit tesz, mint bűnbánatot gyakorolni, ill. megalázkodni.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]